Magyar Pax Romana

A Magyar Pax Romana nyilvános blogja

Friss topikok

  • mikulasg: Lukácsy László Csaba hozzánk érkezett széljegyzetét az ő egyetértésével hozzuk nyilvánosságra: Sz... (2011.05.12. 21:32) 6. Magyar Ökumenikus Találkozó -- zárónyilatkozat
  • kalamáris (törölt): konzervatorium.blog.hu/2011/01/24/paradigmavaltas_elott_allunk_mezei_balazs_a_filozofusbotranyrol (2011.03.23. 22:42) Lehet-e?
  • mikulasg: TISZTELT LÁTOGATÓ! A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI BEJEGYZÉST A LEHET-E 2. CÍM ALATT TEHET: magyarpax... (2011.02.28. 19:49)
  • KamarásIstvánOJD: A konferencia témája - sem szándékunk szerint, sem ahogyan megvalósult - nem a hittan volt, hanem ... (2010.04.26. 10:51) Előbb a kérdés...
  • Medgyesi.Gy.: @mikulasg: A Hankiss cikk valóban rímel a Dzsingisz által megindított gondolat menetre. Félő, hogy... (2009.08.17. 20:05) A külpolitikának a kényes kérdésekkel is szembe kell néznie! -- Gábor Dzsingisz dolgozata

Linkblog

HTML

2010.12.11. 19:19 | horányi özséb | 338 komment

 Lehet-e?

  • egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?
  • sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?
  • „peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?
  • hinni a kooperáció jóformán mindenhatóságában a kompetícióval szemben?

Néhány hete e-mailben kaptam felkérést arra, hogy tiltakozzam az ellen, ami az MTA Filozófiai Intézetében zajlik (az intézet profiljának átalakítása, egyes munkatársak indokolatlan elbocsátása és mások; a részletekről nagyon könnyű tájékozódni a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóból egyaránt). Nem tettem meg, de már akkor jeleztem, hogy az események korábbi és utóbbi nyomon követésén kívül megszólalok, ha látom ennek bármi értelmét.

Most megteszem. Megteszem annak ellenére, hogy jóformán minden honnét olyan impulzusok érnek, amelyek kérdésemre: lehet-e? a lehetetlent sejtetik. Én azonban ezt nem hiszem. Nem akarom elhinni!

Ezért most próbát teszek és dialógust kezdeményezek mindenkivel, aki érintett az ügyben vagy csak érdeklődik az ügy iránt, vagy egyszerűen csak magyar állampolgárként és józan, nem kevésbé érző emberként véli megengedhetetlennek, hogy csak szakadékok legyenek köztünk és még csak véletlenül sem pallók a szakadékok felett:

  • élő szóban december 21-én, kedden este 6-kor a Párbeszéd Házában (Budapest, VIII. Horánszky utca 20, nagyterem),
  • on line itt a felhívás elején: a Szólj hozzá!-ra kattintva.

Nincs előre elhatározott végeredmény, csak nyitottság a kooperációra törekvésben. Bárki, bármilyen álláspontot képviselhet, ha a dialógus tárgyához szól hozzá, és vállalja, hogy ha bárki is kérdezi, legjobb meggyőződése szerint válaszol rá.

Előre elhatározott végeredmény tehát nincs, de remény van, hogy található konszenzus: lehet, hogy rögös az út; lehet, hogy fájdalmasak lesznek a lépések; lehet, hogy igen sok lépés vár ránk és nagy türelem szükséges; de megteremthető a konszenzus, ha kölcsönösen akarják a dialógus résztvevői.

 

Akarjuk-e? valójában ez a kérdés.

 

horányi özséb

 

-----------------------------------------------
2010.12.24. A kommenteket olvasva jutott eszembe az illusztráció. Egy kutatóintézet bejárata Budapesten (2010). -- Mikulás Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarpaxromana.blog.hu/api/trackback/id/tr232509551

Radnóti Sándor 2010.12.15. 00:58:09

Utoljára alig egy hónapja írt e-mailt nekem Horányi Özséb. Címem tehát aligha volt titok előtte. Ennek ellenére három napja kibocsátott jószolgálati javaslatát "a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben" mindeddig nem juttatta el hozzám. Valakinek elküldte, aki természetesnek véve, hogy tudok róla, említette nekem, majd amikor kiderült, hogy nem, továbbította. Így szereztem róla tudomást. Ezt különösnek tartom, ha őszinte párbeszédet kezdeményez.
Félek azonban, hogy az őszintétlenség mélyebb. Párbeszéd egyenrangú emberek között lehetséges. A Boros-ügy kárvallottjai Boros János alárendeltjei, beosztott munkatársak, akiket igazgatójuk mondvacsinált, hazug érvekkel kirúgott, s ugyanezzel fenyegeti intézetének másik tíz "alkalmatlannak" minősített kutatóját.
Párbeszéd akkor lehetséges, ha van lehetőség közeledésre és megegyezésre. Boros azonban nem teheti jóvá, hogy embereket - köztük állandó orvosi ellenőrzésre szorulót, illetve néhány hónap múlva nyugdíjazhatót - utcára tett. Boros hazudott, amikor indokait előadta és hazugsága lelepleződött. (Ld. Tengelyi László: Elbocsátottak és elbocsátóik. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetében dúló önkényről - Élet és Irodalom, dec. 3. 13.k.)
Horányi Özsébnek egyetlen olyan ötlete vagy javaslata nincs, amellyel megalapozhatná a dialógust. Ő csak pallót akar ácsolni a szakadék fölött, amelybe négy ember már belehullott. Másszanak esetleg ki ők is és jöjjenek el, hogy sebeiket begyógyítsa a párbeszéd? Higgyenek a kooperáció jóformán mindenhatóságában a kompetícióval szemben?
Én nem leszek ott. Nagy híve vagyok az igazi, tartalmas dialógusnak. Ez a dialógus: üres. Ez a dialógus: öntetszelgő giccs.

Tatár 2010.12.15. 14:10:38

Kedves Özséb,

nem fogok tudni eljönni, de pár szóval szeretnék válaszolni neked.
Én azt gondolom, hogy a kérdések vannak rosszul feltéve, azaz lehet,
hogy egy másik helyzetre érvényesek volnának, de nem arra, amire
vonatkoznak.
Egyenként:
1. Látszólagos vagy valóságos érdekellentétek esetén talán lehet
egyezségre jutni, itt azonban ilyesmiknek a nyomát sem látom. Miféle
érdekellentétet látsz - mondjuk - a Radnóti és a Boros között? Akár
látszólagosat? Vagy az igazgató és az elbocsátottak között látsz
ilyesmit? Ott valóban fel lehetne tételezni ilyesmit, ha a Filozófiai
Intézet egy tőkés vállalkozás volna, amelynek a tulajdonosa a
profilváltoztatás miatt szabadul meg a dolgozóitól. De miféle
érdekellentétről beszélünk egy tudományos kutatóintézet - tudós -
igazgatója és - tudós - beosztottai között?

2. A magyarországi filozófia testén nem látok se gyógyítható, se
gyógyíthatatlan sebeket. A tudományos - és nem csak tudományos -
értelmiség minőségének színvonalán látok sebeket, amelyeket a
betegségtudat totális hiányának következtében gyógyíthatatlannak
találok.

3. Nem látom a "peren kívüli megegyezés" lehetőségét sem a Boros
contra Radnóti, sem a Boros contra TGM ügyében. Ennek elég egyszerűen
belátható oka van: a felek közti - minden határon túli -
színvonalkülönbség, különös tekintettel arra, hogy a "per" alapja
semmi egyéb, mint éppen ez a színvonalkülönbség.

4. Az összes fenti megjegyzésemet jól illusztrálja, hogy
"kooperációról" és "kompetícióról" ejtesz szót. Az általunk tárgyalt
konfliktus azonban a "kompetenciáról" szól.

Üdvözöl
Tatár Gyuri

Forrai Gábor 2010.12.15. 19:03:50

Kedves Özséb!

Rendkívül nagy híve vagyok a konfliktusok beszélgetés révén való rendezésének, de régen túl vagyunk azon a ponton, ahol egy tisztázó beszélgetéstől bármit remélhetnénk. Boros János belépője az volt, hogy (1) leváltotta az Intézet igazgatóhelyettesét, aki szintén indult a posztért, (2) szolgálati titokká minősített mindent, ami az Intézet falai között történik (különös tekintettel Demeter Tamás a sajtóban ép eleget tárgyalt „mispohézésére”), (3) feloszlatta az igazgatótanácsot, (4) s megbízott igazgatóhelyettessé nevezte ki nevezte ki Demeter Tamást, aki szinte mindenkivel haragban van az Intézetben. (2) és (3) jogsértés, (1) és (4) enyhén fogalmazva is otrombaság.

Ilyen előzmények után, sokadszori hívásra, Boros János május 19-én végre eljött az Akadémia Filozófiai Bizottságának ülésére, ahol ki tapintatosan lágyan, ki számon kérő módon, megpróbálta rávenni arra, hogy próbáljon meg együttműködni az Intézet dolgozóival. A Bizottság felajánlotta, hogy elnöke szükség esetén megpróbál közvetíteni az igazgató és beosztottai között.

Nem mondok el mindent, amit Boros János azóta tett, csak a highlightokat. (Jaj, de nehéz is válogatni!) Júliusban az intézet dolgozóinak, a szabályos minősítési lapon, átnyújtotta a saját maga által egy személyben elkészített minősítéseket, s a kutatók kétharmada alkalmatlan minősítést kapott. Majd, miután írásba adta, hogy ez csak afféle „előminősítés”, nem közalkalmazotti minősítés, erre való tekintettel elbocsátott négy kutatót (az ötödik kórházban volt, ezért nem vette át a határozatot). Tette ezt annak ellenére, hogy az Akadémia elnöke, Pálinkás József, a Filozófiai Bizottság szeptemberi ülésén felszólította, hogy ezt az előminősítést tegye félre, ne alapozzon rá semmilyen döntést. Aztán, amikor a petíció megjelent, meglehetősen nagy sikerrel terjeszteni kezdte a médiában, hogy az Intézetben a kutatók hatalmas pénzekért semmit nem csinálnak, évente, egy tanulmány nem sok, annyit sem publikálnak.

Esedezem, ezek után miről beszélgessek vele? És miért beszélgessek vele egyáltalán? Úgyhogy, bár nagy híve vagyok a beszélgetésnek, ne haragudj, nem fogok elmenni.

Üdvözlettel
Forrai Gábor

szsa 2010.12.16. 03:23:44

Kedves Özséb, kedves Sanyi!

Minthogy azt hiszem itt nem jelenik meg a nevem, rögtön szeretném közölni, hogy Szőllősy-Sebestyén András (nyelvész) vagyok, az ügyben csak publikumként érintett. Ezért is gondoltam, hogy elmegyek a beszélgetésre: mert kíváncsi vagyok rá: kik mennek el, és mit mondanak. Bár nekem az a véleményem (vsz. Özsébbel egybe hangzóan), hogy ilyen elmérgesedett helyzetekben egyik félnek sem lehet teljesen igaza, a Radnóti Sanyi által kezdeményezett petíciót nem azért nem írtam alá, mert nem értek vele egyet, hanem egyszerűen azért, mert lekéstem. (Lehet, hogy nem baj: az MDF-nek is azért nem lettem tagja még az alapítás idején, mert elveszítettem a postafiók számot, ahol jelentkezni lehetett volna. Később ezt sem bántam meg.)

Hanem az érdeklődésemet nagyon megcsappantotta, hogy az első meghívást (még a nyilvánosságra hozatal előtt) nem Radnóti Sándornak és Boros Jánosnak, esetleg még TGM-nek és más érintetteknek (kirúgottaknak és aláíróknak, netán az MTA illetékeseinek és illetékteleneinek) küldted! Özséb, ez szerintem nagy hiba volt -- még akkor is, ha nem számítottál a részvételükre: Érdekes és fontos adalék lett volna, hogy akit személy szerint meghívtál, eljön-e, és ha nem, akkor is mit mond: miért nem? Én például azt reméltem, hogy Radnóti Sanyi eljött volna, és kíváncsi lettem volna, hogy Boros eljön-e. De hát ha nem is hívtad őket? Természetesen akkor is meg lehetett volna tartani a találkozót, amelynek így is lehetett volna valami tétje, ha ők a meghívás ellenére sem jönnek el. De ha csak magam fajta kibicek jönnek össze, azok viszont, akik a partit játsszák, nem lesznek ott, akkor bizony ez nem esemény, hanem csak fontoskodás.

Természetesen ennek ellenére lehet, hogy el fogok menni, mert mindig szívesen beszélgetek veled, de a dolog innentől kezdve magánügy. Sajnálom, mert bizonyára nem ez volt a szándékod.

Baráti üdvözlettel fent nevezett Sz. S. A.

horányi özséb 2010.12.16. 10:17:22

Érdekesnek tartom, hogy az eddigi blog-bejegyzések levélre emlékeztető formájúak. Noha az eredeti felhívás került minden személyes megszólítást:
(a) a felhívást terjesztő e-mailekben sem volt semmi személyes hangvétel (ha ezt tettem volna, akkor pozícionáltam volna a kezdeményezést magánügyként);
(b) azon igyekeztem, hogy a felhívást minden önmagát érdekeltnek és érintettnek tekintő megkapja (lám Radnóti Sándor így sem kapta meg az e-mailt első körbe; korrigáltam: és ezen a helyen kérem elnézését!); és ugyanezért levelezőlistákra is kiment a felhívás (pl. MaFla), illetőleg ugyanezért kértem közlését például az ÉS-től. Úgyhogy változatlanul remélem, hogy mindenki, aki bármilyen formában érintett, eljön december 21-én: ott a helye!

Ha kész végeredménnyel bonyolódunk bármiféle kommunikációba, akkor tekinthető sok mindennek az adott kommunikáció, csak éppen dialógusnak nem; mert mások mellett csak akkor tekinthető dialógusnak egy kommunikáció, ha a végeredmény létrehozásának elkötelezettségével tesszük ezt és nem akkor, ha bármelyik résztvevő is előzetes végeredményt erőltetne rá a kommunikációra. Ha volna előzetesen végeredmény (legalább szerintem), akkor valóban álságos lettem volna a dialógus kezdeményezését illetően; ha volna végeredmény(em), akkor állásfoglalást kellett volna írnom (másokhoz hasonlóan) és megjelentetnem valahol: de nem ezt tettem.

Már csak azért sem lehet előzetes végeredményben gondolkoznunk, mert hisz még az sem tisztázódott, hogy mi a dialógus témája. Például aligha lehet értelmesen témája egy nyilvános közéleti dialógusnak valamiféle munkaügyi pörlekedés: ezek igen fontos, egzisztenciákat érintő kérdések, amelyek kezelésének lehetséges színterei másutt vannak. Aztán Tatár Gyuri szerint például rosszul tettem fel a kérdéseket: lehet, hogy igaza van; de nézzük csak például harmadik észrevételét: kooperációban és kompetícióban gondolkozom, pedig kompetenciáról kellene, mondja. Való igaz: kooperációról és kompetícióról beszéltem; csakhogy az adott szövegösszefüggésben kompetenciát emlegetni nem jelent mást, mint kétséget ébreszteni a kompetencia meglétét illetően (az adott esetben, nyilvánvalóan, az MTA Filozófiai Intézet igazgatójának kompetenciáját illetően). Ez lehetséges feltételezés bárki részéről, de azt is világosan kell látnunk, hogy ez a feltételezés eleve megakadályozza a dialógus létrejöttét. És ez is lehetséges kiindulópont, ha így akarjuk, de nem azért lehetséges, mert a kiinduló kérdés (kompetencia helyett kooperáció vs. kompetíció) el van tévesztve.

Úgy látom, a világnak abban a szögletében, amelyben élünk régi hagyománya van a problémák megoldása helyett a szőnyeg alá söprésnek. Manapság is szívesen élünk ezzel a fogással; úgyhogy a kérdés az, van-e ez esetben bármi is a szőnyeg alatt? Ez a kérdés máris szélesebb perspektívát nyit, mint amennyi a munkaügyi pörlekedésben benne van. Vagyis legalább ennyit érdemes megtenni a tágabb horizont érdekében: a többit pedig meglátjuk.

horányi özséb

Forrai Gábor 2010.12.16. 11:44:01

Kedves Özséb,

magam részéről azért szóltam hozzá levélformában, mert a beszélgetés a te ötleted, szerintem meg rossz ötlet. Te feltételezni véled, hogy itt mélyebb kérdésekről van szó, amelyek megvitatásával valamit nyerhetünk. Hogy itt nem egyszerűen a Filozófiai Intézetben történtekről van szó, hanem a filozófia természetéről, vagy a kutatóintézetek feladatairól, vagy a tudományos teljesítmények értékeléséről, vagy valamiről, amiről felelős értelmiségieknek érdemes eszmét cserélnie. Hogy itt elvek és álláspontok ütköznek, amelyekről érdemes elgondolkodnunk. Nem, nem erről van szó.

Parabola. A és B karambolozik, majd összeszólalkoznak. A történtekről mindkettőjüknek megvan a maga verziója. (Most érdektelen, hogy ki volt a hibás.) Mire valaki azt mondja, jöjjünk össze mindnyájan, A barátai, B barátai, bárki, akit érdekel, és beszéljük meg. És ne prejudikáljuk, hogy melyik verzió a helyes, s próbáljuk a dolgot tágabb perspektívából szemügyre venni, hogy ne pusztán a karambolról s az azt követő szóváltásról beszéljünk, mert arról sok értelmes dolgot nem lehet mondani, hanem próbáljuk megérteni azt, ami a karambol mögött van!

A legjobbakat,
Forrai Gábor

horányi özséb 2010.12.17. 17:12:08

Lendvai L. Ferenc december 15-én nekem írt e-mail-jének az a részlete, amelynek nyilvánosságra hozásához hozzájárult:

"Az akadémiai kutatóintézeteket szovjet mintára hozták létre, és a legtöbbre valószínűleg semmi szükség az egyetemi kutatások mellett. (Az NDK sokkal szervezettebb intézeteit mind megszűntették, kivéve a szorb nyelv és kultúráét, mert az unikum: a munkatársakat 3 csoportba sorolták: fix egyetemi állás, szerződés, elbocsátás.) A filozófiai intézetre a szükségtelenség különösen vonatkozik, utoljára Lukács Juszuf csinált ott valami jelentőset, de az sem az intézet profilja volt, mert sosem volt profil.
Nyíri után most Boros próbált volna valamit csinálni, de az intézet munkatársai már túlságosan hozzászoktak a langyos vízhez. Gábor Gyuri bár egyébként alkalmas lenne, nem hozott volna változást, mert túlságosan összefonódik a munkatársakkal. Ezért Borost támogattam. Ő eleinte kikérte a véleményemet néhány ügyben. Így az elbocsátások ügyében is. Azt mondtam, hogy aki látványosan nem csinál semmit, el kell bocsátani.
Amiben még szerepet játszottam, az Demeter ügye. Nem antiszemita, ez rágalom. A "mispóhe" szót, ha ritkán is, én is használom. Igazgatóhelyet-tesnek a 3 pályázó közül egyedül ő volt alkalmas, mert Bodnár egy második igazgató lett volna.
Radnóti nyilatkozatát túlzásai miatt (a jogok lábbal tiprása, politikai támadás a Lukács-archívum ellen) nem írtam alá. Ugyanakkor nem tudtam egyetérteni Gábor és Mesterházi elbocsátásával. Ezt megírtam Borosnak."

horányi özséb 2010.12.17. 18:11:37

Egy idősebb kolléga neve elhallgatása mellett hozzájárult e-mail-jének közléséhez:

"Kedves Tanár Úr!
1. Nagyon szép vállalkozás.
2. Hátha nem is filozófiáról, intézetigazgatásról, munkaügyről, kollegialitásról folyik a vita; hanem politikáról és politikával is összefüggő pszichológiai kérdésekről..
3. Dehát a vitatkozókról miért tetszik feltételezni, hogy meg akarnának egyezni? Annyira ellentétes érdekeik vannak, hogy a másik fél puszta létezése zavarja őket.
4. Én azt hiszem, hogy mindkét oldal külső/felső beavatkozástól vár valami döntésfélét; persze, mindkettő másféle beavatkozásra vár.
5. A magamfajta kívülálló számára pedig érlelődik egy olyan idea, hogy hátha nincs is szükség (a) akadémiai filozófiai intézetre, (b) akadémiai kutatóintézetekre, (c) olyan akadémiára, amely egyszerre -- tekintéllyel operáló -- igazgazgatási szervezet (vagyis már nem elit-szervezet), s ugyanakkor egy adott szakmának, az adott helyi verseny(piacába) beleavatkozó vállalkozás (közpénzeken). (Ugyanez a gondolatmenet, sajnálatos módon, kiterjedhet a többi akadémiai kutatóintézetre is.)
6. A szélmalmok kora kezd lejárni.
7. Nem volt Don Quijote is római katholikus?
8. Tessék folytatni, de ilyen kis ország értelmiségi térképén egyszerre csak két pártra jut hely; a harmadikat közös erővel felmorzsolják.
9. Mégis az a konklúzió, hogy folytatni kellene.
Nagy együttérzéssel,"

horányi özséb 2010.12.17. 18:23:27

Sipos Júlia (MR) e-mailje december 15-én:

" Kedves Tanár úr,

nagy örömmel olvastam levelét és természetesen ott leszek a beszélgetésen, mint a szomorú folyamatot kívülről szemlélő , de nagyon aggódó tudományos újságíró, de nem, mint újságíró megyek, nem riport, stb. szándékáról van szó, hanem csakis, mint magánember.
Köszönöm,hogy megpróbálja ezt a nehéz ügyet moderálni és ezzel sokunknak segít, akiket nagyon bánt mindaz, ami az elmúlt hónapokban történt.

Üdvözlettel:
Sipos Júlia"

horányi özséb 2010.12.17. 18:28:04

Rácz Judit december 15-i e-mailje:

"Drága Özséb, hogyne akarnánk, mást sem akarunk.

A kérdés, hogy kit mennyire bénított már meg a maga által is említett lehetetlen érzése és lassan mindent elborító tapasztalata. Mert hogy az orrunk előtt valósul meg a lehetetlen, és bénítja azt is, ami még élő volt, ezt gondolom maga is látja...

Természetesen nem értek a filozófiához (sem), és nincsenek egyértelmű értesüléseim az adott ügyben, bár a tiltakozást én is megkaptam, mi több, ha jól emlékszem, alá is írtam. Mert feltételezve akár, hogy indokolt az átalakítás és elküldés, a procedúra elfogadhatatlannak tűnt.

A békítéshez/tisztázáshoz teljes szívemből kívánok sikert. Ha tudok, el is megyek. Pl. azért is, mert a Pázmány Mediáció posztgradján tanítok, és íme, elém jön az élő eset.

Özséb, ami érdekel: vajon lehet-e ezt záró állásfoglalás nélkül csinálni? Mondjuk úgy, rossz esetben, hogy "egyik kutya, másik eb", vagy jobb esetben "mindkettőtöknek igaza van, nyújtsatok kezet".

Amit összesen lehet szerintem: tágítani a tárgyalási platformot, hogy lehessen rajta közös pontokat is találni. De hogy a végén valami elvi és gyakorlati döntést kell hozni, éspedig két dologban, 1. mi a helyes(ebb) és a helytelen(ebb) 2. mi a teendő tehát - ez biztos. Nem magának kell dönteni ott persze, de hogy az 1. pontban feltett kérdésre választ kell adni, pontosabban válasz lesz adva kimondatlanul is, az biztos. Szerintem erre készüljön, Özséb, semleges középút nincs.

Mit gondol?

Nagy szeretettel
Judit"

horányi özséb 2010.12.17. 20:15:08

Egy újabb levél, amelynek írója nevének elhallgatását kérte:

"Kedves Özséb,

Tulajdonképpen nagyon örültem a levelednek, vagy inkább a törekvésnek, amit képvisel. S bár nem tudok megjelenni, a legmélyebb szimpátiámról biztosítalak e törekvésedben. Hogy a kérdésre is adjak valamilyen választ, azt hiszem - és egyre inkább ezt hiszem - "nem lehet" :-(. Olvastam Radnóti bejegyzését a blogon, ami szertefoszlatja a lehetségességre irányuló reményeimet.

Nem hiszem, hogy bárki kivonulhat ebből a konfliktusból az arcát megőrizve;

Nem hiszem, hogy Boros jól állt neki a munkának (és itt nem Gábor György igazgatóhelyettesi pozícióból való felmentésére vagy a minősítési kísérletekre gondolok), határozatlan volt, és sok esetben kompromisszum kereső: ez úgy látszik gyávaságként csapódott le - sokkal határozottabb elképzeléssel kellett volna indítani ezt az évet;

Nem úgy látom, hogy Boros az intézet profiljának tudományfilozófiai vagy akár analitikus átalakítására törekedne;

Nem értem, hogy Radnóti miért érzi szükségét annak, hogy pártfogása alá vegye a mondott embereket;

Nem értem, hogy ezt a - saját véleményem szerint leginkább személyes és pénzügyi okok motiválta - vitát miért kellett egyáltalán a közvélemény előterébe kényszerítenie;

Nem tartom etikusnak, hogy az előbb említett Radnóti sok fiatal kutatót/filozófust - akik karrierjük szempontjából fontos függelmi viszonyokkal rendelkeznek - hitvallásra kényszerített ebben az ügyben;

Végezetül azt gondolom, hogy amennyiben azok, akik médiabotrányt csináltak a történésekből, valaha is szándékoztak volna valamilyen kompromisszumot kötni, ha nem eleve az erőből való vitázást és az álláspontjuk hatalmi igénnyel való érvényesítését tűzték volna ki, nos akkor nem ott tartanánk, hogy párbeszédet kell kezdeményezni közöttük/közöttünk.

A magyar filozófia testén esett sebeket csak az idő, a felejtés, és a kihalás fogja meggyógyítani. Nem látom értelmét a vitában való állásfoglalásnak, még csak azt sem látom, hogy itt egymásnak feszülő érdekcsoportok lennének, itt egyre inkább egy olyan magyar filozófiai-esztétikai szakmát látok - és most, a maga valójában megmutatkozva mocsarasnak, opportunistának, felelőtlennek, sok esetben szégyenletesen óvodásnak látom -, aminek nem kívánok a tagja lenni. Ez nyilván az én szempontomból fájó, de pl. " Radnoti et alii" szempontjából teljesen érdektelen.

Bocsánat, ha kéretlenül fogalmaztam meg a véleményem az ügyről, de gondoltam, ha Te megosztod velem a véleményed arról, hogy mit is kellene tenni, és is jelzem, hogy mit gondolok róla.

Szóval ha lenne is lehetőségem megjelenni, akkor is kétszer meggondolnám, hogy kitegyem-e magam a nyilvános támadásoknak a véleményem miatt, mert sajnos úgy látom, hogy nem nagyon lehet még csak párbeszédet kezdeményezni sem.

Baráti üdvözlettel,"

mindenkilometerkonel 2010.12.18. 08:12:31

Tisztelt Horányi Úr!
Kissé meglep a dialógusnak ez a számomra új formája: a blogbejegyzés gazdája a személyes emailcímére érkezett levelekből válogat – kizárólag olyanokat, amelyek őt támogatják. S olyannyira fontos neki, hogy ilyen vélemények megjelenjenek, hogy elfogadja azt is, hogy az illetők csak névtelenül hajlandók eszmét cserélni – abban a párbeszédben részt venni, amely az Ön eredeti felhívása szerint ilyen lenne: „nyitottság a kooperációra törekvésben. Bárki, bármilyen álláspontot képviselhet, ha a dialógus tárgyához szól hozzá, és vállalja, hogy ha bárki is kérdezi, legjobb meggyőződése szerint válaszol rá“. Legyen tehát az Ön szabályai szerint: legyen anonim ez az őszinte, elfogulatlan, minden személyes érdek felett álló, sub specie aeternitatis folyó, békés megegyezésre törekvő párbeszéd – bár mivel én szívesebben cenzúrázom magam a mondandómat, kihagytam az Önnek írott személyes email stádiumát.
S ha már itt tartunk, én is idézek névtelenül egy emailből:
„A kivégzettekkel (hetekkel temetésük után!) érdekes dialógust lehet folytatni.
Lesz hozzá exhumálás is?
Avagy dialógus azokkal, akikre csak célzunk, de még nem húztuk meg a ravaszt...“
Talán feltűnt Önnek is: csak a közvetlenül érintettek nem szólalnak meg, immáron hónapok óta saját ügyükben. Miért is? Megkockáztatom: félnek. No nem attól, hogy a másik párt esetleg ferde szemmel néz rájuk. A legkonkrétabb egzisztenciális félelmekről van itt szó. Attól való félelemről, hogy ők is arra a sorsra jutnak, mint társaik: hamis indokokat írva a felmentő határozatukba elbocsátják őket. (Ld. ehhez Tengelyi László: „Elbocsátottak és elbocsátóik. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetében dúló önkényről“. ÉS, LIV. évfolyam 48. szám, 2010. december 3., 13-14. o. http://www.es.hu/kereses/szerzo/TENGELYI%20LÁSZLÓ)
S ugyan a munkaügyi pereket meg fogják majd nyerni: csak addig 3-4 év is eltelhet, a túlterhelt munkaügyi bíróságok előrelátható tempójával számolva.
Igaz, Ön azt írta: nem akar a munkaügyi oldallal foglalkozni. El akar vonatkoztatni ettől a helyzettől. De lehetséges-e ez egyáltalán? Akalmas-e ez a helyzet egyáltalán a nyílt, tisztázó dialógusra? Hogy semmilyen párbeszéd nem folyhat le szituációsterilen, ezt Önnek, mint az emberi kommunikáció tudós szakértőjének aligha kell magyaráznom. És végül: nemcsak hogy lehetséges-e, de morálisan szabad-e egyáltalán elvonatkoztatni ettől a helyzettől, amelyben emberek hónapok óta félelemben élnek, és az utcára kerülnek? Netántán ennek nem kellene (nem ennek kellene-e?) a dialógus tárgyának lennie?

N.N.

JohannWolfgang 2010.12.18. 09:53:04

Több szempontból is meglep Lendvai Ferenc hozzászólása.
„Az akadémiai kutatóintézeteket szovjet mintára hozták létre, és a legtöbbre valószínűleg semmi szükség az egyetemi kutatások mellett.“
Elsőre egy pusztán elméleti összefüggés: az, hogy valami hogyan jött létre, történeti kérdés. Ám ez nem óhatatlanul mond bármit is arról, hogyan és milyen funkcióval működik a jelenben. Ha már szovjet minta, akkor sokkal inkább az akadémikusi-nagydoktori tiszteletdíjak tartoznak abba a körbe, amelynek nemigen lehet másutt a világon megfelelőjét találni. Ez utóbbiak létjogosultságát is megkérdőjelezi Lendvai Ferenc? S főként (nem sajnálom senkitől a pénzét): mutasson még a világon olyan, nem posztszocialista országot, ahol 70-80 éves, tudományosan már inaktív emberek hozzák a tudomány alapvető kérdéseiben a döntéseket, ahol nyugdíjkorhatárt betöltött emberek kapcsolatrendszerének hálója a meghatározó – szemben az aktív negyvenes-ötvenes korosztállyal Vagy ezek a kérdések már túlságosan is sértik más hatalmasságok érdekeit ahhoz, hogy szóvá tegye őket?
Lendvai vélhetőleg a magyarországi filozófiai kutatások védelmében írta, amit írt: tudván, hogy az ország egyetemein a bolognai képzés sajátos magyar verziójának következtében (miközben Nyugat-Európában minden további nélkül kezdheti valaki egyetemi tanulmányait filozófia szakon, nálunk csak szabadbölcsészként) egyre kevesebb a filozófus hallgató, s ennek következtében tanszékeket fenyeget bezárás. Erre ráadásként, Lendvai utalását követve, meg kellene szüntetni még ezt a szerinte funkciótlan akadémiai filozófiai intézetet is – hadd szűnjék meg mielőbb a magyarországi filozófiai kutatás. Sokan tapsolnának is ehhez.
Lendvai Ferenc 1988 es 1992 között ennek a „szovjet modell“ szerint létrejött akadémiai intézetnek volt a munkatársa: előbb igazgatóhelyettesként, majd csak tudományos főmunkatársként. Ennek az állásnak a kedvéért fejlesztette vissza másodállássá az ELTÉ-n lévő főállását. Hogyhogy? Egy felesleges kutatóintézeti állásért – ahelyett, hogy teljes energiájával maradt volna az egyetemen?
Ha jól szűröm le a leveléből: Laki János elbocsátását szakmailag indokoltnak tartja (lévén, hogy csak két másik nevet említ, akik szerinte alkalmasak – jóllehet, közülük az egyik még nem is vett át elbocsátó határozatot). Érdekesnek találom, hogy a tudományfilozófiával foglalkozó Laki teljesítményeit ilyen csalhatatlan biztonsággal véli megítélhetni – olyannyira, hogy nem rendíti meg ebben a hazai vezető tudományfilozófusoknak (Fehér Mártának, Kampis Györgynek, Margitay Tihamérnak, , E. Szabó Lászlónak, Forrai Gábornak etc.) az írásban rögzített ellenvéleménye sem.
Nem értem, miért keveri ide a „mispóhe“-ügyet – a petíció egy szóval sem említi. De ha már Lendvai említést tesz róla: az az ügy nem arról szólt, hogy D. antiszemita-e, hanem hogy tett-e egy antiszemita kijelentést. Mint ahogyan az, hogy valaki részegen elgázol valakit, nem azonos azzal, hogy alkoholista, s ezért mindig részegen vezet és ilyenkor mindig el is gázol valakit. A kérdésnek Lendvai-féle átformálása kifejezetten félrevezető. Nem mindenki alkoholista, aki egyszer részegen halálra gázol valakit. De ettől még vállalnia kell a tettéért a felelősséget.

horányi özséb 2010.12.18. 10:18:17

@mindenkilometerkonel:

Engem is meglepett, hogy többen arra az e-mail címre írtak és nem a blogra, amelyről kapták a Lehet-e? felhívást. Én is úgy képzeltem eredetileg, hogy az online dialógus a blogon zajlik majd. És amikor kezdett nem így történni kérdeztem meg az e-mailek íróit, hozzájáárulnak-e nyilvánosságra hozatalukhoz. Háromféle választ kaptam: (a) szó sem lehet róla, egyetlen sort sem, tudjuk hol élünk, (b) csak mindenféle azonosíthatóságtól megfosztott állapotban, mert vannak tapasztalataink és (c) természetesen: a válaszoknak megfelelően jártam el. Ez után is így teszek majd.

Arra viszont igencsak kíváncsi volnék, hogy mi alapján sikerült arra a következtetésre jutni, hogy csak az engem támogató e-maileket hozom nyilvánosságra? No meg arra is, hogy mi alapján sikerült eldönteni, hogy miféle tartalom támogat engem és mi nem?

Egyébként azt feltételezem: minden megszólalás valójában engem támogat tartalmától függetlenül; mert már nem lehet nem-megszólalni. Morálisan nem engedhető meg.

Ezzel együtt sokan nem szólaltak meg (legalábbis eddig), pedig jó volna (talán éppen a közvetlenül érintettek ilyenek, de legalábbis egy részük). Alighanem a félelem lehet az egyik legfontosabb motívum erre (az anonimitást igénylő e-mailezők mindegyik erre utalt); sőt, a konkrét, szituációhoz kötött félelem (amely persze nem egyszerűen munkaügyi szituáció); vagyis azzal is egyetértek, hogy ennek a dialógusnak az egyik legfontosabb témája a félelem lehetne. Tudjuk, legalább Bíbótól, hogy a demokrácia egyik feltétele a félelemmentes élet. Ezért sem lehet hallgatni!

Dr. Gustav Lauben 2010.12.18. 12:43:14

Kedves Kommentelők,

Nem akartam hozzászólni ehhez a vitához. Mégis meg kell tennem, mert bár vitát nem csak - legfeljebb - boszorkányüldözést látok, nem mehetek el egy-két dolog mellett.

1. Félelem
Többen arra hivatkoznak a kommentjükben, hogy az érintettek (felmentettek) azért nem mernek szólni, mert félnek. Biztosan így van, bár nem látok okot erre a félelemre, ha egyszer felmentették már őket. Én magam szándékosan nem a blogra írtam kommentet, hanem Özsébnek magánlevelet, mert nem akartam szítani az amúgy teljesen indokolatlan és féktelen tüzet, és - tekintve hogy nem vagyok akadémiai doktor - féltem/félek én is. Nem attól, hogy kirúgnak (nem tartozom a FI állományába), hanem attól, hogy a véleményem miatt ellehetetlenítik a szakmai munkámat és előmenetelemet. Igaza van Özsébnek, és mindenkilometerkonel-nak: a vita és a párbeszéd csak akkor ér valamit, ha felek őszintén, nyitottan, magukat vállalva bocsátkoznak párbeszédbe. Azonban van még egy nagyon fontos feltétel: annak, ami a vita és a vélemények ütköztetése közben elhangzik - feltéve, hogy nem sértő vagy személyeskedő - nem lehet következménye a vita tárgyához nem tartozó dolgokban. Nos, bár az én véleményemtől eltérő véleménnyel rendelkező embereket (pl. Radnóti Sándor, Forrai Gábor, stb.) nagyra tartom szakmailag, nem bízom a józanságukban és sem, hogy ebben a kérdésben meglévő véleménykülönbségünket nem transzponálják egyéb ide nem tartozó szituációkba.

A félelemmentesség csak egyenlő felek között lehetséges, és ez vagy azt kívánja meg, hogy egyenrangúak legyünk, vagy azt, hogy elvonatkoztassunk a tudományos életben és hierarchiában elvonatkoztatott státusunktól. Mivel az előbbi nem áll fenn, az utóbbira pedig - látva a reakciókat - nem látok esélyt, nem fogom vállalni a nevem.

2. Filozófiai Kutatóintézet

Véleményem szerint az, aki azt mondja, hogy a Filozófiai Kutatóintézettel minden rendben van, vagy rendben volt az elmúlt években (esetleg évtizedekben), az vagy tájékozatlan, vagy közömbös, vagy a személyes érdekei miatt vállalja fel ezt az álláspontot. Azt hagyjuk, hogy a kutatók nem járnak be: nincs is egyetlen olyan helység sem, ami alkalmas lenne a kutatásra. Azt azonban ne felejtsük el, hogy ezeknek a kutatóknak az egyedüli feladata a kutatás, nemtartanak félévente 12 kurzust az egyetemen, vagy a főiskolán, nem bírálnak szakdolgozatok, konzultálnak, stb. Szóval azt hiszem esetükben a mércének épp, hogy magasabbnak kellene lennie, mint az oktatók esetében.

Mindazonáltal sem kellő tájékozottsággal nem rendelkezem az elbocsátások indokoltságának megítélésére, sem pedig okkal arra, hogy bármilyen véleményt is megfogalmazzak akármelyikükkel szemben.

Mindezért úgy vélem a felhorgadás okát nem a kirúgásokban, nem a minősítésekben, még csak nem is a "mispohézésben" kell látni- arról esetleg kellett volna "vitát" folytatni, hogy antiszemitizmus-e ez vagy sem, nem pedig a Népszavában megjelentetnie az egyik érintettnek egy cikket azzal, hogy hogy DT antiszemita -, hiszen a támadások már a kinevezéskor, sőt, előtte elindultak Boros ellen, hanem egyszerűen az állóvízbe dobott kavics (még csak nem is kő) kavarta fel az indulatokat.

3. Vehemencia a vitában

Azok, akik most megtalálják az alkalmat arra, hogy igen vehemensen nyilatkozzanak az ügyben (Észrevettük, hogy ezek a nyilatkozatok Boros nyilatkozatait leszámítva szinte kivétel nélkül egy irányból érkeznek?), azok hol voltak akkor, amikor Magyar Bálint et alii megszüntette a filozófia alapszakot? Akkor kellett volna kérem szépen ekkora energiát fektetni a filozófia védelmébe.....

4. Konfliktus

Kérem szépen, kik között is áll fenn ez a konfliktus? Boros János, Demeter Tamás és a többi filozófus között? Távolról sem. Borosnak és Demeternek, vagy inkább annak a törekvésnek, hogy valamit változtatni kell a magyar filozófiai életben, is vannak támogatóik, csak épp vagy nem mernek / akarnak megszólalni, mert eddig a körön belül voltak, de ezután kikerülhetnek emiatt; vagy eddig a körön kívül voltak, de be akarnak kerülni; vagy esetleg a körön kívül voltak, de be sem akarnak kerülni, és ezért nem látják értelmét a pártválasztásnak. (Csak az ellenvetés megelőzése érdekében: semmiféle Lukács körre nem gondoltam, pusztán csak azoknak a körére, akik a magyar filozófiai életet irányították, és egyébként irányítják most is.) Boros a körön belülre került, mert a most hangoskodók közül senki nem vette magának a fáradtságot, hogy beadja a pályázatát az igazgatói posztra, és most a körön kívül akarják látni.

Végül pedig még egy megjegyzést tennék, de már a saját kommentemre: Nem trollkodni jöttem a blogra, csupán elmondani a véleményem. És mivel sajnos - mint a fentiekben írtam - nem hiszek az ésszerű vitában vagy párbeszéd lehetőségében ezen "üggyel" kapcsolatban, nem fogok válaszolni egyetlen hozzászólásomhoz fűzött kommentre sem. Nem célom, hogy mindenkiből a legrosszabbat hozzam ki, de úgy éreztem, hogy a vita eredeti egyoldalúsága és Boros, Demeter stb. kommentjeinek hiánya miatt a lohadni képtelen indulat a párbeszéd kezdeményezője felé irányult. Ez pedig tűrhetetlen. Ismét csak: véleményem szerint.

mindenkilometerkonel 2010.12.18. 13:03:29

Kedves Gustav Lauben! Pusztán egy információt szeretnék megosztani Önnel, amelyet a kommentje alapján nem ismer, és nem vitatkozni. Ezt írja:
"Többen arra hivatkoznak a kommentjükben, hogy az érintettek (felmentettek) azért nem mernek szólni, mert félnek. Biztosan így van, bár nem látok okot erre a félelemre, ha egyszer felmentették már őket."
Az "érintettek" messze nem csak a felmentettek. Nyáron az intézet 23 kutatója közül 15 számára készült el olyan minősítés, amely alapján a közalkalmazotti törvény szerint azonnal elbocsáthatók. Az elbocsátásokat Pálinkás József, az MTA elnöke állította le. Négy elbocsátó határozatot Boros mégis ugyanezekre a nyári minősítésekre hivatkozva októberben kiadott. Egy hónapra rá - a felháborodás hatására - a többi nyári "alkalmatlan" minősítés egy részét "alkalmasra", egy részüket pedig egyéves türelmi időre változtatta (miközben az elbocsátó határozatokból is látható: hogy mi számít publikációnak, ezt önkényes szempontok alapján dönti el), egy részük még mindig függőben van. De az "alkalmasok" sem nyugodthatnak: tapasztalhatták, hogy milyen ingatag bárkinek a helyzete. A törvény szerint 12 hónap múlva új minősítések is kiadhatók.
Ami az elbocsátottakat illeti: ők a munkanélküli segélyüket intézik, a perükre készülnek (és nyilván - ésszerűen - az érveiket a perekre tartogatják).

horányi özséb 2010.12.18. 13:06:56

e-mail december 16-ról; most érkezett meg a jóváhagyás publikálásra nick-névvel:

"Kedves Özséb!
Ha már megtiszteltél azzal, hogy egy társadalmi szintű erőfeszítés részesévé akarsz tenni, engedd meg, hogy kapcsolatos néhány gondolatomat "elmondjam" - indítva a kezdeményezés egyik konkrétan is kiemelt részhez fűződő eszmefuttatással.

A filozófia az emberi tudat egyik terméke, tudománya - ha műszaki képzettségi alapokon álló, a gazdaságpolitikai kérdésekhez vonzódó, ám csak autodidakta félműveltségű közgazdászként ezt pongyolán megpróbálom meghatározni. Ebből a felállásból kiindulva a politikatudományt ugyanúgy a tudat egy másik termékének tekintem, olyannak, amely nem is távoli rokonságban áll - talán része is - a filozófiának. S a logikai lánc ez utóbbi révén szoros, következő tagja a (hét)köznapi politika, a mindennapi pártpolitika, amelynek számos eleme van. És ezek az elemek az egyes politikai pártokban kűlönböző hangsúllyal, illetve túlhangsúllyal jelennek meg. És ettől (is) különböznek ezek a pártok a kívülállók számára egymástól.

Ennek egyik kivetülése kisebb(?) részének tartom a részleteknek csak a napi sajtóban szerzett információk alapján mindazt, ami a Filozőfiai Intézetben zajlik/zajlott, és amelyet a kivülálló adott ismereti szintjén (vagy éppen kellő szintű ismereteinek hiányában) esetleg egy adott pártpolitika választási győzelmét követő, de a világon mindenhol fellelhető, különböző mértékű zsákmányszerzési folyamatának részeként is kezelheti. Vagy mégsem. Az szerint, hogy hová határozza meg az egyén önmagát.

Magam személyesen nem rendelkezem elegendő ismerettel, hogy azt egy szükségesnek ítélt megújulási/megújitási folyamat részének tekintsem-e, avagy a zsákmányszerzési akció egyik kisebb, de adott körökben nagyon nagy hangsúlyt kapó elemeként fogjam fel? Azaz, hogy egy felszínes jelenség tüneteként, avagy nagyon is komoly mélységben zajló betegség orvoslásának felszíni jeleként értékeljem.

Ennyit a konkrét, emlitett esemeny(ek) részemről történő megítéléséről.

Azt azonban az utca embereként általánosságban is látom, hogy az életnek mindenféle apróbb, vagy nagyobb elemeiben, így többek között a múltbéli és jelen gazdaságpolitikában is, óriási szakadék tátong különböző pártpolitikák között, és amelyek gyengeségeit oda nem tartozó eszközőkkel, elemekkel próbálja a (hét)köznapi politika elfedni. És amelyeknek a ténybeli dolgokhoz alig-alig van közük, de amelyek a hétköznapi, egyszerű emberek számára könnyen emeszthetők. Már csak azon oknál fogva is, hogy a gazdaságpolitikák egyes fontosabb és kevésbe fontos elemeinek összefüggéseiben történő megítéléséhez átfogóan - természetesen jómagamat is beleszámítva - nem értenek!
Az elmúlt évek jó, avagy rossz dolgainak, a maguk értékének a maga helyén való szemügyre vételét ma egy egeszen más értekítélet helyettesiti a társadalom túlnyomó többségénél - sajnos ide értve sok olyan egyént is, akinek egyébként megadatott, hogy képzettsége és ismerete, tapasztalata alapján lenne lehetősége a ténybeli, az érzelmektől elvonatkoztatott vizsgálódásra, és a (hét)köznapi politikai meggyőződéstől - legalábbis némileg - független értekelésére.

Magam, aki megpróbálok érzelmektől megszabadítva, mondjuk így: középről szemlélődve értékelni a magam ismereti szintjén a napi legáltalanosabb értelemben vett, a gazdaságpolitikától távoli/távolabb eső politikai eseményeket is, úgy látom, - és itt térnék talán e hosszú (és lehet, hogy unalmas) eszmefuttatásom lényegére - a feltett „Lehet-e?“ kérdesre választ adni - azt vagyok kénytelen mondani, hogy szerintem ma nem lehet...

Kisebb, vagy nagyobb - akar létfontossagú - történések megítélése ma annyira érzelmi alapokon állnak az állampolgarok többségénél, hogy az ő meggyőződésúket, értekítéltüket csak a "puddingpróba" - ez esetben az idő - fogja tudni helyére tenni. Megerősítve a bízókat és megyőzve a kétkedőket. Vagy éppen fordítva...

Magam, egyszerű kis nyugdíjas, a maga korlatozott lehetőségei által megfékezett, de mindig a középről való látasmódot próbaló emberként úgy latom, hogy a mai társadalom két olyan részre oszlik, amelynek egyike nagyon erős a maga hitében, és egy másikra, amely - leszámítva az itt is fellelhető, de jóval kisebb létszámú hívőket - inkább a hallgató, és a „puddingpróba“ eredményeire varó többségre oszlik.
Egy hittel szemben - legyen az bárminémű is - észérvekkel győzködni nem lehet. Hozzá tenném: nem is érdemes, mert kilátástalan a végeredmény... A hallgatók ezért inkább az eredményekre várnak. Amelyek hosszútávon még váratnak magukra.
Ülök itthon a kényelmetlen nyugdíjas fotelban és szinte már a magammal való vitatkozásról is leszoktam, mert a választ a kétségeimre csak az idő hozhatja meg. És azt hiszem, hogy a hallgató, a véleménynyilvanítástól elzárkozók nagy része is ezt teszi jószerivel. Már ha nem fordult el egyaltalán...
Közös barátunktól, volt osztalytársunktól kérdeztem anno még a választasok előtt is jóval -, hogy ha, akkor miként? Mert nem láttam az érzelmeken túl kézzel fogható "reál" törekvéséseket. És ha fel is tüntek mégis ilyenek olykor-olykor, az ellentmondani látszott a józan logikának. Válasza az volt, hogyha odaértünk a folyóhoz, akkor kell az átkelésről beszélni. Nekem az volt a véleményem, hogy azért az átlagpolgárnak is látnia kellene, hogy „van-e ott folyó, és földje jó, legelőin fű kövér...". Nos, erre való megismertető törekvést nem láttam... A folyón azóta átkeltünk már, és hogy itt jó-e föld és kövér-e a fű, nekem, az átlagembernek, nos, az ma (még?) nem látható.
Ezért hallgatok és várok. Mert hátha mégis a ma hangos hívőknek és nem a hallgató kétkedőknek van/lesz igaza a jövőben...

A kezdeményezésed a szakadék(ok) áthidalására igen tiszteletre méltó vállalkozás! Nagyra értékelem és külön köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy ennek a folyamatnak akár tevőleges részévé is tegyed szerény személyemet. Ám azt tartom, hogy a már többször is megemlitett „puddigpróbának“ csak az elején tartunk: részben már meg is főtt, ízmintakat is vehettünk belőle, és úgy találom, hogy az többnyire megégeti az ember száját. Nem akarok elkapkodott, magam úgy látom: idejekoran véleményezni azt, ami még javában fő a fazékban: Várnék még egy keveset, hogy eldöntsem, ami kifőtt, az mennyire ízletes és laktató?

Még egyszer köszönöm - és ezt nem szóvirágként használom -, hogy megtiszteltél úgy általában és személyemben, de ma még inkább hallgatnék továbbra is, megvárva a folyamaok kiteljesedését. Mert lehet, hogy a szakadék(ok) akár szinte maguktól is el fognak tűnni idővel. Ugyanakkor ma vegyészként mégis azt mondanám, hogy folyamatokat a kémiaiakhoz hasonlóan lehet katalizalni és kell is, ám magam erre jelenleg – és úgy talán általában is - nem vagyok alkalmas.

Sok sikert kívánok, és remélem, hogy a nem kis válkozásban tett erőfeszítések eredményiről a hétköznapok hirei között is értesülni fogok.
Jó egészséget kívánok baráti üdvözlettel!"

Vegyész

Bodnár István 2010.12.18. 18:43:40

Dr. Gustav Lauben egy argumentum ad hominemmel próbálja a Filozófiai Kutatóintézetben folyó jogtiprással kapcsolatos tiltakozás hitelét és élét venni:

[A mostani tiltakozók] hol voltak akkor, amikor Magyar Bálint et alii megszüntette a filozófia alapszakot? Akkor kellett volna kérem szépen ekkora energiát fektetni a filozófia védelmébe.....

Ezzel kapcsolatban fontos tudni, hogy Magyar Bálint et alii az összes bölcsész alapszakot megszüntette, nem csak a filozófiát. Példának okáért olasz alapszak sincs: Romanisztika alapszak van, benne olasz szakiránnyal. Az alapvető különbség az, hogy a többi bölcsészeti alapszak esetében a felvétel közvetlenül a szakirányokra történik, míg a Szabad bölcsészeten a szakirányválasztásra az egyetemi tanulmányok megkezdése után kerül sor. Lehet azon vitatkozni, hogy ez jól van-e így vagy sem – vitatkozunk is rajta. Lehet azt gondolni, hogy az alapszakok indításánál valamit alapvetően elrontottunk. Én személyesen többször megkövettem kollégáimat, hogy egy fontos ponton nem jól mértem fel, hogy melyik az a kulcsfontosságú fórum, ahol a filozófiai képzés érdekeit képviselnünk kellett volna. Ezen túl is, az első pillanattól kezdve – azaz 2005 nyarától (!) – másokkal együtt kezdeményeztem, hogy a Szabad bölcsészet alapszak kényszerzubbonyában a különböző szakirányok képzésére kellő részletességgel, és ne csak a legelőször felvázolt elegyesen zanzásított keretek között kerülhessen sor.

Mindez azonban az itteni „párbeszéddel” kapcsolatban a hangulatkeltésen túl, azt hiszem, irreleváns: hiszen a mostani jogtiprásokra miért lehetne felmentés egy korábbi akármilyen vétség vagy hiba?

Üdv: I.

Bodnár István 2010.12.18. 18:54:06

@Bodnár István: Gyors korrekció, de persze mindez csak mellékszál: Voltak kivételek: Andragógia, Néprajz, Romológia. Azt viszont végképp nem hiszem, hogy az lett volna az elérendő cél, hogy a Filozófia ezek között, még egy további kivételként kerüljön be az egyetemi képzés rendszerébe. I.

horányi özséb 2010.12.18. 22:00:31

Lendvai L. Ferenc e-mailben küldött észrevételei december 18-án:

A "Johann Wolfgang" néven (gondolom: álnéven) leadott hozzászóláshoz:

1. Igen, helytelenítem a szovjet rendszer maradványát az akadémikusi-nagydoktori tiszteletdíjak (beleértve a sajátomat) esetében is, sőt az egész nagydoktori rendszert. Amíg mindez fönnáll, tudomásul veszem, ill. ha szükséges (pl. Mesterházi ügye) közreműködöm.

2. A FI megszüntetése nem jelentené a filozófiai kutatások megszüntetését. Az NDK intézete egy mamutintézmény volt, de megszűnte óta is van (nemde?) filozófiai kutatás Berlinben.

3. Lukács József 1987-ben váratlanul elhunyt. A FI által szervezett keresztény-marxista dialógust az új igazgató nem tudta volna folytatni. A munkatársak sürgető kérésére mentem át. Tapasztalataim abszolút negatívak voltak, ezért amilyen hamar tudtam, eljöttem.

4. Laki Jánosról azért nem nyilatkoztam, mert az ő ügyében nem érzem magamat kompetensnek. Munkásságát nem ismerem, a témához nem értek. Mások igen - ők szóltak.

5. Demeter ügyét azért említettem Horányi kollégának, mert ebben volt némi szerepem. Nem a petíció ügyéhez szóltam hozzá.

JohannWolfgang 2010.12.18. 23:33:43

Válasz Lendvai Ferencnek (nem a pontjai, hanem a fontosság sorrendjében):
2. „Az FKI [nem FI! – mint Lendvai írja] megszüntetése nem jelentené a filozófiai kutatások megszüntetését. Az NDK intézete egy mamutintézmény volt, de megszűnte óta is van (nemde?) filozófiai kutatás Berlinben.“

Én egy kontextust is megadtam az állításomhoz: egyre kevesebb a filozófia szakos hallgató, aminek következtében filozófia tanszékek (többek közt a Lendvai által korábban Miskolcon vezetett tanszék) a létükért harcolnak. Lassan azzal tartják fent magukat – még ideig-óráig –, hogy nem filozófiát, hanem érveléstechnikától kezdve mindenféle segédtudományt tanítanak. Ilyen körülmények között feladni további filozófus álláshelyeket vétek, sőt: bűn.
Németországban a helyzet egészen más: ugyanis egyetemenként nemhogy százával, de vannak helyek, ahol ezrével tanulnak hallgatók filozófiát vagy fő, vagy pedig mellékszakként. Kereslet pedig végzett filozófusokra azért van, mivel a filozófia, ill. etika gimnáziumi tantárgy – szemben Magyarországgal. Ekképp valóban nem fenyegette kihalással a filozófiát az akadémiai filozófiai intézet megszűnte – mivel minden bokorban maradtak filozófia tanszékek.
Az akadémiai intézetek Németországban azért szűntek meg mellékesen, mivel megszüntették azt a tudományos akadémiát – a DDR akadémiáját – , amelyhez tartoztak. A filozófiai intézetben dolgozó marxista filozófusokat ugyanúgy nem kívánták többségükben tovább alkalmazni, mint egyetemi kollégáikat. Ma Németországban tartományi akadémiák működnek, a kutatóintézetek pedig többek közt a Max Planck Intézet hálózatában. Ez utóbbi keretben jelenleg 80 kutatóintézet működik (köztük társadalomtudományiak), ca. 27.000 kutatóval. Ezen intézmények egyike a berlini Max Planck Institut für Wissenschaftsgeschichte, amelyre az utóbbi időben Nyíri Kristóf előszeretettel hivatkozik.
Megemlítem, hogy kutatóintézetei például az Osztrák Tudományos Akadémiának is vannak – vélhetőleg nem sztálinista maradványként.

3. Azt csak nem értem, hogy csaknem 20 év elteltével mit érnek ezek a tapasztalatok: azóta az állomány jelentős mértékben kicserélődött, valamint legkevesebb megfeleződött. (Azt most nehéz volna itt megvitatni, hogy akár akkor is helytállóak voltak-e ezek a tapasztalatok, ill. hogy a másik oldal ezt hogyan látta, csak épp nem tér vissza rá unos-untalan.)

Az 1. és a 4. pontra adott választ elfogadom, megjegyezvén: 1/ ha így van, akkor jobb volna nem mindig csak az egyik kifogásolt pontról beszélni, vagy fordítva: a másikat is ugyanolyan technikával tudomásul venni, mint az egyiket 4/ egy ilyen érzékeny helyzetben némiképp félreérthető többször is hangsúlyosan csak két emberről szólni (és különösen olyannak lehet ez borzalmas, aki nap mint nap azt a hazugságot hallja a sajtóban, hogy évtizedeken keresztül professzori fizetésért nem csinált semmit).

5. Hogy Horányinak privát levélben említette, ezzel nincs is semmi baj. Viszont jobb lett volna nem beleegyezni, hogy ez a szövegrész is megjelenjék ebben a kontextusban: mivel félreérthető és egészen biztosan hangulatkeltő. (Lásd az analóg megjegyzést fentebb Bodnár István hozzászólásában.)

A „gondolom álnéven” kitételhez: az indán a fórumozók kötelezően választanak egy nicknevet, s a megszokott az, hogy csak ezzel a névvel jelennek meg: van egy fórumozó identitásuk, amellyel az összes fórumban az összes hozzászólásukat írják. (Nyilván Nyíri Kristóf erről is tudna pár szót mondani.)

horányi özséb 2010.12.19. 14:00:47

december 19-én érkezett e-mail:

Kedves Özséb,
A hozzászólásokat olvasva úgy látom, hogy felhívásodnak inkább „mellékhozadéka” van, ami persze nem lebecsülendő. Hogy a dialógusra való felhívásoddal kapcsolatban inkább tartózkodók az álláspontok – megértem. Ugyanis a már megszületett (nem filozófiai értelemben vett) egzisztenciális döntésekről nem lehet intellektuális dialógust folytatni. Erről csak véleményt, álláspontot közölhet az ember (illetve a döntés által érintettek munkajogi eljárásban „dialogizálhatnak” – egyébként jó eséllyel, ahogy az elmúlt évtizedek tapasztalata mutatja). Nem tipikus, hogy elkötelezett igenek és nemek egymással dialógusba lépnének. Dialógus csak akkor lehet, miként írod, ha nem tudjuk előzetesen a végeredményt. Viszont a konkrét esetben ismert az igazgatói döntés.

Arról persze lehetne dialógust folytatni (csak néhány lehetőséget említve), hogy
(1) szükséges-e az akadémiai kutatóintézetek hálózata?
(2) milyen kritériumokat kellene alkalmazni az akadémiai intézetek kutatóinak alkalmazása esetén?
(3) milyen állapotban van a honi filozófiai élet?

Ám most, közvetlenül a döntés után, nem hiszem, hogy alkalmas erre a helyzet. Csak korábban lehetett volna (vagy valamikor jóval később lehetne) ezt kezdeményezni. Egy dialógus ugyanis csak előzetesen képes egy döntés megalapozottságát elfogadhatóvá tenni. Az utólagos dialógus vagy legitimálja vagy delegitimálja a döntést.

Visszatérnék a már olvasható véleményekhez: a „mellékhozadékon” azt értettem, hogy a felhívásodra érkezett reflexiók azt mutatják, hogy erős motiváció tapasztalható a konkrét döntésen túlmutató helyzetértékelés megfogalmazására. (Amiből persze egyáltalán nem következik feltétlenül, hogy várható egy jövőbeli szakmai dialógus létrejötte.) Ennyiben már tanulságos volt a blog olvasása.

Üdvözlettel
Karácsony András

terenyi 2010.12.19. 15:12:38

@horányi özséb:
Én úgy értem a Horányi Özséb által felvázolt dialógus-keretet, hogy itt nincs szó döntési helyzetről. Ezért szerintem kevéssé számít az előtte vagy utána.
A közös reflexiós tér létrehozásával az lehet a cél, hogy a résztvevők közelebb jussanak annak a megértéséhez, mi zajlik itt. Ha jobban látjuk a szakadékot, jobban láthatjuk a pallók leendő helyét is.
Érdemes lehet a megértés törekvésével és nem a megoldás várakozásával belépni a helyzetbe.

Terenyi Zoltán
csoportanalitikus

Demeter Tamás 2010.12.19. 15:59:33

1) Az egyik aláírásszervező és itteni lelkes kommentelő a hírre, hogy a Pszichológiai Intézetet a Filozófiai Intézettel egy épületbe költöztetik egy-másfél éve még így reagált: "Pompás. Legalább nem kell kísérleti majmokra költeni. Itt van pl XY, másra úgyse jó." – XY az egyik elbocsátott, aki mellett a lelkes kommentelő most éppen morális magaslatról gyűjt aláírást. Itt jegyzem meg azt is, hogy a Boros János ÉS-cikkében említett, az intézetet feljelentő majd önmagát megmentőnek beállító igazgató nem Nyíri Kristóf. 2) 15 éve ismerem az Intézet viszonyait. Gábor György volt az első igazgatóhelyettes, aki nem mondott le automatikusan az új igazgató megérkezésekor. Ő volt az első igazgatóhelyettes, aki petíciót fogalmazott a még meg sem érkezett igazgató ellen, és tevékenységét pont ebben a szellemben folytatta. Tessék olyan igazgatót mutatni, aki tovább dolgozott volna egy ilyen igazgatóhelyettessel. 3) Az intézeti jogsértéseket kerülendő, talán érdemes lenne összpontosítani arra is, hogy pl. illegális hangfelvételek ne készüljenek intézeti értekezletekről, s a munkatársak ne adjanak tudatosan hamis tájékoztatást nemlétező doktori tanulmányaikról. Ebben a szellemben talán el kellene kerülni azt is, hogy a Filozófiai Bizottság már lemondott elnöke hívjon össze ülést. 4) A Filozófiai Intézetben jelenleg 3 olyan kutató van, aki a szakma nemzetközi standardjai szerint értékelhető teljesítményt tud felmutatni. Ezt nagyon jól tudják az aláírásgyűjtők is. Egynémely elbocsátáson lehet vitatkozni – némelyiken nem. Az azonban tény marad, hogy a fenti szám az elbocsátások előtt és után is ugyanúgy 3. 4) Ha az Intézetet nem lehet átalakítani értékelhető teljesítményt produkáló kutatóhellyé, akkor be kell zárni. Márpedig a szakma jó része láthatóan a viszonyok konzerválásában érdekelt, miközben az eddigi színvonal fenntartására pénzt költeni vétek. Idézet egy aktuális belga posztdoktori kiírásból: “S/he must have outstanding scientific research productivity in his/her field; we expect at least four publications in the form of (co-) authorship of articles listed in the Arts and Humanities Citation Index, Social Science Citation Index or the Science Citation Index or in the form (co-) authorship of a book published by an international publisher and listed in the Research Council of Ghent University.” Ugyan hány intézeti főmunkatárs és tudományos tanácsadó üti meg e posztdoktori (!) kiírás minimum szintjét – vagy akár csak hány törekszik erre?

Bodnár István 2010.12.19. 17:27:17

@Demeter Tamás: Egy általános megjegyzés: valószínűleg mást értünk dialóguson. Én legalábbis nem hiszem, hogy ebben a kombattív szellemben bármiféle gyümölcsöző megbeszélést le lehetne folytatni.

De nem ezért írok, hanem azért, mert egy megjegyzés közvetlenül rám is vonatkozik. Demeter így ír:

3) Az intézeti jogsértéseket kerülendő […]. Ebben a szellemben talán el kellene kerülni azt is, hogy a Filozófiai Bizottság már lemondott elnöke hívjon össze ülést.

A szóban forgó, december 10-i ülést én vezettem le, és előtte természetesen áttanulmányoztam az MTA vonatkozó szabályzatait. Ezek alapján, valamint az eddigi úzust figyelembe véve egyértelműen megállapítható, hogy a bizottsági ülést lemondása esetén is az (immár lemondott) elnök hívja össze.

Üdv: I.

Neumer Katalin 2010.12.19. 17:30:07

Kedves Tamás,

mivel annyira szíveden viseled, hogy az intézetnek legyenek nemzetközi publikációi, és ekképp semmiképp se tegye ki magát a veszélynek, hogy becsukják, biztosan örömmel veszed a hírt, hogy az általad a 4. pontban megfogalmazott követelményeknek nálunk még tudományos munkatárs is megfelel. Ezen a linken találod meg Tamás Gazsi legfrissebb publikációját a Routledge egyik folyóiratában:
www.informaworld.com/smpp/title~db=all~content=g931198119
Üdv, boldog karácsonyt,

Neumer Katalin

Demeter Tamás 2010.12.19. 17:51:58

@Bodnár István: Talán emlékszel, hogy még mielőtt minden végletesen eldurvult volna, felhívtalak telefonon, s Te rám tetted a kagylót. Azóta történt egy s más, nem hiszem, hogy ezt a kifogást épp neked kellene megfogalmaznod. És akkor sem nekem kellene címezned, ha elolvasod a korábbi bejegyzéseket.

Ami a bizottság összehívását illeti -- akkor az ezek szerint rendben volt.

Üdv,
Tamás

Demeter Tamás 2010.12.19. 17:58:17

@Neumer Katalin: Kedves Katalin, akkor talán felsorolnád azokat a főmunkatársakat és tanácsadókat, akik 4 (négy) hasonló publikációval rendelkeznek? Gazsi belefér az általam jelzett háromba.

Üdv,
Tamás

Neumer Katalin 2010.12.19. 18:12:39

@Demeter Tamás:
Annak örülök, hogy Gazsi benne van szerinted az intézet legjobb 3 munkatársában – eszerint biztosan nem kell tartania attól, hogy nyugdíjba kell mennie. Persze, hogy ki lehet a másik kettő, ez még nem világos. Minden bizonnyal az a baj, hogy soha nem aszerint néztem egy tanulmány értékét, hogy hol jelent meg, hanem hogy mi van benne. Ennélfogva soha nem kerestem rá egyetlen írás olvasása előtt sem, hogy szerepel-e valamilyen indexben, hanem ódivatú módon elolvastam. És ha rossznak találtam, akkor nem olvastam végig – akkor sem, ha úgy egyébként (indexálástól függetlenül) tudtam, hogy a folyóirat vagy a kiadó előkelő.
Úgyhogy most is visszatérek olvasmányaimhoz – akár szerepelnek valamilyen indexben, akár nem.
Szép estét még,

NK

Bodnár István 2010.12.19. 20:42:39

@Demeter Tamás: Nem világos, hogy mért kellett volna nekem – az ELTE BTK Filozófia Intézetének igazgatójaként – megvitatnom Veled – a munkatársaid egy részével perben és haragban álló, frissen hatalomba emelt kollégával – tudomány-átszervezési elképzeléseidet. Ezt képviseltem a leghatározottabban, reflexszerűen is.

Az ELTE BTK Filozófia Intézete filozófiai projektumokban tud hathatósan együttműködni az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársaival – beleértve ebbe most eltávolított kollégáinkat is. Mikor ilyen együttműködésről kívánsz velem valamit megbeszélni, szívesen állok rendelkezésedre.

Üdv: I.

horányi özséb 2010.12.19. 21:54:47

Fehér Márta december 18-i e-mailje:

Kedves Özséb!
Na, próbáld meg Te is! Az MTA FilBiz, március óta próbálkozik a "párbszéddel"! De, ha Te vagy olyan naív, hogy azt hiszed: bárkivel lehet párbeszádet folytatni, akkor Isten áldása kísérjen! Csak ne vegyél majd mindent készpénznek. Mert itt nem a Fil.Intzet "átalakításá"-ról és az "alkalmatlanok" elbocsátásáról van szó, hanem ennek MÓJÁRÓL és mikéntjéről..

Barátsággal, és szép, békés ünnepeket kívánva:
Márta

horányi özséb 2010.12.20. 06:27:57

december 19-én érkezett e-mail érdemi része:

"Amit írtam, bemásolhatod, ha gondolod, de névvel nem vállalom. Legyen ez "Egy nem-filozófus társadalomkutató" véleménye. Azért nem vállalom névvel (a konfliktuskerülésen, vulgo gyávaság, kívül),
mert nem értek a filozófiához, az érintettek közül csak TGM munkásságát ismerem, és még így is jóval hosszabban kellene írnom, ha nevesített vélemény lenne. Remélem, így is átjön belőle, hogy a kicsit bürokratikus, európai-amerikai tudományosság normáit érzem sértve mind Boros önkényes minősítgetéseivel, mint TGM kekec rátartiságával. Pedig ezeknek a normáknak kellene a minimumnak lenniük, ezek felett kezdődik az igazi élet... "

horányi özséb 2010.12.21. 06:57:34

@horányi özséb: figyelmetlenségből az e-mail második része lemaradt, most pótlom:

"TGM tudományos rangja nyilvánvaló, akkor is, ha neobolsevik nézetei nevetségesek.
Ugyanakkor egy nyugatos demokratának tisztelnie kellene a tudományos élet mechanizmusait. Nem lehet élete végéig (jelenleg húsz éve) az üldözés árvagyereke. A nyelvvizsgákat le kell tenni. A fokozatokat meg kell szerezni. Az hogy most anyagi gondjai lesznek, nevetséges. A legkülönbözőbb külföldi egyetemeken tanítva minimális takarékossággal is tehetett volna félre pénzt. Ugyanakkor, és ettől teljesen függetlenül, az államnak valóban meg kellene oldania a kommunizmus idején állástilalommal sújtottak nyugdíj-ügyét.

Boros érvei meggyőzőnek tűntek, amíg el nem olvastam Tengelyi cikkét. Azóta védhetetlennek tűnnek.

Mint régi, mániákus kompromisszumkereső, ennek ellenére drukkolok, hogy sikerüljön valami."

orulunkvincent 2010.12.21. 19:15:31

@Demeter Tamás: Tisztelt Demeter Úr,

Önnek a Web of Science szerint 7 nyilvantartott nemzetkozi publikacioja van. Ezek kozul a Journal for General Philosophy of Sciences az ERA rankings szerint B kategorias (2 cikk) , a Studies in East European Thought pedig C kategorias (5 cikk) . Úgy, hogy a filozófiában van 34 (harmincnégy) darab (top) A* lap,
és 110 (száztíz) darab A kategóriás lap. Hm...

A könyvpublikációkat a WOS csak akkor látja ha folyóiratban hivatkoznak rá. Ugyanez érvényes a proceedingsekre. Ez a filozófiában problémát jelent. Platón és Descartes pl. borzalmasan állnak, mivel képtelenek voltak impakt faktoros lapban publikálni.

Az igazgató úr teljesítménye (1975-2010)
ugyancsak az EISZ WOS szerint.
Boros János Common Knowledge A
Neohelicon B (2 cikk)
Deutsche Zeitschrift C

............................

Amennyiben ezt fogadja el mérőszámnak az Ön és az igazgató úr életmúve finoman szólva szerény lenne, akkoris ha esetleg több pontot kap mint egy-egy kollégájuk. Más tudományokban kb. húsz A vagy A* kategóriás cikk a belépő az MTA doktorátushoz. Nekem is az volt. Amennyiben ezt a mérőszámot alkalmazza, sajátmagát és az igazgatót hozza katasztrófális helyzetbe valójában. Ez egy ROSSZ mérőszám a magyar filozófiában.

Nem állíthatjuk azt, hogy a hazai filozófia sokkal-sokkal gyengébb mint a többi tudomány, csak lényegesen mások a hagyományai és a sztenderdjei. Vannak filozófiai témák (metafizika, philosophy of mind, philosophy of science), amelyekben könnyebb minősített lapban publikálni, ez tény, de egészen biztos, hogy azok a területek ennyivel többet érnek ?

Embereket az alapján megfosztani az állásuktól, hogy egy teljesen értelmetlen skálán alacsony a viszonylagos teljesítményük nem elfogadható dolog. Boros Jánosnak bizonyos kérdésekben igaza van (szerintem), erősíti a filozófiát tehetséges Nyugaton doktorált emberek hazahozatala, biztos, hogy ez a szakmának is nagyon jót tesz, de tisztességesen dolgozó embereket sárbatiporni nem szabad. Egyszerűen nem szabad és kész.

hower 2010.12.21. 21:12:51

Ez a dolog messze túlmutat a FKI ügyén, utóbbihoz közvetlenül nem is tudok hozzászólni. De azt látom, hogy egyedül Demeter említett meg egy fontos szempontot: a fiatal, esetleg külföldi PhD-vel hazatérő pályakezdők perspektívátlan helyzetét. És nem csak a filozófiában ez a helyzet.

Alapvetően egy olyan konfliktusnak vagyunk szemtanúi, amely még sok más intézetet is érint vagy fog rövidesen érinteni. A rendszer fölülről bedugult, éppen ezért alulról sem lehet bekerülni. A korfa eltolódik, de a finanszírozás ugyanannyi marad, vagy akár reálértékben egyre kisebb lesz. A kör ezzel bezárult.

(Tévedek, ha azt gondolom, hogy Demeter maga is a fiatal kategóriába esik?)

@orulunkvincent: Ad hominem érvekkel küzdeni egy állítólag súlyosan ad hominem eljárás ellen nem túl elegáns megoldás. A konfliktus feloldásához semmiképpen nem visz közelebb.

orulunkvincent 2010.12.21. 22:25:33

@hower: Ad hominem argumentum az lenne, ha valamilyen módon támadnám Demeter Tamást. Ezzel szemben csak azt szemléltetem, hogy egy teljes mértékben tökéletlen szempontrendszerre alapozza az érveit. Máson nem tudom szemléltetni csak azon akik szerinte megfelelnek a szempontrendszernek. Bocsánat, itt emberekről azt írták le, hogy alkalmatlanok, és ezen az alapon mondtak fel nekik. Ezzel szemben én felsoroltam a publikációkat és rámutattam a rangsorolásukra. Mi ebben az ad hominem argumentum, könyörgöm ? Példákkal szemléltettem, hogy katasztrófális szempontrendszert választottak.

justaman · http://mediatio.blog.hu 2010.12.22. 00:21:58

"– Nyuszi csöppet se buta – mondta Micimackó elmélyedve.
– Úgy van. Okos. – vélte Malacka. – Esze, az van neki.
– Van neki – vélte Malacka. – Esze, az van neki.
Mire hosszú hallgatás következett.
– Úgy vélem – mondta Micimackó –, ez az oka annak, hogy soha semmit meg nem ért."

A szőnyeg alól kisöprés intim dolog - sora van annak. De a közösségben van megértő figyelem, és itt van idő a fájdalomra. Ha a közösség - támogatóként - hozzásegíti őket a közös akarattal megkezdett söprögetéshez, akkor igazi örömmel léphetünk tovább!

ui. A söprögetés már egy olyan közös dolog, ahol a két fél egymást elismerve, együtt dolgozik valaminek a pozitív irányba történő elmozdításán.

Maradok Tisztelettel:
Németh Viktor

tristesse 2010.12.22. 11:47:29

Kedves Blogolók,
Mivel elmenni nem tudtam, de érdekelne, hogy mi történt, vajon beszámolna-e valaki a tegnapi estéről?
Köszönet előre is.

horányi özséb 2010.12.22. 12:34:11

@tristesse:

A tegnap esti, december 21-i fórum negyed7-től megközelítően fél9-ig tartott, 39 kilenc résztvevő regisztrált, de 70 résztvevőt számoltunk össze a helyszínen. Abban maradtunk, hogy a blogon folytatható az észrevételek megtétele és január második felében találkozunk és folytatjuk élőben. Az elhangzottakról hangfelvétel készült, amely alapján néhány napon belül egy olyan emlékeztető készül, amelyben minden fontos állítás és attitűd az üggyel kapcsolatban olvasható és utóbb kommentálható lesz.

abrakadara 2010.12.22. 16:43:16

Demeter Tamás kijelenti hogy a "A Filozófiai Intézetben jelenleg 3 olyan kutató van, aki a szakma nemzetközi standardjai szerint értékelhető teljesítményt tud felmutatni." Adós marad azonban a nevesítéssel, így aztán mindenki gondoljon amit akar, ki lehet az a három érdemes személy (magát és az igazgatóját vajon ide sorolta-e?). Ezzel szemben fura módon később még ő kér Neumer Katalintól neveket (2010.12.19. 17:58:17). Azonban Neumer Katalin
reagálása sem oszlatja a homályt, ő egy tudományos munkatársat emleget ugyancsak névtelenül (2010.12.19. 17:30:07). Végül megegyezni látszanak abban hogy Tamás Gáspár szerepel ebben a hármas csoportban (2010.12.19. 18:12:39).
Mindez az elhallgatásokkal, célozgatásokkal terhes rövid eszmecsere is jól példázza az MTA intézetek állapotát amelyekben ismeretlen a tudományos dolgozók teljesítményének nemzetközi kritériumok alapján történő értékelése, minősítése. Azt hogy kiből, mikor lesz pl. tudományos főmunkatárs nem szabályozza semmilyen minőségelvű feltételrendszer, egyéni szimpátiák, ki kinek az embere, függő viszonyok, átláthatlan kapcsolati hálók a meghatározók ebben. Ez önmagában égbekiáltó botrány lenne máshol, de nem Magyarországon. Ez minden, csak nem kiszámítható, világos követelményrendszert felmutató kutatói életpályamodell. És akkor még megy a nagy sajnálkozás hogy a fiatalok számára nem vonzó a hazai kutatás. Azok pedig akik a feneküket hizlalják felelős akadémiai pozíciókban a kisujjukat nem mozdítják évtizedek óta hogy változzon valami ezen a területen (is). Sokkal egyszerűbb pótcselekvésként a reformokról telepapolni a médiát. Kiélezett konfliktushelyzetben így fordulhat tehát elő hogy pl. Boros igazgató kapja magát és ad hoc kigondol valamilyen minősítési rendszert és aszerint osztályozza a beosztottait.

Neumer Katalin 2010.12.22. 17:18:52

@csőBambi:
"Azonban Neumer Katalin
reagálása sem oszlatja a homályt, ő egy tudományos munkatársat emleget ugyancsak névtelenül (2010.12.19. 17:30:07). Végül megegyezni látszanak abban hogy Tamás Gáspár szerepel ebben a hármas csoportban (2010.12.19. 18:12:39)."
Kedves csőBambi!
1. Megneveztem az illetőt: Tamás Gáspár Miklós tudományos munkatársat - aki láthatólag megfelel azoknak a kritériumoknak, amelyeket Demeter Tamás felállított. 2. Nem megegyezés történt Demeter és közöttem, hogy ki tartozik a 3 személy közé, hanem egy ironikus levélváltás. Sajnálom, hogy ez kívülállóknak kevéssé jön át - de sajnos ez is arról szól, hogy ez a fórum nem is alkalmas arra, hogy a Filozófiai Kutatóintézet, ill. a filozófus szakma ügyeit megvitassuk: ugyanis minden vita, megbeszélés, dialógus bizonyos mennyiségű ismeretet-helyismeretet tételez fel. (Mi volna, ha fizikusok között törne ki valamilyen perpatvar, és ezt nyilvános vitában filozófusokkal és irodalomtörténészekkel szeretnék megvitatni, mi több döntésre vinni? Vagy akár fizikusokkal - ám olyanokkal, akik a konkrét helyzetről mit sem tudnak.) Ezennel tehát a párbeszédnek a vita legelején tematizált feltételeit kiegészítem ezzel a ponttal. 3. Én soha nem állítottam, hogy mindösszesen csak 3 alkalmas kutató volna az intézetben, sőt. E mellett az állítás mellett tehát nekem semmiképpen sem kell bizonyítékképp neveket felsorolnom. Demeter Tamás természetesen megtehetné, hogy nevesít - de én ezt helyette nem tehetem meg, még akkor sem, ha sejtem, kikre gondol. És elárulhatom: nem a rólam várható értékelése aggaszt ebben a helyzetben. Ezt a filozófus szakmán belül szintén mindenki tudja - lásd megint a fentebbi pontot.
(Ennélfogva én a magam részéről nem tudok helyeslőleg csatlakozni Horányi Özséb kezdeményezéséhez: szerintem előbbre nem visz a konfliktus feloldása felé, s csak azt lehet remélni, hogy nem gerjeszt további indulatokat.)
S végül: orulunkvincent hozzászólásaihoz viszont csak csatlakozni tudok - a probléma magával a kritérumrendszerrel van.
S legeleslegvégül: azt hiszem, itt lenne az idő, hogy alig 48 órával azelőtt, hogy remélhetőleg mindenki családi körben csak a szeretteire gondol, egyelőre szüneteljen ez a vita. Békés, boldog karácsonyt mindenkinek!

Bodnár István 2010.12.22. 17:25:30

@csőBambi: Azonban Neumer Katalin reagálása sem oszlatja a homályt, ő egy tudományos munkatársat emleget ugyancsak névtelenül (2010.12.19. 17:30:07).

Másról van szó: Neumer TGM-ről ír, aki tudományos munkatárs (és nem tudományos főmunkatárs), majd később az intézet kutatóit gyűjtőnéven munkatársaknak nevezi, beosztásukra való tekintet nélkül.

A követelményrendszerek tipikusan rendelkeznek arról, hogy ki sorol*ható* át magasabb beosztásba. Ezeket persze lehet pontosítani, átalakítani, nemzetközi standardosítani, stb. De az az elképzelés, hogy lehetne olyan paraméterrendszert konstruálni, amely ezzel kapcsolatban egyértelműen, algoritmusszerűen ad utasításokat, és el lehet tekinteni az egyéni teljesítmények érdemi és tartalmi, felelős testületek által történő megítélésétől, kártékony utópia. I.

horányi özséb 2010.12.22. 21:39:15

Lendvai L. Ferenc írta:

Az elmúlt napokban beszélgettem néhány kollégával, s ennek nyomán szükségesnek látom álláspontom világosabbá tételét. Bármely akadémiai kutatóintézet, így a filozófiai esetében is egyet tudok érteni működésének szükségességével, amennyiben - függetlenül az előtörténettől és a jelen helyzettől - sikerül ott biztosítani olyan világos funkciót és hatékony tevékenységet, amilyennel a többé-kevésbé összehasonlítható nyugati intézmények rendelkeznek. (Amelyeket ugyanis nem muszáj-mintakövetésből, hanem valós szükségletek kielégítése céljából hoztak létre.) Ami pedig a Lukács Archívum minden körülmények közötti fönntartását illeti, mégpedig a jelenlegi helyén, az a Magyar Tudományos Akadémiának egyszerűen becsületbeli kötelessége.

abrakadara 2010.12.22. 21:42:44

@Bodnár István:
"A követelményrendszerek tipikusan rendelkeznek arról, hogy ki sorolható át magasabb beosztásba."
Az általános kijelentésen túl egy tetszőleges MTA intézetben érvényes ilyesfajta "tipikus" követelményrendszert tudna példaként idézni? Amelynek használatával "az egyéni teljesítmények érdemi és tartalmi, felelős testületek által történő megítélése" rendszeresen, átláthatóan és mindenkire egyformán érvényesen történik. Az is roppant érdekelne hogy milyen szakmai teljesítménnyel kell rendelkeznie az adott intézet kutatóinak és ezt hogyan jellemzi a példaként várt követelményrendszer. Pl. nemzetközi folyóiratokban megjelent cikkek száma, ezek impakt faktora, idézettsége, első szerzős cikkek aránya, stb., stb. Ezek leginkább természettudományok esetén alkalmazhatók ezért onnan várom a példát, bár Demeter T. idézett a filozófiai tudományra vonatkozó külföldi követelményeket (2010.12.19. 15:59:33). De a vita kerülése érdekében mégis maradjunk a természettudományoknál.

Bodnár István 2010.12.22. 23:00:42

Nekem most a legegyszerűbb a Nyelvtudományi Kutatóintézet szabályzatát idézni:

========================================

4. Tudományos főmunkatárs
4.1.Követelmények:
- Rendelkezzen doktori (PhD) fokozattal vagy azzal egyenértékű tudományos fokozattal, valamint legalább hatéves kutatói, oktatói gyakorlattal.
- Nemzetközi szinten ismerje és művelje tudományterületét.
- Egy világnyelvből rendelkezzen „C” típusú, államilag elismert középfokú nyelvvizsgával, egy további világnyelvből a szakirodalom tanulmányozásához szükséges nyelvismerettel.
- Legyen alkalmas hazai és nemzetközi tudományos fórumokon szakterületének megfelelő szintű képviseletére.
- Legyen alkalmas több kutató munkájának irányítására.
- Legyen előadóképes idegen nyelven.
4.2. Feladatai:
- Szakterületét nemzetközi szinten művelje.
- Irányítsa, ellenőrizze a beosztott kutatók munkáját.
- Vállaljon vezető szerepet szakmai kapcsolatok kialakításában.
- Törekedjen a hazai és nemzetközi kapcsolatok fejlesztésére.
- Rendszeresen pályázzon egyénileg, illetve kutatócsoportjának vezetőjeként.
- Tartson évenként egy előadást az Intézet munkatársai számára.
- Kapcsolódjon be a tudományos továbbképzésbe.
- Vegyen részt a hazai és a nemzetközi szakmai, tudományos közéletben, konferenciákon rendszeresen tartson előadásokat.
- Munkaterületétől függően hatékonyan vegyen részt a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazásának elősegítésében.
- Vegyen részt a fiatal kutatók nevelésében, munkatársai széleskörű elméleti és módszertani tájékozottságának elősegítésében.
- Folyamatosan fejlessze idegen nyelv tudását és vita- és előadókészségét.

4.3. A Kjt. módosított 79/D.§ értelmében a tudományos főmunkatárs az előző fizetési fokozatban eltöltött tíz év után magasabb fizetési fokozatba lép, amennyiben megfelel az ebben a szabályzatban meghatározott követelményeknek. Ennek teljesítését az intézet Intézeti Tanácsa bírálja el a fenti szempontok alapján elkészített szakmai életrajz és a publikációs lista figyelembe vételével.

====================================

Azaz: itt nem parametrizálás folyik, hanem tartalmi követelményeket fogalmaznak meg, és az ehhez tartozó kritériumok áttekintését és alkalmazását egy testületre bízzák.

Lehet ezt korrekten végezni, és lehet személyválogatást folytatni. Annyit mindenesetre tudok, hogy az ELTE-MTA Elméleti Nyelvészet Kihelyezett Tanszék – mely az általam vezetett ELTE Filozófia Intézet része – kutatói teljesítményét nemzetközileg elismerik, tehát ott a követelményrendszer alkalmazása nem lehet teljesen kontraproduktív.

A külföldi példa, amit Demeter idézett, pályázati – és nem előmeneteli – feltétel, a Genti Egyetem bölcsészettudományi karán, ld.

www.newappsblog.com/2010/12/ghent-university-job-opening-three-year-post-doctoral-research-position.html

És mivel pl. az Arts and Humanities Citation Index 160 elemű filozófiai folyóirat-listája tartalmazza pl. a belga Tijdschrift voor filosofie-t, vagy akár az Organon-F-et (a Szlovák Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézetének folyóiratát), a szlovák Filozofia c. lapot, a prágai Filozoficky casopist, stb. stb., az igazi kérdés és probléma itt az, hogy a hasonló színvonalú magyar kiadványok miért nem szerepelnek ezen a listán. (Válasz: azért, mert ez a szerkesztőségeknek macera, és mivel Magyarországon még nincsenek ilyen kirovások a szabályzatokban. A szerkesztőségek egyelőre a lapok elkészítésével foglalkoznak, és nem az indexekbe történő bekerüléssel. Ellenpróba: az általam belülről ismert Rhizai c. lap -- ld. www.pavel-gregoric.info/?page_id=22. Itt a horvát kolléga az, aki intézte, hogy a lap a nemzetközi indexekbe bekerüljön, náluk ez előléptetéseknél stb. számít.)

Üdv: I.

Bodnár István 2010.12.22. 23:02:53

@csőBambi: Elnézést, ffigyelmetlenségből nem válaszként írtam a fenti sorokat. I.

horányi özséb 2010.12.23. 16:58:36

@Neumer Katalin:

Való igaz, a kívülállók nem feltétlenül értenek minden belügyet fél szavakból. Ebből mintha Neumer Katalin arra következtetne (10.12.22 17:18), hogy nem is érdemes beszélni róluk brancson kívül. Lehet, de lehetne arra a következtetésre is jutni, hogy bizonyos helyzetekben nem elég fél szavakkal beszélni és már csupán ettől megértést remélni. Talán szerencsésebb most erre a másodikként említett következtetésre jutni, hiszen brancsbeliek vitték ki a témát a filozófia belső színtereiről a médianyilvánosság külső színtereire. S akik ezeken a színtereken mozognak és elszenvedik ezt, alighanem joggal igényelhetik, hogy ők is értsék, miről folyik a szó, időnként nem kevés hevességgel.

Arról nem is szólva, hogy Neumer Katalin hozzászólásának 2. pontja és e blogbejegyzést követő megszólalások is mintha azt erősítenék, hogy a brancsbeliek sem értik egymást mindig ezekből a félszavakból; sőt, mintha például éppen most az derülne ki, hogy ráadásul nem „az egész mondatok” helyett a félszavak jelentik a meg nem értés valódi tárgyát, hanem magának a minősítési rendszernek a kiforratlansága, netán az alternáló rendszerek közül való választás bizonytalansága és mások.

Úgyhogy egyelőre még lehet reménykedni a kimondásból adódó valódi tisztázódás lehetőségében. És abban is, hogy a konfliktus − elmélyülése helyett − inkább a megoldódás irányába mozdul ezen fórum (bloggolás) lehetősége okán.

Neumer Katalinnak azt a meglátását pedig, hogy most egy darabig az elcsendesedő visszavonultságnak van ideje; és közben a várakozás kevéske maradék idejében a dolgok ismételt átgondolásának, mindenképpen érdemes elfogadni. Hátha jótékony lenne.

Bodnár István 2010.12.23. 19:07:40

@horányi özséb:

Kedves Özséb!

Először is, filológusi minőségemben, hadd gratuláljak Neked abból az alkalomból, hogy Te használtad először a "brancs" és "brancsbeliek" kifejezéseket ezen a blogon.

Ezen túl pedig, az előttem szólók szellemében, mindnyájunknak Békés és Áldott Karácsonyt kívánok.

Sok szeretettel: I.

abrakadara 2010.12.23. 21:17:59

@Bodnár István:
Köszönöm a leírást, tanulságos.
"Nemzetközi szinten ismerje és művelje tudományterületét. "
Ez olyan mintha pl. azt mondanák: legyen európai minőségű a budapesti ivóvíz! Persze, legyen, na de mi az az európai minőség? Vagyis pontosan a lényeg hiányzik. Nézetem szerint ez afféle minden konkrétumot nélkülöző gumiszabály. Aminek következtében az intézeti tanács egyik alkalommal így, máskor meg amúgy definiálhatja a nemzetközi szintet. Követhetetlenül, ellenőrizhetetlenül, önkényesen, személyre szabottan.
Ahogyan ön is megjegyzi: "Lehet ezt korrekten végezni, és lehet személyválogatást folytatni.". Az a baj hogy így sarkig van tárva a kapu a visszaélések előtt. Míg a meglehetősen pejoratív felhanggal emlegetett "paraméterrendszer" megléte esetén azért nem lenne olyan egyszerű a kontraszelekció.

Bodnár István 2010.12.23. 22:18:10

@csőBambi: Szerintem ennél a felelős testületek általában megbízhatóbban szoktak működni.

De nem akartam a "paraméterrendszer" vagy a "paremetrizálás" kifejezést pejoratívan használni. Amit pejoratívan említettem, az az elképzelés, hogy lenne olyan paraméterrendszer, amely egyértelműen és algoritmusszerűen adna utasításokat – azaz anélkül, hogy a minősítőknek meg kellene kísérelniük azt, hogy a megítélt kutatók műveit részletekbe menően megismerjék. Ezt semmiféle paraméterrendszer nem helyettesítheti, e nélkül mindenféle minősítés csak az eljárás paródiája lehet.

Ezt pedig azért fontos újra és újra hangsúlyozni, mert az MTA Filozófiai Kutatóintézetében folyó elbocsátásokat indokló határozatok mögött nem állt az elbocsátottak műveinek ilyen, beható vizsgálata. És itt most róluk, a velük megesett képtelenségről beszélünk. I.

NovaProspekt 2010.12.23. 23:10:09

Kedves kommentelők!

Nagyon jónak tartom Horányi Özséb kezdeményezését, hogy létrehozta ezt az oldalt, hogy legyen egy nyilvános platform a vélemények, akár anonim ütköztetésének. Köszönet érte, több ilyen kezdeményezésre lenne szükség.

Ami a diszkusszió konkrét tárgyát illeti, hadd vonatkoztassak el a személyes szimpátiáktól és ellenszenvektől, háláktól és sértődésektől, hiszen ezeket racionálisan úgysem lehet megtárgyalni, másrészt ezeknek kicsi a magyar társadalomtudományok egészére általánosítható tartalma, ezért alapvetően érdektelenek. Felejtsük el szintén a különböző politikai sejtetéseket is, mert az alapkérdések viszonylatában azok sem relevánsak. Maradjunk tehát az olyan kérdéseknél, mint a kutatás státusza, a kritériumrendszer szükségessége, mivolta, alkalmazhatósága, és ehhez hasonlók. Még akár a filozófiát is tekintsük most puszta ürügynek, mert az alább előkerülő kérdések egyáltalán nem csak ott merülnek fel (mint erre valaki már fentebb rámutatott).

Az alapkérdés az, hogy minek tekintjük a filozófiát (nyelvészetet, pszichológiát, stb.), ami egy akadémiai kutatóhely terméke. Ha olyan hungarikumnak, amelynek értékét csak egy maréknyi ember képes adekvátan megítélni, akkor kritériumrendszerre valóban nincsen szükség. Nem kell folyóiratindexeket nézegetni, elegendő X, Y és Z beavatott véleménye arról, hogy valaki az ingroup-hoz tartozik-e vagy sem. Érzésem szerint Neumer Katalin első hozzászólása ezt a megközelítést példázza.

Ezzel szemben, ha az akadémiai intézetekben zajló tevékenységet nem ilyennek tekintjük, hanem valami olyasminek, amivel szemben primér követelmény, hogy elhelyezhető legyen a tágabb nemzetközi kontextusban is, akkor bizony el kell fogadni a nemzetközi versenytér sajátosságait, és azt gondolom, Demeter Tamás első hozzászólása ezt a másik megközelítést szorgalmazza.

A Filozófiai Intézettel kapcsolatos vita fontos összetevője a fenti kérdésekre adott válaszok markáns eltérése.

Az első kérdésre igenlő választ adók nagy része vélhetőleg része a jelenlegi tudományos establishmentnek. A helyzet természeténél fogva kevéssé hajlanak az eddigiek megváltoztatására, hiszen az legkevésbé sem áll érdekükben. Mivel körükben az ismeretségek széles körűek és jól beágyazottak, nincs szükségük explicit kritériumokra ahhoz, hogy megállapítsák, ki hova tartozik ebben a körben.

Akik a második kérdésre adnak igenlő választ, azok vélhetőleg inkább a periférián helyezkednek el. Vagy azért, mert fiatalok és eetleg tanulmányaik egy részét is külföldön végezték, vagy azért, mert más okok miatt nem integrálódtak teljesen bele a honi szakmai közéletbe, vagy mert egyszerűen elutasítják azokat az implicit értékítéleteket, amik mentén e közélet tagjai elrendezik egymást.

És ez átvezet a generációs ellentétek kérdéséhez, amit valaki már szintén felvetett itt. A tehetséges fiatalokat pillanatnyilag semmi nem tudja "felszívni", és ez a helyzet a jövőben még romlani fog. Az egyetemek ugyan néhány embert fel tudnak venni tanársegédnek, de a felsőoktatási törvény változtatásával a kisebb egyetemeknek nem néz ki túl sok jó. A fiatalkutatói ösztöndíjak számát a költségvetés tovább csökenti. Az OTKA csak ideiglenes megoldásokat nyújt, a Bolyai ösztöndíj még azokat sem. Ennek tükrében elemi erővel jelentkezik az az igény, hogy a nemzetközi területen is otthon levő fiatalok "bevegyék a hazai várakat".

Ezek a várak azonban bevehetetlennek bizonyulnak, nem kis részben azért, mert nincs belőlük kiáramlás. Ma egy tudományos főmunkatárs vagy tanácsadó tetszőleges ideig állományban maradhat, semmi nem kényszerítheti arra, hogy átadja a helyét a következő generáció egy tagjának. A nyugdíjazás nem jön szóba, azt az érintett megalázásként éli meg: jelenleg csak kihalni lehet ebből a rendszerből.

Ezek a feszültségek maguktól nemhogy nem oldódnak meg, hanem idővel egyre jobban elmélyülnek. A kívülről jövők árgus szemekkel figyelik a bent lévők tevékenységét és szeretnék őket versenyre kihívni. A bent levők nem értik, mire ez a felhajtás, mi változott, ami miatt már nem úgy mennek a dolgok, mint régen. Pedig csak az történt, hogy soha nem volt ennyi kutató, mint most.

Ezért, és nem másért lenne szükség egy, nincs jobb szó rá: egészségesebb rendszerre. Olyanra, ahol a nyugdíjazást nem virtuális halálként élnék meg az emberek, hanem egy természetes lépésként, amivel átadják a helyüket az alattuk lévő generációnak. Olyanra, ahol egy-egy vezető kutatónak nem két vagy akár több helyen van főállása, amikhez aztán körömszakadtáig ragaszkodik, és amivel az elindulás puszta lehetőségét is elveszi néhány, a pályája kezdetén álló kollégától. Olyanra, ahol a tudományt valóban a tudásért folytatott versenynek élik meg az érintettek, és nem reszketnek a megméretéstől, mert jól tudják, hogy nekik sem adatott meg a bölcsek köve.

Ez az átalakulás azonban nem megy kompromisszumok nélkül. Nem megy hozzáértő emberek nélkül, akik nem a porcelánboltban vitustáncot lejtő elefántként vágnak bele a rendszer megreformálásába, hanem van annyi szociális intelligenciájuk, amivel a változásokkal szembeni természetes ellenségesség ellenére is képesek meggyőzni az érintetteket annak elkerülhetetlenségéről, és képesek azt a másik emberi méltóságába taposás nélkül levezényelni.

És itt, mint Bodnár István is írta, valóban nem lehet alkalmazni valamiféle mechanikus, algoritmikus eljárást, ami a publikációi alapján kiszámítja az ember tudományos értékét. De mégis le kell fektetni bizonyos szakmai elveket, amik mentén összehasonlíthatóvá válik két tudományos teljesítmény. A legnagyobb mulasztást ott látom, hogy ennek kidolgozása még el sem kezdődött, illetve ami megnyilvánult belőle, az inkább meg se nyilvánult volna. Nem kis munka lesz ennek a folyamatnak a helyes útra terelése, de ez elkerülhetetlen.

Ugyanakkor ez nem azon múlik, hogy van-e a FKI-ben vagy bármely kutatóintézetben olyan követelményrendszer, mint amilyet Bodnár beidézett a Nyelvtudományi Intézet honlapjáról. Ezen követelményrendszerek deklarálása nem ér semmit a mögötte állók eltökéltsége nélkül. Hiszen mit jelent az, hogy “tartson rendszeres konferenciaelőadást”? Valójában semmit, hiszen formálisan ez a feltétel könnyen teljesíthető valódi teljesítmény nélkül is, csak néhány megfelelően gyenge konferenciát kell kiválasztani, és ha ilyen nincs, végső esetben szervezni. Mutatis mutandis, hasonlók igazak a megkövetelt írásos publikációkra is, és most nem akarom elemezni a többi, még ennél is homályosabb és semmitmondóbb követelményt a beidézett szövegben.

Nem megy a változás természetesen az ingroup tagjainak belátása nélkül sem. Nem megy annak megértése nélkül, hogy a helyzet így tovább már fenntarthatatlan. Hogy bármennyire is kényelmetlen, muszáj elismerni, hogy a kutatás már nem egy maréknyi ember magánügye többé. Hogy relatíve hirtelen sokan lettünk, és együtt kell kialakítanunk egy igazságos modus vivendit. Hogy a privilágiumaink csak addig privilégiumok, amíg a közösség annak is ismeri el őket, és ennek a közösségnek a szerkezete változóban van.

A fentiek tükrében az egyik előttem szólóval egyetértésben én azt tartom a Radnóti Sándor által kezdeményezett aláírásgyűjtés egyik legkárosabb mellékhatásának, hogy olyan aláírók is felkerülhettek a listára, akik kizárólag a csoportnyomás vagy közvetlen függelmi viszonyaik miatt írták alá a petíciót. Mert ezzel a külvilág szemében mintha kinyilvánították volna azt is, hogy ami eddig volt, az szerintük jól volt.

Ha a realitásokkal való szembenézés helyét továbbra is a pitiáner torzsalkodás foglalja el vagy a dolgok szőnyeg alá söprése (amint ezt valaki szintén megjegyezte), akkor az az út, amit mindenképpen be kell járni sokkal fájdalmasabb lesz, mint akkor, ha még időben észbe kapnának az érintettek és nem elfedni próbálnák a valóságot, hanem legjobb tudásuk szerint alkalmazkodni hozzá.

Bodnár István 2010.12.23. 23:47:07

@NovaProspekt: A fentiek tükrében az egyik előttem szólóval egyetértésben én azt tartom a Radnóti Sándor által kezdeményezett aláírásgyűjtés egyik legkárosabb mellékhatásának, hogy olyan aláírók is felkerülhettek a listára, akik kizárólag a csoportnyomás vagy közvetlen függelmi viszonyaik miatt írták alá a petíciót.

Kedves NovaProspekt!

Ezt csak az Ön által említett, Horányitól ide beidézett anoním e-levélíró sugallta – mivel épp mocsarunkat hagyja el, hadd hívjam a továbbiakban a rövidség kedvéért Lidércnek.

Idézem: „Nem tartom etikusnak, hogy az előbb említett Radnóti sok fiatal kutatót/filozófust - akik karrierjük szempontjából fontos függelmi viszonyokkal rendelkeznek - hitvallásra kényszerített ebben az ügyben;”

Lidérc e megjegyzését azonban pontosan szituálja egy korábbi költői kérdése:

„Nem értem, hogy Radnóti miért érzi szükségét annak, hogy pártfogása alá vegye a mondott embereket;”

Én meg azt nem értem, hogy Lidérc mért nem képes megemészteni, hogy a filozófus-szakma ilyen nagy számban állt ki szabálytalanul elbocsátott kollégáink mellett. I.

bekeporainkra 2010.12.24. 00:14:24

@NovaProspekt: „amivel átadják a helyüket az alattuk lévő generációnak. Olyanra, ahol egy-egy vezető kutatónak nem két vagy akár több helyen van főállása, amikhez aztán körömszakadtáig ragaszkodik, és amivel az elindulás puszta lehetőségét is elveszi néhány, a pályája kezdetén álló kollégától."

Az MTA Filozófiai Kutatóintézete két kutatója rendelkezik az intézeti teljes állásán kívül még egy teljes közalkalmazotti, egyetemi állással: Boros János igazgató vezeti a pécsi Filozófia Tanszéket, valamint Demeter Tamás, akinek teljes docensi állása van a Miskolci Egyetem Filozófia Tanszékén. Ki is az akkor, aki elveszi a fiatalok elől az állást?
S talán érdemes volna visszanézni orulunkvincent 2010.12.21. 19:15:31 hozzászólásához, amelyben e két személy tudományos teljesítményeit elemzi a Web of Science-re hivatkozva (nekem a Common Knowlegde c. folyóiratot nemhogy A-kategóriásként, de egyáltalán nem sikerült megtalálnom az ERIH-listákon).

Ami Neumer kommentjét illeti: én úgy értettem, azt akarja mondani, hogy a tudományos ítéletalkotásnak szuverénnak kell lennie. Aki önálló ítéletalkotásra nem képes, hanem csak arra, hogy mindenféle külső tekintélyekre hivatkozzék, az nem tudós, az alkalmatlan a kutatómunkára.

Mondhatni (tenném hozzá): azt fel kell menteni.

kiralynorbi 2010.12.24. 09:07:20

@bekeporainkra: „az intézeti teljes állásán kívül még egy teljes közalkalmazotti, egyetemi állással: …Demeter Tamás, akinek teljes docensi állása van a Miskolci Egyetem Filozófia Tanszékén.”
Elfelejtette említeni, hogy a fizetését/eit lehetőség szerint szereti felvenni a külföldi ösztöndíjai alatt is, s akár két ösztöndíjas támogatást sem vet meg egyidejűleg. Hathatós segítség a fiatal állásnélkülieknek.

NovaProspekt 2010.12.24. 11:05:27

@bekeporainkra: Attól tartok, kicsit félreértette, amit írtam. Már az elején leszögeztem, hogy nem kívánok igazságot tenni ebben a konkrét vitában. A filozófiában kívülállóként nem is lenne alapom ehhez. De a magyar tudománynak részese vagyok, így a vitából általánosítható tanulságok nagyon is érdekelnek.

Emiatt az eredeti megfogalmazásomban nem is szerepeltek nevek. Egy olyan jelenségről beszélek, ami rákként szövi át a magyar tudományos életet: mindannyian -- dolgozzunk bármely területen -- meg tudunk nevezni olyan kollégákat, akire ráillik a jellemzésem.

Engedje meg, hogy én most csak annyit állapítsak meg, hogy ezek a kollégák egyelőre maguk is a probléma és nem a megoldás részei --- és ha Boros úr ebbe a kategóriába esik, akkor természetesen ő is az, a többi ilyen kollégával együtt.

abrakadara 2010.12.24. 12:56:28

@bekeporainkra:
"Az MTA Filozófiai Kutatóintézete két kutatója rendelkezik az intézeti teljes állásán kívül még egy teljes közalkalmazotti, egyetemi állással: Boros János igazgató vezeti a pécsi Filozófia Tanszéket, valamint Demeter Tamás, akinek teljes docensi állása van a Miskolci Egyetem Filozófia Tanszékén."
Abszolút igaz, korábban ez már nekem is szemet szúrt. És mennyire érdekes hogy Boros úr ilyen szempontból pont egy hasonszőrű embert választott maga mellé helyettesnek. Hiába no, jó szemmel meg kell találni azokat a fiatalokat akik továbbviszik a lángot.
Sírnivaló állapotok, így a hitelesség alapból nulla. A két főállás közül az egyik kamu, nevetséges hogy valaki érdemben be tud tölteni két ilyen funkciót, megfejelve azzal hogy több mint 100 kilométer távolságra vannak azok a városok ahol ezeket a közalkalmazotti státuszokat birtokolja (munkajogilag ezt hogy az ördögbe lehet elintézni?).
Igazságtalan lenne elmulaszani itt Körösényi úr említését akinek bámulatos módon szintúgy futja az energiájából a Politikatudományi Intézet igazgatói állása mellett az ELTE Politikatudományi Intézet főállású oktatói feladatainak ellátása is.

orulunkvincent 2010.12.25. 11:17:35

@bekeporainkra: Demeter Tamás kompetitív módon áll a tudományhoz, Neumer Katalin pedig nem. A kompetitív tudományfelfogás nagyon hasonlít a sporthoz, ez egy attitűdöt ír le valójában. Demeter gyűjti a publikációkat, konferenciameghívásokat, önépítési stratégiája van. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez borzalmas dolog, a természettudományokban elvárás a kompetitív attitűd. Egy amerikai vagy egy jobb nyugat-európai egyetemen a filozófiatanszéken is az, hiszen eleve verseny van a bejutásért. Egy állásra esetleg százan vagy még többen jelentkeznek. Magyarországon a filozófiában a kompetitív hozzáállás nem jellemző a filozófiára, sőt. Ettől függetlenül beszélnek olyanról, hogy X.Y jobb mint Z.W, legalábbis nekem nagyon úgy tűnik. Valaki akadémikus lesz, valaki meg soha a közelébe nem kerül ennek. És ne tegyünk úgy mintha a kontraszelekció jelensége nem létezne egy ideológiával érintkező területen, ahol az idősebb kutatók egy kommunista rendszerben kezdték a karrierjük.

Demeterék a kompetitív attitűdnek megfelelő értekelési rendszert vezettek be, amin persze mindenki megbukott akitől idegen a kompetitív attitűd, ugyanakkor Demeter vagy Boros ezen értékelési rendszerrel mérhető teljesítménye a keményebben kompetitív tudomány ágakból nézve teljesen jelentéktelennek tűnik.

A kérdés az, hogy mi lenne a MÉLTÁNYOS értékelési rendszer. Itt azért az adófizetők pénzéből egy aránylag tűrhető fizetést adnak embereknek (magyar viszonylatban tűrhetőt) és elvárható, hogy a legjobbak, legtehetségesebbek kapják az ilyen állásokat. Tegyük hozzá egy intézeti állás privilegizált helyzetet jelent, hiszen full-time research position, a világon alig van ilyen. Másfelől életszerűnek kell lennie az értékelési rendszernek, fel kell ismernie a tehetséget és a teljesítményt a különböző önépítési stratégiák mögött (vagy esetleg azok teljes hiányában is).

orulunkvincent 2010.12.25. 11:17:35

@bekeporainkra: Demeter Tamás kompetitív módon áll a tudományhoz, Neumer Katalin pedig nem. A kompetitív tudományfelfogás nagyon hasonlít a sporthoz, ez egy attitűdöt ír le valójában. Demeter gyűjti a publikációkat, konferenciameghívásokat, önépítési stratégiája van. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez borzalmas dolog, a természettudományokban elvárás a kompetitív attitűd. Egy amerikai vagy egy jobb nyugat-európai egyetemen a filozófiatanszéken is az, hiszen eleve verseny van a bejutásért. Egy állásra esetleg százan vagy még többen jelentkeznek. Magyarországon a filozófiában a kompetitív hozzáállás nem jellemző a filozófiára, sőt. Ettől függetlenül beszélnek olyanról, hogy X.Y jobb mint Z.W, legalábbis nekem nagyon úgy tűnik. Valaki akadémikus lesz, valaki meg soha a közelébe nem kerül ennek. És ne tegyünk úgy mintha a kontraszelekció jelensége nem létezne egy ideológiával érintkező területen, ahol az idősebb kutatók egy kommunista rendszerben kezdték a karrierjük.

Demeterék a kompetitív attitűdnek megfelelő értekelési rendszert vezettek be, amin persze mindenki megbukott akitől idegen a kompetitív attitűd, ugyanakkor Demeter vagy Boros ezen értékelési rendszerrel mérhető teljesítménye a keményebben kompetitív tudomány ágakból nézve teljesen jelentéktelennek tűnik.

A kérdés az, hogy mi lenne a MÉLTÁNYOS értékelési rendszer. Itt azért az adófizetők pénzéből egy aránylag tűrhető fizetést adnak embereknek (magyar viszonylatban tűrhetőt) és elvárható, hogy a legjobbak, legtehetségesebbek kapják az ilyen állásokat. Tegyük hozzá egy intézeti állás privilegizált helyzetet jelent, hiszen full-time research position, a világon alig van ilyen. Másfelől életszerűnek kell lennie az értékelési rendszernek, fel kell ismernie a tehetséget és a teljesítményt a különböző önépítési stratégiák mögött (vagy esetleg azok teljes hiányában is).

Bodnár István 2010.12.25. 12:12:13

@orulunkvincent: Természetesen a filozófián belül is nagyon sokan kompetitív módon állunk hozzá a tudományhoz. De ez egy nagyon tagolt, és nem kimondottan szaklapokra koncentráló tudomány, így a szokásos indexek rosszul ragadják meg a teljesítményt. Azért nem mérhető az a Web of Science, vagy akár az Arts and Humanities Citation Index mérőszámaival sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy asszisztálni szeretnénk egy olyan kísérlethez, ahol kollégáinkat a szabályok és a törvényesség áthágásával próbálják állásukból kiebrudalni. I.

Bodnár István 2010.12.25. 12:12:54

@csőBambi:

Kedves Mindnyájan!

Ez itt egyáltalán nem néz ki párbeszédnek, és természetesen az általam is aláírt petíció szellemétől is idegen. Ott mi, kollegáink védelmében, Boros János szabályokat, törvényeket és az alkotmányt sértő vezetői tevékenysége ellen emeltük fel a szavunkat. Nincs semmi értelme annak, hogy egyesek ezt személyeskedésbe, személyek elleni támadásba fullasszák.

Ezért tehát egy javaslatot teszek. Ha itt a kutatóintézetekben érvényesítendő követelményrendszerek alapelveit akarnák ez egybegyűltek megvitatni, akkor talán az lenne az alkalmas kiindulópont, ha Horányi Özséb és Boros János röviden vázolnák a Pécsi Tudományegyetemen általuk belátott, ill. vezetett tanszékeken alkalmazott kutatói követelményeket.

Nem képzelem azt, hogy ezekből egyszerű szorzással meg lehetne kapni az akadémiai kutatóintézetekben érvényesítendő kutatói követelményeket. De azt sem tartom képviselhetőnek, hogy az egyetemeken és a kutatóintézetekben egymástól radikálisan eltérő alapelvekből kellene kiindulni a kutatási követelmények megállapításakor.

Ha az itt egybegyűltek mást kívánnak megvitatni, akkor talán helyes lenne valamilyen alternatív javaslatot megfogalmazni.

Üdv: I.

orulunkvincent 2010.12.25. 12:36:24

@Bodnár István: Nincs vita közöttünk. Teljesen elfogadhatatlan ami Filozófiai Intézetben történt. És természetesen Horányi Özséb publikációs listáját is megnéztem.

abrakadara 2010.12.25. 15:24:35

@Bodnár István:
Lehet persze személyeskedést emlegetni, csak indokolni is kellenne hogy miért. Felteszem az nem tetszik Bodnár úrnak hogy említésre került Boros és Demeter dupla közalkalmazotti állása. Ehhez akkor csak annyit hogy maga Boros igazgató írja miszerint "De nem immorális-e a teljesítményeket felmutatni nem képes kutatók állását védelmezni, és ezzel elütni a lehetőségtől olyan fiatalokat, akik már most is komoly teljesítményt mutatnak fel?".
www.es.hu/2010-12-05_antidemokratikus-peticio
Ez önmagában igen szimpatikus hozzáállás. Önmagában. De akkor már nagyon nem ha ismeretes az idézet gazdájának kettős "állásfoglalása" ami bizony elüt egy tehetséges fiatalt attól hogy elhelyezkedjen a pécsi egyetemen. Szép, duplafenekű megközelítés: aggódni a fiatalokért ha ezzel indokolni lehet a személycseréket, de nem lemondani a két állás egyikéről a fiatalok érdekében. Ez a viselkedés mint Boros személyes döntésének eredménye összetevője a jelenlegi áldatlan helyzetnek, így említése ha úgy tetszik tényleg "személyeskedés".

abrakadara 2010.12.25. 15:45:22

@orulunkvincent:
"Demeterék a kompetitív attitűdnek megfelelő értekelési rendszert vezettek be, amin persze mindenki megbukott akitől idegen a kompetitív attitűd..."
Mik ennek az értekelési rendszernek a részletei? Pontosan kik és milyen szempontok alapján dolgozták ki? Hogyan viszonyul egyéb, pl. nyugat-európai egyetemeken használt rendszerekhez? Ismert ez a rendszer az intézeti dolgozók előtt, mondhattak róla véleményt vagy mindezek nélkül csak hirtelen alkalmazták?

Bodnár István 2010.12.25. 16:16:50

@csőBambi: Csak a találgatások elkerülése végett:

Nem került kidolgozásra ilyen követelményrendszer részletekbe menően, szempontok kerültek csak megfogalmazásra. Mindeközben Boros János egy 2004-es követelményrendszerről először írásba adta, hogy az nem igazán érvényes, utána pedig, úgymond, annak alapján értékelt egy személyben (a szabályzatban jelzett testület nem létezik, annak analogonját pedig nem hozta létre). I.

mandras 2010.12.26. 21:16:04

Messziről kezdem: a humán tudományokra általában igaz, hogy sokkal jobban megártott nekik a negyven év, mint a reál területnek; nagyobb mértékben van jelen a bezárkózás, a provincializmus. Azt hiszem, nem volna nehéz bizonyítani, hogy a filozófia (és ezen belül az FKI) egyáltalán nem áll rosszul, ha a magyar humán területhez viszonyítjuk - ez persze nem az egyetlen releváns viszonyítási mód, de talán azért az egyik. Kérdés, hogy ebből az állapotból kik és hogyan fogják kivezetni a filozófiát (és a hasonló problémákkal küzdő tudományágakat): azok, akik - magyar publikációkkal, oktatással, fordításokkal és szerényebb mértékű külföldi megjelenéssel - sokat tettek azért, hogy itthon legalbb ismert legyen a filozófia mai állása, vagy azok, akik az előbbieket korántsem pártatlanul alkalmazott követelményekre való hivatkozással teszik az utcára - miközben maguk elég alacsony szinten felelnek meg ugyanezeknek a követelményeknek? (Kitérő: meg kell jegyeznem, hogy a Common Knowledge státuszának viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen Boros kolléga ott közölt írása interjú, amelyet az interjúalany személye tesz egy rangos nemzetközi fórum figyelmére érdemessé. Az ilyen tevékenység persze érdemes és dicséretes, de az önálló publikáció és az interjú műfaja között azért van némi különbség. Ehhez képest az már csak apróság, hogy a Boros két írását közlő B kategóriás Neohelicon nem filozófiai, hanem komparatisztikai folyóirat - legfeljebb azért érdemes ezt megemlíteni, mert Boros ennél (a "normál" filozófiai aktivitáshoz képest) jóval kisebb anomáliákért minősítette alárendeltjei publikációit értéktelennek.- Kitérő vége.)
Még mielőtt azonban megvitatnánk, hogy hogyan fogja a filozófia elérni vagy legalább megközelíteni a nemzetközi akadémiai standardokat, egyet kellene tisztába tenni, és nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban: azt, hogy a helyzet bármiféle kezelése csak a törvények és az alapvető etikai szabályok tiszteletben tartása mellett lehetséges. Nem a szépség végett, hanem azért, mert ha mindez nem számít, akkor kerül igazán előtérbe az, hogy ki a haverom, támogatóm, protezsém és ki az ellenségem. Lehet tehát, hogy a Boros által alkalmatlannak minősített tizenöt kutató között van olyan, aki egy tisztességesen alkalmazott szűrésen is kihullana - de ezt a kérdést valójában fel sem lehet tenni addig, amíg a törvéyn és a tisztesség helyreállítása meg nem történik.
Máté András

Bodnár István 2010.12.26. 21:28:59

@mandras: Kitérő: meg kell jegyeznem, hogy a Common Knowledge státuszának viszonylag kicsi a jelentősége, hiszen Boros kolléga ott közölt írása interjú, amelyet az interjúalany személye tesz egy rangos nemzetközi fórum figyelmére érdemessé. Az ilyen tevékenység persze érdemes és dicséretes, de az önálló publikáció és az interjú műfaja között azért van némi különbség.

Nagyon gyors korrekció: Boros Jánosnak van önálló cikke is a Common Knowledge-ben:

Rorty and America, Overseas
János Boros
Common Knowledge, Volume 14, Issue 2, Spring 2008, pp. 201-207 (Article)

Üdv: I.

mandras 2010.12.26. 22:32:50

@Bodnár István: Köszönöm a korrekciót. Én Boros honlapján közölt publikációs listájából indultam ki. Persze ha főnökként készítenék minősítést róla, akkor inkább személyesen kérnék tőle up-to-date publikációs jegyzéket.

NovaProspekt 2010.12.27. 01:44:45

@mandras: "Kérdés, hogy ebből az állapotból kik és hogyan fogják kivezetni a filozófiát (és a hasonló problémákkal küzdő tudományágakat): azok, akik - magyar publikációkkal, oktatással, fordításokkal és szerényebb mértékű külföldi megjelenéssel - sokat tettek azért, hogy itthon legalbb ismert legyen a filozófia mai állása, vagy azok, akik az előbbieket korántsem pártatlanul alkalmazott követelményekre való hivatkozással teszik az utcára - miközben maguk elég alacsony szinten felelnek meg ugyanezeknek a követelményeknek?"

A második kérdésre a válasz természetesen negatív (bár hozzá kell tennem, hogy egy intézet igazgatójának nem feltétlenül a legjobb kutatók közül kell kikerülni, lévén hogy ez adminisztratív állás), de véleményem szerint sajnos az elsőre is. Ezek az urak és hölgyek ugyanis az utóbbi 20 év során sem vezették ki az említett tudományokat a provincializmusból, és láthatóan jól érzik magukat így. Miért akarnák akkor radikálisan megújítani az tudományterületük normáit, esetleg rengeteg ellenséget szerezve eközben? Hiszen a változás a szigorodás felé való elmozdulás lenne, az pedig aligha érdeke azoknak, akik a hosszú évek során megszokták a kevésbé szigorú feltételeket.

Annyira ne legyünk talán naívak, hogy azt feltételezzük, hogy a feltörekvő fiatalokkal való mély együttérzés fogja őket kimozdítani a megszokott hozzállásból. Ez olyan lenne, mintha valamelyikük önmagától lemondana az egyik állásáról a jövendő generációkkal szemben való tisztességesség jegyében. Hiszen nem csak Borosnak és Demeternek van egynél több állása, hanem ez mintegy kötelező vonás bizonyos szinten felül (érdemes végignézni az akadémiai intézetek igazgatóinak CV-jét, csak hogy ne is menjünk messzire). Kíváncsi lennék arra a vezetőre, aki határozott külső kényszer nélkül elsőként megteszi ezt a lépést.

Bodnár István 2010.12.27. 08:14:10

@NovaProspekt: Ezek az urak és hölgyek ugyanis az utóbbi 20 év során sem vezették ki az említett tudományokat a provincializmusból, és láthatóan jól érzik magukat így. Miért akarnák akkor radikálisan megújítani az tudományterületük normáit, esetleg rengeteg ellenséget szerezve eközben? Hiszen a változás a szigorodás felé való elmozdulás lenne, az pedig aligha érdeke azoknak, akik a hosszú évek során megszokták a kevésbé szigorú feltételeket.

Amivel NovaProspekt nem számol, az az, hogy kollégáink szakmánk értő és elkötelezett művelői. Érdekes módon Boros János igazgatói pályázatában még ebből indult ki, és így írt:

"A magyarországi filozófiai kutatók nehéz helyzetben vannak. Miközben a világ vezető és meghatározó filozófiai nagyhatalmai (az angol, a német és a francia nyelvterület országai) filozófusai saját anyanyelvükön publikálhatnak a világ nyilvánossága számára, egy magyar filozófus saját anyanyelvén megjelenő publikációi csak a nagyon szűk magyar értelmiség még szűkebb filozófia iránt érdeklődő rétegét éri el. A nyelvi elzártság, az ebből adódó kapcsolatszegénység és a források hiánya individuálisan alig megoldható feladat elé állítják a magyar filozófiai kutatót, hogy nemzetközi szinten jelentős folyóiratokban publikáljon. Ezzel a helyzettel szembe kell nézni, és az Intézet vezetőjének az Akadémia vezetésével együttműködve hosszútávú stratégiát kell javasolnia, hogy kutatóinkat hozzásegítsék a nemzetközi jelenléthez. Megválasztásom esetén ilyen stratégia kidolgozására fogok törekedni."

Üdv: I.

Mérnyök&RóbertGida 2010.12.27. 12:52:49

Tisztelt Kommentelők! Korábban kezdtem hozzászólásomat, de csak most tudtam korlátozott időre újra géphez ülni. Sajnos így csak szólás lesz belőle. Elnézést, ha sok az „off topic”, de nem igazán értem mi a szigorúbban vett „topic”. Egyfelől erősen szubjektív, másfelől ordítóan kívülálló vagyok. Még egyszer elnézésüket kérem!

I.
Még a kirúgások után nem sokkal felhívtam az egyik érintettet (nem egy magát érintettnek tekintőt, nem is kirúgót, hanem már kirúgottat & munkanélkülit), aki évtizedek óta jó ismerősöm.
Kérdezősködtem, de azonnal lepattintott, mondván: Engem már kiállítottak. Piros lappal. Ráadásul épp ’köztörvényes’ vagyok. –Utóbbit máig sem értem igazán– Nézz a kijelzőre! Nem látod? A meccseket gólokra játsszák. Egyébként meg a bíróra figyelj! Tudod, akinek síp van a szájában és most is épp színes lapokkal hadonászik… Néha megtévesztően olyan mint egy játékos. Ja, hogy egyeseknek bundagyanú meg hazudozás rémképei vannak? Meg, hogy fekvő játékosba nem rúgunk, s akinél épp labda van, annak fülébe sem ildomos közelről beleanyázni? Sőt, guruló labdába fejelni is inkább önveszélyes, mint elegáns dolog? A maradi öregek ugyan moroghatnak, de, baromi hasznos ám, ha végül megadják azt a büntetőt vagy gólt.
A vészjósló, pikírt és számomra eleve problematikus referenciájú képes beszéd megdöbbentett. Ráadásul alig tudtam meg valamit. Leginkább annyit, hogy „tele velünk a sajtó, az Internet, mifene… tudod: a dolgozó nép okos gyülekezete… előtt… kell leszámolni az ilyen haszontalan piócákkal”. BRRR! A tőle korábban idegen megnyilvánulás nagyon szomorúvá, ám gyanakvóvá is tett.

Emberi és régebbi munkakapcsolataink alapján (egykori műszaki partnerként) nem tartom rossz elmének, de kétségtelen: kontra karrierista alkat. Előbbit ítélni kompetensnek érzem magam (ellentétben „víziló fiával”), utóbbit meg nem feltétlen szánom érdemnek. Butuska, esetlen balfékeket is aposztrofálhatunk ad meliorem így. Azt érzékeltetem csupán, hogy a „maximális hozam”, a „minden áron előrejutás” imperatívusza, finoman szólva sem, vagy rosszul (kinek melyik tetszik) vezérelte. Túl sokszor láttuk, pl. saját intézete működéséért, nem pedig önmaga előrejutásáért tüsténkedni. Ez hiba, hisz jobban szervezett cégeknél egyszerűen 'vásárolt szolgáltatás' az ilyesmi, nem pedig homályos 'tagi közreműködés'. Feltételezem, nem kerül ilyen helyzetbe, ha töredékét használja (fel/ki?) mindannak, ami neki, s körülötte adatott.
Mi talán épp olyasmiért becsültük, amiből nem szokás, talán nem is nagyon szabadna, senkinek sem ’közpénzen’ (meg)élnie. Gondoltuk mi, műszakiak, s lám: nem is fog. Számomra legföljebb strukturált gondolkodása, problémaérzékenysége, tanuló-, modellező- ítélő- és vitaképessége, kultúrája, s nyilván nem kompetitív szakmai paraméterei voltak megtapasztalhatóak. Miféle kompetencia ez? Luxus. Bizonyára az intézményes filozofálással kapcsolatos naiv illúziómról van szó, hisz az, mint ki is derült, szigorúan egyéni ügy. Ahhoz néhány feneketlen hordó is elegendő (s felettébb olcsó) lenne. Mitől cég (bocsánat intézet), produktív k ö z ö s s é g egy ilyen csoport? Igazán kompetitív világban élek, mégis bosszant, hogy mi is történhetett ott hirtelen?

II.
Sietve futottam át, igazgatói kinevezésről, mispóhézásról és titkosításról, minősítési kísérletekről, petíciókon, beadványokon, újság, rádió és tv interjúkon át blogokig és kommentekig mindenfélét… Te jó Ég! Így jutottam eme kezdeményezéshez.
Két outsider kérdés:

1. Tényleg mi történt hirtelenjében? A régi kutatók „alkalmatlansága” vörösiszap-katasztrófaként ront épp a világra? Háború van? Pár hónapot sem lehetett volna, pl. néhányuk közeli nyugdíjazásig várni? (A születési évszámokat néztem a honlapjukon) Pár év alatt alapvetően át lehetett volna szervezni az egészet. Az igazgatónak miért kormánybiztosi hirtelenséggel kellett ítélkeznie, miközben láthatólag kollégái döntő többségével kezdettől nem is érintkezik érdemben sem emberileg, sem szakmailag? (Olcsó válaszok: egyszer minden pohár betelik, vagy: hát ezek a haszontalanok nem akarják magukat udvariasan felkötni, pedig már itt van a változás ideje etc.) Ekkora bűnözők ezek? Lehet persze igennel is válaszolni. Nota bene: „Hasznos …társak” tömegei lavíroztak/nak nyugalomba, s élvezik békében egykori kártékonyságuk megérdemelt inflációkövetését.
Bocsánat az alpári hasonlatért, de évtized óta gyengén tejelő tehenészetben sem csak tehenek „felelnek” saját hozamukért. (Bár belőlük lesz egyszeriben, tömegesen szalámi.) A kutatás és a tudományszervezés(!)egyéni munka… mint a hatékony legelés? Komolyabb helyeken a hosszú távú stratégiáért felelősöket, a tervezőket, a fenntartókat is kérdőre szokás vonni, ha már. Itt persze egyáltalán nem tejelő állatokról van szó, bár lassan filozófusok napi betűhozamának fogalma is kezd formálódni. Elég borzasztó.
2. Csak a kutatóknak van alkalmassága, avagy vezetőknek is?
Az igazgató azt állítja, hogy maga is megdöbbent, milyen szörnyű „botrányos” állapotok vannak az intézetében. Nos: az igazgató jelenlegi másodállását kétszer is megpályázta.
Mivel nem komisszárnak küldték távol szibériai faluba, ismernie kellett a kiszemelt helyet, az embereket, intézeti és intézeten kívüli aktivitásaikat, főbb írásaikat, munkakörülményeiket, egyáltalán, hogy mi folyik ott már évtizedek óta. Ráadásul egy ilyen tekintélyes „nyugatias” professzor, aki persze a magyarországi szakmába sem most lépett, két tucat embert néhány délutános szakmai olvasgatással tökéletesen csekkolni tud. Jó előre tudnia kellett a mostanában oly magabiztosan emlegetett „évtizedes és behozhatatlan alkalmatlanságokról”. A pályázatában nyilván szerepelt is ez a rendkívül súlyos kritika, s hozzá a világos koncepció, hogy n e m f o l y t a t á s t, hanem az alkalmatlan ~kétharmados többség lecserélését, a gyors megújulást ígéri. S az is, hogy hogyan, milyen forgatókönyv szerint gondolja ezt. Érthető, hogy a „mihasznák” kezdettől annyira ellene voltak, s hogy most sem tolakodnak a vágóhídra! A világos beszédet kedvelő MTA elnök jó szívvel támogathatott (az érintettek ellenében is) egy ilyen nyílt és karakán pályázatot, hisz megújulást, fiatalítást kíván az összes MTA intézetben. A leendő beosztottak súlytalan támogatási arányán pedig aligha rontott volna. Ha viszont azt állítja az igazgató, hogy még második pályázása idejére sem ismerte (meg) eléggé, amire újfent pályázott, akkor vagy hazudik, vagy karrierista svihák, akinek csak egy újabb szék és fizetés kellett, ’majd meglátjuk’ alapon. Még arra sem vette a fáradságot, hogy alaposan megismerje a megpályázott helyet? Ha viszont jól ismerte a hiányosságokat, s volt is világos koncepciója határozott intézkedési tervvel, ám mégsem bátorodott azt pályázatában megfogalmazni miközben végig tudatában volt, mint utólag ki is nyilvánította, hogy nem v á l a s z t j á k, hanem k i n e v e z i k majd akkor a fortiori hazug és gyáva. A versenyszférában ilyen pályázó súlyosan alkalmatlan bármilyen vezetőnek. Független szakmai érdemeitől, elemi emberi „kvalitásai” alapján! Ui. gyáva és hazug, következésképp örökké kiszámíthatatlan. Most látok pár mondatot nevezett pályázatból. Lehetne többet is? Vagy titkos?

orulunkvincent 2010.12.27. 13:57:16

Egyetlen megjegyzés csak érdekességképpen. Az az újság ahol Tamás Gáspár Miklósnak éppen most megjelent a cikke, elitfolyóiratnak számít, A* kategóriás.

NovaProspekt 2010.12.27. 14:45:42

@Bodnár István: "Amivel NovaProspekt nem számol, az az, hogy kollégáink szakmánk értő és elkötelezett művelői."

Ebben nem kételkedem, de ismerem annyira az embereket is, hogy amíg a status quo fenntartása a kényelmesebb, addig azt fogják választani.

Boros: "az Intézet vezetőjének az Akadémia vezetésével együttműködve hosszútávú stratégiát kell javasolnia, hogy kutatóinkat hozzásegítsék a nemzetközi jelenléthez. Megválasztásom esetén ilyen stratégia kidolgozására fogok törekedni."

Hát akkor ez a stratégia elég cinikusra sikeredett. Kétlem, hogy lett volna bármiféle komoly egyeztetés ez ügyben az Akadémia vezetésével azóta.

Szívesen hallanám Demeter Tamás véleményét ezekről a dolgokról (mert ő legalább megtisztelte ezt a fórumot a jelenlétével).

horányi özséb 2010.12.27. 20:41:46

@Bodnár István: 2010.12.25 12:12

Nincs egyetemi vezetői funkcióm, már csak életkori okokból sem (akadémiai kutatóintézeti pedig sohasem volt), ennek következtében nincs mit nézni se Pécsett, se másutt: miféle kritériumok mentén minősítem munkatársaimat. Nincsenek kritériumaim és nem minősítek senkit sem.

Egyébként sem volnék híve a kompetitív teljesítménymérésnek. Ha komparatívnak neveznénk, akkor sem. A körültekintően kialakított módszeres teljesítményértékelésnek, természetesen, igen. Jó néhány olyan HR értékelési rendszer ismeretes, amelyek legalább olyan bonyolult viszonyok között kell, hogy működjenek, mint amilyenek a kutatói viszonyok. Egyszer érdemes volna körülnézni köztük azoknak, akiknek van értékelési kötelezettségük.

Valamilyen elnagyolt értelemben lehet azt mondani, hogy egy (akadémiai intézeti) kutatónak hozzá kell járulnia a tudástermeléshez; de ugyanezt elvárni egy egyetemi oktatótól, teljes félreértés volna; ugyanis nem ez a dolga (függetlenül attól, hogy a manapság szokásos oktatói követelmények között mi szerepel és mi nem). A tudástermelés és a -átadás két különböző funkció, mégha ezek tárgya egy bizonyos értelemben azonos is. A tudástermelés eredménye, a megtermelt tudás, a társadalomtudományok területén, kétségkívül tanulmányok, könyvek formájában vannak rögzítve és így szokás mások számára hozzáférhetővé tenni. Az egyetemi oktató tanulmányai, illetőleg könyvei viszont nem a tudástermelés eredményét rögzítő és a nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumok(nak kellene lenniük), hanem az oktató saját önképzését szolgáló, annak közegeként működő manifesztációk, amelyek szerencsés esetben oktatási segédeszközként is működhetnek és ugyancsak szerencsés esetben lehetnek éppen új tudásokat is tartalmazóak. De ez nem szükséges, csupán lehetséges. Ha pedig a teljesítmény mérése nincs tekintettel ezekre a különböző társadalmi szerepekből adódó különbségekre, bizonyosan nem tudja ellátni a funkcióját. Alkalmazása inkább összevisszaságot eredményez, mint bármi mást, például teljesítmény-javulást.

Bodnár István 2010.12.27. 21:47:06

@horányi özséb: Nem értek egyet. A magyarországi egyetemek a humboldti egyetemideált veszik alapul, a törvényi szabályozás szintjén is. Ha ezt feladjuk, akkor egyúttal arról is lemondunk, hogy valaha is versenyképes felsőoktatásunk legyen.

A humboldti egyetemideálnak pedig egyértelműen része az, hogy az egyetemi oktató tudományterületének aktív, alkotó kutatója. Mint írtam, továbbra sem tudom elképzelni, hogy az egyetemeken és a kutatóintézetekben egymástól radikálisan eltérő alapelvekből kellene kiindulni a kutatási követelmények megállapításakor.

Üdv: I.

Két gyors Humboldt idézet, hevenyészett fordításban az Über die innere und äussere Organisation der höheren wissenschaftlichen Anstalten in Berlin c. írásból (edoc.hu-berlin.de/miscellanies/g-texte-30372/229/PDF/229.pdf)

„Továbbá a felsőbb tudományos intézmények sajátossága, hogy a tudományt mint még nem teljesen megoldott problémát kezelik, és ezért mindig kutatásban maradnak, hiszen az iskola az, aminek kész és lezárt ismeretekkel van dolga. Az oktató és a diák viszonya ezért egész más, mint korábban. Az előbbi nem az utóbbiak miatt van – mindketten a tudomány miatt vannak.”

„Ha azt mondjuk, hogy az egyetem csak a tudomány oktatására és terjesztésére való, míg az akadémia való a tudomány előbbre vitelére, akkor az elsővel láthatólag igaztalanul járunk el.”

abrakadara 2010.12.28. 11:19:09

@Bodnár István:
A humboldti egyetemideál emlegetése helyett jobb volna látni valós összehasonlítását olyan egyetemeknek ahol az oktatók csak oktatással foglalkoznak ill. ahol az oktatás mellet kutatniuk is kell. A kibocsátott hallgatók melyik esetben rendelkezenek mélyebb, alaposabb tudással, melyiknél tudnak könnyebben érvényesülni a munkaerőpiacon? Ez dönti el ugyanis a kérdést.

abrakadara 2010.12.28. 11:49:32

@horányi özséb:
"Egyébként sem volnék híve a kompetitív teljesítménymérésnek. Ha komparatívnak neveznénk, akkor sem. A körültekintően kialakított módszeres teljesítményértékelésnek, természetesen, igen."
Na de mit takar ez a "körültekintően kialakított módszeres teljesítményértékelés"? Jelenleg sajnos sem ilyen sem amolyan teljesítményértékelés nem működik az akadémiai berkekben amint ezt elég világosan illusztrálja Náray-Szabó Gábor akadémikus televízióban tett kijelentése. Eszerint az 1980-as évek elején az MTA doktora cím birtokosainak száma kb. 1200 volt, ami mostanra felkúszott 2600-ra miközben az ország lakossága nem nőtt hanem csökkent.
Itt lehet megtekinteni/hallgatni (04:13-nál kezdődik a vonatkozó rész):
videotar.mtv.hu/Cimkek/n/a/naray_szabo_gabor.aspx
Ez egy igen beszédes adat amit valahogyan még sosem hallottam emlegetni.

NovaProspekt 2010.12.28. 12:11:12

@csőBambi: Náray-Szabó diagnózisa pontos és helyes, a gyógykezelés módja (az új felsőoktatás törvény), ami mellett letették a voksukat, viszont teljesen elhibázottnak tűnik.

bekeporainkra 2010.12.28. 13:34:19

@csőBambi: "az 1980-as évek elején az MTA doktora cím birtokosainak száma kb. 1200 volt, ami mostanra felkúszott 2600-ra miközben az ország lakossága nem nőtt hanem csökkent."

A jelenség magyarázata szerintem bonyolultabb: nem elhanyagolható oka a minősítési rendszer átalakulása. Korábban háromlépcsős volt: dr. univ. - ez volta a belépő; kandidátus - ez már valaki volt, ezzel már docens vagy főmunkatárs lett az illető; a tudományok doktora. Ezt a rendszert kétlépcsőssé alakították át: PhD - ez a belépő, ezzel az egyetemen csak adjunktusságig lehet felvinni; MTA doktora. A PhD értékét eredetileg a kandidátusság környékén definiálták, valójában azonban valahol a hajdani kisdoktori és a kandidátusi között van. Aki tovább akar lépni, annak a nagydoktorit kell megcéloznia. Ezért mind a PhD-fokozatosokból több van, mint hajdan kandidátusból, mind pedig a nagydoktorokból több, mint a korábbi rendszerben. Általában véve is többszörös az egyetemre járók és ott végzők száma. Ekképp minden egy kicsit más - kevesebb - értékű, hiszen többeknek van meg: a diploma is, a PhD is, és a nagydoktori cím is.
A PhD és az MTA doktora fokozat között van a némiképp meghatározatlan habilitáció. Ez egyrészt csak az egyemeken oktatóknak érdekes - és csak nekik is elérhető. Ezért nem is határozza meg az egész tudományos minősítési rendszert. Valójában a venia legendi, az előadás joga az, amit ezzel el lehet érni - a docensi kinevezést.

abrakadara 2010.12.28. 14:26:29

@bekeporainkra:
"Ezért mind a PhD-fokozatosokból több van, mint hajdan kandidátusból, mind pedig a nagydoktorokból több, mint a korábbi rendszerben."
Nem látom a következtetés indokát. Hogyan lett több nagydoktor? Valakiket tömegesen átminősítettek nagydoktorrá? Kiket?
Egyébként a PhD és a nagydoktor között van egy lényeges különbség. Előbbi tudományos fokozat, utóbbi nem, hanem egy cím amit az akadémia ad ki. Az külön bukéja a dolognak hogy eltérően egyéb címektől ezt nem adományozzák hanem jelentkezni lehet érte. Érdekesen festene ha pl. a Budapest Díszpolgára címet ugyanilyen alapon osztogatnák. Ez legtöbbször elfelejtődik és teljesen helytelenül úgy hivatkoznak az MTA doktori címre mint tudományos fokozatra. Szóval ilyen szempontból én nem nevezném a minősítési rendszer részének.

bekeporainkra 2010.12.28. 15:06:48

@csőBambi: Hogyan lett több nagydoktor? Valakiket tömegesen átminősítettek nagydoktorrá? Kiket?

Én ilyen esetről nem tudok. Több nagydoktori pályázatot adnak be, és többet fogadnak el. Többen többek közt azért jelentkeznek, mert az előző lépcsőn többen állnak, akik magasabbra akarnak lépni, és ez a következő lépcső, ezen kívül pedig az egész felsőoktatásnak sokkal több a résztvevője. A vészharangot szerintem felületes adatok alapján felesleges kongatni: az 1200:2600-as arány akkor értelmezhető megfelelően, ha tudjuk, hogy hányan tanultak egyetemen korábban és most, hány hallgatóra esett akkor egy nagydoktor professzor és most stb. Ne feledjük: a nagydoktori fokozat az egyetemi tanári kinevezésnek többnyire az előfeltétele.

Hogy a nagydoktori most fokozat-e vagy sem - nem tudom, mi jelentősége van az eredeti kérdésfeltevés szempontjából, vagyis hogy Maga a kommentjében a nagydoktorság devalválódására utalt.

"Az külön bukéja a dolognak hogy eltérően egyéb címektől ezt nem adományozzák hanem jelentkezni lehet érte."
Ha jól értem, akkor ezt bajnak találja. Akkor jobb volna, ha úgy menne a dolog, mint mondjuk az akadémikusság? Oda nem maga jelentkezik a jelölt.
Maga a jelentkezés sem igazán jó kifejezés: hivatalosan kérelmet nyújt be az illető, s az ügyrend leginkább pályázathoz hasonlít A jelölt benyújt egy csomó anyagot magáról, továbbá egy értekezést. A tudományterülethez tartozó bizottság kijelöl két habitusvizsgálót (mint valami bírálót), aki megvizsgálja, hogy a jelölt tudományos paraméterei alapján megfelel-e bizonyos kritériumoknak. A két "bírálatot" az illetékes bizottság tárgyalja és szavaz róla. Ez az anyag továbbmegy az MTA illetékes tudományos osztályára, ahol szintén szavaznak. Ezután jön az MTA Doktori Tanácsa - ahol szintén szavaznak. Csak ha minden akadályon túljut a jelölt, kerülhet sor arra, hogy a benyújtott értekezésről is szó essék. Az ismert folyamat jön: 3 bíráló véleményez, utána nyilvános védés egy 5-7 tagú bíráló bizottság előtt. Majd az eredmény újra elkerül a osztályra, majd a Doktori Tanácshoz, mindenütt megint szavaznak.
Az egész ügymenet itt olvasható:
mta.hu/fileadmin/2009/05/doktori_szabalyzat.pdf

Ehhez a folyamathoz képest szerintem mindegy is, hogy cím vagy fokozat: a megszerzés folyamata a fokozatéhoz, ill. a pályázatéhoz hasonlít., továbbá bizonyos posztokat csak ennek birtokában lehet betölteni - ez a lényeges.

NovaProspekt 2010.12.28. 15:35:35

@bekeporainkra: Itt az első pillantásra egy nagyszerűen kidolgozott, soklépcsős minőségbiztosítási eljárással állunk szemben.

Ugyanakkor nem is olyan régen némi port kavart fel Kálmán C. György esete, akit ez a minőségbiztosítási rendszer különös körülmények között deklarált idegentestnek az akadémiai nagydoktorok közösségében (nyomasztó részletek itt: gckalman.honlapepito.hu/?modul=oldal&tartalom=655360)

És csak nagyon halkan kérdezném meg: Egy ekkora országnak tényleg szükség van két doktori fokozatra? Valamelyik nem felesleges?

bekeporainkra 2010.12.28. 15:37:31

@csőBambi:
Mindettől még természetesen akár igaz is lehet, hogy valóban a baj van a nagydoktorok számával, de erre a következtetésre csupán két számadat alapján, anélkül, hogy az egészet nagyobb rendszerbe helyezzük és további adatokkal hasonlítsuk össze, elhamarkodott jutni.

bekeporainkra 2010.12.28. 15:51:15

@NovaProspekt:
A Kálmán C. György esetet természetesen ismerem, és valóban nem vet jó fényt az egész nagydoktori procedúrára - vagy még inkább azokra, akik benne döntő pozíciókban részt vesznek. Ettől még mások nem feltétlenül érdemtelenül jutottak az MTA doktora címhez.
Az valóban kérdés, hogy szükség van-e a nagydoktori fokozatra. Bár szerintem a válasz erre a kérdésre nem az ország nagyságán múlik: nálunk sokkal nagyobb országokban sincsen, míg másokban - pl. a velünk ca. azonos nagyságú Ausztriában - valamilyen módon szintén többlépcsős a rendszer. A németes hagyományú országokban van a doktori után legalább habilitáció (a németek ki akarták venni egyszer már a rendszerből, de visszajött a hátsóajtón).
Sokkal egyértelműbben megválaszolható az a kérdés, hogy az akadémikusságra szüség van-e, kivált abban a mai formájában, amelyben hazai viszonylatokban hatalmas pénzekkel jár (akkora összegekkel, amelyek hazai viszonylatok között a korrupció forrásai), emellett aggastyánoknak is meghagyja az élő tudomány kérdéseiben a döntő pozíciókat.
Kálmán C. György az akadémikusokon bukott el, mivel őket merészelte bírálni.

bekeporainkra 2010.12.28. 15:56:52

@NovaProspekt:
Ami még érdekes: Kálmán C. György pályázata nem a habitusvizsgálókon bukott el (akik , becsületükre legyen mondva, akadémikusok voltak), nem is az illetékes tudományos bizottságon, hanem az I. Osztályon - ahol már csak az akadémikusok ücsörögnek.

Bodnár István 2010.12.28. 17:03:15

@csőBambi: A humboldti egyetemideál emlegetése helyett jobb volna látni valós összehasonlítását olyan egyetemeknek ahol az oktatók csak oktatással foglalkoznak ill. ahol az oktatás mellet kutatniuk is kell.

A felsőfokú képzés egy szintjén olyasmire kerül sor, ami még nem lezárt ismeret, ahonnan a további vizsgálatoknak tovább kell lépniük. Ezeket az ismereteket – a humboldti egyetemideál értelmében – vétek lenne lezárt tudásként prezentálni. Azon el lehet gondolkodni, hogy hol is kezdődjön ez a képzés: közvetlenül a középiskola után, vagy csak később, mondjuk az MA szinten. Ami pl. a filozófiát illeti, ott azt hiszem, már a BA szinten is jobb, ha aktív kutatók oktatnak. És a magyar törvényi szabályozás is ezt kívánja meg, ennek megfelelően egyetemi kollégáink kutatási teljesítményét is rendszeresen át kell tekintenünk. Ezért javasoltam, hogy az akadémiai kutatóintézeti minősítések körüli kérdéseknél lépjünk vissza oda, amivel kapcsolatban Boros Jánosnak legalább évtizedes tapasztalatai kell, hogy legyenek: az egyetemi kollégák minősítésénél alkalmazott tudományos kutatási követelményrendszerhez.

Üdv: I.

Ui.: Összevetés az amerikai kutatóegyetemeken és a nem-kutató főiskolákon folyó BA szintű oktatásról ld.

www.nybooks.com/articles/archives/2005/nov/03/the-truth-about-the-colleges/

(emlékeim szerint főleg a 2. szakaszban), az angol egyetemeken zajló minőségellenőrzési folyamatokról ld.

www.nybooks.com/articles/archives/2011/jan/13/grim-threat-british-universities/

(a cikk első felében). I.

emeritus80 2010.12.28. 17:12:13

A felsőoktatásban résztvevő hallgatók számának emelése (például a 2020-ra beígért 40 %) mitikus számok. A fenntartó intézményeknek tandíjat kellene megállapítani mindenki számára. (Azok számára is, akik tehetségük folytán magas ösztöndíjhoz jutnak, s ebből kiegyenlíthető volna a tandíj.) Előbb-utóbb kiderül, hogy a verseny-szférában mihez milyen diplomák kellenek. (A köz-szférában a Balkánon és Magyarországon az ilyesmi még évszázadokig nem fog kiderülni.)

A felsőoktatás egészében (komolyan véve azt) mindenképpen hasznos: a hallgatókat szocializálja, a városok urbanizálását javítja, a régió gazdasági és kulturális életét magasabb szinten tartja,

A felsőoktatási tanárokat (főleg a használható diplomákat produkáló szakmákban) sokkal jobban meg kell tudni fizetni, körülbelül olyan mértékben, hogy munkaidejük felében végzett kutatásukért annyit kapjanak, mint egy (most) főállású kutató. (Egyébként Erdey-Grúz Tibor, amikor az MTA elnöke volt, arra volt büszke, hogy az egyetemeken magasabb a publikációs termés, mint az akadémiai kutatóintézetekben.)

A felsőoktatási tanárnak ugyanis munkaideje másik felében az egyetem számos egyéb funkciójában kell részt vennie: nem mindenkinek ugyanabban, de amiben részt vesz, abban sikeresen és példamutatóan kell. (Nota bene, ezért például a hallgatók titkos értékelése a tanárokról valójában nem mér semmit.)

Az egyetemi létrán az előrehaladást könnyíti, hogy a világnak erről a széléről hiányzik a beltenyészet tilalma: 2 fokozatnak, vagy 2 oktatói szintnek ugyanabban az intézményben való elérése. Ez nem is nagyon volna lehetséges. Az 5-6 éves egyetemekre jellemző, hogy a bolognai folyamatnak a legádázabb ellenfelei a teológiák, a bölcsészkarok, a jogi karok voltak, s az orvoskarokon szóba sem merték hozni ezeket. (S ez a helyzet ténylegesen kizárja az egyéni interdiszciplináris kombinációkat. Majd, ha egy interdiszciplina kivívja a helyét, akkor adnak ki belőle diplomát.)

Nyilvánvaló, hogy a scientometria egyáltalában nem tudja figyelembe venni a több funkciós egyetemi tevékenységet.

Mit tud tehát figyelembe venni? A nemzetközivé vált természettudományokat (és hozzájuk kapcsolódó [miáltal is kapcsolódó? talán a statisztikai módszer által?] néhány társadalomtudományt, illetve humán tudományt.

Mindazon alkalmazott ágazatok számára, amelyek egy adott térségen belül, egy vagy több embercsoport tényleges kérdéseivel foglalkoznak (kollektíve, mert hogy tanítják és kutatják), egyszerűen nincs világszínvonal.

Érdemes volna ezen elgondolkozni! Noha nincs világszínvonal, mindazonáltal vannak szakmai közvélemények, vannak ezeknek csoportjai, amelyek egymással kapcsolatban állnak az egyes országokon belül, az egyes országok között, s egyes nagyobb létszámú országok valamely csoportjával is, ha kell többel is egyszerre. Kapcsolatban állnak továbbá a szomszédos szakmákkal, a civil szférával, amely valahogy aggregálja a nehezen definiálható közjó-t.S természetesen különféle kapcsolatban állhatnak kormányzatokkal (politikai töltéssel vagy anélkül): kapcsolatban állhatnak nemzetközi szervezetekkel (UN-nel, EU-val és másokkal), amely azért kedvező, mert egyre kevesebb bennük a helyi politikai töltés.

A teljesítmény értékelését a puha tudományokban nem a (gazdasági) piac, hanem a szellemi (együttműködés nyomán kialakuló) közvélemény végzi el évszázadok óta.

Persze a világ közös problémáinak megoldásában szükség lehet kollektív nagyipari szintű kutatási központokra is. (De tessék már egyszer világosan megmondani, hogy a "nemzeti-etnikai" érdeken túl, mi szükség van egy kisipari független kutatóintézetre a legalább középipari vagy nagyipari szintű egyetemi kutatási fürtök mellett? Emlékeznek még a tudománytörténészek arra, miért és hogyan alakultak a legelső állami kutatóintézetek Szentpétervárott?)

abrakadara 2010.12.28. 17:22:36

@bekeporainkra:
Emlékeztetek hogy erre a következtetésre Náray-Szabó Gábor akadémikus jutott aki azért nem egy hebrencs fiatalember.

bekeporainkra 2010.12.28. 17:30:28

@csőBambi: "nem egy hebrencs fiatalember"
Az öregségből még nem következik semmi a tekintetben, hogy valakinek a következtetései helytállóak vagy sem. Érdekes tudományos vita volna - bár bizonyos kultúrák biztosan eszerint működnek - , ahol az dönt egy állítás igazságáról, hogy az, aki tette, hány éves.
Különben: éljenek az akadémikusok! A koruk megvan, s eszerint az eszük is hozzá.

tristesse 2010.12.28. 17:54:25

Kedves Horányi Özséb!
Észrevettem, hogy a kommentek már egészen másról kezdenek szólni, de azért beidézem az albbitz a dátummal együtt, hogy megtudjam, vajon letelt-e már a "pár nap".

horányi özséb 2010.12.22. 12:34:11
@tristesse:

A tegnap esti, december 21-i fórum negyed7-től megközelítően fél9-ig tartott, 39 kilenc résztvevő regisztrált, de 70 résztvevőt számoltunk össze a helyszínen. Abban maradtunk, hogy a blogon folytatható az észrevételek megtétele és január második felében találkozunk és folytatjuk élőben. Az elhangzottakról hangfelvétel készült, amely alapján néhány napon belül egy olyan emlékeztető készül, amelyben minden fontos állítás és attitűd az üggyel kapcsolatban olvasható és utóbb kommentálható lesz.

Bodnár István 2010.12.28. 18:03:52

@mérnyök: Most látok pár mondatot nevezett pályázatból. Lehetne többet is? Vagy titkos?

A pályázat szövege semmiképpen sem lehet titkos. Ugyanakkor akár szerzői jogi védelem alá is eshet, ezért csak azokat a jellemző szakaszokat áll módomban, több részletben, idemásolni (természetesen sajtóhibahíven), melyek Boros János helyzetértékelését és személyes felelősségvállalását dokumentálják.

Üdv: I.

=

Előzetes megjegyzés

Az MTA Filozófiai Kutatóintézete nagy múltú és tekintélyű, nemzetközi rangú kutatóhely. [...]

Az MTA Filozófiai Kutatóintézet intézményi és diszciplináris környezete, lehetséges feladatai

A Filozófiai Kutatóintézet az MTA intézményi hálózatának részeként a magyarországi és a nemzetközi filozófiai kutatás jelentős hagyományú intézménye. [...]

Jelenlegi kutatási súlypontok

A 21. század tudományrendszere
www.phil-inst.hu/tudrend/
A kutatási tervezet szerint a Filozófiai Kutatóintézet, a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar és a nemzetközi akadémiai tudományosság számára kutatást kezdett annak feltárására, hogy milyen módon beszélhetünk napjainkban „tudásegészről”, [...] Bár nem lehetséges egy mindent átfogó és egységesített tudás, egyetlen kutató „fejében”, de rendelkezésünkre áll egy új eszköz, az internet, és az interneten megvalósítható, állandóan bővülő és alakuló enciklopédia, melyen a tudás-elemek hálózatos összekapcsolásával a jelenleg hozzáférhető nyilvános tudás jelentős része elméleti és gyakolati célokra hozzáférhetővé tehető. Ezen kutatások folytatása alapvető a hazai és a nemzetközi tudományosság szempontjából.

Magyar tudománytörténet
zeus.phil-inst.hu/recepcio/
„Recepció és kreativitás” címen átfogó kutatási projektet vezetett a Kutatóintézet munkatársi csoportja. A magyar tudománytörténet kutatása alapvető a magyar és a nemzetközi tudományos és kulturális önismeret szempontjából, és jelentős tanulsággal szolgálhat a kortárs tudománypolitika kialakításához. Magyar és magyar származású tudósok döntő mértékben járultak hozzá a huszadik századi tudományos és technikai fejlődéshez. E történet kutatása és feldolgozása a Kutatóintézet alapvető feladatai közé tartozik.

Vallásfilozófia és a vallások társadalmi jelenléte
www.phil-inst.hu/hu/vallasfil/vallasfil.html
A nemzetközileg is jelentős vallástudományi kutatásban részt vevő kutatók a filozófia, a filológia és a szociológia eszköztárát használva a vallás kortárs politikai és kulturális szerepét elemzik. Olyan aktuális kérdések tagolásához kívánnak hozzájárulni, mint a vallások és a felvilágosodott polgári társadalom viszonya, a vallások politikai hatása, a vallás jelentősége, békítő vagy feszültség-növelő szerepe a globalizálódó világban. E kutatás eredményei alapvetőek lehetnek Magyarország és az Európai Unió vallás- és kultúrapolitikája számára is.

Bodnár István 2010.12.28. 18:04:26

@Bodnár István: Magyar Virtuális Enciklopédia
www.enc.hu
A Magyar Virtuális Enciklopédia a legjelentősebb magyar nyelvű vállalkozás a kortárs tudomány és a kultúra enciklopedikus, állandóan frissülő megjelenítésére az interneten. Működésének fenntartása és ismertségének növelése alapvető feladat.

Akadémiai Filozófiai Nyitott Egyetem
nyitottegyetem.phil-inst.hu/
Az Akadémiai Filozófiai Nyitott Egyetem az egyetemi tanulmányok kiegészítését és elmélyítését támogatja. A magyarországi tudományosság azon alapvető érdekét szolgálja, hogy minél több tudományos és filozófiai szöveg legyen elérhető az internet segítségével. A Nyitott Egyetem munkája ma már nélkülözhetetlen a magyar felsőoktatásban.

Nyelvfilozófia
www.phil-inst.hu/lm/nyelvkritika/
A Kutatóintézet önálló csoportja foglalkozott a nyelvfilozófia történeti és kortárs kérdéseivel. A csoport több kötetet kiadott, konferenciákat szervezett. Neumer Katalin Wittgenstein-kutatásai nemzetközi elismertségnek örvendenek. A kutatócsoport a hazai és a nemzetközi tudományosságban is jelentős tényezőként jelent meg, munkájának támogatása alapvető feladata egy jövendő intézetigazgatónak.

Lukács Archívum
lua.hu/archivum/index.html
A Lukács Archívum a külföldön legismertebb magyarországi filozófus munkásságának nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedő helye. Az Archívum működése minden vonatkozásban támogatandó, különös tekintettel az Archívum nemzetközi kapcsolataira és az ott folyó tudományos munkára. Az Archívum természetes módon szoros kapcsolatban áll Lukács György tanítványaival, és támogatja munkájukat. Az Archívum publikációs tevékenysége nemzetközi ismertségének növelése fontos feladat. [...] Lukács György legjelentősebb, világhírű tanítványainak munkásságát az Archívumnak és a Filozófiai Kutatóintézetnek nem csak támogatnia kell, de munkásságuk értelmezésére, kutatására is összpontosítani kell. Megválasztásom esetén a Lukács Archívum munkáját kiemelt prioritással támogatandóként kívánom kezelni, természetesen abban az esetben, ha az Akadémia vezetése továbbra is közösen képzeli el a Filozófiai Kutatóintézet és a Lukács Archívum jövőjét.

[...]

Bodnár István 2010.12.28. 18:05:10

Helyzetértékelés

Számos szakmai és akadémiai fórumon arról lehetett hallani, hogy a Filozófiai Kutatóintézet jelenleg nehéz helyzetben van, és a nehézségek számos forrásból erednek. Nyilvánvaló a legfontosabb probléma a pénzügyi források szűkössége. A pénzügyi helyzet javítása elsősorban pályázatokkal és nemzetközi együttműködésekkel gondolható el.

Infrastruktúra
Az infrastruktúra színvonalát növelni, a munkavégzés helyének állapotát javítani kellene. A számítógépek és a könyvtár korszerűsítésre szorul. Mindezek a szükségszerűségek ismertek az Akadémia vezetői előtt, és az Etele útra költözéssel nyilván a fennálló nehézségek megoldása irányában történt lépés.

Kutatók
A magyarországi filozófiai kutatók nehéz helyzetben vannak. Miközben a világ vezető és meghatározó filozófiai nagyhatalmai (az angol, a német és a francia nyelvterület országai) filozófusai saját anyanyelvükön publikálhatnak a világ nyilvánossága számára, egy magyar filozófus saját anyanyelvén megjelenő publikációi csak a nagyon szűk magyar értelmiség még szűkebb filozófia iránt érdeklődő rétegét éri el. A nyelvi elzártság, az ebből adódó kapcsolatszegénység és a források hiánya individuálisan alig megoldható feladat elé állítják a magyar filozófiai kutatót, hogy nemzetközi szinten jelentős folyóiratokban publikáljon. Ezzel a helyzettel szembe kell nézni, és az Intézet vezetőjének az Akadémia vezetésével együttműködve hosszútávú stratégiát kell javasolnia, hogy kutatóinkat hozzásegítsék a nemzetközi jelenléthez. Megválasztásom esetén ilyen stratégia kidolgozására fogok törekedni.

A kutatások bővítése, fejlesztés

A prosperáló fennmaradás záloga a folyamatos fejlődés. A fejlesztés alapvető pillérei az Intézet tudományfilozófiai munkájának erősítése, továbbá a Lukács Archívum tevékenységének nemzetközivé tétele (amennyiben az Archívum a jövőben az Intézethez kapcsolódik). [...]

[...]

Lukács Archívum
Amennyiben az MTA a Lukács Archívum tevékenységét a továbbiakban is az Intézet keretei között tervezi, a következõ koncepciót valósítanám meg. Támogatni kívánom, hogy az Archívum – az Akadémia vezetőinek és az Archívum munkatársainak egyetértése esetén – nemzetközi kutatóhellyé váljon. [...] Időszakonként megrendezendő Lukács-konferenciákat szeretnék iniciálni, rendszeres nemzetközi publikációkkal. Erősíteni szeretném a Frankfurti Iskola, valamint a New York székhelyű New School for Research intézményekkel a szakmai kapcsolatot. Önálló kutatási programot javasolnék a nemzetközi ismertségnek örvendő, kiemelkedő teljesítménnyel rendelkező „tanítványok” (Heller Ágnes, Vajda Mihály, Fehér Ferenc, Márkus György és további filozófusok) munkáinak kutatására. A Lukács Archívum kutatását szeretném kibővíteni a magyar századforduló és a magyar kultúrtörténet kutatásával, mely egyrészt Lukács György filozófiájának és attitűdjének, másrészt a magyar századforduló és a huszadik századi magyar történelem megértésének további differenciálódásához és elmélyítéséhez vezethet.

[...]

Szakmai felügyelő és tanácsadó testület

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének működésének felügyeletére és a legmagasabb szintű szakmai képviselet biztosítására megválasztásom esetén szakmai felügyelő és tanácsadó testület létrehozását javasolnám. A Testület összetételének meghatározására egyeztetésre van szükség az MTA vezetőivel vagy megfelelő szerveivel. Javaslatom, hogy az MTA filozófus tagjai (rendes és levelező tagok) tagjai legyenek a Testületet. A Testület felügyelné az Intézet munkáját, tanácsokat fogalmazna meg, adott esetben kötelező jellegű utasításokat adhatna (amennyiben ezt az Akadémia szabályzata lehetővé teszi).

Ellenőrzés

Teljesítmény-irányultságú vállalkozásoknál, nagy nyugati vállalatoknál jellemző a kitűzött feladatok végrehajtási időstruktúráinak felállítása, majd a tevékenységnek ez alapján történő ellenőrzése. Ezt a tevékenységet gyakran „monitoring”-nak is nevezik. Megválasztásom esetén a vállalt feladatok tételes, táblázatos felsorolása mellé végrehajtási időtáblázatot kívánok készíteni, mely segítségével folyamatos, évenkénti felülvizsgálattal állapítanánk meg a tevékenység sikerességét. Amennyiben meghatározott időn belül nem mutatkoznának a vállalt feladatok eredményei (forrás-feltárás, tudományos eredmények, tematikai sokféleség, kommunikációbővülés, nemzetközi konferenciák, publikációk) – amelyek ellenőrzésére természetesen független bizottság kinevezését kérném –, akkor ennek előre meghatározott következményekkel kell járniuk az igazgató személyére nézve (lemondás, fizetés-csökkentés, stb. – még kidolgozandó, a törvény által lehetővé tett szankciók szerint), melyet javaslatomra előre kidolgoznánk. Amennyiben a szankcióknak be kell következniük, azokat önként vállalnám.

NovaProspekt 2010.12.28. 18:32:12

@bekeporainkra: Az ország méretén nem elsősorban a lélekszámát értettem, hanem a gazdasági erejét: innen nézve a kérdést, Ausztria lehet, hogy megengedheti magának ezt a luxust.

Az akadémikusok megítélésben egyetértünk, ehhez nincs mit hozzátennem.

@emeritus80: "Egyébként Erdey-Grúz Tibor, amikor az MTA elnöke volt, arra volt büszke, hogy az egyetemeken magasabb a publikációs termés, mint az akadémiai kutatóintézetekben."

Az egyetemi oktatás egy állandó készenléti szintet igényel, hiszen nap mint nap olyan hallgatókkal kell a szakmáról beszélgetni, akik bármit hajlandóak megkérdőjelezni, és ezáltal az előadó is állandóan rá van kényszerítve a dolgok újragondolására, és ezi a kreatív gondolatok előfeltétele.

Ez a tényező nem kell, hogy jelen legyen a kutatóintézetekben. Egy kutatóintézetben a látszólagos életjelek mellett is beállhat a szellemi klinikai halál: amikor az emberek nem járnak be (de minek is mennének?), a tehetségek a langyos vízben fulladoznak és az első adandó alkalommal lelépnek, a verseny hiányában minden fejlődési motiváció megszűnik.

Csak a kivételesen erős emberek maradnak meg így, de ők sem hozzák ki magukból a maximumot. Míg a Kádár-rendszerben a kutatóintézetek menedéket nyújtottak a rendszer szemében túlságosan is hiperaktív, nonkonform személyiségeknek, ez a helyzet mára igencsak megváltozott, helyenként mondhatni éppen az ellenkezőjére.

"A teljesítmény értékelését a puha tudományokban nem a (gazdasági) piac, hanem a szellemi (együttműködés nyomán kialakuló) közvélemény végzi el évszázadok óta."

Ez így igaz, és ez a közvélemény (elvben legalábbis) a tehetségesek meritokráciája. De mi történik, ha felüti berkeiben a fejét a csúnya kontraszelekció, a megszerzett pozíciók védelme, a mindennemű kritikától való elhatárolódás? Akkor bajban vagyunk.

A véleményalkotó elit szerkezete Magyarországon nagyon sajátos. Éppen az Akadémia egyik kutatásából derül ki az a furcsa tény, hogy az elit 40 éven aluli tagjainak részaránya nem éri el a 8%-ot sem. (mta.hu/tudomany_hirei/magyarorszagi-elitek-kisebbsegi-magyar-elitek-126589/ )

Ez azt jelenti, hogy a szakmai közvélekedésbe a 40 alattiak lényegében nem szólhatnak bele, a terepet az annál idősebb generáció tagjai definiálják. Ez a helyzet azonban nem pusztán egészségtelen, de nem is tartható sokáig.

bekeporainkra 2010.12.28. 18:46:40

@NovaProspekt: "Az ország méretén nem elsősorban a lélekszámát értettem, hanem a gazdasági erejét: innen nézve a kérdést, Ausztria lehet, hogy megengedheti magának ezt a luxust."

Szerintem a kérdést funkcionálisan kellene vizsgálni: van-e funkciója ennek a stádiumnak vagy sem? (Hogy járjon-e érte havidíj, ez szerintem ettől független kérdés. A havidíj nem is akkora nagy: bruttó 90.000 körül van most, és mivel az erre a célra rendelkezésre álló elosztható összeg állandó, ezért minél több a nagydoktor, annál kevesebbet kap az egyes személy. Ez a döntés tehát aligha az anyagiakon múlik.)
Magam ezt a kérdést most nem tudom megválaszolni, csak azt a sejtést megfogalmazni, hogy ha kiesik ez a minősítési forma, akkor valami ki fog nőni helyette. Szerintem az akadémikusság mai formájának a megszüntetése sokkal égetőbb volna, mivel sokkal több kár származik belőle, s nemcsak anyagi, hanem szellemi is.
Külön a nagydoktori intézmény (és pénz) ellen azért is rossznak tartanám harcot kezdeni, mert könnyen az lesz belőle, hogy az akadémikusok szépen eltörlik, a saját sarzsijukat pedig megtartják - ha ez megmarad, akkor semmi sem lesz jobb. Mit érünk el akkor?

abrakadara 2010.12.28. 19:21:01

@bekeporainkra:
Nem gondoltom hogy a megértéshez részletezni kell. Magától értetődik hogy nem önmagában az évek számítanak hanem hogy hol, mivel teltek ezek az évek. Náray esetében doktori eljárásokban való részvétellel (bíráló, bizottsági elnök, stb.), az egyetemi, akadémiai világban való tevékenykedéssel. Ezért érdekes a véleménye.

abrakadara 2010.12.28. 19:25:14

@bekeporainkra:
"Külön a nagydoktori intézmény (és pénz) ellen azért is rossznak tartanám harcot kezdeni, mert könnyen az lesz belőle, hogy az akadémikusok szépen eltörlik, a saját sarzsijukat pedig megtartják..."
Ühüm, na ezért nem az akadémikusokra kell ezt bízni hanem kormányzati szinten intézni. Persze ha valaha is lesz ennek az országnak olyan kormánya amelyik meglép többek között egy ilyen dolgot.

bekeporainkra 2010.12.28. 19:29:52

@emeritus80: "Egyébként Erdey-Grúz Tibor, amikor az MTA elnöke volt, arra volt büszke, hogy az egyetemeken magasabb a publikációs termés, mint az akadémiai kutatóintézetekben."

Ez ma már kissé másképpen van. Idézek a következő linkről
www2.mta.hu/?id=634&backPid=390&tt_news=2757&cHash=bfd9175682:

A felsőoktatás illetve az MTA összes publikációiból az egy oktatóra, illetve kutatóra számított átlagot megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy:egy fő MTA kutatóra számítva publikáció jut 2,3
egy fő egyetemi főállású oktatóra számítva publikáció jut 0,8
egy fő egyetemi kutatóra számítva publikáció jut[7]. 2,2

A kiemelkedően idézett publikációk összes publikációkhoz viszonyított arányát vizsgálva azt látjuk, hogy az MTA teljesítménye kétszerese a felsőoktatási teljesítménynek:az összes MTA publikációk kiemelkedően idézett; 1,3%-a
az összes felsőoktatási publikációknak idézett. 0,6%-a kiemelkedően

bekeporainkra 2010.12.28. 19:42:59

@csőBambi:
Nézze, ezen így semmi értelme vitatkozni: vagy vannak még adatok, vagy sem. Az Ön által említett területeken tapasztalatai másoknak is vannak, nem csak Náraynak. - komolyabb kifejtés és alátámasztás nélkül mindez még csak vélekedés, tekintélyelvre hivatkozás, netán oral history.

abrakadara 2010.12.28. 21:05:04

@NovaProspekt:
"Az egyetemi oktatás egy állandó készenléti szintet igényel, hiszen nap mint nap olyan hallgatókkal kell a szakmáról beszélgetni, akik bármit hajlandóak megkérdőjelezni, és ezáltal az előadó is állandóan rá van kényszerítve a dolgok újragondolására, és ezi a kreatív gondolatok előfeltétele."
És ez igaz a magyarországi hallgatókra? Érdeklődnek, kérdeznek, megizzasztják az oktatót? Alig hiszem.

NovaProspekt 2010.12.28. 21:12:16

@csőBambi: Tapasztalatom szerint ez a tanártól is pontosan ugyanakkora mértékben függ. Divatos ma a hallgatókat szidni, de engedelmével én most nem állnék be ebbe a sorba. Akinek az óráján halott hangulat van, az legelőször önmagába kell, hogy nézzen, miért is van így.

horányi özséb 2010.12.28. 22:11:30

@tristesse: 2010.12.28 17:54

Való igaz, akár úgy is gondolhatnánk: eltelt már az a pár nap, amit a Párbeszéd Házában elhangzott megállapítások és vélemények közzétételét illetően ígértem. Ennek a szövegnek az előállítása azonnal megkezdődött és azóta is folyik, de még nem értünk a végére. Türelmét kérem mindazoknak, akik várják. És elnézésüket a látszólagos várakoztatásért.

mikulasg 2010.12.29. 13:17:01

Mellékszál: a diskurzust olvasgatva, az enciklopédiát megnézve született az információs szakembereknek szóló hír: kithirlevel.hu/index.php?kh=magyar_virtualis_enciklopedia_1.0_--_filozofia

NovaProspekt 2010.12.29. 16:10:44

Meglepve látom, hogy ez a vita az FKI-ról lényegében már 4 évvel ezelőtt lezajlott, és még a mostani főszereplők közül is jelen volt legalább egy valaki benne (Demeter Tamás).

www.szv.hu/gyenis-balazs/blog/20060521/gy-b-log-no-comment

Számomra ez azért is nagyon tanulságos, mert a kritizáló pont azt a típust képviseli, akiről beszéltem: külföldre ment filozófiából Ph.D.-zni, nem ide szocializálódott, nem az itthoni ingroup értékrendjét vallja.

(És a hab a tortán: a legvégén tárgyalt magán e-mail, amelyben valaki számonkéri rajta azt, hogy hogy meri ezeket a dolgokat a nyilvánosság előtt megtárgyalni.)

bekeporainkra 2010.12.29. 17:06:05

@NovaProspekt: "Számomra ez azért is nagyon tanulságos, mert a kritizáló pont azt a típust képviseli, akiről beszéltem: külföldre ment filozófiából Ph.D.-zni, nem ide szocializálódott, nem az itthoni ingroup értékrendjét vallja."

Ez itt Gyenis Balázs honlapja:
hps.elte.hu/~gyepi/xacademic-papers.html

Ki-ki eldöntheti, hogy hol szocializálódott - azok alapján, hogy külföldi publikációja 8-10 évnyi külföldi tartózkodás után csak a magyar Rédei professzor segítségével, mint annak másodhegedűse van - pontosabban a 3-ból csak 1 jelent meg, a többi majd csak lesz..

NovaProspekt 2010.12.29. 17:39:27

@bekeporainkra: Most egy doktoranduszról beszélünk. Hány olyan doktorandusz van Magyarországon filozófiából, aki -- akár társszerzővel is -- az OUP-nél jelentet meg tanulmányt? Azért ez nem olyan rossz teljesítmény.

Csak kíváncsiságból kérdezem: az miből következik, hogy ezekben a tanulmányokban Gyenis Balázs a másodhegedűs? A publikációi között szerepel ugyanis már 2003-ból (ennek utána kellett néznem, mert évszám nincs) egy önálló előadás a "causal completeness" témájából. Akármi is legyen az, a 2010-es cikkek szintén erről szólnak. Nekem ez inkább azt sugallja, hogy itt Gyenis lehet az ötletgazda.

Bodnár István 2010.12.29. 18:26:51

@NovaProspekt: Meglepve látom, hogy ez a vita az FKI-ról lényegében már 4 évvel ezelőtt lezajlott, [...]

Gyenis fentebb belinkelt publikációs listája két 2010-ben kötetben megjelenő tanulmányt sorol fel. Élő példa ez arra, hogy a korábbi, "lényegében" azonos vita mindegyik résztvevőjének közös előfeltevése, hogy ti. csak a referált folyóiratbeli publikációk relevánsak a teljesítmény megítélésénél (továbbá hogy "[a] folyóirat rangsorolása pedig azt (is) mutatja, hogy a peer-reviewing mennyire hiteles és megbízható"), valójában milyen fokig csőlátásra vezetne:

Üdv: I.

bekeporainkra 2010.12.29. 18:39:07

@NovaProspekt:
"Most egy doktoranduszról beszélünk."

Hány éves is ez a doktorandusz? Nekem nagyon úgy tűnik, hogy jócskán elnyújtotta a tanulmányait...
Lassan már úgy néz ki, hogy mindenkit, aki kitette egy időre a lábát az országból, isteníteni kezdünk.

"Hány olyan doktorandusz van Magyarországon filozófiából, aki -- akár társszerzővel is -- az OUP-nél jelentet meg tanulmányt? "

Hány olyan doktorandusz van Magyarországon, akinek olyan nagyságrendű és nemzetközi elismertségű, ráadásul ilyen önzetlen mentora van, lehet,mint Rédei? Lásd Rédei saját listáját:
phil.elte.hu/~redei/publications.html
Nevezzen meg még néhány - na jó, csak egyetlen - olyan magyar javakorabeli filozófust, aki Rédei szerepére alkalmas volna és hajlandó is volna?

"Akármi is legyen az, a 2010-es cikkek szintén erről szólnak. Nekem ez inkább azt sugallja, hogy itt Gyenis lehet az ötletgazda."

Ha ekkora a szerepe ezekben a tanulmányokban, akkor miért nem ír egyedül (is)? És főleg: miért nem publikál egyedül is? Talán csak az ő neve alatt nem vennék be a dolgozatait? Vagy van még más hipotézise az érdekes jelenséget megmagyarázandó? Filozófiában elég ritka ugyanis a társszerzős tanulmány. S neki mindjárt 3 is van - az összes külföldi, előkelő. Vagy talán a magyar publikációit is csak társszerzővel írja. mivel ilyen közösségi?

abrakadara 2010.12.29. 18:54:48

@bekeporainkra:
No kérem, itt hogyhogy nem szükséges a "komolyabb kifejtés és alátámasztás" a Gyenis Balázsról szóló "értékelése" alátámasztására? Sajátos hogy villámgyorsan képes volt levonni a konklúziót az illető munkásságára vonatkozóan míg Náray-Szabó Gábor idézett kijelentése kapcsán további adatok megismerését tartotta szükségesnek. Itt most valamiért az alaposabb tájékozódásra, további adatokra, vizsgálódásra nincsen szükség. Üdvös lenne ha ugyanazt a mércét alkalmazná.

bekeporainkra 2010.12.29. 19:09:59

@csőBambi:
Igyekeztem, igyekeztem. Megnéztem a honlapját, megnéztem Rédeiét, akit egyébként is ismerek, s ennek következtében nem kell nagyon különinformálódnom. S közben még az is eszembe jutott, hogy csak érdekes, hogy Gyenis a témája fellegvárában, Pittsburghban 8-10 év alatt nem talált társszerzőnek valót. Az ember azt hinné, hogy azért érdemes többek közt külföldre menni, hogy ott építsen ki az ember kapcsolatokat.
S végül: ha úgy esett volna, hogy tévedtem, ez még nem menti fel Magát. Az egyik tévedés nem igazolja a másikat.

NovaProspekt 2010.12.29. 20:02:52

@bekeporainkra: "Hány éves is ez a doktorandusz?"

Ha jól számolom, 30. Ez soknak számít a filozófiában? Nem hinném.

"Hány olyan doktorandusz van Magyarországon, akinek olyan nagyságrendű és nemzetközi elismertségű, ráadásul ilyen önzetlen mentora van, lehet,mint Rédei?"

Vicces, hogy ugyanazokat a tényeket mennyire másképp láthatjuk. Nekem például az jött át Rédei honlapját tanulmányozva, hogy nagyon jó képességűnek kell lenni ahhoz, hogy valakit ez az ember mentoráltjának fogadjon. Sőt, még cikkeket is írjon vele.

"Ha ekkora a szerepe ezekben a tanulmányokban, akkor miért nem ír egyedül (is)? És főleg: miért nem publikál egyedül is?"

Ez jó kérdés, nem tudom rá a választ, és nem is mennék bele inszinuációkba. Azonban azt látom, hogy azon a területen, ahol ő dolgozik nem is olyan ritka a társszerzős tanulmány (ezt Rédei Miklós honlapjáról látom). A kérdés attól még kérdés marad, hogy ugyanis Gyenis miért nem ír legalább egy-két peer-reviewed cikket teljesen önállóan. De elég fiatal még ahhoz, hogy írjon ilyeneket is a jövőben.

@Bodnár István: Amennyire én azt a vitát értem, ott nem az volt a kérdés, hogy az FKI-ban miért nem kizárólag peer-reviewed forlyóiratokba írnak, hanem hogy miért kizárólag nem olyanokba.

Ami a csőlátást illeti, azzal természetesen én is egyetértek, hogy bármilyen egysíkú kritérium szükségképpen ahhoz vezet.

bekeporainkra 2010.12.29. 20:30:15

@NovaProspekt: "Ha jól számolom, 30. Ez soknak számít a filozófiában? Nem hinném."
Ez valóban témafüggő. Az analitikus filozófiában, ill. a természettudományos modell felé orientáló területeken sokkal hamarabb lehet kifutni, mint az erősebben történeti orientáltságú témákban. Chalmers könyve, amely híressé tette, harmincéves korában jelent meg:
de.wikipedia.org/wiki/David_Chalmers

Gyenis témai szerintem ilyenek. De igaza van: még bármi lehet belőle. (Bár hamarost 31 lesz már...)

Ezzel együtt marad a kérdés - és ezt csak érdemes számításba vennünk -, hogy hányan tudnának és akarnának hasonló létra lenni egy másik kollega számára (aki adott esetben fiatal is - de ez talán már csak a második kérdés). Ilyen jó helyekre bejutni valóban nem mindennapos, de attól tartok, kapcsolati tőke is kell hozzá. (Tanulmánykötetekbe nem tipikusan úgy kerülnek tanulmányok, hogy az ember anonime benyújtja őket elbírálásra. Van ilyen eset is, de nem tipikus.) S ezzel rombolni szeretnék egy kicsit a "Nyugat" mítoszán. Ne legyenek már illúzióink...

Bodnár István 2010.12.29. 20:42:40

@NovaProspekt: Amennyire én azt a vitát értem, ott nem az volt a kérdés, hogy az FKI-ban miért nem kizárólag peer-reviewed forlyóiratokba írnak, hanem hogy miért kizárólag nem olyanokba.

Én nem stilizálnám át ennyire az ott elhangzottakat. Ifjú kollégáink azon köszörülték a nyelvüket, hogy mire is megy el évi 110 millió Ft, amikor az FKI munkatársainak 2004-es publikációs „listá[já]n nem találunk nemzetközileg jegyzett, peer-reviewed folyóiratban megjelent, tehát a szélesebb szakmai közösség mércéjével megméretett cikkeket. Egyetlen egyet sem.” Azaz, a peer-reviewed folyóiratokban megjelent cikkek hiányából – talán az egy szem Demeter Tamás kivételével mind – rögvest arra következtettek, hogy amit az FKI produkált, az nem volt a szélesebb szakmai közösség előtt megméretve, és nem is lehetett méltó arra.

Üdv: I.

orulunkvincent 2010.12.30. 09:31:03

"Valamilyen elnagyolt értelemben lehet azt mondani, hogy egy (akadémiai intézeti) kutatónak hozzá kell járulnia a tudástermeléshez; de ugyanezt elvárni egy egyetemi oktatótól, teljes félreértés volna; ugyanis nem ez a dolga (függetlenül attól, hogy a manapság szokásos oktatói követelmények között mi szerepel és mi nem). A tudástermelés és a -átadás két különböző funkció, mégha ezek tárgya egy bizonyos értelemben azonos is. " (Horányi Özséb)

Nem hiszem el, hogy Magyarországon ilyet le lehet írni. Ez azt jelenti, hogy Horányi Özséb büszkén kijelenti, hogy a magyar felsőoktatás eleve legyen szignifikánsan gyengébb mint a nyugat-európai és az amerikai.

abrakadara 2010.12.30. 09:40:10

@horányi özséb:
"Az elhangzottakról hangfelvétel készült, amely alapján néhány napon belül egy olyan emlékeztető készül, amelyben minden fontos állítás és attitűd az üggyel kapcsolatban olvasható és utóbb kommentálható lesz."
Ha már hangfelvétel készült sokkal célszerűbb, egyszerűbb lenne azt hozzáférhetővé tenni (mp3 állományok fájlmegosztó szerverekre, pl. rapidshare feltöltve) mint hosszú napok munkájával valamilyen kivonatot készíteni amiből ki tudja mi maradt ki.

bekeporainkra 2010.12.30. 09:53:52

@NovaProspekt: "Csak kíváncsiságból kérdezem: az miből következik, hogy ezekben a tanulmányokban Gyenis Balázs a másodhegedűs?"

Rédei honlapján fent van az egyik megjelenés alatt álló tanulmány:
phil.elte.hu/~redei/Kent_paper.pdf
Itt Rédei szerepel első szerzőként.
Amennyire első átfutásra látszik, a tanulmány támaszkodik a 2004-es Gyenis-Rédei közös cikk néhány levezetésére:
www.springerlink.com/content/u5703tm5u16rx18h/
December 31-ig ingyen letölthető a cikk.

abrakadara 2010.12.30. 11:18:21

@bekeporainkra:
Nyilván én tévedek míg az ön érvelése amelyben olyan ékkövek csillannak elő minthogy többek között azért nőtt 1200-ról 2600-ra a nagydoktorok száma mert "az egész felsőoktatásnak sokkal több a résztvevője" (2010.12.28. 15:06:48) mentes minden fals koncepciótól.

sárkány péter 2010.12.30. 20:57:59

Mindeddig tartózkodtam a filozófiai közélet nyilvános kommentálásától, de most úgy érzem, hogy a felsőoktatásban dolgozó egyszerű bölcsészként az MTA Filozófiai Kutatóintézete körül zajló és az Akadémia belügyéhez tartozó munkaügyi vita számos filozófiai-közéleti problémahalmaz körvonalazását segítheti elő. Tatár György és Forrai Gábor bejegyzéseivel ellentétben és részben Horányi Özséb kezdeményezésével egyetértve, szerintem a kialakult vita a magyar filozófia mélyén meghúzódó problémákra mutat rá. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a magyar „filozófiai ökoszisztéma” számos egymástól jól elkülöníthető tagjai is véleményt formáltak az üggyel kapcsolatban.

Az Özséb által kezdeményezett alkalmon részt vettem és röviden felszólaltam. Az alábbiakban ezt foglalom össze.
Szerintem nem Boros János tevékenységéről kellene beszélni, hanem a magyar filozófia helyzetéről. Minden olyan felhívást hajlandó lennék aláírni, amely az alábbi tényekre kritikusan reflektálna:

1.) Magyarországon csak akadémiai és felsőoktatási értelemben vett és néhány vonatkozásban a rendszerváltoztatás előtti időszak reflexeivel működő kezdetleges filozófiai szakma létezik. Hazánkban a filozófia szinte kizárólag akadémiai vagy felsőoktatási ügyként jelenik meg, hiszen az a filozófia szakos bölcsész, aki tanulmányai elvégzése után nem tartozik valamelyik intézménytípushoz, tulajdonképpen a szakmán kívül találja magát. A középiskolai filozófia oktatás leépítése még jobban ráerősített erre a folyamatra.

2.)Az előző pontból következik, hogy az MTA és a felsőoktatás kapcsolata a filozófia esetében jóval kényesebb kérdés, mint más tudományterületeken, vagy a szó szoros értelmében vett „szakmákban” (orvos, jogász, stb.). Az akadémiai doktori cím előnybe részesítése a habilitációval szemben, ráadásul a felsőoktatási kutatóműhelyek függetlenségét is csorbítja. Tehát igazából a filozófiai szakmai élet történéseire nagymértékben az MTA-nak van hatása. Ez azért is fontos, mert a filozófia estében az MTA és felsőoktatástól független intézményesített praxis nem létezik, amely szakmai értelemben visszajelezne és külső minőséget biztosítana.

3.)A filozófusok által a bolognai rendszerbe történt átállás során kigondolt, eltervezett és kivitelezett képzési rendszerrel a magyar filozófia önmaga alatt vágja a fát.

4.)A filozófiai oktatás nem tágabb perspektívából valósul meg, kevés olyan téma kerül bevonásra, amelyek a filozófiát gyakorlat közelivé tenné, nem feladva az igényesség és szakmaiság magas mércéjét. Jószerivel hiányzik az interdiszciplináris nézőpontú filozófiai továbbképzés.

5.)A magyar filozófiai életben (akadémia, felsőoktatás) sajnos számos esetben sérül a bölcsészettudományi értelemben vett tudományos objektivitás. Két példa: a. Tavaly az MTA II. Bizottsága nem fogadta be a Molnár Tamás eszmevilágáról szóló konferenciát. Egyértelmű, hogy a döntésből csak a tudományos objektivitás szempontja hiányzott, vagyis szubjektív és világnézettől vezérelt (ergo tudománytalan) döntés született. b. Amikor pl. Magyarország legnevesebb egyetemén magyar, magyarországi filozófiát nem oktatnak, amikor Pauler Ákosról, Lukács Györgyről stb. hallgatóként semmit sem hallottunk és úgy szerezhettünk filozófia szakos diplomát. Véleményem szerint ez is szubjektív, világnézettől vezérelt és tudományos objektivitástól mentes gyakorlat...

Jogosnak érzem a Magyar Filozófiai Társaság nyilatkozatában megfogalmazott aggodalmat, miszerint a pálya iránt érdeklődő fiatalokat elriasztja ez a vita: „Nemcsak állások vannak veszélyben, hanem fiatal emberek is elvesztik a vonzódásukat egy olyan szakmával szemben, amelyben ilyen nagy széthúzás uralkodik.” Igen, a kompetencia nem kizárólag ismeretet és képességet, hanem többé-kevésbé pontosan körülhatárolható szakmai attitűdöket is tartalmaz. Ezért ajánlom a filozófia iránt érdeklődő fiatalok figyelmébe, hogy járjanak utána, hogy a különféle sajtóorgánumokban filozófusok tollából származó és a szakmai közéletről szóló írásokra mennyire jellemezőek, a tisztelet, a tolerancia, az alázat és az önuralom erényei. Ezek ugyanis nélkülözhetetlenek bármely tudomány művelésénél.

Horányi Özséb kezdeményezését aktuálisnak, jogosnak és szükségesnek érzem. Remélem, hogy már elég sötét van ahhoz, hogy Minerva baglya lassan elkezdjen repülni.
S.P.

ropolyi lászló 2010.12.31. 02:55:48

Azt hiszem fontos volna az események két - összefonódó - szálát különválasztani: a személyeset és a filozófiait.

Előbbin azt értem, hogy az Intézetben zajló eseményeket alapvetően meghatározzák az események nyilvános és háttérben maradó szereplői közötti személyes viszonyok: rokon- és ellenszenvek, elkötelezettségek, alá- és fölérendelődések, függetlenség- és függéskedvelés, a kritika iránti fogékonyság illetve az arra való érzékenység, az irónia működtetésének és elviselésének hajlama, a sértettség és a bosszúvágy, a hatalomhoz való különféle viszonyulások, a problémák kezelésének személyesen eltérő stratégiái, a humanisztikus és demokratikus eszményekhez való viszonyulás őszintesége, s egyebek.

Az események ismeretében biztonsággal állíthatjuk, hogy minden felsorolt tényező jelentős mértékben alakított rajtuk. Az elbocsátott munkatársak kiválasztását ezek nélkül a tényezők nélkül nem lehet értelmezni, alkalmazásukkal viszont igen. Ezúton értelmezhetővé válik a történet számos fordulata is.

Mindazonáltal, mivel magam - szerencsére - csak a történések "résztvevő megfigyelője" vagyok ezeknek a tényezőknek az elemzésével nem kívánok foglalkozni, de nyilvánvaló jelenlétüket és jelentőségüket szeretném regisztrálni.

Egyúttal szeretném kifejezni az Intézet (elbocsátott, megtartott és újonnan felvett dolgozóival való) szolidaritásomat. Bizonyosan nagyon nehéz ilyen személyes viszonyok között élni és dolgozni. Az élet- és munkaviszonyok ellehetetlenítése egyértelműen az Intézet "új" vezetőségéhez kötődik. Tevékenységüket a magam részéről teljesen elfogadhatatlannak, emberi szempontból rossznak, munkatársi szempontból védhetetlennek és perspektivikusan alkalmatlannak találom. Nehezen tudom felfogni, hogy mit képzelnek: miféle nagyszerű fiatalemberek törekszenek majd, hogy egy efféle működésmódú "közösség" tagjaivá legyenek? Fiatal filozófusok bizonyára ismeretségben vannak Karinthyval, s vele együtt vallják, hogy inkább egyenek meg a férgek, mint hogy a férget megegyem ...

A másik szál filozófiai, s a filozófiai természetének, működésének és működtetésének eltérő felfogásai formálják.

A filozófiai teljesítmények "tudományos minősítési" eljárások szerinti értékelése a filozófiai "tudományként" való felfogását előfeltételezi. Ez lehetséges - és bizonyos önfeledt korokban és kultúrákban népszerű - elgondolás, ámde nem tarthat igényt a kizárólagosságra. A filozófia tudatos művelése szükségképpen reflektál ezekre a korlátokra, relativizálja az e felfogásba foglalt értékrendet, s a filozófiai gondolkodás feladatának tekinti új értékrendek, ideológiák, világnézeti rendszerek létrehozását és kritikai elemzését. Könnyű belátni, hogy az ilyen munkálkodás nem illik a tudományosság adottnak tekintett keretei közé, hiszen sokkal inkább ezen keretek meghaladása, illetve megváltoztatása a célja.

A filozófiai teljesítmények "értékelése" ilyenformán erősen függ az értékelő filozófiafelfogásától. Ha nem teszünk különbséget filozófia és tudomány között alkalmazhatjuk a tudományos teljesítmények mérésének módszereit. Ez esetben is figyelembe kellene venni persze e módszerek számtalan ismert problémáját, és a "filozófia tudományának" sajátosságait.

Illusztrációként emlékeztetnék rá, hogy például Röntgen érettségi hiányában, ill. de Broglie egy kb. másfél oldalas publikációval is Nobel díjat érdemelt ki. Egy "tudományos" folyóiratcikkben lényegében egy-két, vagy legfeljebb néhány állítás értelmezése és valaminő bizonyítása lehet a cél. A filozófiai állítások általában nem ilyenek, nem függetleníthetőek ennyire egymástól, illetve nem értelmezhetők mindössze néhány összefüggés felmutatásával. Ezért a filozófusok általában nem a publikálás tudományokban megszokott eljárásait követik, hanem inkább komplex fogalmi szerkezetek bemutatásával, vaskos ill. bonyolult szerkezetű tanulmányok és könyvek kiadásával próbálkoznak ősidők óta.

A "tudományos" minősítési kritériumok filozófiában való alkalmazásának erőltetése a filozófia tudományként való értelmezésének, s ekként való működtetésének erőszakkal való érvényre juttatása - s így a szabad gondolkodás - nyílt vagy burkolt - korlátozása.

Az intézeti események fontos komponense volt és maradt a minősítési kritériumok kialakítása és alkalmazása. Ezeket bizonyára meg lehetett volna s tán még most is meg lehetne vitatni, de az eseményekből úgy tűnik, hogy az intézet jelenlegi vezetői ezt nem akarják, s azt gondolják, hogy a kritériumokat ők diktálhatják. Ezzel persze előírják a filozófiai természetének egy felfogását, művelésének egy adott módját. Eljárásuk természetesen elfogadhatatlan, az intellektuális szabadság s az egyéni gondolkodásmód korlátozása. Nehéz felfogni, hogy mit képzelnek magukról: ugyan miféle tudásból vagy hatalomból eredeztetik e jogaikat?

Mindezek mellett az eseményeknek van még egy - talán minden említettnél súlyosabban értékelhető - meghatározottsága. Az intézet vezetőinek nyilatkozataiból az tűnik ki, hogy személyes motivációik elleplezésére rendszeresen a filozófia szempontjaira, a filozófiai teljesítmények értékelésének szükségletére és eredményeire hivatkoznak. Ebben a vonatkozásban is nagy jelentőségű Tengelyi László fellépése, aki világossá tette az értékelések személyes elfogultságait is.

Ilyenformán válik teljesen átláthatóvá az intézeti események szégyenteljes mechanizmusa. Úgy látom, hogy a jelenlegi vezetők még azzal se védekezhetnek, hogy nem tudják, de teszik.

Ezt akarják és ezt is csinálják.

NovaProspekt 2011.01.03. 07:44:22

@ropolyi lászló: "A filozófiai teljesítmények "tudományos minősítési" eljárások szerinti értékelése a filozófiai "tudományként" való felfogását előfeltételezi. Ez lehetséges - és bizonyos önfeledt korokban és kultúrákban népszerű - elgondolás, ámde nem tarthat igényt a kizárólagosságra."

De akkor hogyan lehet eldönteni, hogy ki alkalmas és ki nem? Hogy ki érdemli meg a docensi előléptetést és ki nem?

Sajnos pont ezekre a "földhözragadt", de nagyon is húsbavágó kérdésekre nem kapunk a fentiek alapján választ.

postcox 2011.01.03. 10:56:25

@NovaProspekt: "De akkor hogyan lehet eldönteni, hogy ki alkalmas és ki nem? Hogy ki érdemli meg a docensi előléptetést és ki nem? "

Úgy bizonyosan nem, ahogy Boros úr eldöntötte: személyes ellenszenvek alapján. Ahogy Tengelyi professzor írását elnézem az ÉS-ben, a Filozófiai Intézetben a tényleges teljesítményeket egyáltalán nem vették figyelembe: se mechanikusan, se kvalitatívan. Tisztán a hatalmi szempontok és érzelmek döntottek.

Igaza van Ropolyi Lászlónak: a kérdést nem lehet elméletinek tekinteni.

NovaProspekt 2011.01.03. 13:29:56

@postcox: "Úgy bizonyosan nem, ahogy Boros úr eldöntötte: személyes ellenszenvek alapján. "

Igen, ebben szerintem itt majd' mindannyian egyetértünk. És ezt a kérdést az élet meg is oldja (valószínűleg a munkajog eszközeivel, mert nem sok párbeszédre adatott itt sem lehetőség Demeter Tamás rövid fellépésén kívül).

Ami számomra érdekes a konkrét ügyen túl, és egyre inkább zavar is, az az a tanácstalanság, hogy tényleg, hogyan is kéne mérni a teljesítményt a humán tudományokban, itt pl. a filozófiában. Erre vonatkozó pozitív javaslatok - talán a Nyelvtudományi Intézetre vonatkozó, meglehetősen semmitmondó követelményrendszer említésén kívül - nem hangzottak el. Mintha nem is lennének ilyen javaslatok.

A "majd a beavatottak jószándéka eldönti, ki a jó kutató" mint kritérium ugyanis nem vehető komolyan.

Vegyünk egy nagyon is aktuális analógiát: senkit sem nyugtat meg a Médiahatóság jóindulatának hangsúlyozása azokkal a gumiszabályokkal a másik serpenyőben, amik alapján a jogait ténylegesen gyakorolhatja. Mutatis mutandis, a szakmai előmenetel elbírálásakor sem nyugtathat meg senkit (aki nem a döntéshozók között ül), hogy jóindulattal állnak az ügyéhez, bár nincsenek objektív szabályok, amik kötnék a folyamatot.

Mind a két esetben joggal kérhető számon a kiszámíthatóság hiánya.

postcox 2011.01.03. 14:13:00

@NovaProspekt: "Ami számomra érdekes a konkrét ügyen túl, és egyre inkább zavar is, az az a tanácstalanság, hogy tényleg, hogyan is kéne mérni a teljesítményt a humán tudományokban."

Ez valóban fontos kérdés, melyre valószínűleg nincs jobb válasz, mint az, hogy a filozófusok közösségének kell eldöntenie. Ez persze nagyon laza kritérium, de csupán látszat, hogy az egzakt scientometriai mutatók kevésbé lazák. Ha valaki rászán egy kis időt az itt gyakran emlegetett Boros úr publikációs listájának vizsgálatára, azonnal látni fogja, hogy a számok hogyan takarják el a humbugot: ugyanaz az írás megjelenik előbb valamely külföldi folyóiratban, majd magyarul, végül bekerül egy tanulmánykötetbe (az igazán elegáns változat: „A nyelvi fordulat – Vázlat az analitikus filozófia kezdeteihez című írás az e kötettel párhuzamosan megjelenő másik kötetben (A megismerés talánya. Budapest, Áron, 2009) is kiadásra került.” – kérdezem tisztelettel: miért „került kiadásra párhuzamosan"?).

És a „lazaság” nem is csak abból támad, hogy egyugyanazon írás 3-4 tételnek számít a listán, hanem sokszor ennél mélyebben van a forrás. Nézzünk egy másik idézetet ugyanattól a szerzőtől:
„A következőkben kísérletet teszek Wittgenstein ezen művének rövid bemutatására, elsősorban Nyíri Kristóf, Ludwig Wittgenstein,30 Wolfgang Stegmüller, Hauptströmungen der Gegenwartsphilosophie,31 Joachim Schulte, Wittgenstein. Eine Einführung32 művére támaszkodva. A Tracatus elemzésében szorosan Stegmüllert követem, időnként mondatról mondatra parafrazálva, önálló értelmezést nem dolgozva ki.” (Boros J. A tudás, a tudomány és az egyetem, Budapest, Iskolakultúra 2010. 28. o.

Az én humán tudományoktól távoli agyamnak ez úgy látszik, mintha lett volna egy első szerző (Wittgenstein), akinek voltak gondolatai. Ezeket a gondolatokat megismételte Nyíri stb., majd jön Boros J., s a parafrázisokat parafrazálja „önálló értelmezést nem dolgozva ki”.

Ez mind-mind egy-egy tétel egy-egy publikációs listában (s ha többször jelenik meg, akkor több). Elképzelem, mit szólna a főnököm, ha azt mondanám neki: a következő publikációmban ismertetem X mérését vagy kísérletét, s összefoglalom, miként ismertette azt Y, de önálló gondolatom nincs…

A scientometria látszólag kemény számokkal operál, de épp a teljesítményt nem mutatja meg: volt-e tudományosan értékes innováció vagy csak grafomnánia.

NovaProspekt 2011.01.03. 21:11:51

@postcox: Köszönöm, nagyon jól szórakoztam a válogatáson! :-)

És, gondolom, nem csak Boros úr életművéből lehetne hasonlókat szemezgetni, hiszen ő mégiscsak egyetemi tanár és kutatóintézeti igazgató lehetett. Akkor milyen lehet azok teljesítménye, akik nem vitték fel idáig. ;-)

Komolyra fordítva a szót, valami jól láthatóan nem funkcionál a magyar előmeneteli rendszerben, ha ilyen teljesítménnyel ilyen magasságokba lehet jutni. Azt hiszem, egyetérthetünk, hogy ez az eset is azt mutatja, hogy a rendszer nagyon megérett a változásra.

NovaProspekt 2011.01.03. 21:23:00

@NovaProspekt: Annyit még a korrektség kedvéért hozzá kell tennem, hogy én nem ismerem sem Boros János, sem TGM, sem semmilyen mai magyar filozófus életművét elég alaposan ahhoz, hogy valóban megalapozott véleményt formálhassak. Az itteni (gyanítom, időnként eléggé elfogult) metszetekből azonban az egész összképre vonatkozóan igen lesújtó véleményem alakult ki.

abrakadara 2011.01.03. 23:22:54

@NovaProspekt:
"....valami jól láthatóan nem funkcionál a magyar előmeneteli rendszerben, ha ilyen teljesítménnyel ilyen magasságokba lehet jutni."
Annyira nem funkcionál hogy Tamás Gáspár M. a Filozófiai Intézet igazgatója lehetett az 1990-es évek elején, mindenféle tudományos fokozat nélkül.

NovaProspekt 2011.01.04. 00:09:44

@csőBambi: Hát igen, nyilván megvolt neki az a "je ne sais quoi", ami nálunk akkor kellett az ilyesmihez. Csak azt most már nem ismerik el.

Nem olyan biztos, hogy ezzel a "nemes homállyal", ami a kvalifikációkat -- gyanúm szerint szándékosan -- körüllengi kis hazánkban, végső soron bárki is jól jár.

Én a részemről köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem kívülállóként ebben a tanulságos beszélgetésben. Most vissza kell térnem a saját dolgaimhoz. Elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg megsértettem -- a kivülálló tudatlansága, és nem a rosszindulat vezérelt.

Remélem, Horányi Özséb azért végigviszi azt az általam nagyra becsült szándékát, hogy valamiféle platformot kialakítson az eltérő vélemények ütköztetéséhez, még akkor is, ha ez most talán nem is kecsegtet túl sok reménnyel.

postcox 2011.01.04. 07:52:07

@NovaProspekt: "És, gondolom, nem csak Boros úr életművéből lehetne hasonlókat szemezgetni, hiszen ő mégiscsak egyetemi tanár és kutatóintézeti igazgató lehetett. Akkor milyen lehet azok teljesítménye, akik nem vitték fel idáig. ;-)"

Az a benyomásom, hogy az összefüggés nem ilyen egyszerű: 'a jók sem jók ugyan, de a többiek még rosszabbak.'"
Ahogy Radnóti M. írását olvasom az ÉS-ben (Viszontválasz a Filozófiai Intézet igazgatójának www.es.hu/kereses/lapszam/486), úgy veszem ki, a szóbanforgó úr úgy lett igazgató, hogy hosszasan sertepertélt a megfelelő hátsó fertályak körül.
Ha így van, akkor a filozófusok csak magukra vethetnek: a scientometria nem szűri ki a kóklereket, de ők maguk is beszavazták Boros urat.

Derényi András 2011.01.06. 21:55:23

@NovaProspekt: "Ami számomra érdekes a konkrét ügyen túl, és egyre inkább zavar is, az az a tanácstalanság, hogy tényleg, hogyan is kéne mérni a teljesítményt a humán tudományokban."

@postcox: Ez valóban fontos kérdés, melyre valószínűleg nincs jobb válasz, mint az, hogy a filozófusok közösségének kell eldöntenie. Ez persze nagyon laza kritérium

A teljesítmények mérésének, értékelésének számos módja ismert a felsőoktatás, a tudományos közösségek világában, a keményektől a nagyon puhákig. Mindegyik lehet nagyon eredményes az adott szervezet számára, mert nem az eszköztől függ a siker. Sokkal fontosabb, és a minőség fejlesztésére sokkal inkább kihat, hogy milyen folyamatok, döntések, egyezkedések előzik meg kiválasztását és bevezetését. Az akadémiai világban egy vállalatéhoz képest egészen más és általában nagyon hosszú folyamatok mentén lehet csak eljutni – először a belátásig, hogy szükség van a teljesítmények értékelésére, aztán az eszköz(ök) kiválasztásáig, majd a kiválasztott eszköz befogadására és működtetésére vonatkozó szervezeti képesség kialakulásáig. Ennek az útnak a bejárása maga is komoly teljesítményjavulást eredményezhet egy jól irányított szervezetben. Egy vállalatnál elképzelhető a tulajdonos vagy az általa kinevezett vezérigazgató döntése alapján egy külső mérőeszköz bevezetése viszonylag rövid idő alatt. A szakértői típusú szervezetek világában, mint amilyen a felsőoktatás vagy a kutatóintézet, ez az út nem járható. (Ha valaki megkísérli, akkor az történik, mint most a FKI-nál.)
Azaz legitim lehet az a vezetői szándék, hogy a szervezetben megjelenjen a teljesítmények értékelésének szempontja (a szervezet fejlesztése, az ehhez szükséges HR menedzsment működtetésének érdekében), de egyedül, a többség együttműködése és támogatása nélkül, és sok évnyi türelmes, kitartó munkálkodás nélkül nem juthat célba.

abrakadara 2011.01.06. 22:16:49

@Derényi András:
"...hogy a szervezetben megjelenjen a teljesítmények értékelésének szempontja...sok évnyi türelmes, kitartó munkálkodás nélkül nem juthat célba."
A gondok gyökere ott van hogy sok év már lepergett de ez a folyamat el sem indult. Sőt semmi nyoma annak hogy bármiféle szándék lenne ennek elindítására.

"Az akadémiai világban...nagyon hosszú folyamatok mentén lehet csak eljutni – először a belátásig, hogy szükség van a teljesítmények értékelésére..."
Ha ez így van akkor ez az "akadémiai világot" minősíti hogy több évtized alatt sem képes eljutni egy ilyen evidencia felismerésére.

ropolyi lászló 2011.01.07. 01:35:36

Más emberek intellektuális tevékenységének megítélése nagy feladat. Felelősségteljes elvégzése feltételezi teljesítményük alapos, kritikai megértését. A hatályban lévő minősítési eljárások erre alig-alig képesek. A publikációk illetve a hivatkozások száma önmagában alig jelent valamit, a megjelenések és a hivatkozások kontextusa talán valamivel többet, de mindezek teljesen formálisak maradnak, s csakis adminisztratív szempontból értékelhetőek, s ekként se túl magasra.

A teljesítmények individuális megértésükön alapuló értékelését azonban a tudományos tevékenység modern, iparszerű működésmódja lehetetlenné teszi.

Ugyanakkor viszont a pályáztatáson alapuló versenyeztetésnek a versengő nagyszámú teljesítmény "objektív" összehasonlító értékelése az elvi feltétele. Ezt az ellentmondást a "szubjektivitás" kizárásának ama módja oldja fel, amelyben a megértő szubjektum semmiféle szerepet nem játszik: helyette "objektív" formai, formalizálható, automatikus, sőt numerikus szempontokat juttatnak érvényre.

Ez természetesen így van a természettudományok esetében is. A kutatások pályázati rendszerben való támogatása ott is megköveteli az összehasonlító értékeléseket - vagyis azt, amit tartalmas változatban se elvben, se a gyakorlatban nem lehet végrehajtani.

Vagyis a minősítési rendszer ismert hibái a tudományos tevékenység közösségi támogatásának ismert anomáliáin alapulnak.

Filozófiai, ill. bölcsészettudományi területen a minősítéseknek ezeken felül még van néhány további nehézsége is. Ezek lényegében abból erednek, hogy ezeken a területeken a "szubjektív" pozíciók (az egyéni ill. partikuláris gondolkodás- és látásmódok) a dolog természete miatt sokkal nagyobb jelentőségűek, mint az univerzális "objektivitásra" törekvő természettudományok esetében. Ezekben a diszciplínákban a teljesítmények csakis alapos, a szerző szubjektív világának tiszteletén és feltárásán alapuló eljárásokkal érthetőek, s hasonlíthatók össze más teljesítményekkel.

Mondanom se kell, hogy az Intézeti "minősítési" gyakorlat nem vett tudomást efféle nehézségekről. Semmiképpen se tűnt ki, hogy a minősítést végző vezetők munkatársaik munkáinak megértését ambicionálták volna - ők tudják miért, milyen nehézségek elkerülése szándékával cselekedtek így.

Persze másutt se könnyű a minősítők élete. Egy-két éve nagy port vert fel az European Science Foundation által kialakított ERIH (European Reference Index for the Humanities) eljárása, amelyben - megkönnyítendő a pályázatok elbírálásának folyamatát - a terület folyóiratait hierarchikusan tagolt kategóriarendbe sorolták (korábban ebben a blogban is hivatkoztak pl. "A" kategóriás folyóiratra). Az eljárást komoly tiltakozási hullám követte. Így pl. közel 60 tudománytörténeti és tudományfilozófiai folyóirat szerkesztője foglalt állást az ESF eljárása ellen, mondván, hogy az ESF-nél fogalmuk sincs miként működik ez a tudományterület, és őket hagyják ki ebből az egész ügyből. Nagyszerű eredmények bármely nyelven kiadott, bármely folyóiratban megtalálhatók - mondják, és kikérik maguknak a bürokratikus értékelési módszerek alkalmazását.

Persze könnyebb bürokratának lenni, mint mások teljesítményeire kíváncsi, érzékeny és önzetlen intézeti vezetőnek. Különösen akkor, ha saját érdekérvényesítő törekvéseink nyomán is ezt preferálnánk.

Boros _kutatói_ tevékenységének védelmében talán annyit megjegyeznék, hogy a "postcox" kolléga által nála megfigyelt jelenségek előfordulnak természettudományos területen is. Sokan követik ott is azt az eljárást, hogy egy eredményt pl. előzetesen "lepublikálnak" egy gyors és fontos helyen, majd később alaposabban kifejtve másutt is. Sok "review" jellegű írás is megjelenik, minden eredeti gondolat nélkül. Mindezek akár hasznosak is lehetnek - egy ilyen munka önmagában szerintem nem haszontalanság és nem káros.

Az intézeti munka más területein azonban nem egészen ez a helyzet.

postcox 2011.01.07. 08:24:53

@ropolyi lászló: Boros _kutatói_ tevékenységének védelmében talán annyit megjegyeznék, hogy a "postcox" kolléga által nála megfigyelt jelenségek előfordulnak természettudományos területen is. Sokan követik ott is azt az eljárást, hogy egy eredményt pl. előzetesen "lepublikálnak" egy gyors és fontos helyen, majd később alaposabban kifejtve másutt is. Sok "review" jellegű írás is megjelenik, minden eredeti gondolat nélkül. Mindezek akár hasznosak is lehetnek - egy ilyen munka önmagában szerintem nem haszontalanság és nem káros.

Az általam hozott példa azt kívánta megmutatni, hogy a scientometriai módszer nem alkalmas mérésre egy olyan világban, ahol a kutatók ráállnak a publikációk számának mechanikus növelésére. Jól mutatja ezt a következő (ugyanazon szerzőtől származó) példa is:
Boros J., “A filozófia ne csak egyetemi tárgy legyen – Boros János beszélgetése Hilary Putnammel –“ Magyar Filozófiai Társaság Hírek, 2004./1. 14.-23.
Boros J.,: “Mátrix, társadalom és a filozófus felelőssége. Boros János beszélgetése Hilary Putnammel”, Kritika, 2004. július-augusztus, 27-29.
J. Boros: “Philosophie sollte nicht nur eine akademische Disziplin sein. János Boros im Gespräch mit Hilary Putnam”,
J. Boros: Philosophy Should Not Be Just an Academic Discipline: A Dialogue with Hilary Putnam, Oktober 2004, 26-33. Common Knowledge 2005/1.

E beszélgetés bizonyára rendkívül fontos, de mégis bosszantónak éreztem, amikor kezembe véve B. J. új könyvét (A megismerés talánya, Budapest, Áron kiadó, 2009.449. o.), azt kellett látnom, hogy abban ismét (immár ötödször!) „kiadásra került”.

A publikációk ilyen többszörözésének eredménye aztán az olyan hanyagul odavetett mondat, mint amit Boros úrtól olvasunk a Pécsi Újságban: „Magam is publikálok, megjelent hét-nyolc monográfiám …” www.pecsiujsag.hu/index.php?p=article&aid=26750 Valójában szó sincs 7-8 monográfiáról, sokkal inkább arról, hogy az egyes írások újra meg újra „megjelenésre kerülnek” (én nem tudom, ha én megírok egy közleményt, azzal soha nem történik meg, hogy egyszercsak azon veszem észre magam, hogy az már megint „megjelenésre került”. Beküldöm egy folyóirathoz, s az lehozza (ha lehozza), s azzal kész). (Természetesen lehetnek review jellegű cikkek is, de azért a műszaki tudományokban olyant nemigen látunk, mint az általam idézett Wittgenstein-eset, melynél a review-kat egyszerűen megismétli valaki egy újabb review-ban, majd az így megjelent folyóirat-cikket újra lehozza egy gyűjteményes könyvében.)
Röviden: az általam felhozott esetben nem arról van szó, hogy egy gyors publikációval „lefoglalta” a szerző a témát, nehogy valaki megelőzze, hanem arról, hogy újra meg újra megjelenteti ugyanazokat a közleményeket, s ezzel szándékosan eltorzítja a kvantitatív értékelésekben megjelenő adatokat.

ropolyi lászló 2011.01.07. 13:33:49

@postcox:" E beszélgetés bizonyára rendkívül fontos, de mégis bosszantónak éreztem, amikor kezembe véve B. J. új könyvét (A megismerés talánya, Budapest, Áron kiadó, 2009.449. o.), azt kellett látnom, hogy abban ismét (immár ötödször!) „kiadásra került”. "

Ez valóban jó illusztráció. Jól látható, hogy miként lehet élni és visszaélni a publikálási, illetve az értékelési rendszer működtetésével.

Az nyilvánvaló, hogy egy híres filozófussal való beszélgetés inkább riporteri mintsem önálló gondolkodói teljesítmény, s ilyen mértékű népszerűsítése feltehetőleg annak hivalkodó felmutatása, hogy lám, a híres ember szóba állt velünk, s így mi is fontos filozófusok vagyunk. Ebben a formában ez inkább a celebkultúra és nem a tudományos kultúra része.

Ami a konkrét publikációkat illeti: az MFT Hírlevelet - a szerzőn kívül - valószínűleg senki se tekinti filozófiai "folyóiratnak", publikációs listában való szerepeltetése nevetség tárgya. Valójában a többi változatban is lényegében Putnam nézeteinek puszta terjesztéséről, ill. népszerűsítéséről van szó. Ez lehetne tiszteletre méltó tudományos újságírói vállalás - de semmiképpen se tudományos eredmény (hacsak nem Putnam-é). Ilyenformán valamennyi interjú a publikációk más kategóriájába tartozó tétel volna. Ám ez ügyben (látható módon) egyes folyóirat-, illetve könyvszerkesztők is bizonytalanok, s másféle, valódi intellektuális teljesítmények társaságában közlik le.

E bizonytalanság forrása lehet az az ésszerű meggyőződés is, hogy a különféle kiadványoknak más a célközönsége, s így a különféle változatokban, nyelveken, stb. kiadott szövegek más és más olvasóközönséghez jutnak el. Egyfajta "tudományos" értékelés is megjelenik itt: a szerző mondanivalóját újabb és újabb folyóiratok szerkesztői is jelentősnek tartják és publikálják azt. Természettudományok esetében nagyon ritka az efféle eljárás, de a bölcsészettudományokban egyáltalán nem az, sőt valamiféle elismerést is kifejez az újraközlés ténye.

Röviden szólva: az efféle interjúzásoknak, illetve újraközléseknek van értelme és értelmes funkciója, de egyúttal arra is alkalmasak, hogy a szerző tudományos tevékenységét jelentősebbnek mutassák a valóságosnál.

Egy publikációs listán eligazodni, a valóságos és látszólagos teljesítményeket megkülönböztetni nem egyszerű feladat, a témával és a tudományos élet működésmódjával való ismeretséget feltételez.

Azt hiszem a konkrét esetben az az egyik probléma, hogy Borosék más mércével mérik a saját teljesítményüket, mint azokét akiktől meg akarnak szabadulni. Ez természetesen elfogadhatatlan eljárás.

Manapság is gyakran megfigyelhető, hogy valaki éppen azért érzékeny egy esetleges visszaélésre, mert maga is él vagy élt vele, s így jól ismeri. Ám másként viszonyul hozzá a - mégoly szerény - hatalom birtokosaként, mint e hatalom alávetettjeként.

postcox 2011.01.07. 15:42:10

@ropolyi lászló: „…nem a tudományos kultúra része.”
„másként viszonyul hozzá a - mégoly szerény - hatalom birtokosaként, mint e hatalom alávetettjeként.”

Ha már szóba került a „hatalom”, hadd említsem meg, hogy ez az egész történet, kívülről teljesen politikai és nem tudományos történetnek látszik. Nem úgy, ahogy a sajtóban többen is próbálták értelmezni (melyik oldalhoz tartoznak az elbocsátók, s melyikhez az elbocsátottak), hanem úgy, hogy a történéseket nem a tudományos kultúra, hanem a politika normái vezérlik: ahogy a fentebb belinkelt pályázata, valamint Radnóti M. (szintén fentebb idézett) cikke mutatja, B. J. szabályos politikai kampánnyal szerezte meg a Filozófiai Intézet igazgatói pozícióját: ígért fűt-fát, dicsért mindenkit, és törleszkedett mindenkihez, aki a szakma fontos embere. Amint megszerezte a pozíciót, azonnal elfelejtett minden ígéretet, s elkezdett egészen mást csinálni, mint amiről a kampányban szó volt.

A legszomorúbb mozzanat az volt, hogy amikor a filozófiai szakma – későn kapcsoló – elitje megpróbált valamit tenni a Fil. Intézet szétverése ellen, akkor B. a néptömegekhez fordult: körbejárta a sajtót, s az adófizetők pénzét, semmittevést és hasonlókat emlegetve, populista indulatokat gerjesztett. „Mérnyök” írja, hogy végigolvasta a megjelent cikkeket, s elszörnyedt. Aki el tudja olvasni a cikkek utáni kommentekben a „nép hangját” is, az látja, hova vezet, amikor egy filozófus elkezd – önmaga érdekében − tudományellenes hangulatot kelteni.

tenyerespajtas 2011.01.07. 18:05:21

@postcox: Ha kívülállóként - hozzám hasonlóan - a sajtóból értesült az eseményekről, akkor nyilván Ön is tudja, hogy a sajtóhoz nem Boros János fordult. Az igazgatóvá választásakor nem ő kezdett lejárató kampányba, az FKI karácsonyi buliján elhangzottakat nem ő szivárogtatta ki, nem ő terjesztette, hogy TGM-et nyugdíjazzák, és nem ő kezdett aláírásgyűjtésbe, amellyel kapcsolatban nem ő adott közre közleményt a sajtóban. Ezzel szemben egyetlen esetre sem emlékszem, ahol ő kezdeményezte volna valamely téma nyilvános megvitatását (jóllehet a nyomtatott források ismerete terén vannak hiányosságaim, így kizárni persze nem tudom).

Engem éppenséggel pont az zavart, hogy Boros János álláspontját sokáig nem ismerhettük meg a sajtóból (javítson ki, de rémlik egy televíziós interjúja a kinevezése kapcsán még tavaszról, amely kerül minden témát, amelyek az őt ért vádakkal kapcsolatosak, valamint kering pár interjú az interneten, ahol érdemi kérdések viszont nem fogalmazódnak meg) - talán egészen a Bolgár-féle interjúig, amikor már frontális támadásba lendült ellene a szinte teljes hazai filozófiai közvélemény. Hogy a színfalak mögött mi játszódott, azt persze nem tudhatjuk, de azt az egy rosszat nemigen mondhatjuk Borosra, hogy ő vitte ki a nyilvánosság elé a vitát, hogy populáris lózungokkal hergelje a közvéleményt. Borost vádolták azzal, hogy fidesznyik, illetve hogy politikai (később finomítva: tudománypolitikai) alapon tisztogat, mire végül eljutottunk oda, hogy az ellenzői végre kimondták ezen a blogon, hogy egész egyszerűen csak alkalmatlannak tartják az igazgatóságra. Ez utóbbi lehet érv ellene, és a tevékenysége alapján ráadásul megalapozott érv, hiszen kevés kétség merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy az igazgatói tevékenysége sikertelen. Az viszont nem megalapozott, hogy "körbejárta a sajtót", ezt az eseményeket kívülről szemlélő is láthatja.

Az a nyilvánosság fegyverével élők sara, ha olyan eszközhöz nyúltak, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okozhatnak a magyar filozófiai életnek (de legalábbis a megítélésének), mint az intézeti munkatársak akár indokol(hat)atlan elbocsátásai. Viszont legalább hibáztathatják majd Borost azért is, ha alkalomadtán az állítólagos népharagnak engedve majd az őket alkalmazó tanszékeken is folytatódik a "szétverés" (félreértés ne essék, eszem ágában sincs ilyesmit áhítani, de paranoiában ugyebár verhetetlenek vagyunk).

bekeporainkra 2011.01.07. 19:26:56

@tenyerespajtas: „Az a nyilvánosság fegyverével élők sara, ha olyan eszközhöz nyúltak, amelyek összehasonlíthatatlanul nagyobb károkat okozhatnak a magyar filozófiai életnek (de legalábbis a megítélésének), mint az intézeti munkatársak akár indokol(hat)atlan elbocsátásai.”

Ez ennyire könnyen nem megítélhető. Hányan is vannak a magyar filozófiai szakmában és hányakat érintettek a minősítések? Ráadásul az MTA Filozófiai Kutatóintézetében – amely azért nem számítható a perifériának. Ha innét 15-en alkalmatlanok lesznek, akkor ez hatalmas százalékos arány a szakma belső köreihez viszonyítva.
Az valóban igaz, hogy többször is mintha túl korán lett volna a sajtóhoz nyúlva. Ám pont a negatív minősítésekről hónapokig semmilyen sajtóhír nem jelent meg – az érintettek nagy önmérsékletet tanúsítottak. Ha ez a kérdés valahogyan mégis felmerült (nincs időm ellenőrizni), akkor ez a nyáron a Magyar Nemzetben történhetett először egy másik üggyel kapcsolatosan, ahová nem a kirúgottak fordultak, hanem ha jól értelmezem, akkor a másik oldal. A sajtó a minősítések/kirúgások ügyében csak azután lépett fel komolyan (leszámítva egy Népszava-beli gyorshírt), hogy a filozófusok hiába fordultak többször is az MTA vezetéséhez, hogy vizsgálja ki az ügyet saját hatáskörében. Ami azóta sem történt meg.

kiralynorbi 2011.01.07. 19:42:04

@tenyerespajtas: Ezzel szemben egyetlen esetre sem emlékszem, ahol ő kezdeményezte volna valamely téma nyilvános megvitatását"

Hiszen soha nem is volt érdeke (mármint Boros Jánosnak), hogy nyilvános vita nyilvános kritériumok alapján folyjon. Amikor az ügyet elkezdte a nyilvánosság előtt tárgyalni, akkor pontosan a tényeket mosta el, hazudott, popularista lózungokat használt, velük manipulált.

tenyerespajtas 2011.01.07. 19:58:52

@kiralynorbi: Ezt nem vitattam, csupán azt, hogy ő vitte volna ki a feszültséget a nyilvánosság elé. A támadóinak számolnia kellett (volna) azzal, hogy a fidesznyikozás és tisztogató diktátorozás rövid úton szüli majd a hasonló válaszokat. S tehát ha Boros pártkatona, önhatalmú és gyáva, ahogy elhangzott itt-ott, akkor akiktől ő megvált, azok semmittevők, ingyenélők és naplopók. Mennyivel is popularistább az utóbbi "érvelés", mint az aláírók ÉS-ben közölt szövege?

A közvélemény egy része pedig - a rendelkezésre álló információk alapján talán nem is teljesen alaptalanul - azt gondolja, hogy magukat okosnak; hovatovább: bölcsnek képzelő, gyarló mihasznák marakodnak holmi forintokon.

kiralynorbi 2011.01.07. 20:25:53

@tenyerespajtas: "Mennyivel is popularistább az utóbbi "érvelés", mint az aláírók ÉS-ben közölt szövege?"

Érdekes, amit ír (ezt nem ironikusan értem): kiderül belőle, hogy az aláírók szövegének egy része nem értelmezhető a kíivüllálló számára. Egy ilyen felhívásba nehezen beilleszhetők olyan sokatmondó tények, hogy Boros János minden intézeti eseményt, még azt is szolgálati titokká minősítette a beosztottainak, hogy megmondta, szerinte milyen időközönként hol és mennyit kell publikálniuk (s a szolgálati titok megszegése fegyelmit von maga után). Van ennek valami diktatorikus mellékzöngéje.

tenyerespajtas 2011.01.07. 21:55:16

@kiralynorbi: Van, és nem is kicsi! Persze ez csak erősíti azt, hogy Boros a nyilvánosság kihagyásával próbálta rendezni a helyzetet. Azt nekem innen lehetetlen lenne megítélni, hogy azért tette, mert úgy lett volna neki kényelmesebb, ha nem kell kényes kérdésekre válaszolnia a nyilvánosság előtt, vagy azért, hogy a téma körül fokozódó hisztériát ne gerjessze tovább, amíg nem látta elkerülhetetlennek.

Mindenesetre nekem is tanulságos, hogy bennfentesek különbséget látnak a két érvelés között, míg a magamfajta kívülállók nem. Persze ebből egyaránt folyhat az, hogy a bennfentesek érintettként elfogultak, és az is, hogy bentről látszik "valami" az egyik érvelés mögött, ami a másik mögött nem. Készséggel megerősítem, hogy az Ön által említett szempont az utóbbit erősíti.

postcox 2011.01.08. 08:31:04

@tenyerespajtas: „…nyilván Ön is tudja, hogy a sajtóhoz nem Boros János fordult.”

Sajnos, ez tényleg így volt. Én azonban mégsem hoznám ide az előzményeket (noha látom, hogy itt egy összefüggő folyamatról van szó). Javaslom, a „mispóhe-ügyet” ne vonjuk be most a tárgyalásba, mivel nem látjuk a kapcsolatot az akkori események és az elbocsátások között: nem Boros úr és nem a később elbocsátottak voltak ott a főszereplők. Arról csak képzeleghetünk, hogy mi az a „valami”, ami a háttérben van.

Én a populista „sajtóhozfordulás” ügyét a bölcsésztudományokban felmutatott teljesítmények értékelhetőségének összefüggésében említettem. Arról disputáltunk, hogy nem lehet objektív, számokon alapuló értékelési rendszert kidolgozni, ezért nincs jobb, mint a szakmai konszenzus: kívülállóknak, bizottságoknak kell megítélni a teljesítményeket erről (is) szól Tengelyi professzor cikke az ÉS-ben. Azt vetettem fel, hogy Boros úr a szakmai konszenzus kialakításának lehetőségét zárta ki azzal, hogy elkezdett semmittevésről, több százezres fizetésekről, be nem járásról stb. beszélni a sajtónak (ez nem az ÉS-petícióra született reakció, hanem már azt megelőzően kezdődött). Azt mondta, őt azért támadják, mert színvonalat és munkát követel, s ez sokak érdekét sérti. Ide kapcsolódik az ő teljesítményének fenti vizsgálata („a 7-8 általa írt monográfiával”), és ide kapcsolódik az új könyvéről megjelent recenzió a BUKSZ-ban (BUKSZ 20110 tél. Márton M. – Tőzsér J.: Filozófiai dada).
Miután Tengelyi és Lendvai professzorok egybehangzóan cáfolták, hogy az elbocsátásokra minden esetben meglett volna a kellő szakmai alap, felvetettem, helyes-e, hogy Boros úr az ügyet nem a tudományos, hanem a politikai kultúra normái szerint intézi.

tenyerespajtas 2011.01.08. 12:33:34

@postcox: "Én azonban mégsem hoznám ide az előzményeket (noha látom, hogy itt egy összefüggő folyamatról van szó)."

Olyannyira összefüggő folyamatról van itt szó, hogy ha az igazgatóválasztás körülményei nem kerülnek nyilvánosságra, feltehetőleg a bennfenteseken kívül a kutyát sem érdekelné pár kirúgott kutató ügye (legföljebb az aláírók aláírnak - bizonyára jóval kevesebben, ha nem kérdőjeleződik meg eleve Boros legitimitása a kinevezés körüli botrány miatt -, netán TGM miatt páran felkapják a fejüket, aztán miután mégsem nyugdíjazzák őt, az eset elcsendesedik - persze könnyen lehet még így is ez a vége, de kevés kétségem van afelől, hogy mindkét fél feszülten figyelve várja a következő ütközetet).

Ha különválasztjuk az előzményeket az elbocsátásoktól, eleve kizárjuk azt a narratívát, amelyben Boros vélt vagy valós igazát megfogalmazhatjuk. Ez nem enged elfogulatlan hozzáállást. Az ő verziója (phil.elte.hu/pipermail/mafla/2010/001065.html) szerint a történet korábban kezdődik, így az ő szemszögéből csak tágabb összefüggésekben nyernek értelmet a történések.

Ugyanis ha valami miatt érdekes lehet ez az ügy egy nem érintett számára, akkor azért, mert két fő csapásiránya lehet a történtek értelmezésének: 1. felülről pozícióba helyeztek egy alkalmatlan, de keménykezű embert, aki a szakmán kívüli elvárásoknak megfelelően azonnal tisztogatásba kezdett (emellett hangzanak el általában a komolyabb érvek, így ezt felesleges részleteznem), vagy 2. a szakmán belüli valamely - igen kiterjedt - érdekcsoport a neki kevésbé szimpatikus jelölt ellen a kinevezése óta lejárató hadjáratot folytat, önnön szakmai tekintélyére hivatkozva, de nem szakmai alapon ítéleteket hoz.

Két kiragadott anomália a szakmaiatlan vádakra, hiszen egy teljes szakma érveinek szakmai megalapozatlansága kíván némi indoklást: i. Radnóti szerint Boros tudományfilozófiai intézetet akar létrehozni, és ezt többek között a tudományfilozófus Laki János elbocsátásával kívánja megvalósítani - Radnóti feltehetőleg ugyanúgy bele sem nézett a kirúgottak publikációiba, ahogyan Tengelyi szerint Boros sem, azaz egyáltalán nem érdekli, hogy valóban van-e tudományos teljesítmény mögöttük, vagy ami még rosszabb: ennek az anomáliának tökéletesen tudatában van, de ragaszkodik a (tudomány)politikai tisztogatás populista vádjához, hogy megnyerje az ügynek a tudományfilozófia szóra harapó kollégáit, köztük Tengelyit (egy tanítványa valahol a neten megtalálható kommentje szerint Tengelyit a tudfil vonal megjelenése nagyban befolyásolhatta, hogy egyáltalán belefolyt a vitába); és ii. Tengelyi többek között tudomány- és vallásfilozófiai, illetve középkori filozófiatörténeti témákban állítja, hogy eredeti gondolatokat vetettek papírra az elbocsátottak, holott nem tűnik e területek szakértőjének a publikációi alapján. Azokat elolvasva bizonyára jobban meg tudja ítélni a munkákat, mint a puszta szcientometriát alkalmazó Boros, de számomra erősen megkérdőjelezi azt, hogy bármilyen kérdésben is szakvéleményt képes mondani valaki, ha olyasmiről állítja, hogy komoly tudományos teljesítmény, amely területnek ő maga nem nemzetközileg elismert szaktekintélye - ugyanis éppen arra hivatkozva írja felül Boros szempontjait, hogy ő nemzetközi szaktekintély (vö. Borossal ellentétben nem csak hallgató és vendégprofesszor volt külföldön, hanem jelenleg is full prof Németországban).

Nem terhelem Önöket a további ellentmondásokkal, amelyektől hemzseg a Borost ellenzők ("a szakma") állásfoglalása. Viszont ha a (2) értelmezés helytálló, és (i)-(ii) legalábbis emellett szól, akkor arról van szó, hogy az elbocsátott szakmabeliekkel szembeni szolidaritás a résztvevők (figyelem: mondhatni a teljes filozófiai szakma!) számára felülírja a tudományos szempontokat. Ebben az esetben viszont egyértelmű a számomra, hogy sokkal több (tudomány)politikai alapon történő kirúgásra lenne szükség.

Persze hogy melyik értelmezés helytálló, az éppen az a kérdés, amelyre ha tudnám a választ, felesleges lenne itt lennem (akik tudni vélik, javarészt nem is jöttek ide, vagy már elmentek). A legkiábrándítóbb az, hogy minél többet olvasgatok az ügyről, annál inkább az a benyomásom, hogy a két értelmezés egész szépen kibékíthető egymással, és mint Horányi úr mondja, az ügy nem fekete-fehér, hanem - mint már magam teszem hozzá - sajnos fekete-fekete...

tenyerespajtas 2011.01.08. 12:34:50

@tenyerespajtas: Elnézést, a link nem kattintható, valamiért a zárójelet is a cím részének veszi a rendszer, így ismét megadom:

phil.elte.hu/pipermail/mafla/2010/001065.html

tenyerespajtas 2011.01.08. 12:35:52

@tenyerespajtas: Na jó, ezt meg nem is értelmezi linkként... Egy utolsó kísérlet (és elnézést a triplaposztért):

phil.elte.hu/pipermail/mafla/2010/001065.html

postcox 2011.01.09. 13:23:59

@tristesse: "Vajon ezeknek a híreknek és véleményeknek van-e közük a fentiekhez?"

Hogy van-e köze, nem tudom. De tényleg úgy látszik, hogy ott valami nagy pénzügyi manipulálás megy: itt azt olvasom, hogy 70 millió, fentebb azt, hogy Boros J. és Demeter T. két, (utóbbi időnként három) fizetést vesz fel, Bacsó B. és Radnóti S. Széchenyi-díjat, Demeter T. Talentum-díjat kap a Gyurcsány kormánytól. Az is lehet, hogy tényleg ennyire jók a magyar filozófusok, de az is lehet hogy igaza van, ez tényleg sok.

ropolyi lászló 2011.01.09. 15:16:58

@postcox: "Hogy van-e köze, nem tudom. De tényleg úgy látszik, hogy ott valami nagy pénzügyi manipulálás megy: itt azt olvasom, hogy 70 millió, fentebb azt, hogy Boros J. és Demeter T. két, (utóbbi időnként három) fizetést vesz fel, Bacsó B. és Radnóti S. Széchenyi-díjat, Demeter T. Talentum-díjat kap a Gyurcsány kormánytól. Az is lehet, hogy tényleg ennyire jók a magyar filozófusok, de az is lehet hogy igaza van, ez tényleg sok."

Szerintem ennek az évekkel ezelőtti pályázatnak a felemlegetése bizonyosan része az Intézet körül zajló - s immár nyíltan politikai eszközöket is mozgósító - hatalmi célú kavarásnak. Emellett talán a sértettség - a gonoszok merészeltek kihagyni a pályázatból - is szerepet játszik.

Egyébként szerintem nincs ebben semmi különös: pályázatok minden kulturális és tudományterületen vannak. Annak idején legfeljebb az volt a furcsa, hogy a filozófia is kap némi pénzt az NKTH-tól. Álságosnak találom az ezen való méltatlankodást, hiszen egyrészt természetesen szerény, de nem elhanyagolható mértékben _közvetetten_ a filozófiai kultúra is hozzájárul Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődéséhez, s ezen belül a "technológiai" szféra megújulásához is, másrészt nem hiszem, hogy könnyű volna az NKTH számos egyéb támogatott kutatási programjának sok _közvetlen_ gazdasági eredményét kimutatni.

Ami a díjakat és elismeréseket illeti: ez ügyben egyik kormányzat se kedvezett különösebben a filozófiának, illetve a filozófusoknak. Más tudomány- és kulturális szférák mellett időnként erre a területre is jut némi figyelem, ezt semmiképpen se mondanám aránytalanul soknak.

Olyan Magyarországon filozófiával foglalkozó személyt, aki ismereteim szerint ennek révén anyagi jólétet teremtett magának egyet-kettőt lehet találni kicsiny hazánkban - egyikőjük egyébként fontos szereplője az Intézet körüli játszmának is.

postcox 2011.01.09. 15:31:51

@ropolyi lászló:

Elnézést kérek a filozófusoktól, valóban látom, hogy kicsit általánosra sikeredett a legutóbbi hozzászólásom.

Azt én is látom, hogy az anyagi ügyek körül van némi álságosság és (nem is olyan "némi") szemforgatás: a közalkalmazotti bértáblát elnézve, az igazgató úr és helyettese (a két-két fizetéssel + a költségtérítésekkel) cca. 10-12 ifjú ember fizetését viszi haza havonta. Így nézve, valóban "álságos" az aggódásuk a fiatalokért. Ha kettőjük szuperbruttósított dupla fizetését kiszámoljuk 3 évre, lehet, hogy nem is leszünk olyan rettenetesen messze a bűvös 70 milliótól...

abrakadara 2011.01.09. 16:14:36

@ropolyi lászló:
"Egyébként szerintem nincs ebben semmi különös: pályázatok minden kulturális és tudományterületen vannak."
Na szépen vagyunk. Mert mi is lenne abban "különös" hogy az FKI igazgatója a hozzátartozói által gründolt Bt.-től kap megbízást az általa irányított NKTH-s pályázat témamenedzselésre? És a további részletekben sincsen ugye semmi különös.
www.magyarhirlap.hu/belfold/gyanus_ertelmisegi_ugyeskedesek.html
Elképesztő hogy így vélekedik.
Mindenesetre ütős kis csapat jött ott össze az FKI-ban. És az ilyen büntetőjogi kategóriába tartozó ügyletek egy kis részére mindig csak akkor derül fény ha az ellenérdekelt csoport képviselői kerülnek a kormányrúd mögé. Egyébként meg soha. Szép kis értelmiségi korrupció.

ropolyi lászló 2011.01.09. 16:51:12

@csőBambi: "Na szépen vagyunk. Mert mi is lenne abban "különös" hogy az FKI igazgatója a hozzátartozói által gründolt Bt.-től kap megbízást az általa irányított NKTH-s pályázat témamenedzselésre? És a további részletekben sincsen ugye semmi különös.
www.magyarhirlap.hu/belfold/gyanus_ertelmisegi_ugyeskedesek.html
Elképesztő hogy így vélekedik.
Mindenesetre ütős kis csapat jött ott össze az FKI-ban. És az ilyen büntetőjogi kategóriába tartozó ügyletek egy kis részére mindig csak akkor derül fény ha az ellenérdekelt csoport képviselői kerülnek a kormányrúd mögé. Egyébként meg soha. Szép kis értelmiségi korrupció."

Szerintem ebből első közelítésben semmi se így igaz. Ilyen álláspont elfoglalását javaslom másnak is.

Az a gyanúm, hogy a szokásos besározási manővernek vagyunk a kéretlen tanúi: a csak a beavatottak számára ismert adatokból olyan módon állítanak össze egy gyűjteményt, hogy az alkalmas legyen - legalább a médiában elterjedő módon - egyes szereplők lejáratására. Mire hosszadalmas bírósági procedúrákat követően kiderül a gyanúsítás megalapozatlansága, addigra már mindenki tudni fogja, hogy XY korrupt vagy csaló.

Két olyan ismert összefüggést említenék csak, ami bizonyára releváns ez ügyben is.

Az egyik legnagyobb elismert kutatóintézet igazgatója néhány éve egy nyílt levélhez hasonlatos cikkben hívta fel a tudományirányítók figyelmét rá, hogy egy tudományos intézetet se lehet az összes vonatkozó törvényt betartva irányítani. Az érvényes előírások, törvények, szabályzatok együtt betarthatatlanok. Bizonyára tudta mit beszél. Nem hallottam róla, hogy azóta megváltozott volna ez a helyzet. Talán azért van ez így, hogy az intézetvezetők sakkban tarthatók legyenek: ha nem paríroznak eléggé, bármikor rájuk húzható a vizes lepedő.

Másrészt gyanús, hogy az "újságcikk" és a "kormánybiztos" azt is felfedezte, amit mindenki tud: minden érintett fél jobban jár, ha egyes kifizetéseket nem bérként, hanem a munkavállaló "cégének" kifizetett munkadíjként számolnak el. Úgy tudom ez nem törvénytelen, sőt szinte mindenhol ezt a megoldást követik.

Egyszóval semmiképpen se javaslom, hogy higgyen egy efféle "újságcikk" tények közül szemezgető állításainak.

ropolyi lászló 2011.01.09. 17:54:51

Utólag még egy megjegyzést tennék:

Úgy tűnik a vádak lényegi része, hogy a történet egyes szereplőinek ugyanazért a munkáért kétszer fizettek: egyszer fizetést, majd másodszor munkadíjat.

Ez ügyben mulatságosnak tartom, hogy évekkel később kormánybiztos döntene róla, hogy mi tartozik egyes - általa sem akkor, sem azóta nem ismert és felügyelt - intézmények munkavállalóinak fizetéssel honorált munkakörébe. Ennek a cikknek a megírása munkaköri kötelesség, emezé meg nem! Micsoda képtelenség - ámbár nagyon is jellemző ambíció.

Milyen alapon gondolja bárki, hogy a beosztott kutató aktuális munkahelyi vezetőjén kívül bárkinek joga van állást foglalni ebben?

Nyilvánvalóan arról van szó, hogy egyes adminisztratív feladatokat, illetve kutatási témákat a fizetésükért - az ezeket meghaladó továbbiakat pedig az NKTH pályázata által finanszírozottan - saját "cégeknek" való szabályos kifizetések reményében végeztek el, kutattak ki, írtak meg, stb.

Egyszóval én nem látok itt semmiféle korrupciót, hanem csak extra munkáért kapott extra juttatásokat. Valamint a "kormánybiztoshoz" forduló feljelentők rosszindulatát, irigységét, vélt vagy valóságos ellenfeleikkel való leszámolási vágyát és - filozófusok körében viszonylag ritkán tolerált sajnálatos butaságát.

tenyerespajtas 2011.01.09. 21:07:38

Kétségtelen, hogy lejárató kampányról van szó a "Hellerék elkutattak félmilliárdot" ügyben. Azt azonban nem hinném, hogy ez Boros ellentámadása lenne; "Hellerék" sokkal magasabb helyen ülők szemét is csípik. Ahogy az internet egyes szegleteiben nevezik az illetőt - állítólag épp "Hellerék" nyomán -, a Patás (értsd: a jelenlegi miniszterelnök) is bennük látja (ismét csak állítólag) első számú ideológiai ellenfeleit.

Afelől sincs kétségem, hogy Ropolyi Lászlónak igaza van, és ezek a trükkök - legálisak vagy sem, ezt nem tudom - elengedhetetlenek egy pályázat sikeres kivitelezéséhez, sőt: ha a bírálók realisták, már a pályázati pénz elnyeréséhez alapvető, hogy a pályázó felmutassa "trükközési képességeit", s tehát hogy a pénzt naivul és jóindulattal bár, de a pályázat szempontjából sikertelenül költi-e el, vagy tudatában van annak, hogy mindez hogyan "működik". S persze az is valószínűsíthető ennek folytán, hogy csak annál nem találnak ehhez hasonló "trükköket", akik 1. nem nyertek el hasonló pályázati pénzt, vagy 2. nem nézte meg senki komolyan, hogy mire és hogyan költötték.

Igaz, ez nem mentség az esetleges törvénytelenség alól, és nem érv az esetleges vétkesek védelmében az, hogy mások ugyanezt teszik, de tudomásom szerint a mindenki által elkövetett, "kötelező" vétségekkel szemben a jog is enyhébb eszközöket alkalmazva jár el.

A "munkaköri kötelesség" vs. "előnyös kifizetés" viszont újabb érdekes kérdést vet fel. Ha ugyanis egy kutatóintézet elnyer egy nagy összegű projektpénzt, feltehetőleg azért lehet így, mert az intézet egy nagy volumenű projekten dolgozik, illetve ennek szakszerű előkészítéséről tett tanúbizonyságot. Ennek szükségszerű velejárója kellene legyen (gondolom én naivan), hogy az intézet szakterület alapján érintett munkatársai teljes munkaidőben és munkakapacitással ezen a projekten dolgozzanak - lehetőleg már előzetesen is, hogy legyen mire építeniük, de a projekt beindulása után feltétlenül. Viszont ha objektív akadályok miatt nem tudták ezen munkatársak főállásban teljesíteni a projekt célkitűzéseit (esetleg már előre is láthatóan - hiszen emiatt pályáztak meg további pénzeket), és tehát a projektpénzeket arra költötték el, hogy (részben) ugyanezen munkatársak kvázi a szabadidejükben kutassák tovább a megkezdett kutatásaikat, teljesen elfogadhatónak tűnik a szememben, hogy ezért a közalkalmazotti fizetésükön túl plusz illetményeket kapjanak. Létezik a dolognak jóindulatú olvasata, és mi okunk lenne másikat követni, amíg ezt nem cáfolta senki meggyőzően?

A kérdés itt ismét csak a mérhetőség. Ki és hogyan állapítja meg, hogy a munkahelyükre állítólag be se járó (és a munkahelyükön amúgy a körülmények miatt állítólag dolgozni képtelen) kutatók napi hány órát töltenek kutatással, ez mennyivel lépi túl vagy múlja alul az elvárhatóakat, és egyáltalán: ha valaki képes megírni feleannyi idő alatt egy remek tanulmányt, vajon feleannyi órabér illeti-e meg érte (a közalkalmazott órabérben dolgozik), és tényleg mondhatjuk-e azt, hogy akkor neki a közalkalmazotti munkakörébe dupla teljesítmény tartozik, hogy kitöltse a negyven óráját, amin felül aztán akár szabadon dolgozhat a cégén keresztül a projektnek is. S tehát ha "csak" kétszer annyi tanulmányt írt, mint a másik, akkor a projektpénzt jogtalanul vette fel. (A példa teljesen légből kapott, semmi köze a konkrét esethez, már csak azért is, mert nem ismerem a körülményeket - ettől még hasonló helyzet nemcsak hogy elképzelhető, de igen valószínű is, hiszen nincs két kutató, aki azonos tempóban dolgozna.)

Az érv viszont kétélű, és emiatt vigyázni kell az érintetteknek, ha alkalmazzák. Ha valami nem mérhető, nem mondható rá az, hogy értéktelen. Viszont mondható rá az, hogy nem értékes, hiszen nem értékelhető, és akkor ki és mi alapján mondhatná értékesnek? Kérdés tehát, nem maga alatt vágja-e a fát, aki a mérhetetlenséggel érvel. Főleg, ha emellett ideológiai viták kereszttüzébe kerül.

Szintén már számomra is ellenőrizhetetlen helyen olvastam jópár éve, így aztán hiszi, aki akarja, vagy nálam jobban emlékszik rá, de Angliában állítólag hasonló okok miatt került le Thatcher idejében támogatott szakmák listájáról a filozófia: igazolni a hasznosságát nem tudja, viszont sok közöttük a márxista, és szinte csak az ő hangjukat hallani a szakma elefántcsonttornyain kívül. A tudományos szempontokba nem látunk bele, maradnak a politikaiak.

hower 2011.01.10. 00:14:52

@tenyerespajtas: "Kérdés tehát, nem maga alatt vágja-e a fát, aki a mérhetetlenséggel érvel. "

Az óvatos kérdésre a nyers válasz: dehogynem. Elolvasva itt néhány hozzászólást, ezek szerint másban is felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen meddig lehet még a vasfüggönyre meg a provincializmusra hivatkozni, amikor a magyar teljesítményeket összevetik a nemzetközivel? Még 20 évig? 30-ig? 100-ig? A természettudományokban nemcsak vasfüggöny volt, hanem COCOM-lista is, és mégis, a mai magyar természettudósok nem nagyon hallatják ezeket a panaszos hangokat. Csak a társadalomtudományok és a filozófia művelőitől halljuk ezt állandóan, már vagy 20 éve.

Eközben viszont tény, hogy a filozófiában is vannak elismert peer-review-olt nemzetközi folyóiratok, amik a nemzetközi kutatóközösség által tematizált, aktív témákkal foglalkoznak. Nehéz bejutni ilyenbe, de nem lehetetlen. Van rá magyar példa is, nem is egy. Az itt terítékre került Rédei is egy jó példa rá. Persze hogy sokkal nagyobb a verseny egy ilyen folyóiratnál, mintha csak egy a kollégák és egyéb barátok által szerkesztett folyóiratban vagy kötetben óhajt valaki megjelenni. Sok versenytárssal kell megküzdeni a világ minden részéről, és sajnos muszáj valami olyat is mondani, ami sokakat érdekelhet, különben már az első review-nál köszönettel kidobják az embert. De azzal takarózni, hogy a filozófiai teljesítmény nem mérhető, meg aki ezt megkérdőjelezi, az a szabadgondolkodás korlátozója stb. - bocsánatot kérek, ez puszta ködösítés. Ha a filozófia ilyen, akkor vegyék ki a Magyar _Tudományos_ Akadémia fennhatósága alól és tegyék át a Kulturális Alaphoz. Ott senki nem fogja számon kérni ezeket a dolgokat, hiszen az deklaráltan a "magyar kultúra védjegye". De ma a tudomány és filozófia is _per se_ nemzetközi teljesítmény, amiben maximálisan növelni kell ennek a kis országnak a szerepét, hiszen jóformán másunk sincs, amivel a világ elé léphetünk, csak az intellektuális forrásaink.

abrakadara 2011.01.10. 01:13:07

@tenyerespajtas:
"Viszont ha objektív akadályok miatt nem tudták ezen munkatársak főállásban teljesíteni a projekt célkitűzéseit (esetleg már előre is láthatóan - hiszen emiatt pályáztak meg további pénzeket), és tehát a projektpénzeket arra költötték el, hogy (részben) ugyanezen munkatársak kvázi a szabadidejükben kutassák tovább a megkezdett kutatásaikat, teljesen elfogadhatónak tűnik a szememben, hogy ezért a közalkalmazotti fizetésükön túl plusz illetményeket kapjanak. Létezik a dolognak jóindulatú olvasata, és mi okunk lenne másikat követni, amíg ezt nem cáfolta senki meggyőzően?"
Na ha már ekkora jóindulattal sikerült rányitni a zuhanyt a szerecsenre már csak azt kellenne még elmagyarázni hogy a hangyaszorgalmú intézeti munkatársak extra díjazásához miért is van szükség a hozzátartozók avagy éppen maga a munkatárs alapította bt.-ék és kft.-ék közreműködésére.
Félretéve azonban a kedélyes ironizálást, a fentebb idézet csűrcsavaros gondolatmenet egyszerűen képtelenség. Az nem pályázat hanem egy hazug, korrupt dagonya amikor elkérem valamire a pénzt és aztán "kiderül" hogy a résztvevők a főállásukban "a tanulmány elkészítéséhez szükséges szellemi kapacitást" nem tudják biztosítani ezért szükség lesz ugyancsak velük külső szerződések megkötése.
További részletek az ügyről itt:
www.mno.hu/portal/726606

tenyerespajtas 2011.01.10. 02:25:54

@csőBambi: Bocsánat, az idézett cikket nem bírtam végigolvasni, de az olvasottak alapján a konteo blogon (amit magam igencsak élvezettel olvasok képregények helyett) is valószínűleg az alsó harmadban végezne. Ha szükséges, érvelek persze, de első körben nem lőnék ágyúval verébre.

Az "elkérem a pénzt, aztán kiderül" kezdetű részre, ami a lényegi ellenérvének tűnik a számomra: ugye azt Ön sem gondolja komolyan, hogy bármilyen pályázati forrásból pénzt lehet szerezni olyasmire, amit a pályázati pénz nélkül meg lehet valósítani? Nyilván nem közben derült ki, hogy nem tudják megoldani önerőből, hiszen akkor a pályázat benyújtása is felesleges volt, pláne a megítélése (ismét a velejéig rosszindulatú olvasat); ha mégis, tessenek megfeszíteni azokat, akik a pénzt adták arra, ami látványosan megvalósíthatatlan volt, és a piac szellemében ünnepeljék azokat, akik a semmire is le tudtak nyúlni félmilliárdot. Nehogy már egy pályázati szisztémában a nyertes legyen a bűnbak. Kik voltak a pénzek leosztói? Tudjuk? (Valakik biztosan. Mondják meg, és készséggel fejet hajtok - főleg, mivel történetesen nekem is bűzlik az ügy, még ha úgy is tűnhetett, hogy védem a résztvevőket.)

Csűrcsavaros gondolatmenetem elemzése során kérem továbbá, hogy fedje fel elfogultságom irányát, hiszen akkor lenne értelme csűrnöm-csavarnom bármit is, ha valakit védenék, valakit támadnék. Ha a fekete-fekete szakaszt tetszett olvasni, legalábbis a megjátszott semlegességet feltételezhetné rólam. Amúgy pedig a hozzászólásaim - néhány barátom szerint - éppenséggel a legutóbbi kommentemben védettek _ellen_ szóltak. Minő következetlenség - bátorkodtam nem embereket, hanem tetteket megítélni, esetleg nem mindig úgy, ahogy korábbi tettek alapján ítéltem korábbi tetteket, s nem embereket (már amennyire átjött nekem a sajtó szűrőjén)!

Lehetnék következetes és jó öleb. Nem sikerült.

My fault.

postcox 2011.01.10. 09:52:06

@tenyerespajtas:" Bocsánat, az idézett cikket nem bírtam végigolvasni"

Tisztelt Filozófusok!

A hétvégi sajtóban megjelent cikkek hatására teljesen dezorientálttá váltam (aki látta vasárnapi bejegyzésemet, tudja miről van szó). Kérem, ha valaki képes összefoglalni (meri), világosítson fel már bennünket, naiv és tudatlan fórumozókat: mi folyik odaát?

Próbálkoztam közelebb jutni magam is, de bölcsész ismerősöm csak egy rejtjeles (?) levélre vállalkozott (talán azt hitte, nyilvánvaló, amit mondani akar, de sajnos nem). A következőt írta (mivel nincs tőle engedélyem, csak név nélkül):

„Pszicho Pata ifjú harcos meg akarja szerezni a falut. Szövetkezik a Nagy Fehér Főnökkel, s megteszik seriffnek a Cédulást, aki az egészből semmit sem ért. Patának azonban nincs meg a kellő türelme (s a whiskyt is a kelleténél jobban szereti), ezért egy nap beront az ivóba, s lövöldözni kezd. A falusiak ezt kikérik maguknak, mire ő a békebíróhoz fordul, aki azonban nem neki ad igazat. Erre a seriff néhányakat felakasztat, de mivel még így sem lesz teljesen övék a falu, segítségül hívják a dakotákat, akik aztán mindenkit megskalpolnak, s a falut felégetik…”

hower 2011.01.10. 11:35:18

@postcox: Bölcsész ismerősének teljesen igaza van, ez az egész tényleg nem több, mint egy falusi perpatvar. Már rég ideje lett volna elindulni a nagyvárosok irányába.

postcox 2011.01.10. 11:55:19

@hower: "ez az egész tényleg nem több, mint egy falusi perpatvar"

Ez megnyugtató, de itt nálunk halálsikolyok, ordítozás, verekedés és hasonlók hallatszanak a szomszédból. Tűz van vagy tényleg csak "perpatvar", melynek nagyobb a füstje mint a lángja?

abrakadara 2011.01.10. 12:14:37

@postcox:
"Próbálkoztam közelebb jutni magam is, de bölcsész ismerősöm csak egy rejtjeles (?) levélre vállalkozott (talán azt hitte, nyilvánvaló, amit mondani akar, de sajnos nem)"
Részleges dekódolás:
Pszicho Pata=Demeter, Cédulás=Boros,
Nagy Fehér Főnök=?, békebíró=?, dakoták=?

hower 2011.01.10. 12:18:57

@postcox: Hadd fejezzem ki együttérzésemet: nagyon rossz környéken lakik.

Viszont ezek szerint már messze nem annyira tanácstalan "bölcsész ismerőse" rejtjeleinek dekódolásakor, mint ahogy az előző hozzászólásában sejtetni engedte. Ez remek.

kutyavér 2011.01.10. 13:01:04

@csőBambi:
Tipp: Nagy Fehér Főnök=Nyíri, békebíró=Pálinkás, dakoták=Fidesz?

tenyerespajtas 2011.01.10. 13:53:29

@kutyavér: Demeternek tudtommal van egy vesztett pere mispóhe-ügyben, amit ő kezdeményezett. A békebíró így tippem szerint a független magyar bíróság. A Nagy Fehér Főnök lehet akár Pálinkás is; persze Nyíri sem kizárható. (A Demeter-Nyíri és Demeter-Pálinkás viszony rejtve van előttem, viszont a Cédulás kinevezésében mindkettejüknek fontos szerepe volt a hírek szerint.) A dakoták esetében én is a Fideszre voksolok.

Radnóti Sándor 2011.01.10. 15:24:48

@postcox: Az elfogulatlan és előítéletmentes kommentelők tiszteletére, akik esetleg készpénznek veszik a hét végén indult (s a filozófus petícióval nyilvánvaló összefüggésben álló) sajtókampány beállítását, idemásolom saját ügyem összefoglalóját, amelynek ugyanakkor az utolsó bekezdésben hangoztatott ok miatt nem kívánok szélesebb sajtónyilvánosságot adni.

A szombati Magyar Nemzetben komoly támadást és hízelgő fényképet kaptam. A tényfeltáró cikknek - ha jól látom - csak az előzetese van fenn a neten (www.mno.hu/portal/758298), a vezércikk pedig ez:mno.hu/portal/758282. A támadás folytatódott (ld. pl. www.magyarhirlap.hu/velemeny/sarkosan_fogalmazva_20110110.html) Ezzel kapcsolatban szeretném röviden összefoglalni álláspontomat, tudomásulvétel végett, s nem azzal a céllal, hogy szélesebb nyilvánosságot kapjon.

A tényfeltáró cikk arról tudósít, hogy liberális filozófusok félmilliárd forintot "kutattak el". Hát igen. Kiírnak pályázatokat - ez a tudományos munka egyik finanszírozási formája -, beadnak pályázatokat, és azokat elbírálják. Fiatal kollegáim és tanszékem (amelynek professzora vagyok, de nem vezetője) kérésére elvállaltam egy kutatócsoport vezetését (az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusairól). A kutatócsoport pályázatot adott be, s meg is nyert három évre, huszonöt-harminc taggal 90m Ft-ot. Munkánknak meglett a kézzelfogható eredménye, például Papp Zoltán idén megjelent kiváló Kant-könyve, vagy az én majd 600 oldalas Wickelmann-könyvem. Kifogás alá esett, hogy a pályázati kiírásnak ez - és más filozófusok pályázatai - nem feleltek meg, a szóban forgó projektek témája "köszönő viszonyban sem volt a pályázati kiírással". (A program címe "A nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások kutatása" volt.) Erre azt mondom, hogy a kiírásnak való megfelelés kérdéseit a kiírónak kell föltenni. Nehezen tartom ugyanakkor elképzelhetőnek, hogy az európai (szellemi) integrációval és a magyar (szellemi) versenyképességgel ne lehetne összefüggésbe hozni azt, amit az Esztétika Tanszéken előállítottunk. Különösen, hogy a kiírásban ez a mondat is szerepelt: "Az európai integráció jegyében benyújtott pályázat egyrészt a mértékadó, az európai tudományosság kereteit máig meghatározó témáit, másrészt a jelenkor alapvető humántudományi kérdéseinek integrációját igyekezzen szem előtt tartani."

A megnyert összegből 40 milliót lehetett személyi kiadásokra fordítani, ezen osztozott három éven keresztül 25-30 ember több ezer oldalnyi tanulmány megírásával, mégpedig úgy, hogy az összegek egy része adó és tb-levonás formájában visszament a költségvetésbe. Különös tekintettel voltunk a fiatal kutatók munkafeltételeinek időleges könnyítésére. Én magam a projektvezetésért nem kaptam pénzt, csak készülő könyvem elkészült fejezeteinek ellenszolgáltatásaképpen, valamint a témába vágó tanulmányokért pár százezer forintot - ugyancsak három év alatt. A teljes összeg fennmaradó részéből számítógépeket, könyveket és egyéb eszközöket vettünk (természetesen a tanszék számára), könyveket adtunk ki, 9 milliót pedig az ELTE nyelt le rezsiköltség címén. Mindez részletesen dokumentálva van, az első évre vonatkozóan az NKTH tartott is ellenőrzést 2005 őszén, és a revizorok mindent rendben találtak, kivéve azt, hogy az ELTE (tehát nem a tanszék és nem is a BTK) túl sokat számolt el magának rezsiköltségként.

Az én esetemben tehát a Magyar Nemzet újságírója igaz tényeket tárt fel, malignus beállításban. Maga a tény-"feltárás" beállítása is malignus, amennyiben így beszél: "Most azonban lapunk birtokába került ...", amihez csak annyit, hogy az NKTH honlapján az archívumban megtalálható az összes kiírás és nyertes pályázat, nevekkel, számokkal: www.nkth.gov.hu/palyazatok-eredmenyek/archivum/archivum-080519. Pályázatunkat 2004-ben nyertük (azóta van fenn a honlapon), és a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) címszó alatt található meg.

Mások esetében azonban súlyosabb a helyzet, mert ott nemcsak malignus sejtetések, hanem malignus vádak is megjelennek, pl. Borbély Gábor kutatócsoportjával kapcsolatban. Bacsó Béláról minden alapot nélkülözve azt hazudják, hogy pénzt osztott egy olyan kutatócsoportnak (nem az enyémnek),.amelynek tagja volt.

Véleményem az, hogy sejtetésekre nem kell válaszolni, mert ezzel elérik céljukat, s még inkább besározzák az embert. Én tehát nem szándékozom reagálni. Más a helyzet a hamis vádakkal, amelyeket cáfolni kell és helyreigazítást követelni.

postcox 2011.01.10. 16:38:51

@Radnóti Sándor:
Tisztelt Professzor Úr! Köszönöm szépen a felvilágosítást. Időközben környezetemből többen megróttak naivitásomért, tehát szeretném visszavonni a „pénzügyi manipulálásra” vonatkozó szerencsétlen kitételemet.

A kép mára már sokkal tisztább, de még mindig van egy mozzanat, mely nem világos (az egyszerűség kedvéért maradnék a fenti storynál): a seriff, aki semmit nem ért, de mindenre kapható, miért pont azokat köttette fel, akiket? A fentiekben emlegetett kirúgottak neveit nem látom a MN és MH nagy leleplező cikkeiben, vagyis, ők még vádolva sincsenek.
Továbbá: Budai Gy. azt mondta a sajttó tájékoztatón, hogy a Filozófiai Intézet főigazgatójától származik a feljelentés. Egy korábbi MN-ben azonban az illető úr határozottan leszögezte, hogy nem ő a feljelentő. Most akkor kié a csontvázak felfedezésének nemes és jutalmazandó érdeme? (persze a választ nem öntől várom)

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.10. 18:30:17

@postcox: "Továbbá: Budai Gy. azt mondta a sajtó tájékoztatón, hogy a Filozófiai Intézet főigazgatójától származik a feljelentés. Egy korábbi MN-ben azonban az illető úr határozottan leszögezte, hogy nem ő a feljelentő"

A főigazgató(?) úr karakán igazmondásáról, megnyilvánulásainak következetességéről és szigorú konzisztenciájáról nevezetes. Ha nem vette volna eddig észre.
Elképzelhető, hogy még mindig nem tudhatja, hogy mi is lesz majd az Ő feljelentést megtevő/tetető egykori fejében... Úgy-e érti?

Neki a feljelentésben legalább is közre kellett működnie. Nélküle ui. senki sem juthat intézménye hivatalos dokumentumokhoz... vagy mégis?
(Ez esetben őt és adminisztrációját kell sürgősen felelősségre vonni)

A feljelentést mindenesetre meg kellett alapozni.

"Most akkor kié a csontvázak felfedezésének nemes és jutalmazandó érdeme?"

Hát a "csontvázaké", amelyek épp most élnek és virulnak!

Köszönöm Bodnár Istvánnak a pályázat részleteit. Mit mondjak: tényleg "karakán" szöveg. Mint a politikusi általánosságok választásokkor.

orulunkvincent 2011.01.10. 19:58:34

@hower: A társadalomtudományokban általában igaz, hogy kelet-európai kutató nagyon ritkán tud bejutni komoly lapokba. A közgazdaságtudományban, politikatudományban, szociológiában is ez a helyzet.

Rédei Miklós matematikai fizikával foglalkozik, sőt, az a cikke amiről itt írtak az effektíve tiszta matematika. Filozófiai területként, tudományfilozófiaként van elfogadva a dolog, de attól még az ami. Ezt nem lehet összehasonlítani azzal, amivel mondjuk Vajda Mihály foglalkozik.

Itt belinkeltek egy cikket Rédeitől amelyben von Neumann algebrák projekcióhálóiról (is) van szó. (a munkássága elég komolyan köthető ehhez) Nem az lenne a fair, ha azokkal is összemérnénk, akik von Neumann algebrákkal és projekcióikkal matematikusként foglalkoznak ?? Véletlenül sem akarom bántani, tiszteletreméltó a munkássága, csak erre a lehetetlen helyzetre szeretném felhívni a figyelmet.

tenyerespajtas 2011.01.10. 20:30:56

@orulunkvincent: Tökéletesen igaza van, Rédei és Vajda munkássága összemérhetetlen, és nem minőségi okokból, hanem azért, mert teljesen más tudomány(ág?), amivel foglalkoznak, teljesen eltérő kritériumokkal.

Tényleg nem rosszindulatból kérdezem, de kivel kellene összemérnünk Vajda Mihályt? J. Derridával? M. Foucault-val? Vagy az ők környező országokbeli (s tehát hasonlóképp szocializálódott, hasonló körülmények között dolgozó) követőivel?

A brit példa, amire utaltam, azokra a visszásságokra is rámutatni szándékozott, amelyeket a szcientometriai módszer magában hordoz (nevezetesen: ha a szellemtudományokra alkalmazzuk, akkor csak ideológiai alapunk marad kettéválasztani a búzát az ocsútól).

Nem válaszoltunk azonban két fontos kérdésre. Az egyik az, hogy a nem (vagy nem úgy) mérhető tudományos teljesítményt hogyan mérjük, illetve - az utóbbi témához kapcsolódóan - hogy mi számít valaki közalkalmazotti munkaköréből fakadó kötelességnek, és mi az, amiért extra juttatásokban kell részesüljön?

A korábban hozzászólókhoz hasonlóan én is hálás vagyok, hogy Radnóti professzor úr ismét megtisztelt minket (feltehetőleg javarészt két értelemben is "névtelen" hozzászólókat) a válaszával, de a vád egyetlenegy, épkézlábnak nevezhető érvére (a számtalan nyilvánvaló koholmány közül) nem válaszolt ő sem. Az a produktum, amit a pályázati pénzekből finanszíroztak (nekem kétségem egy percig sem volt afelől, hogy emögött teljesítmény áll, és nem elpókerezték), a pályázati vagy a közalkalmazotti kötelességeik részét képezi-e. Vannak ugyanis a hazai bölcsészettudományban professzorok, akik nem kaptak hasonló támogatásokat, azonban szintén írtak 5-600 oldalas könyveket.

Ők vajon felkészületlenek a piaci/pályázati szféra kihívásaira, vagy az oktatói-kutatói (tehát közalkalmazotti) tevékenységük szerves része a publikációs output? A kérdés persze máris árnyalandó, hiszen nyilván a válasz egyszerre igen és nem is; úgy teszem fel tehát, hogy milyen mértékben tartozik a közalkalmazotti kötelességeik közé, és mekkora hányadáért (értessék ez a "hányad" akárhogyan is) könyvelhető el nekik pályázati támogatás?

Még nehezebb a helyzet persze egy kutatóintézetben, ahol a munkatársaknak nulla oktatási kötelezettsége van, s tehát a publikációs kényszernek akkor is nagyobbnak kell lenni, ha Humboldttal nem akarunk vitatkozni.

Végezetül hozzáteszem - bár magam szükségtelennek érezném, de a helyzet és a közhangulat szükségessé teszi -, hogy nem "sajnálom" a professzor úrtól azt a pár százezer forintot, hiszen a munkásságának igen felületes ismeretében is biztos vagyok benne, hogy megérdemelte azt. Már csak emiatt sem szeretném, ha Radnóti úr pénztárcájában kutakodnánk, hanem tisztes távolból, általánosságban felvetett kérdésként válaszolná meg a kérdése(i)met, aki netán megteszi.

hower 2011.01.10. 21:43:37

@orulunkvincent: tenyerespajtas kérdései relevánsak, érdemes rájuk választ találni.

Addig is megismétlem, amit már mondtam: a filozófiában is vannak elismert peer-review-olt nemzetközi folyóiratok. Ha valaki analitikus filozófus, akkor is, ha valaki fenomenológus, akkor is, ha valaki tudományfilozófus, akkor is, stb. Ezek definiálják jelenleg a világ filozófiai diszkurzusát. Engem itt nem az érdekel, hogy Rédei mit tett le a Neumann-algebrák területén, engem az érdekel, hogy a saját területén nemzetközileg is elismert lapokban jelent meg. Ezt a dimenziót hiányolom itthon.

hower 2011.01.10. 22:05:51

Pontosítom az utolsó mondatomat: az erre való _törekvést_ hiányolom itthon. Ehelyett az erőfeszítés helyett - elnézést, de - lukat beszélnek az ember hasába azzal, hogy mennyire pozitivista, aki így gondolkodik, meg hogy a tudományos kreativitás halálára játszik, aki ezt szorgalmazza. Így lesz erény a hátrányból. Aki viszont őszinte, és ezen a fórumon is van ilyen, az legalább elismeri, hogy igenis provinciálisok vagyunk. Mert igenis ez az első lépés afelé, hogy elfogadjuk és valahogy meghaladjuk ezt a helyzetet.

Radnóti Sándor 2011.01.10. 22:32:11

@tenyerespajtas: A magyar egyetemi rendszerben az előmenetel föltétele, de nem a munka része a kutatás és publikálás. Tudomásom szerint intézményes biztosíték (például szombatév) a magyar egyetemeken nincs, jóindulatú tanszékvezetők informális módon segítik hozzá beosztottaikat a szükséges időhöz. A szükséges pénzt pedig - mint mindenütt a világon - pályázatok biztosítják. Tessék bármely angolszász tudományos munka köszönetmondásába betekinteni: keveset talál, amely ne rebegne hálát a család türelme, a feleség kitartása és hasonlók mellett az ilyen-olyan grantekért. S ha már megemlítettem, hogy tavaly megjelent könyvem 600 oldalas, akkor tegyek hozzá még két hatost: 6 év alatt írtam, s összjavadalmazása - beleértve az említett pályázatot, a kiadó és az előzetes megjelenések - köztük idegennyelvű publikációk - honoráriumát, utólagos számításaim szerint lehet, hogy eléri a 600.000 forintot. Mindezt természetesen nem panaszként említem, csak a demagóg 90 milliós "elkutatás" és a valóság közötti feszültség érzékeltetéseként.

orulunkvincent 2011.01.11. 10:34:41

@hower: phil.elte.hu/~redei/publications.html

1. Ez Rédei publikációs listája. Ezek a cikkek matematikai-fizikai jellegűek, de az amit kvantumlogikának neveznek az valójában tiszta matematika. Az, hogy filozófiai íze van a "common claused probability" kifejezésnek, nem jelenti azt, hogy nem sima valószínűségszámításról van szó. Ez NEM filozófia abban az értelemben ahogy Vajda Mihály munkássága.

2. Számos pályázat van a világban. Egy European Research Grant egyetlen fiatal filozófus kutató számára is többet jelentene mint 100 millió forint, egy idősebb számára (Advanced) pedig kb. hétszázmillió forintot, (700 millió). Igen, és ezt pályázhatja intézeti kutató. A Magyar Nemzet egyébként Ritoók Zsigmond és Kulcsár Szabó Ernő nevét valahogy nem találta meg. Hideg polgárháború folyik ebben az országban, ez ennek része.

abrakadara 2011.01.11. 11:29:07

@tenyerespajtas:
"...Radnóti professzor úr ismét megtisztelt minket (feltehetőleg javarészt két értelemben is "névtelen" hozzászólókat)..."

Gratulálok a szóvivői kinevezéséhez. Mikor gurítunk egy sört ennek örömére?

tenyerespajtas 2011.01.11. 12:06:33

@Radnóti Sándor: "A magyar egyetemi rendszerben az előmenetel föltétele, de nem a munka része a kutatás és publikálás."

Bár nem gondolom, hogy az oktatói és kutatói kvalitás egymástól függene, de hogy tudományegyetemeken nem kell és nem lehet művelni tudományt, ez olybá tűnik számomra, mintha a MÁV holnaptól csak várótermeket üzemeltetne, de vonatok nem indulnának. Persze ez megint csak nem az egyetemi oktatók hibája, sőt, ők ennek elszenvedői.

@csőBambi: Lát Ön az idézett mondatban bármi arra utaló jelet, hogy az Ön nevében beszéltem volna? Vagy Ön lenne a duplán névtelenek szóvivője?

A meghívását köszönöm, de nem iszom sört, és nem ismerkedem interneten. Pláne nem olyanokkal, akik trollkodnak kommentelés helyett. Így aztán ha megbocsát, az Önnel folytatott épületes eszmecserét a magam részéről ezennel lezárom. Persze ettől még Ön folytathatja, hiszen nem vagyok a szóvivője, így Önt nem köti a szavam.

hower 2011.01.11. 17:57:33

@orulunkvincent: "Ez NEM filozófia abban az értelemben ahogy Vajda Mihály munkássága."

Ki vitatta?

Ad 2: Szeretném látni az FKI EU-s pályázatait (elég egy link is, amit én nem találtam meg az FKI honlapján).

Bodnár István 2011.01.11. 19:44:06

@tenyerespajtas: Az egyetemi oktatóknak *van* kutatási kötelezettségük. Példának okáért az ELTE Foglalkoztatási Követelményrendszerén belül – ld. www.elte.hu/file/ELTE_SZMSZ_III.pdf – az 50-60. § vonatkozó szakaszai rendelkeznek ezzel kapcsolatban.

Pontosan azért próbáltam itt korábban arra kérni Boros Jánost, hogy nagy vonalakban mutassa be a Pécsi Tudományegyetemen általa követett gyakorlatról, hogy annak alapján látható legyen, mennyire vannak az ottaniak összhangban az MTA Filozófiai Kutatóintézetében általa támasztott elvárásokkal.

Üdv: I.

Boros J. 2011.01.11. 19:50:52

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
követelményrendszere:

www.phil-inst.hu/hu/linkek/tud_kut.pdf

Boros János igazgató

Boros J. 2011.01.11. 19:58:25

MTI Közlemény:

www.mti.hu/cikk/524629/

Az MTI-nek adott írásos nyilatkozat eredeti teljes szövege itt olvasható:

*

MTA Filozófiai Kutatóintézet
1119 Budapest, Etele út 59-61.
Boros János igazgató

Budapest, 2011. január 10.

MTI

Az MTI kérésére adott nyilatkozat

A filozófiai szakmát megrázó hírek több százmillió forint kétes minőségű kutatási felhasználásáról megdöbbentették a filozófia hazai képviselőit, és az MTA Filozófiai Kutatóintézetének munkatársait.

Érthetővé vált, habár morálisan teljes mértékben elfogadhatatlan, hogy az igazgatóváltásra miért adódott ilyen heves, méltatlan, kíméletlen, emberek hírnevét, szakmai karrierjét is elrútítani, tönkretenni szándékozó kampány jellegű reakció. Feltehetőleg a most gyanúba keveredett személyek attól féltek, hogy egy kívülről érkező, svájci, francia, amerikai és németországi szakmai tapasztalatokkal rendelkező, az ELTÉ-től szakmailag független doktori iskolát a Pécsi Tudományegyetemen felépítő egyetemi tanár az igazgatói posztban feltárhatja a most napvilágra került üzelmeket. Mindez korábban érthetetlen volt számomra, most azonban sejthetővé váltak a fő motivációk.

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetében történtek teljes feltárásáig és az esetleges jogi döntésekig az ügyről nem lenne helyes nyilatkozni. Ugyanakkor azt szükséges rögzíteni, hogy a már sajtóban visszhangot kapott hetvenmillió forintos pályázat körüli jogi anomáliákat 2010. év első felében én magam kezdtem el feltárni az MTA elnöke által elrendelt belső ellenőrzési vizsgálat egyes megállapításai alapján. Ezzel összefüggésben azt is le lehet szögezni, hogy a sajtóban megjelent Budai Gyula kormánymegbízott által tett feljelentés alapjául szolgáló tények és körülmények megfelelnek a valóságnak. Teljesen téves ugyanakkor az az állítás, hogy én tettem volna feljelentést a korábbi igazgatóval, Borbély Gáborral szemben. Ugyanakkor rögzíteni kell azt is, hogy a feljelentés elmaradása annak tudható be, hogy olyan információ birtokába jutottam, hogy 2010 nyarán a feljelentést ezen ügy miatt már egy magánszemély megtette. Így szükségtelennek ítéltem ugyanezen tárgyban ismételt feljelentést tenni. A Borbély Gábor által vezetett projekt résztvevői közül egyébként ma már csak ketten dolgoznak az Intézetben, Gábor György jelenleg tartós betegállományban van. Geréby György a pályázat idején sem volt az Intézet munkatársa. Miután a pályázat egy korábbi igazgató idejében zajlott, így jelenlegi igazgatóként csak megdöbbenésemet, sajnálkozásomat fejezhetem ki. Kijelenthetem, hogy megteremtettük annak személyi és intézményes garanciáit, hogy hasonló esetek ne fordulhassanak elő és ebben az MTA elnökének teljes támogatását élveztem.

A honi filozófia szakmai értelemben nem érintett ettől a válságtól. Jelentős magyarországi filozófusok, mint Nyíri Kristóf és Fehér M. István, világviszonylatban is releváns projekteken dolgoznak, folyamatosan résztvesznek a nyugateurópai szakmai életben. Az új nemzedékek pedig mindettől végképp érintetlenek, soha nem látott sebességgel fejlődnek, és kapcsolódnak be a világ legkülönbözőbb részein az egyetemi és kutatóintézeti munkákba. A szakma jelenlegi híre sem szenved csorbát, ha az elmúlt évtized jelentős eseményeire gondolunk, világhírű filozófusok magyarországi előadásaira (Richard Bernstein, Robert Brandom, Noam Chomsky, Daniel Dennett, Jacques Derrida, Jürgen Habermas, Paul Horwich, Hilary Putnam, Stephen Schiffer, Richard Rorty). Soha nem volt ilyen színes, sokrétű és virágzó a magyarországi filozófia, soha nem volt itt ilyen sok fiatal, nemzetközileg is magas színvonalú kutató. A filozófia mindenhol a demokratikus világban előkelő helyet foglal el, ez néhány évtized múlva nálunk sem lesz másképp.

Előrevetítve bizakodhatunk a felemelkedés töretlenségében, a demokrácia lassú, visszaesésektől sem mentes, de feltartóztathatatlan megerősödésében. A filozófusok legjobbjai ezért, az igazságos társadalomért, a hatalmi befolyásolástól mentes, átlátszó társadalmi kommunikációért dolgoznak. A nyílt viták, a törvénytelenségek feltárása és megszüntetése, a félelem felszámolódása a demokrácia megerősödésének jelei.
*
Boros János igazgató

Bodnár István 2011.01.11. 20:34:29

@Boros J.: Mint azt könnyen látható, és ennek megfelelően köztudomású is, ez a követelményrendszer nem érvényes, mivel a Filozófiai Kutatóintézetnek 2004-ben nem volt, és azóta sincs Tudományos Tanácsa, ezeket a lapokat viszont valaki a 11. oldalon, lent, baloldalt a Tudományos Tanács elnökeként próbálta jegyezni. Erre a definíció szerint érvénybe sohasem lépett követelményrendszerre nem lehet érvényes minősítéseket és – elbocsátó, ill. el nem bocsátó – határozatokat alapozni

Éppen ezért lenne alapvetően fontos, hogy a Derényi András által is hangsúlyozottaknak megfelelően, a kutatói közösséggel egyeztetve végre egy közmegegyezésnek örvendő követelményrendszer kerüljön kidolgozásra, ahogy azt a Filozófiai Kutatóintézettől az Akadémia elnöke is megerősítette, hogy egy elvárja.

Üdv: I.

tenyerespajtas 2011.01.11. 20:47:10

@Bodnár István: Annál meglepőbb, hogy Radnóti professzor úr szerint "A magyar egyetemi rendszerben az előmenetel föltétele, de nem a munka része a kutatás és publikálás." (Radnóti Sándor 2011.01.10. 22:32:11)

Mindenesetre nagy kár, hogy a "rendszeres" és "megfelelő" jelzők semmivel sem segítenek hozzá a publikációk leírásában ahhoz, hogy tisztázható legyen, meddig terjed a közalkalmazott kutatói kötelezettsége, és honnantól jogos a kutatói munkáért projektpénzeket fizetni. Az FKI szabályzata legalább számszerűsít valamelyest, jóllehet a "szakmai" lapok és a "nyugati" publikációk ott is hagynak bőven helyet az értelmezések számára, ahogyan ebből már az elbocsátások kapcsán is heves viták voltak.

Ideális háttér a koncepciós perekhez éppúgy, mint a szerecsenmosdatáshoz. Korrekt rendezés aligha várható, mert ehhez nagyon bizonytalan a fenti két hivatkozási alap.

BabszemJankó 2011.01.11. 21:04:48

@hower: Szeretném látni az FKI EU-s pályázatait (elég egy link is, amit én nem találtam meg az FKI honlapján).

Pl. töltse le ezt a file-t az MTA honlapjáról. Ebből értesülhet a Filozófiai Kutatóintézetnek egy EU VI-os keretprogramjában végzett kutatásáról.
mta.hu/fileadmin/2008/06/MTA_III_Tars_2007-javitott2.pdf
És természetesen ha talál olyan EU-s pályázati kiírást, amely filozófiai kutatásokat láthatóan szívesen finanszírozna, az intézet biztosan hálásan fogja fogadni az információt: office@webmail.phil-inst.hu (a titkárság emailcíme).

Bodnár István 2011.01.11. 22:13:47

@tenyerespajtas: Az FKI szabályzata legalább számszerűsít valamelyest, jóllehet a "szakmai" lapok és a "nyugati" publikációk ott is hagynak bőven helyet az értelmezések számára, ahogyan ebből már az elbocsátások kapcsán is heves viták voltak.

De még ezeken a vitákon túl, sőt azok előtt: mint előbbi bejegyzésemben írtam, az a követelményrendszer pusztán már csak alaki okokból sem érvényes. Ennyi.

Üdv: I.

tenyerespajtas 2011.01.11. 22:19:56

@Bodnár István: Igen, látom már. Elnézést kérek, nem frissítettem a böngészőmet, így azt a kommentjét csak azután olvastam, hogy a sajátomat posztoltam.

ropolyi lászló 2011.01.12. 01:45:12

Előre is büszke örömmel tölt el a magyar filozófia reménybeli fejlődésének perspektívája.

Azt sajnos egyelőre nem látom világosan, hogy honnan lesz ehhez anyagi forrás. Nem világos ugyanis, hogy az intézmény kutatói - sajnálatos módon korlátozott - közalkalmazotti fizetésükön kívül számíthatnak-e bármilyen más juttatásra - rendőrségi, ügyészségi és kormánybiztosi feljelentések nélkül?

A jelenleg zajló leleplezések nyomán valamennyire világos, hogy az elvárt és elfogadható gyakorlat az lesz, hogy kutatómunkájukért csak fizetést vegyenek fel és ne tartsanak igényt semmiféle, ilyen-olyan gyanús technikákkal szétosztott egyéb jövedelmekre. Kutatási támogatásra, pályázati forrásokra nyilván nem lesz semmi szükségük, hiszen ott van nekik a fizetésük. A pályázati pénzek csak arra lennének jók, hogy egyesek bűnös módon kifizetéseket eszközöljenek belőlük, illetve ilyen-olyan tanulmányokra hivatkozva felmarkoljanak súlyos forintokat. Jó lesz vigyázni: Budai Gyula bizonyára lesben áll!

Ki lesz az a bátor, önsorsrontó kutató, aki vállalni meri ilyen körülmények között, hogy pályázzon vagy pályázati pénzekhez bármiképpen köze legyen? (Arra gondolni se merek, hogy lesznek, akik ezt megtehetik rendőri biztosítás és szoros ügyészi felügyelet nélkül is, és csak bizonyos emberek esetében törvénytelen az ilyesmi. Ezt a demokrácia határtalanságába és a jövő nagyszerűségének az ígéretébe vetett bizalom együttes erővel lehetetlenné teszi, nyilván.)

Melyik lesz az a badar kuratórium, amelyik bármiféle támogatást megítél majd az intézet esetleges pályázatainak? A mostani fejlemények világossá tették ugyanis, hogy az intézetben van az embereknek fizetése, s a kutatás munkaköri kötelességük. Minek még további pénz adni nekik?

Ugyanazért a kutatásért amit egyébként is munkaköri kötelességből folytatnak felesleges pénzkidobás és feljelentésekkel fenyegető bűn lenne.

Ezektől eltérő kutatásokat pedig nyilván nem folytathatnak az intézet munkatársai, hiszen akkor becsapnák munkáltatójukat, s a fizetésükért nem dolgoznának meg, ami szintúgy bűn, mint jól tudjuk a releváns médiából.

Tehát kutassanak vagy ingyen, vagy sehogy! Nagyszerű perspektíva - különösen a költségvetési egyensúly szempontjából. Ajánlom a pályázatok kiírásáért és elbírálásáért felelős szervek szíves figyelmébe. Az új kutatói erkölcs tehát az "ingyér vagy sehogy" elvre is felépíthető! Máris megjelentek az akadémiai világban az új módszert támogató kérlelhetetlen harcosok!

Szép új filozófia lesz ebből! Az összes nyugat-európai (na és az amerikai, sőt talán jobb lenne atlantit mondani, vagy angolszászt, vagy világszínvonalút, vagy mindet egyszerre) "peer-reviewed journal" ezekkel az eredményekkel lesz tele! Bizony mondom, nem a Magyar Hírlap, hanem a teljes világsajtó lesz a hazai tudománypolitikusok és filozófusok forradalmasító elképzeléseit felmutató adekvát médiakörnyezet!

És mindenki mindennel meg lesz elégedve - csak Budai kormánybiztos úr lesz kicsit kedvetlen: hiába töri majd magát, sehol semmi bűn, sőt lehet, hogy még helyesírási hibákat se tud majd felmutatni, hiszen minden megszülető új filozófiai gondolat esetében kötelező lesz a Word helyes-írás-ellenőrzésének lefuttatása az intézet teljes nyilvánossága előtt.

postcox 2011.01.12. 08:22:51

@Boros J.: "A filozófusok legjobbjai ... az igazságos társadalomért, a hatalmi befolyásolástól mentes, átlátszó társadalmi kommunikációért dolgoznak."

Na, ez legalább most már mind megvalósulni látszik!

Előre a borosizmus útján, éljen a megbonthatatlan....

postcox 2011.01.12. 08:45:55

@Boros J.: "Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
követelményrendszere:..."

Nem dőlök be az ide beszúrt linknek, az nyilván egy hoax: nézzék meg, a két aláíró (a Tudományos Tanács elnöke és az igazgató) ugyanaz a név! Ez nyilván egy vicc (nem beszélve arról, hogy Bodnár I. szerint nincs is Tudományos Tanács).
Bár, ahogy Boros úr szövegét olvasom, lehet, hogy ez a jövő (s persze, aki emlékszik, ez volt a múlt is): a Nagy Vezér önmagával egyeztet, majd egyetértése jeléül aláírja mindkét fél helyett. Így érthető, miért árad Boros úr szövegéből az ötvenes évek szűk levegője („tudod, a légkör miért…”)
Nem tudom megállni, muszáj ide idézni szellemét (a megafonokból szóló indulókat ki-ki képzelje hozzá): „Előrevetítve bizakodhatunk a felemelkedés töretlenségében, a demokrácia lassú, visszaesésektől sem mentes, de feltartóztathatatlan megerősödésében. A filozófusok legjobbjai ezért, az igazságos társadalomért, a hatalmi befolyásolástól mentes, átlátszó társadalmi kommunikációért dolgoznak. A nyílt viták, a törvénytelenségek feltárása és megszüntetése, a félelem felszámolódása a demokrácia megerősödésének jelei.”

Kétségtelen, az utolsó mondatban leírt program megvalósítása már elkezdődött: a „nyílt vitákat” legjobban a titokrendeletek szolgálják, a „félelem felszámolódásáról” már TGM „Félelem és reszketés…” c. cikkében is olvashattunk, a „törvénytelenségek felszámolásának” legjobb módja a munkavállalói jogok lábbal tiprása. A „felemelkedés töretlenségét” legjobban az alaptalan feljelentések, a bűnbakképzés, a tudósoknak a politikusok elé vetése szokta elősegíteni. Van ennek hagyománya, s Boros úr a megfelelő személynek látszik e munkára.

Bodnár István 2011.01.12. 09:41:04

Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének
követelményrendszere:..." Nem dőlök be az ide beszúrt linknek, az nyilván egy hoax: nézzék meg, a két aláíró (a Tudományos Tanács elnöke és az igazgató) ugyanaz a név! Ez nyilván egy vicc (nem beszélve arról, hogy Bodnár I. szerint nincs is Tudományos Tanács).

Ld. www.phil-inst.hu/hu/linkek/szmsz.pdf

Üdv: I.

postcox 2011.01.12. 10:02:10

@Bodnár István:

Megnéztem, tényleg nincs benne Tudományos Tanács. Ez megerősíti azt a bennem kialakuló meggyőződést, hogy valójában egy viccnek ugrottunk be: olyan intellektuális színvonalú egyetemi tanár és intézetigazgató, mint amilyennek BJ mutatkozik a nyilvánosság előtt, nyilván nem létezhet. Aki meghallgatja/elolvassa az internetszerte terjedő „Hú Bolgár úr, nagyon keményet kérdezett….” interjút vagy a fentebbi dagályos szózatot, annak számára világos, hogy rossz álom az egész, ilyen fokú ostobaságot a Magyar Tudományos Akadémia bizonyára nem tűrne. Ipi-apacs: Mr. Bean, fedje fel magát!

tenyerespajtas 2011.01.12. 14:44:12

@postcox:
Akik névvel kommentelnek, vállalnak valamit, amit Ön vagy én nem. Bizonyos körökben ezt tiszteletben tartják. Ám nem meglepő, hogy egy anonim fikanick mögül személyazonossági problémákról ír; igen tipikus trollkodási szokás. Vagy sokat tanulmányozza az internetes pszeudo-érvelési módokat, vagy született érzéke van hozzá, hogyan kell hiteltelenné tenni azt az álláspontot, amit képviselni látszik.

Mindenesetre az, hogy nem érzékeli: önreferens ad hominem érve révén saját magát találta el, sokkal jobban jellemzi az Ön "intellektuális színvonalát", mint ahogyan Ön valaha is jellemezhetné Boros professzorét.

Attól tartok, mire Horányi úr elkészül a hangfelvétel gépiratával, a kommentek menthetetlenül személyiség vállalása nélküli személyeskedésbe fognak torkollni. Mivel erre én kevéssé vagyok kíváncsi, tisztelettel megköszönöm, hogy választ kaptam néhány kérdésemre; szebb napokat kívánok a filozófus hölgyeknek és uraknak.

postcox 2011.01.12. 16:13:10

@tenyerespajtas:

Igaz is, nekem egy olyan érv, hogy azért nem akarták igazgatóságomat nehogy rálássak a titkos ügyeikre ÉS egy magánszemély annyira rálátott, hogy megelőzött engem a feljelentésben, soha eszembe nem jutott volna.

ropolyi lászló 2011.01.12. 16:56:18

@csőBambi: Attól tartok az illetékes szerkesztő figyelmetlen volt a címadásban s valójában ezt akarta írni: „Káosz uralja a filozófiai intézetet” :-)

ropolyi lászló 2011.01.12. 18:22:42

@Boros J.: Azok számára akiket történeti perspektívájában is érdekel Boros Jánosnak a magyar filozófiai életre vonatkozó értékelése érdekes lehet az alábbi, körülbelül tíz évvel ezelőtt született írása, amely (hosszú, de tanulságos) szöveget az imént találtam a postaládámban. Változtatás nélkül teszem közzé:

A magyar filozófia a kilencvenes években

A magyar filozófia elõtt perspektívikus lehetõségek nyíltak a kilencvenes évek elején. A budapesti egyetemen kívül új filozófiai intézeteket alapítottak a debreceni, a miskolci, a pécsi és a szegedi egyetemen. A diákok tanulmányaik egy részét külföldön folytathatják, a tanárok pedig hosszabb tanulmányutakra utazhatnak, esetenként tartós külföldi tanítást vállalhatnak. Filozófiai folyóiratok, könyvsorozatok indultak. A filozófiai élet mára ugyanazt a sokféleséget mutatja, mint bárhol a világon. Színvonala pedig -- amint ezt a magyar filozófusok egyre növekvõ számú nemzetközi publikációi is bizonyítják -- a legmagasabb nyugati színvonaltól semmiben sem marad el. Valamennyi filozófiai tudományterületnek nemzetközi rangú képviselõi vannak hazánkban. Heller Ágnes, számos angol nyelvû könyv szerõje, a new yorki New School of Social Research és a szegedi egyetem tanára, az etika és a politikafilozófia világviszonylatban is egyik legjelentõsebb mûvelõje. Vajda Mihály Heidegger filozófiájának és a posztmodern gondolkodásnak elismert szakértõje, a témában számos könyvet publikált. Szabó Árpád a görög matematika, tudománytörténet és filozófia nemzetközileg is kiemelkedõ kutatója, számos könyvét lefordították németre és angolra, többek közt a stanfordi egyetem vendégtanára volt. Nyíri Kristóf az analitikus filozófia, az ismeretelmélet, a kommunikációs, a computerfilozófia és a Wittgenstein-kutatás nemzetközi tekintélye. Almási Miklós esztétikaprofesszor az esztétikai elméletek kutatása mellett különös hangsúlyt fektet a magyar értelmiséggel való folyamatos “kapcsolattartásra” oly módon, hogy színvonalas és stílusos rövid kritikái, megjegyzései napi- és hetilapokban jelenik meg. Az utóbbi idõben kísérletet tesz az esztétikai-filozófiai gondolkodásmódnak a monetáris gondolkodásmóddal való összekapcsolására, és mint ilyen nemzetközileg is figyelemre méltó kísérlettel állt elõ. Az esztétika területén Radnóti Sándor és Bacsó Béla tevékenysége emelendõ ki, Radnóti Sándor egy újtípusú posztlukácsi mûalkotás-ontológiát javasol az interpretációt túlhangsúlyozó elméletekkel szemben, míg Bacsó Béla a hermeneutika újabb irányzatainak jelentõs, nemzetközileg is feltûnést keltõ kutatója. Fehér M. István Heidegger-kutatásai, valamint a klasszikus német filozófiáról és a hermeneutikáról szóló írásai különösen német nyelvterületen és az Egyesült Államokban arattak elismerést. A politikafilozófia területén Bence György, Kis János, Ludassy Mária és Tamás Gáspár Miklós nevét ismerik szélesebb körben határainkon túl. Kant illetve az analitikus ismeretelmélet és pragmatikus filozófia hagyományában alkot Újvári Márta, Forrai Gábor és Boros János, a fenomenológiában Tengelyi László és Mezey Balázs, a nyelvfilozófiában, az olasz és a francia filozófiában Kelemen János, a német filozófiában Erdélyi Ágnes, a spanyol filozófiában Csejtei Dezsõ, a Wittgenstein-kutatásban Neumer Katalin, a Kant-kutatásban Kisbali László, a társadalomfilozófiában Lendvai L. Ferenc, a frankfurti iskola kutatásában Weiss János, Derrida filozófiájáról és a dekonstrukcióról Orbán Jolán alkotott figyelemreméltót. A logikában évtizedek óta nemzetközi sikereket ér el a Ruzsa Imre körül kialakult iskola, melynek tagjai többek között a jobbára Amszterdamban tanító Pólos László és az ELTÉ-n tanító Máté András. A hazai filozófiatörténet-kutatás legfontosabb képviselõi Steiger Kornél, Bodnár M. István, Joó Mária (antik filozófia), Perczel István, Pesthy Mónika, Somos Róbert (patrisztika), Borbély Gábor és Geréby György (középkor), Boros Gábor és Dékány András (újkor). A tudatfilozófia és a tudományfilozófia jelentõs mûvelõi Fehér Márta, Pléh Csaba, Kampiss György, Áron László, Ropolyi László és Szabó László. Az esztétika területén az Almási Miklós intézetéhez kapcsolódó, részben ott “felnövekedett” nemzedék jelentõs nemzetközi publikációval és kapcsolatokkal rendelkezik olyan kiemelkedõ alkotókkal, mint az említettek mellett Balassa Péter, Somlyó Bálint és Tillmann József. A tudományfilozófiában az új nemzedék munkássága, elsõsorban Szegedi Péter és Székely László munkássága emelhetõ ki.

Heller Ágnes a Lukács György körül szervezõdött Budapesti Iskola tagja, az egyén és a társadalom kapcsolatát, az emberi lény történeti, társadalmi és kulturális megvalósulási lehetõségeit vizsgálta és vizsgálja. Érdeklõdésének középpontjában az emberi érzések, vágyak, szükségletek állnak. Hangsúlyozza, hogy a filozófiai kérdéseket nem csak elméletileg kell tárgyalni, hiszen egzisztenciális vonatkozás és megélés nélkül nincs filozófia. A filozófia a világ, az ember és a társadalom, a tudás, a morál kérdéseit kutatva sajátosan és közvetlenül minden egyes egyedi emberrõl is szól. Mûveiben sajátságos, összetéveszthetetlen, egyszerre személyes, közvetlen és tárgyilagosan higgadt, távolságtartó stílusával képes a filozófiát mint tudományt és mint személyes állásfoglalást közvetíteni. A filozófiát életformának tekinti és nem halott könyvek, szövegek tanulmányozásának. Amint Derrida megkérdõjelezi a filozófiai szövegek és a szövegek olvasása-értelmezése közti feltételezett távolságot, amint Rorty követeli, hogy a filozófia a legkülönfélébb lehetséges és kitalálható módokon avatkozzon be a társadalom életébe és jobbító törekvéseivel legyen ott jelen, úgy Heller Ágnes hangsúlyozza, hogy nincs morálfilozófia mint elmélet a szerzõ tényleges morális elkötelezettsége nélkül: “Ha egyáltalán nem ismerjük a szerzõ jellemét, még azt is feltételezhetjük -- tévesen --, hogy a könyv érvényességének semmi köze ahhoz, vajon a szerzõ saját morális elveinek megfelelõen él-e. A nyilvánosan vallott nézetek és a gyakorolt etika közötti teljes szadadás esetén a filozófus morálfilozófiája veszít érvényességébõl, vonzerejébõl, tulajdonképpen akár értelmetlenné is válik. A morál terén igaznak csak az fogadható el, amiért készek vagyunk személyes felelõsséget vállalni.” (Heller Á. 1996, 8.) Heller Ágnes kísérletet tesz arra, hogy a mai, pluralista korszak számára dolgozzon ki etikát. A jelenkor etikája nem lehet többé elõíró a hagyományos parancsetika értelmében, hanem az etika gyakorlati volta és az élet- és döntéshelyzetek elképzelhetetlen változatossága miatt pusztán beállítódásokat közvetíthet. Heller Ágnes kutatásaiban legtöbbször Arisztotelészre, Kantra és Hegelre támaszkodik. Munkásságának meghatározó élménye az egzisztencializmus. A kilencvenes évek elején angol nyelven kiadott mûvei -- General Ethics, A Philosophy of Morals és A Philosophy of History in Fragments mindhárom Oxford, Blackwell -- széleskörû nemzetközi érdeklõdést váltottak ki. A jelenkor etikai diszkusszióihoz egzisztencialista felelõsségetikájával jelentõs mértékben járult hozzá. Angolul kiadott könyveinek egy része megjelent vagy megjelenés alatt áll magyar nyelven is.

Vajda Mihály, a Budapesti Iskola másik jelenleg itthon tevékeny tagja, a debreceni egyetem filozófiai programját vezeti, ugyanakkor a hazai filozófiai viták vezetõ személyisége. Tájékozódása kiterjed az újkori filozófia majd valamennyi területére, Descartestól Derridáig és Rortyig. A klasszikus racionalizmus és empirizmus, a klasszikus német filozófia problémáiban ugyanúgy otthonosan mozog, mint a Kierkegaard, Husserl, Heidegger, Derrida és Rorty munkái által fölvetett kérdések között. Érdeklõdése a nagy korszakos kérdések felé fordul, olyan témák foglalkoztatják, mint a filozófia sorsa, szerepe a világban, a heideggeri fogalomkészlet használhatósága az ember léthelyzetének vagy a filozófia történetének értelmezésében. Jelentõs szerepe van abban, hogy a filozófia egyre határozotabban megjelenik a hazai a kulturális, esztétikai és irodalmi diszkussziókban.

Nyíri Kristóf kutatásai elsõsorban Wittgenstein, a Bécsi Kör, az angolszász analitikus filozófia területére terjednek ki. Ugyanakkor jelentõsek a filozófiai hagyományról, a filozófiai írásbeliségrõl és a számítógép által lehetõvé tett kommunikációs módozatok filozófiai vonatkozásával kapcsolatos kutatásai. Az amerikai filozófiai folyóirat, a Monist interaktív számot adott ki, melyet Nyíri Kristóf szerkesztett. A szám azt a kérdést vetette föl, és próbálkozott néhány aspektusa tisztázásával, hogy milyen lehetõséget kínál az új internet-technika a filozófiai kutatás számára. A kérdés azért is elsõrendû fontosságú, mert az emberiség története tanusítja, hogy a kommunikációs módszerek változásával, a beszéd mellett az anyagba vésett jelek megjelenésével, majd az írás különféle egyszerûbb, késõbb egyre bonyolultabb változatainak kialakulásával, a könyvnyomtatás feltalálásával az emberiség olyan fejlõdési változásokon ment keresztül, mely teljesen új életmódbeli, civilizációs és kulturális lehetõséget jelentett. Ezeket a változásokat azonban a történeti tudat és a módszerek hiánya miatt soha nem kutatták. Az írásbeliség, a jelközvetítés és a kommunikáció új típusának kialakulásával elõször történik meg, hogy a változás folyamatában már magát a változást is kutathatjuk. Ez ma még beláthatatlan esélyt adhat az emberiségnek a további fejlõdés alakításában. Az új írásbeliség nemcsak gyorsítja és könnyíti a kommunikációt, de vissza is visz a szóbeliség közvetlenségéhez, spontaneitásához, hasonló közösségteremtõ hatásokkal. Az írással és késõbb a könyvvel megjelent a társadalmi-történeti emlékezet, amit a gyors szövegprodukcióval járó könnyû és gyors szövegmegsemmisítés könnyen megkérdõjelezhet. Márpedig a kollektív emlékezet minden kultúra és civilizáció záloga. Nyíri Kristóf figyelmezet az új kommunikáció veszélyeire: “az így elõálló gondolkodás cseppfolyós, fragmentált, formulákban mozgó, nélkülözi a látásmód egységességét, sõt mintegy az önálló én meggyengülésével jár.” (Nyíri 1994, 40.) Nyíri Kristóf arra a következtetésre jut, hogy miközben az új közegek valamennyi elõnyét ki kell használnunk, nem szabad föladnunk olyan kulturális vívmányokat, melyek az emberiséget a mai kulturális szintre juttatták. A könyv és az írás fogalma, az emlékezet és fejejtés, a jelenlét és a szubjektum, a közvetlen és a közvetett kommunikáció minden változása mellett is, “a klasszikus könyvmûveltséget” meg kell õriznünk. (v.ö. id. mû 41-42.)

Fehér M. István egy remélhetõleg a világnyelveken is rövidesen megjelenõ könyvet adott ki, Heidegger-kutatásainak legújabb termékeként. Heidegger és a szkepticizmus tanulmányában az analitikus filozófia szkepticizmus-kérdésére próbálja meg a heideggeri választ rekonstruálni. A szerzõ a Lét és idõ egy szöveghelyébõl kiindulva arra tesz kísérletet, hogy elhelyezze a szkepticizmus fogalmát a heideggeri rendszerben. Fehér M. István filológiai elemzésekkel és pontos érvelésekkel mutatja be, hogy Heidegger radikális gondolkodóként radikális szkeptikus volt, aki nemcsak az ismeretelméleti paradigma ellentmondásosságából eredezette kételkedését. Heidegger szkepticizmusa magából a gondolkodás, a nyelv eredete felõl próbálta meg gondolni az egész filozófia történetét és nyelvét és ezáltal a legradikálisabb szkeptikusként értelmezhetõ.

Mint a részletesebben említett, radikálisan gondolkodó szerzõk példája is mutatja, a magyar filozófiában nemzetközi mércével is jelentõs, korszakmeghatározó gondolkodók vannak. Szinte valamennyi, az elsõ bekezdésben említett filozófusról hosszabban lehetne írni, amire itt nincs lehetõség. A magyar filozófusok nemzetközi ismertségének egyik legnagyobb akadálya továbbra is a nyelv. A filozófia eszköze a nyelv -- akár az irodalomé, ha más módon is. A filozófiai diszkussziókban való részvételhez nem lehet arra várni, hogy “egyszer majd” lefordítanak egy-egy magyar mûvet angolra, németre vagy franciára. Szerzõinknek, ha jelen akarnak lenni, maguknak kell megtanulni a nagy világnyelveken filozófiailag kifejezni magukat, ami majdnem olyan követelmény, mintha egy írótól azt várnánk, hogy ne anyanyelvén írja regényeit vagy költeményeit. A részletesen említett szerzõk mellett azonban az említett filozófusok közül többen és egyre többen vannak azok, akik valamelyik nyugati filozófiai nyelven írnak és adnak elõ A magyar filozófiának megvannak azok a tehetséges gondolkodói, akik rövid idõn belül a nemzetközi filozófiai élet élvonalába kerülhetnekm mint ez többek között a részletesebben tárgyalt gondolkodóknak már sikerült.

A magyar filozófiai életben jelentõs új filozófiai könyvsorozatok indultak, melyeket itt csak fölsorolni lehet. Az Osiris könyvkiadó több filozófiai sorozatot is kiad, többek közt az Osiris-Gond által gondozott “Horror Metaphysicae” sorozatot (szerk. Vajda Mihály), a Láthatatlan Kollégium kiadáványait (szerk. Babarczy Eszter és Erdélyi Ágnes) és egyéb sorozatokat. Az Atlantis kiadó hatalmas, strukturált filozófiai könyvkiadói programot valósít meg Miklós Tamás vezetésével. A Jelenkor kiadónál a kortárs filozófiát bemutató filozófia, a Dianoia jelenik meg (szerk. Boros János). Debrecenben adják ki a Latin Betûk filozófiai könyvsorozatot. 1998-ban megjelent új sorozat a Kávé kiadónál (szerk. Kelemen János).

A legfontosabb szakfilozófiai folyóiratok a Magyar Filozófiai Szemle, a Világosság és a Gond. Filozófiai tárgyú írások jelennek még meg idõnként a BUKSZ, a Holmi, a Jelenkor, a Nappali Ház, a Lettre Internationale stb. hasábjain, példázva a magyarországi filozófiai élet pluralitását. Meg kell jegyezni, hogy a könyvkiadók filozófia tárgyú könyvei eladási számukat tekintve a magasabb régiókba tartoznak.

A jövõ legfontosabb feladatai. 1. A könyvtárak külföldi könyvekel és CD-Rom lemezekkel való sokkal jobb ellátása. 2. A számítógéphálózat fejlesztése. 3. A magyar filozófiaoktatásban az idegennyelvû oktatás (elsõsorban angol, német és francia) arányának jelentõs növelése. 4. A legjobb PhD-diákok nemzetközi ösztöndíjjal való kiküldése és visszatérésük, hazai tanításuk biztosítása.

Irodalom

Fehér M. István, Heidegger és a szkepticizmus, Budapest, Korona Nova, 1998.

Heller Ágnes, Morálfilozófia, ford. Berényi Gábor, Budapest, Cserépfalvi, 1996.

Nyíri Kristóf, A hagyomány filozófiája, Budapest, T-Twins, Lukács Archívum, 1994.

Vajda Mihály, A posztmodern Heidegger, Budapest, T-Twins, Lukács Archívum, Századvég, 1993.

ddeak53 2011.01.12. 19:32:33

VAN-E VALAMI A SZŐNYEG ALATT?

Szeretném hinni, hogy igen. Horányi Özséb kérdezi:

- lehet-e egyezségre jutni az elmérgesedett konkrét vitában?
- lehet-e kooperálni nemcsak ebben az ügyben, hanem általában, hogy elkerülhetők legyenek a hasonló holtpontok?

Elvileg bizonyára lehet, de az érintettek ezt egyáltalán nem látszanak akarni. A december 15-től máig tartó szövegfolyamból mindkét kérdésre nézve egyértelműen negatív következtetés vonható le. Érdemes talán föltenni a kérdést: miért? Ezzel egyúttal túl kellene lépni azon, ami eddig történt: most már nem az a kérdés, hogy „lehet-e?” / „akarjuk-e?”, mert be kell látnunk, hogy nem. Arra érdemes választ keresni, hogy mi a kudarc oka. Alább ehhez néhány alkérdést és vázlatos válaszokat fogalmazok meg. A vita tétje ezek után az, van-e a remény arra, hogy a jövőben hasonló kudarchelyzetek elkerülhetők legyenek.

Miről folyik a vita?

Hogyan lehet tekinteni a Filozófiai Intézetben felgyülemlett konfliktushalmazra? Verziók:

(i) Egyszerűen karambol, vagyis olyan jelenség, amelyről persze lehet beszélni, de minek. Ahogy valaki (nem a karambolos hozzászóló) fogalmaz: meghozott egzisztenciális döntésekről nem lehet intellektuális vitát folytatni. Ha elfogadjuk ezt a választ, nem látjuk értelmét annak, hogy ki lehetne mozdulni a zéró összegű játszmák szűkös világából.

(ii) A vita a teljesítmény mérésének zavarairól folyik: az akadémiai teljesítést impakt indexek közé szorították, ugyanakkor a disztributív igazságosság értelmezhetetlenné válik, és kardinális javak hiányában fennáll a mérhetőség problémája. Példák: a vita emblamatikus figurái – vagy akár akadémiai doktorok, sőt akadémikusok is – a nemzetközi mezőnyhöz képest igen alacsony mutatószámokkal (Hirsch-index, SSRN rangsor stb.) bírnak; az akadémiai intézetek különböző „Acta” folyóiratai, bár angol nyelven jelennek meg, tökéletesen ismeretlenek a nemzetközi mezőnyben, annak ellenére, hogy pár éve a Kluwer adja ki őket, stb. Az „ISI Web of Knowledge” igazán nagy tekintélyű kereső, bizonyos szakmákban azonban béna: nem beszélve arról, hogy akadémikusaink 0 idézettséggel szerepelnek, megnéztem az emlegetett „Universiteit van Gent” egyik sztárját, a ma már 60 év feletti Eddy Wymeersch (összehasonlító jog) mutatóját, és összesen 2 db idézettséget találtam nála. További probléma: tisztázatlan, mit kell teljesíteni munkaköri kötelezettségként. Mivel szégyenletesen alacsonyak az akadémiai szférában a fizetések, nem várható az sem, hogy az adott szervezet iránt lojalitás alakuljon ki. Van olyan kolléga, aki elmegy napszámba vidékre is tanítani, és leadja ugyanazt, amit otthon, csak butított változatban. Mások egyetemi vezetői állásokra törnek, aminek révén a rendes fizetésük sokszorosát is megkereshetik. Egyes szakmákban (jogászok, közgazdászok) az épkézláb emberek jelentős része elment az üzleti szférába, nem utolsósorban azért, mert ott megbecsülik a kimagasló teljesítményt.

(iii) A tárgyalt konfliktus munkaügyi vita, amitől azért nem lehet eltekinteni, mert az erre vonatkozó szabályok nyilvánvalónak látszó megsértése eleve diszkreditálja az egyik oldalt.

(iv) Optimista változat: van a konfliktus mögött valami (az értelmiség szerepzavarai), ami jellemző a mai magyar társadalomra, és így a vita általánosítható érvényű. Ennek feltárásán érdemes munkálkodni, inkább megértésre, mint megoldásra törekedve. Elmulasztása a problémák szőnyeg alá söprése, a feltárás módja és közege viszont mai viszonyaink között nem lehet más, mint diskurzus azok között, akik bíznak abban, hogy a vita során alkalmilag kialakítható megegyezés.

Mi legyen a végeredmény?

Fölmerült variánsok:

- igazságot kell osztani: meg kell mondani a vita végén, kinek van igaza; vagy
- békét kell teremteni mediálással; vagy
- tágítani kell a tárgyalási platformot és érintkezési pontokat találni, közös nyelvet, mikroközösséget kialakítani.

Jelenleg mindegyik fenti forgatókönyv esélytelennek, ill. értelmetlennek látszik.

Hol tartunk?

Emlékeztető kommunikációs zavarokra:

- diskurzus helyett „portmanteau of words” (Finnigan’s wake), megrekedés a klisé és archetípus használatában (La cantatrice chauve);
- kooperáció és verseny ideális érintkezési formák, amelyek a fragmentált valóságból emelkednek ki; megközelítésük azonban csak akkor lehetséges, ha lehetséges nyitni a stratégiai racionalitás zárványaiból a reciprocitás logikája felé.

Hipotézis: kooperáció és verseny a maga helyén egyaránt jó, nem ezektől az intézményektől, hanem, ezek hiányától szenvedünk.

Lehetne-e másként?

A spirituális értékek nem eleve adottak, mivel befogadásuk a békeépítés folyománya ("én vetettem, Apolló öntözte, az Isten learatta", 1 Kor. 3, 6.), ami ezért lehetséges, mert

- az ego törekszik arra, hogy saját bezártságából kilépjen (szubsztantív feltétel);
- sikeresen létrejöhet kommunikáció (procedurális feltétel).

A Boros-Radnóti-féle konfliktus nem annnyira azért van, mert a felek nem tartják jónak a békét, hanem mert ahhoz érteni is kellene egymást; vagyis az etikus cselekvésnek messzemenően vannak kognitív feltételei is.

Minta: az ember a nyelvben van, és a szellem is a nyelvben van (Buber):

„Geist in seiner menschlichen Kundgebung ist Antwort des Menschen an sein Du. Der Mensch redet in vielen Zungen, Zungen der Sprache, der Kunst, der Handlung, aber der Geist ist einer, Antwort an das aus dem Geheimnis erscheinende, aus dem Geheimnis ansprechende Du. Geist ist Wort. Und wie die sprachliche Rede wohl erst im Gehirn des Menschen sich worten, dann in seiner Kehle sich lauten mag, beides aber sind nur Brechungen des wahren Vorgangs, in Wahrheit nämlich steckt die Sprache nicht im Menschen, sondern der Mensch steht in der Sprache und redet aus ihr, – so alles Wort so aller Geist. Geist ist nicht in Ich, sondern zwischen Ich und Du. Er ist nicht wie das Blut, das in dir kreist, sonder wie die Luft, in der du atmest.“

Csak nem fogyott el körülöttünk a levegő?

abrakadara 2011.01.12. 21:05:20

A Pálinkás interjú ugyancsak mai ellenpárja. Bolgár úr minden csak nem objektív kérdező. Micsoda meglepetés...

atv.hu/videotar/20110112_budai_gyula_nekiment_a_filozofusoknak

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.13. 01:02:12

Két hivatalos mondat, két súlyos állítás:
„Pálinkás József elmondta, hogy Vajda Mihály irányítása alatt az emberek jó része be sem járt a munkahelyére. Az elnök által indított belső ellenőrzés számos gazdálkodási hiányosságot tárt fel.”
vö.pl.: ( hvg.hu/itthon/20110111_mta_kaosz_filozofia_intezet )

Az elsőről empirikus alapon állítom: álságos és demagóg fogalmazás.
(Nem is föltételezem, hogy természettudós Elnök Úr ezt az állítást ne jóhiszeműen, ám jobbító felháborodásában vette volna át valamely kevésbé jóhiszemű informátorától.)
A másodikkal kontextuális problémáim vannak.
---------------------------------------------------------
Az elsőhöz: checkpoint vagy munkahely?

Járt valaki a kommentelők közül nevezett (2008 óta az Etele útra kitelepített, Boros előtt Vajda „elnöki megbízott/biztos” irányította) intézetben? Én 2009-ben jártam. Un. kutatószobái munkára aligha, leginkább pecsételő checkpoint-nak, esetleg melegedő konténernek alkalmasak. Általában „egypanel” méretűek, ha valakinek mond ez valamit. (Lakótelepen tipikusan a nagyi, vagy az újszülött félszobája.) Nagy jóindulattal annyi ember(páros?) dolgozhatna ott, ahány kutatói konténer van. (Kettőnek lennie kellett, mert ismerősöm azt mondta: menjünk át a másikba. Többet nem láttam még kiírás szerint sem.) „Korszerű” könyvtáruk viszont böhöm, ablaktalan, felülről is sötét „sportcsarnok”, szörnyű világítással ca. 10-12 méter magasból. Innét olvasószemüveggel is csak menekülni érdemes. Hova? Haza, saját fűtésű, világítású és egyéb rezsijű „munkahelyedre”. Az asztalodhoz. Esetleg kombinálhatod valamely belvárosi tudományos könyvtárral etc. Ott kint szakmatársaiddal még „kocsmázni” sem támad nagy késztetésed, mivel tudományos és kulturális világod végén vagy. Tisztában vagyok vele, hogy ezt jelenti per def. a kötetlen munkaidő: a kutató szabadon kutat. Valahol. Aztán heti 1-2 alkalommal pár órára bemegy az intézetébe… Ezt hívják ők kutató(i) napnak... amikor biztosan nem kutatsz.

Bizonyára az így szervezett humán (költségvetési) intézet legalább „gazdaságos”, mivel ergonómiáját és sajátos „műszerigényét” jótékony homály fedi, valamint akadémiai tulajdonú panel, feltételezem, házon belül csak szimbolikus bérleti díjú lehet. (Már csak azért is, mert a „sportcsarnok” nekem több száz nm-esnek tűnt. Becslésem szerint a konténeres kutatói térre a bérelt térből max. 5-10% eshet. Magas rezsi esetén ui. mi lenne a nem kutatói napok száz óráival és négyzetmétereivel?)
Én hozzászoktam a (drága) műszerekkel zsúfolt egyre szűkülő „konténerekhez”, laborokhoz és kiszolgálóműhelyekhez, sőt még szerviz kocsikhoz is. De ez Önök szakmája másnak tűnik.

Mint olvasom: kutatóintézetben is dolgozni, kutatni(!) kell. Ráadásul ott a munkatársak nem kis tanszéki szobákból vagy dohányzószegletekből indulnak előadó- és szemináriumi termekbe d o l g o z n i. Gondolom, utóbbiak alkotják egyetemi munkaterek (és a kapcsolódó üzemi költségek) tetemes részét.

Tehát még egyszer: checkpoint vagy munkahely? Ha utóbbi, akkor: no comment. Ha előbbi, akkor a sürgős cél valóban: pályázatok, projektek és transzparens verseny az elnyerhető grant-ekért, megbízásokért és egyéb támogatásokért. Pláne, ha a fiatalokról esik szó. Aztán kutatsz ott, ahová az szól, ahol akarsz, vagy éppenséggel otthon. Ha van ilyen neked. Közben, de a végén bizonyosan, elszámoltatnak. Ha svihák vagy, max. 1szer kapsz valamit. Pont. Nincs élethosszig lébecolás. Mindehhez minimális, profi adminisztráció és kicsi rezsi elég. Mint „ejrópában”, s a világban sok helyen. Az átállás néhány évet, némi méltányosságot és csipetnyi emberséget igényel, ha picit is európaiak vagyunk. Hosszabb távon azonban semmiképp se kellenek ingatlanok, mamut hivatalok és rezsik, komoly státuszok, jó vagy rossz igazgatók, költségtérítések stb. Nagy szavak sem. Nem kell a vízfejű fenntartó, s leginkább az élethosszig monostabil és örökölhető jólétű „nemzet tudósa” inaktív matuzsálemeinek kegye a fölösleges (Bocsánat, itt saját szakmám sokkal súlyosabb és aktívabb pénzforrásokba is beágyazott matuzsálemeire asszociálok elsősorban)

A másodikhoz: ki a tényföltáró valójában? Boros szerint ő kezdte 2010 első felében, de észrevette, hogy egy rejtélyes(?) magánszemély már feljelentetést tett. (Ld. föntebb, Boros-MTI.) Pálinkás Elnök Úr szerint viszont szokásos akadémiai rutinvizsgálat bukkant a bibire. (v.ö. Pálinkás nyilatkozata) Most akkor mi van? És mikor? No jó, véletlen egybe esés, hogy házon belül és kívül többen és egyszerre ugyanazt a „cáparajt” detektálta. Van ilyen. Úgy tűnik azonban Boros igazgató nélkül is automatikusan feljelentésnek kellett keletkeznie (Nem csak a rejtélyes magánszemélyének!), hacsak nem volt cinkos vagy figyelmetlen maga az Akadémia is.
Továbbá: vajon a 2009-es igazgatói pályáztatás és kinevezés, esetleg már a 2008-as (visszavont!) pályáztatás is a 2010-es tényföltárás mozzanata volt/van/lesz? Boros mindkétszer pályázott. A 2008-asban Hellerék/Vajdáék teljes mellbedobással támogatták Forraival szemben. Miért is? És miért is nem nevezték ki akkor, egyértelmű többségi támogatás mellett? Később viszont miért igen, egyértelmű támogatatlansága ellenére is? Mi van, ha előszörre kinevezik, s nem Vajda lesz a felkért mb. igazgató? Milyen „brancsra” céloz akkor a nagy tényföltárás, vagy tényföltáró? Arra, amelyben köztudottan Boros is „nyelvileg” beágyazott (volt)? Hogyan „emancipálódik” akkor most Hellerék maffiájának nyomása alól a filozófus-társadalom? És ki lenne az igazi ágens? Maga az igazság? Belegondolni is tereh. Segítsen valaki!
Avagy a 2009 karácsonyi, kapatos mispóhézás volt a tényföltárás első spontán, még „artikulálatlan” megnyilvánulása? (Részeg ember kimondja az igazat… filozófuskáim, többet kellene iszogatnotok!)
Esetleg odáig gyorsultunk már az igazság felé zuhanásban, hogy minden fordítva volt/van/lesz? Dörren, majd villámlik, végül valami égi jelenség is van, ami már nem hangzik, nem is látszik… de a beavatottak mindig is tudták… és teszik? Vannak problémáim, minimum az azonossággal. Ha igazán meg akarom érteni, egyáltalán nem értem. Ha nem igazán akarom megérteni, akkor persze vannak válaszaim.
Ez itt filozófus ügy, ami nekem kissé magas, sőt inkább (hurrá, mindjárt filozófus leszek!) „transzcendens”.

(Éjnek idején, a hullámzás zajában, embereink az ágyúkhoz lopóznak, köteleiket átvágják és kanócgyújtás után a fékező ékeket kirúgva gyorsan a tengerbe vetik magukat… Kalózok.)

horányi özséb 2011.01.13. 08:19:29

A december 21-i beszélgetés első megszólalója Sipos Júlia volt a Párbeszéd Házában. Szavainak tolmácsolására kért:

A kérdés az, van-e helye a független értelmiségi szerepnek a társadalomban? Vajon szüksége van-e ennek a társadalomnak az e fajta értelmiségi szerepre? Mintha nem volna, véli Horányi Özséb. Mintha most csak a pártos, a valahova tartozó értelmiségiek számára teremne babér. Független, szabad értelmiségi szerep nincs.

Magam is föltettem már ezt a kérdést a rádió nyilvánosságának, amikor független szociológiai kutatásokról érdeklődtem, nincs-e szüksége egy társadalomnak arra, hogy ne megrendelésre dolgozzon cégeknek, hanem független kutatásokat végezzen. És bizony hasonló válaszokat kaptam: nem kell. Mégis, ezekre az emberekre szükségünk van. Akkor van szükségünk – civileknek, vagy bárkinek, - hogyha azt tudják felmutatni, ami a stílusuk, az értékük. Nevezetesen a konfliktuskezelést, amiért ők egy társadalomban példák lehetnek, amiért el lehet őket küldeni tanítani, vitákat vezetni. Ha nem adnak ilyen mintát, vagyis csak a negatívumok érkeznek tőlük a társadalomhoz, akkor azt a pici kis tőkéjüket (idézőjelben) is elvesztik, amiért fölnéztünk rájuk, amiért elhittük azt, amit mondanak, ahogy interpretálják számunkra a nagy filozófusokat, a szerzőket, ahogy végzik a kutatásaikat…

Papp Zsolt írt jó néhány évvel ezelőtt, halála előtt egy cikket az ÉS-ben „A visszavonulás művészete” címmel. Aminek az volt a lényege, hogy ha rossz helyzetben vagyunk, akkor is valahogy meg kell próbálni jól kijönni belőle és nem egyre jobban belekérgesedni a rosszabbnál-rosszabb helyzetekbe.

horányi özséb 2011.01.13. 08:26:15

Mezei Balázs nem tudott jelen lenni a december 21-i beszélgetésen a Párbeszéd Házában, de küldött egy írott állásfoglalást és kérte, hogy adjam közre, íme:

Lincsfilozófia

Az, hogy a filozófiának vége van, kétes. Mert ha vége van is abban az általános értelemben, ahogyan Heidegger és őt követve sokan állították, nincs vége az utóhatások tekintetében. A filozófia végéről beszélni maga is filozófiai beszéd. Amikor valaminek a befejezése kerül terítékre, a teríték a befejezés talapzatán áll. A negatív önmeghatározás, az elvetés burkoltan kötődés, amelyben az elvetés és kapcsolódás kettőssége disszonáns: kognitív, érzelmi, akarati vagy más módokon. A filozófia itt meghasad, de még mindig az, ami: filozófia, ahogyan ezt harmadfél évezreddel ezelőtt kitalálták
A filozófia régi története a legszorosabban kapcsolódik a tömegmozgalom azon fajtájához, amelyben egyesek indítása nyomán sokak indulnak el egy bizonyos úton, amelynek vége az erőszak. Szókratész ehhez hasonlóan halt meg, noha nem a törvényhozás távollétében, sőt: törvényes processus keretében. Így halt meg Jézus is, és még sokan, akik szembekerültek a kor felfogásával. Az erőszakot ritkán vezérelte tiszta logika; gyakrabban érzelem, indulat. Ez az indulatiság a legélesebben áll szembe a dialektikus, a sztoikus, az arisztotelészi, az újplatonikus, a racionalista, a transzcendentális, a pozitivisztikus gondolkodással, amelyekben mindig az ésszerűség áll az előtérben, amely az erőszak, az indulat fölé emelkedik, azt maga alá tagolja. Az ésszerűség hordozója mindig az egyén, az indulaté a tömeg. Hegel ésszerűségével szemben Marx a nyílt erőszakra buzdít. Ez is filozófia? Valamiképpen igen: az a pólus, amellyel szemben a filozófus, a régi értelemben, meghatározhatta magát.
Aki ma filozófusnak nevezi magát, a régi történet értelmében teszi, még ha annak utóhatásaira gondol is. Ezzel választás elé kerül, amely a régi gondolkodást meghatározta: az ésszerűt vagy az indulatit követi-e. Az egyén józan mérlegelésének ad-e utat, vagy a tömegmozgalom indulatának; a törvényességnek vagy a lincselésnek. Kétségtelen: a lincselés, az erőszak is ott van a filozófia régi történetében, éppen mint olyan esemény, amelytől a filozófus elhatárolódik; amelyben nem vesz részt; amelyet megvetve elutasít. Vajon azt az erőszakot utasítjuk el, amely az ártatlant éri? Nyilvánvalóan nem. A filozófus, a régi vagy az új, nem csupán az ártatlant védi, mintha jogosnak tarthatná a bűnös meglincselését. Éppen ellenkezőleg: a filozófus elutasít minden lincselést, legyen ennek áldozata bárki is. Nem azért teszi ezt, hogy az áldozatot feltétel nélkül felmentse, hanem azért, mert az áldozatot is megilleti a körültekintő processus. Tömegverekedésben nem lehet mérlegelni. Inter arma lehetetlen filozófiai kérdéseket eldönteni.
Vannak azonban, akik azt állítják: az, aki jelenleg az áldozat, maga is erőszakos volt és maradt – igazából ő a valódi erőszaktevő, míg a vele szemben fellépők önvédelmet gyakorolnak. Talán így van ez, talán nem. A jelen helyzetben ezrek támadnak egyre, aki lehet bűnöző, lehet erőszaktevő, lehet bárki: de ez a helyzet jelen állapotában alaposan nem dönthető el. A filozófia nem válhat lincseléssé; vagy ha igen, az megtagadása annak, amit a régiek és a maiak erről a kérdésről beláthatóan gondolnak.
Mindez természetesen vonatkozik a kialakult hazai vitára, amelyben némely személyek buzdítására ezren rontanak neki annak, akit ők, a sokaság erőszaktevőnek tart. Meglehet, igazuk van. Abban azonban semmiképpen sincs igazuk, hogy a kérdés a tömegmozgalom útján lenne eldönthető. Aki ehhez a mozgalomhoz csatlakozott, talán észre sem vette, de maga határozta meg a helyét a filozófia történelmi egységében: azok oldalán, akik Szókratészt és vele a filozófiát kivégzésre ítélték. Ezen, ismétlem, nem változtat az, hogy az áldozat mit vagy mit nem követett el.
Mindezzel azt kívánnám védeni, aki a tömegmozgalom szerint az erőszaktevő? Igen is meg nem is. Igen, mert a jogszerű, körültekintő eljárás mindenkit megillet; a józan mérlegelést nem helyettesítheti a tömegmozgalom. S nem, mert egyetlen pillanatig sem tagadom, hogy az áldozat maga is erőszaktevő sok tekintetben; helytelen lépései joggal váltanak ki visszautasítást. Azt viszont a filozófia valódi tartalma alapján nem fogadhatom el, hogy a visszautasításnak tömegmozgalom formájában kell kifejezést találni. Ez az út nem vezet a kívánatos célhoz. Ha ezt a filozófusok nem tudják, az szégyen mindannyiunkra, akik ezt a tudományt tanultuk és műveljük.
Ezt egyedüliként ki kell, hogy mondjam, szemben a sokasággal: itt nem a sokaság dönt. Ebben a kérdésben jogszerű, körültekintő eljárás kell, hogy döntsön, nem hőzöngés és tömegmozgalom, heccelés és uszítás. Szégyennek tartom, hogy egyedül vagyok kortársaim között, aki ezt nyíltan megfogalmazza: szégyen a korra és e tudomány művelőire.
Mint korábban is hangsúlyoztam: az áldozatot meg kell védeni. Ez éppúgy érvényes a régi áldozatokra, mint a mostaniakra. Jogszerű eljárást kell biztosítani, körültekintést, az indulatiság, az elfogultság, tömegheccelés kizárását. Egy petíciót nem fogalmazhatunk meg egyes személyek ellenében, in personam. Megfogalmazhatunk egyesek védelmében, egy ügy mellett, bizonyos célok megjelölésével, szabályok, követelmények kívánalmak betartásáért. De az, hogy egy embert állítunk a célpontba, morálisan, filozófiailag elfogadhatatlan – hacsak nem arról van szó, hogy a filozófiát összetévesztjük a lincseléssel. Ha ez az utóbbi történik, az tényleg a filozófia vége.

Utóirat: […] „A műsorszolgáltató köteles tiszteletben tartani a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjét, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek, a nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére.”

Ez a paragrafus a régi médiatörvényből származik, amely még nem volt alkalmazható internetes felületekre. Ma már az új médiatörvény ezt a felületet is hatály alá vonja. Joggal. Semmilyen közösségi megnyilvánulás nem lehet alkalmas egyes személyek elleni gyűlölet-keltésre. Értelmezésem szerint egy petíció, amely konkrétan meghatározott személyek ellen íródik, ellentétben áll a jogszerűséggel, illetve a régebbi és újabb médiajoggal.

Bodnár István 2011.01.13. 08:45:40

@horányi özséb: Ezek nagyon emelkedett gondolatok. Ezzel együtt, mint a december 21-i összejövetelen is mondtam, várjuk Mezei Balázs javaslatát, hogy szakmánk széles körei milyen módon nyilváníthatnák ki, hogy Boros János eddigi működése alapján nem kétséges, hogy alkalmatlan az MTA Filozófiai Kutatóintézetében az igazgatói feladatok ellátására. I.

postcox 2011.01.13. 09:07:27

@mérnyök:

Sokkal gyakorlatiasabb vagyok, mint az iménti emelkedett mondatok szerzője, ezért Mérnyök fenti leírását szeretném szárazon kiegészíteni (a múlt héten jártam a FI épületében, hogy ott dolgozó barátommal átbeszéljük a kialakult helyzetet). Egyetértek Mezei Balázzsal, a lincshangulat nem tesz jót a filozófiának. Ezért tartom sajnálatosnak, hogy a sajtó tegnap már a külföldi hangulatkeltést irányító liberális értelmiségi csoport hazaárulásáról beszélt (Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke), s félek, holnapra várható, hogy e csoportot sikerül „azonosítani”.
Adatok:
elhelyezés: városszéli panel irodaház (műkörmös, notebook-szerviz, utazási iroda stb.), aki ott dolgozik (van aki kénytelen), annak a munkaidejéből napi kb. 2 óra az oda-vissza utazás (ha valami kell a nagy könyvtárakból vagy be kell mennie valamelyik egyetemre, akkor ismét…)

kutatószobák: van mindösszesen 2 (kettő!) darab, a panel-épületek félszobáinak méretében.

íróasztalok: az egyikbe 3 (három), a másikba 4 (vagy öt) van bezsúfolva, úgy, hogy ha mind a húszan bemennének, állva nem férnének be, leülésről, íróasztalról, számítógépről szó sem lenne

könyvtár: valóban az Ön által leírt, kibírhatatlan hodály (sötét és hideg lovarda), állománya a 70-es években volt utoljára komolyan karbantartva (persze az akkori igényeknek megfelelően), azóta évi 6-8 könyvet vesznek, elektronikus adatbázisra előfizetni nem tudnak

személyzet: egy félállású, nyugdíjas titkárnő, egy félállású bérelszámoló és egy könyvtáros

bérleti díj: az épület az akadémia tulajdona, de egy ingatlankezelő kft-n keresztül hasznosítja. E kft továbbadja azt egy másik kft-nek, s az intézet ettől bérli. Mivel a sor hosszú, a négyzetméter-ár kicsit magasabb(!), mintha a belvárosban bérelnének irodákat.

orulunkvincent 2011.01.13. 10:11:32

" Ma már az új médiatörvény ezt a felületet is hatály alá vonja. Joggal. Semmilyen közösségi megnyilvánulás nem lehet alkalmas egyes személyek elleni gyűlölet-keltésre. Értelmezésem szerint egy petíció, amely konkrétan meghatározott személyek ellen íródik, ellentétben áll a jogszerűséggel, illetve a régebbi és újabb médiajoggal." (Mezei Balázs egyetemi tanár)

Ez olyan mint az Alice Csodaországban.

Radnóti Sándor 2011.01.13. 11:40:08

Mezei Balázs emelkedett álláspontjának szép próbája lehetne, ha a lincshangulat szításával kapcsolatban védelmére kelne kollegáinak abban az újságban, amelynek rendszeres szerzője. Ha nyilvánossá tenné, hogy az önkényesen összeválogatott, rosszindulatúan tálalt sejtetések és gyanúsítások, amelyekre aztán kommentárokban tényként térnek vissza, s napról napra súlykolják, ízlése ellen való. Ha tájékoztatná e lap olvasóit, hogy a pályázat, a grant a kutatás bevett finanszírozási formája, s az összegekkel való dobálózás mit sem ér, ha elfelejtik megemlíteni, hogy hányan kapták és mennyi időre, s annak hány százaléka fordítható személyi kiadásokra. Ha rosszallását fejezné ki filozófiai fogalmak demagóg gúnnyal való említésével kapcsolatban. Ha fölemelné szavát pályatársai megbélyegzése ellen (ki "kitől" kapott Széchenyi-díjat, stb.), ahol - ha már semmit nem találnak, mint kiváló kollegánk, Steiger Kornél esetében, akkor - elegendő egy egykori Soros-díj megemlítése is (amely főbenjáró bűnben, mint tudjuk, dr. Orbán Viktor sem vétlen, hiszen oxfordi évét, s azt megelőző éves ösztöndíját ennek az alapítványnak köszönheti). Ha megemlítené, hogy a pályázati rendszerből a liberális filozófusok kiemelése abszurd, hiszen lehet válogatni akár csak a mi sikeres pályázatunk évében ilyen címekből is: Anjou-kori Oklevéltár; A Kárpát-medence történeti genetikája; MUSICA SACRA: Értékmegőrzés értékátadás; Bartók Béla zeneműveinek kritikai összkiadása; stb., stb., stb. Ha distanciálná magát a tudatlanság és rosszindulat keverékéből álló leleplezésektől ("Régi írásaikat adták ki újra a luxusfilozófusok" - ez történetesen az összehangolt támadás másik fórumán, a Magyar Hírlapban jelent meg), vagy a tájékozatlansággal sem menthető - félek, nincs rá más szó: aljas - hazugságoktól és ferdítésektől, ami az "új tények" megismerésétől hatalmasan meglepődött Boros J. nyilatkozatából árad. (Ő most értette meg, miről szólt a filozófus-petíció.) Igen, Balázs, most kellene előállni a farbával, hogy kiderüljön, azon az ágon, amit most oly ambícióval fűrészelnek, egyként gubbasztanak a konzervatív és a liberális filozófusok.

hower 2011.01.13. 12:05:24

@mérnyök: "Boros mindkétszer pályázott. A 2008-asban Hellerék/Vajdáék teljes mellbedobással támogatták Forraival szemben."

Ez megdöbbentő, ha igaz.

BabszemJankó 2011.01.13. 13:37:18

@postcox: bérleti díj: az épület az akadémia tulajdona, de egy ingatlankezelő kft-n keresztül hasznosítja. E kft továbbadja azt egy másik kft-nek, s az intézet ettől bérli. Mivel a sor hosszú, a négyzetméter-ár kicsit magasabb(!), mintha a belvárosban bérelnének irodákat.

Ehhez csak annyit érdemes hozzátenni: az a cég, amelytől az FKI közvetlenül belvárosi léptékű bagóléért bérli a helyiségeit, százszázalékos MTA tulajdonú cég, név szerint az MTA-MMSZ Műszer- és Méréstechnikai Szolgáltató Kereskedelmi Kft.:
mta.hu/cikkek/az-mta-titkarsag-tobbsegi-tulajdonaban-allo-gazdalkodo-szervezetek-118271/

Pontosabban a Kft. honlapjának tavaly november 21-i közlése alapján ez a cég a tulajdonos döntése alapján beolvadt az MMSZ-2000 Kft-be. Hogy ez a Kft. ki fia-borja, mekkora benne az MTA tulajdoni hányada, arról nem szól a fáma.
www.mmsz.hu/actual.php

BabszemJankó 2011.01.13. 13:50:07

@postcox:
Megfejtés: az MMSZ-2000 Kft. is 100 százalékos MTA tulajdonban van:
mta.hu/cikkek/vallalkozasokban-valo-tulajdonosi-reszvetel-107101__5541

Menő Ernő (törölt) 2011.01.13. 14:45:44

@Radnóti Sándor:

Mielőtt elmerülnénk Mezei Balázs morális kötelezettségeiben, érdemes rákérdeznünk, hogy vajon mi viszi rá a MN és MH újságíróit arra, hogy ilyen vehemens támadást intézzenek a filozófusok ellen. A kérdést úgy is feltehetjük, hogy mi az a vörös posztó, amire a jobboldali média bikaként ront rá. Véletlenül nem éppen az "orbánviktorozás", pl. hogy telekürtöljük a világot azzal, hogy OV annyira elvetemült, hogy még arra sem vagyunk képesek, hogy egy levegőt szívjunk vele? (úgy látom OV neve a blogbejegyzésből sem maradhatott ki...)

Nem azt mondom, hogy rettegjünk a hatalomtól és fogjuk be a szánkat, hanem hogy érdemes lett volna erre az ÁGRA gondolni, mielőtt ilyen sarkosan fogalmazunk. Az ágon amúgy nem pusztán konzervatív és liberális filozófusok gubbasztanak, hanem sok olyan filozófiával foglalkozó ember is, aki szeretne kimaradni a politikából. Jó volna, ha egyesek szélsőséges nézetei miatt nem sütnék ránk a léhűtő tolvaj béklyót.

dobray · http://mandiner.blog.hu/ 2011.01.13. 15:30:44

szvsz: a Heller Ágnes és Radnóti Sándor által képviselt Lukács-iskola és -óvoda megérett a bezárásra. Az meg, hogy ők nyugaton akkora tekintély lennének, egyszerűen marhaság. Fáj, nem fáj, jelenleg Molnár Tamás nagyobb és ismertebb tekintély mint Lukács vagy a keltetőjéből kikerült emberek. Emellett meg ha Heller szerint tényleg nincs tudományos mércéje a filozófiának, ahogy azt az MN idézte tőle, akkor mi a frászt keresnek ők a tudományos életben? Kérek, kapok pénzt tudományos tevékenységre, amivel el kell számolna, de úgy gondolom, hogy nincs mérce? Ez vicces. A Filozófia Intézeti balhé alapja pedig az, hogy kiszerveztek pénzért olyan munkákat, amelyeket nekik kellett volna megcsinálni, hiszen azért dolgoznak. Az előző, átalakítási balhé pedig abból adódott, hogy nem jártak be dolgozni a népek és nem tették a dolgukat. Heller Ágnes szerint nincs networkje, csak szellemi tekintélye. Eközben mindenhonnan hallani, hogy Hellerék próbálják kigolyózni a nekik nem tetsző embereket. Szellemi tekintély, aha.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.13. 16:15:19

Most látom, hogy fentebb már sokkal tájékozottabbak nálam, de mégis megfontolásra ajánlom:

@postcox:
„bérleti díj: az épület az akadémia tulajdona, de egy ingatlankezelő kft-n keresztül hasznosítja. E kft továbbadja azt egy másik kft-nek, s az intézet ettől bérli. Mivel a sor hosszú, a négyzetméter-ár kicsit magasabb(!), mintha a belvárosban bérelnének irodákat.”

Biztos benne? Gondolja meg! Ez nagyon súlyos vád. Ezt nem hiszem. Budai kormánybiztos meg ne tudja! Ha nem igaz, akkor rágalom. Ha igaz lenne, akkor azt az állítólagos filozófus „feed back”-et hetente/naponta meg lehetne találni, gondolom évekre visszamenően. Még egyszer, gondolja meg!
Ui. amit állít: költségvetési támogatást (pl. egyik intézetéét) részben gazdálkodási eredménnyé is visszakanalizál a fenntartó. Ugye érti? (egy pénz két helyen: költve/kutatásra fordítva etc. & gazdálkodási bevétel) Épületfölöslegű, leépülő nagyobb cégek szoktak így eljárni rész-érdekeltségeken keresztül, hogy gazdálkodást színleljenek. (Bezártuk ugyan, de még bérbe adjuk... aztán: magas a költség, drága a működés, tovább bezárunk, elbocsátunk… and so on. Csak a vezetés fizetése marad végig. Ők utolsó pillanatig „küzdenek” a megmentésen) Ezt manapság az ellenőrök (a szabadpiacon hiénák is!) azonnal észre kell vegyék. Hiénának ui. „nyomott” vagyon, lehet nyomulni. Nem is hiéna ez általában, hanem megmentő, aki gyakran „belülről” jön. Néha 5-10%-ra megy le a léc.
Még-mégegyszer: megalapozatlanul nem szabad vádaskodni súlyos milliókkal!

@Radnóti Sándor „ … azon az ágon, amit most oly ambícióval fűrészelnek, egyként gubbasztanak a konzervatív és a liberális filozófusok.”
Családi mondás jut eszembe:
Ha almádat kukac fúrja, nem célszerű „ellenkukacot” küldeni. Mi lesz az almádból? Almának nincs jó kukac!

Középiskolában, még elsőben károgta egy öreg töritanár, már nem emlékszem minek kapcsán, hogy „az ellentől jött árulót, miután megvendégelték és kifaggatták,szabályosan elítélték árulásért, majd felakasztották. Az ellentáborba pedig minderről hírnököt menesztettek. Ui. bár hadban álltak egymással, mégis partnerek voltak” Miben is? A mesével bizonyára lelkifröccsözött nekünk az öreg.

Mindazonáltal erősen nem gondolom, hogy bárkit kukacnak, ördögnek, vagy árulónak szabad mégoly kombattív vitában is tekinteni. Kompetens és inkompetens, szabályos és szabálytalan cselekvések sok egyéb paraméterrel együtt viszont jól megítélhetőek. Ha valaki „vezetéstechnikailag” valóban ennyire nem tud bánni az adott jármű volánjával, akkor valahogy el kell érni, hogy legalább ne nyomja tovább esztelenül a gázt. Még ha meg is van győződve szent küldetéséről, még ha valóban súlyosan és hibásan katalizálják, akár provokálják is ebben,akkor se. Ennél bizonyára sokkal okosabb és intelligensebb is, csak már eszetlenre hergelték innen is onnan is. Nem mindent nyerő nyertesek és mindent vesztő vesztesek lesznek a végén. Még akkor sem, ha egyesek ebben szocializálódtak eddig. Roncsderby lesz és mindannyian ugyanabban a szakadékban kötnek majd ki. Az ártatlanok is!
És oda lesz az alma.

@dobray: Röf! No Comment. Röf!

abrakadara 2011.01.13. 17:08:05

@dobray:
Arra tényleg jó lenne már valami épkézláb magyarázatot hallani hogy miért is kellett a pályázati résztvevők Bt.-ibe kipakolni pénzt? Gyanúsan nagy a hallgatás ezen a téren.
Az hogy Boros ámokfut, ebből a szempontból más lapra tartozik.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.13. 17:13:52

@hower: @mérnyök: "Boros mindkétszer pályázott. A 2008-asban Hellerék/Vajdáék teljes mellbedobással támogatták Forraival szemben.
Ez megdöbbentő, ha igaz"

Több helyről is lehet tudni, pl.a Narancsban egykor ez volt:

"A Borbély Gábor intézetigazgatói mandátumának lejárta után kiírt 2008-as igazgatói pályázatot az MTA vezetése a célegyenesben visszavonta, és az intézet vezetésével átmenetileg Vajda Mihályt bízta meg. Boros János akkor is pályázott, ellenfele Forrai Gábor volt, aki a filozófia angolszász analitikus hagyományához kapcsolódik. Ezért történhetett meg, hogy a jelölő folyamat részben tudománypolitikai dimenziót is kapott, az ún. kontinentális filozófiai tradíció hívei - noha elismerték szaktudását - féltették Forraitól az intézet addigi profilját. A filozófus akadémikusok nagy része ekkor Boros pályázata mögé sorakozott fel, sokan azok közül is, akik mára legtevékenyebb ellenfeleivé váltak. Egy forrásunk úgy gondolja, most, hogy Boros - megítélése szerint - problémás vezetőnek bizonyult, egykori támogatóinak, mai ellenfeleinek még inkább el kellene gondolkodni akkori döntésük helyességén."

Bodnár István 2011.01.13. 20:59:35

@Menő Ernő: Nem azt mondom, hogy rettegjünk a hatalomtól és fogjuk be a szánkat, hanem hogy érdemes lett volna erre az ÁGRA gondolni, mielőtt ilyen sarkosan fogalmazunk. Az ágon amúgy nem pusztán konzervatív és liberális filozófusok gubbasztanak, hanem sok olyan filozófiával foglalkozó ember is, aki szeretne kimaradni a politikából. Jó volna, ha egyesek szélsőséges nézetei miatt nem sütnék ránk a léhűtő tolvaj béklyót.

Ez így nem kerek. Itt Menő Ernő elfogadni látszik, hogy bárkire, akár saját magának, akár egy szakmabelijének valamilyen politikai véleménye miatt rá lehetne sütni a léhűtő tolvaj bélyegét. Ez, hogy amúgy mezeisen fogalmazzak, a hatalomból eredeztetett bilincsfilozófia axiómaszerű elfogadása, vagy annak legalábbis eltűrése. Ezt azért inkább kerülni kellene. I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.13. 22:08:57

@Bodnár István:

Természetesen nem fogadom el, hogy egy politikai állásfoglalás miatt valaki tolvajnak lehessen nevezni, ha szavaimat így lehetett érteni, akkor nem voltam világos. Pusztán azt állítom, hogy a szakmai bizonyos jeles képviselőinek igen markáns politikai állásfoglalása vezetett a mostani heves jobboldali támadásokhoz, és ahhoz is, hogy azok a kollégák, akik egyáltalán nem gondolkodnak hasonló módon, most ugyanabban a pocsolyában találják magukat. Ezt azért bátorkodtam felvetni, mivel Radnóti Sándor Mezei Balázs morális kötelességeit hozta szóba. Véleményem szerint amikor egy csoport neves képviselője a hangját hallatja, akkor azt felelősséggel kell tennie, gondolva a szakma tagjaira és érdekeire. Én elfogadom, hogy Radnóti Sándor vagy Heller Ágnes apadhatatlan ellenszenvet érez OV iránt, de nekem meg engedessék meg, hogy kikérjem magamnak, hogy az ő politikai szerepvállalásuk miatt engem vagy más kollégáimat léhűtő tolvajnak nevezzenek (mert most MINDEN filozófus az). Ezt pedig nem lehet egyszerűen a jobboldali sajtó gonoszságára kenni, mert igenis kellett ez a "liberális filozófusi kör", hogy felhergelje őket. Nyilván a sajtó morális felelősségét feleslegesen vetem fel, ők azt csinálják, amiért fizetik őket, de okos emberek (itt állítólag okos emberekkel van dolgunk) lehetnének annyira előreláthatóak, hogy nem húzogatják addig az oroszlán bajszát, amíg az egyszer csak visszacsap. Vagy azt gondolták, hogy ülni fognak csendben és hatalomból nem fognak egyszer csak visszalőni?? Olyan könnyű a megsarcolt átlagembert a semmitevő, nem dolgozó filozófusra uszítani, főleg ha már az MTA-n keresztül meg is osztották a célcsoportot (hiszen már kiderült BJ-nak hála, hogy ott ugye nem csinálnak semmit...). Az NKTH-s ügyekből nyilván nem lesz elszámoltatás vagy feljelentés, de arra pont jó, hogy totál hülyét csináljanak belőlünk, és hogy jó ideig semmire se adjanak pénzt.

ropolyi lászló 2011.01.13. 22:42:45

@Menő Ernő: "engedessék meg, hogy kikérjem magamnak, hogy az ő politikai szerepvállalásuk miatt engem vagy más kollégáimat léhűtő tolvajnak nevezzenek (mert most MINDEN filozófus az)"

Azt hiszem érdemes különbséget tenni aközött amit egyesek (még ha sajtómunkásokról van is szó) mondanak és aközött ami valóban fennáll.

Sok ember képes erre a megkülönböztetésre - a filozófiával foglalkozóknak pedig ez elvben hazai pálya.

A várható sajtóvisszhang figyelembe vételének vannak könnyen belátható személyiségi jogokhoz kapcsolódó korlátai, mindazonáltal úgy tűnik egyes szerkesztők és újságírók efféle korlátokat egyáltalán nem tartanak tiszteletben.

orulunkvincent 2011.01.13. 23:52:25

@Menő Ernő: Alkotmányunkban nincs szó arról, hogy választott vezetőinket nem kritizálhatjuk igen határozott formában. Éppen ellenkezőleg, legszentebb jogunk, hogy ezt megtehetjük. A szabadságunk ünnepe, amikor a hatalmat kritizálja egy filozófus. Orbán Viktornak büszkének kellene lennie arra, hogy hozzájárulhatott ahhoz 1989-ben, hogy Magyarország miniszterelnökéről bárki félelem nélkül elmondhassa a véleményét.

postcox 2011.01.14. 07:34:00

@Menő Ernő:

Tényleg azt a javaslatot olvasom itt, hogy jobb, ha az értelmiség meglapul, mert akkor a hatalom talán békén hagyja, s esetleg még azt is megengedi, hogy egyesek filozófiával foglalkozzanak? A hatalom következő „kérése” az lesz, hogy ne akármilyen filozófiával tessék foglalkozni, hanem olyannal, amely megfelel a magyar léleknek (s azt, hogy mi felel meg, majd ő megmondja).
Tényleg azt a javaslatot olvasom itt (feltehetőleg egy filozófustól), hogy fogadjuk el a tabukat, mert akkor megmaradhatunk a jó 70-es évek langyos vizében („lehet itt kérem előremutató javaslatokat tenni, de Kádár elvtársat bírálni azért mégsem”)? A kritika legyen „építő”, s ne a gaz imprialistákat szolgálja!

Menő Ernő (törölt) 2011.01.14. 08:19:54

@postcox: Nem, rosszul olvassa, nem ezt mondtam.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.14. 08:51:56

@orulunkvincent:

Ezt most is félelem nélkül meg lehet tenni, a jobboldali sajtótermékektől vagy Budai Gyula vizsgálatától a pályázatokban érintetteknek nincs mitől félniük (pl. a mai cím: "Nietzsche fontosabb volt a romaügynél" - ez a már a kiírókat, elbírálókat támadja). Nem azt akarják, hogy féljünk, hanem egyszerűen le akarnak minket járatni. Nem az a problémám, hogy határozott politikai állásfoglalást tesznek egyesek, hanem ennek a módja. Kulturáltan is lehet OV-t kritizálni, én egy leprásra vagy egy gyilkosra mondom, hogy nem akarok vele egy levegőt szívni. Kb. olyan, mintha egyesek sportot űztek volna abból, ki tudja jobban OV-t démonizálni (ez már jóval több mint politikai állásfoglalás).
Miért ne vethetném fel ezen emberek felelősségét a rólunk kialakított kép megformálása kapcsán? Ha egyesek úgy akarják felmutatni mennyire szabad szellemek, filozófusok, hogy lázadót játszanak a viktorokráciában (ami bohózatnak is gyenge), akkor azt ne az egész szakma rovására tegyék.

kiralynorbi 2011.01.14. 15:45:53

@Menő Ernő: Ezt most is félelem nélkül meg lehet tenni

"Jó lenne, ha nem felednék, hogy a hazaárulásért egykoron halálbüntetés járt."
Simányi Frigyes: "A baloldal viszonya a hazához", Magyar Nemzet, 2011. jan. 14., 19. oldal

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.14. 20:16:11

Alkotmányhoz, hazaáruláshoz, szabadsághoz… üdvtörténethez és hasonlókhoz már nem tudok hozzászólni. Tisztában vagyok vele, hogy a fórum nem is nyomozófórum stb. Ám annyiszor hangzott el konkrétan (nagy nyilvánosság előtt is) sommás minősítés az intézetiek munkamoráljáról, többek között hanyag munkába járásuk alapján is (nemrég itt: „Az előző, átalakítási balhé pedig abból adódott, hogy nem jártak be dolgozni a népek és nem tették a dolgukat.”), hogy nem hagyott nyugodni. Földhözragadt vagyok: sommás ítélet méricskélésre, vizsgálódásra indít. Hátha kicsit patás. Alig deduktív szakmám reflexe ez. Mivel korábban szóba kerültek itt működési adatok és munkakörülmények (vö. fentebb), közzéteszem, amiket ma találtam:
www.phil-inst.hu/hu/linkek/Uzemeltetesi_koltsegterites_2008_aug_2010_jan.pdf
www.phil-inst.hu/hu/linkek/intezeti_tajekoztatok.htm
Utóbbin éves gazdálkodásukra és munkavégzési szabályaikra is vannak adatok. Többségüket átfutottam. Van véleményem. Bárki alakíthat magának. Pl. tanulságos költség-viszony grafikonokat tudnék rajzolni erről a cégről (bocsánat intézetről), de ez tényleg nem tartozik ide.
Ezek talán:

1. Nagyjából a terület ~350 és ~500(!) nm., az üzemeltetés/bérlet havi költsége pedig ~1.5 és ~2.5 millió (bruttó) között ingadozott. A könyvtárat azonosítottam (240 nm). Én második emeleti kutatószobá(k)ra, meg valami irodára emlékszem (bocsánat) a WC mellett. Ha helyet jobban ismerő felvilágosít, megköszönöm. Tényleg érdekelnek a kutatói munkakörülmények, mivel elnöki vádként hangzott, hogy: bizony be kellett volna járni dolgozni(!). A szabályzat szerint valóban hetente kétszer 8-16.30-ig ott kell(ene) tartózkodni! Ez a deklarált heti munkaidő közel harmada. Már leírtam, hogy megítélésem szerint, amit ott kutató(i) napoknak neveznek, azokon a napokon, amennyiben valóban ott töltik az időt, kizárt, hogy kutassanak. Főleg nem együtt. Magyarán, jórészt elveszítik. Ez nem laboratórium, vagy szerelőműhely. Értem én, hogy nem szó szerint kell ezt venni stb. De akkor senki ne használja demagóg módon szó szerint. Vajon arányosan a (nemzetközileg is!) legjobban teljesítők töltik a legtöbb kutatóórát abban az intézetben? Ha igen, megkövetek mindenkit, s a be nem járók fegyelmijéért petíciót szervezek.
(Lábjegyzet az üzemeltetési dokumentum 2010. januári tételéhez: tudomásom szerint arrafelé még mindig ingyenes a parkolás, vagy nem?)

2.
Érdekesek a fórumon is vitatott keletkezésű és érvényű szabályzatok. Főleg így együtt. Formailag és tartalmilag aligha problémamentesek egymással. Pl. melyik melyiknek a főszövege ill. függeléke? A keletkezési (keltezési?) idősíkokkal pedig egyszerűen nem tudok mit kezdeni.
Egyik ártatlanka: Boros igazgató 2009(!) elején(!) saját kezűleg aláír egy 2009-es év egészére(!) vonatkozó hivatalos beszámolót. Holott 2010-től igazgató. Látom én, hogy csak egy korábbi mintaszöveg copy/paste ördöge ez, de mégis. Nagyfőnökként ennyire nem reflex megnézni mit is írunk alá? Még jó, hogy nem csalfán elénk tett kivégzési jegyről van szó!

3.
@csőBambi: @dobray:
„Arra tényleg jó lenne már valami épkézláb magyarázatot hallani hogy miért is kellett a pályázati résztvevők Bt.-ibe kipakolni pénzt? Gyanúsan nagy a hallgatás ezen a téren. Az hogy Boros ámokfut, ebből a szempontból más lapra tartozik.”

Erre nem találtam elérhető adatot. Bizonyára nem kellett, de érdemes volt. Mint mindenütt széles e hazában. Köztudott ez, a szabályzók miatt. Ha valaki pályázati pénzéhez csak és kizárólag körponti-kincstárian közelít, akkor tapasztalatunk szerint annak 60-70%-a visszafolyik előle az adományozóhoz. (Kivéve eszköz-, műszer- és különböző direkt költségeket stb. Bár a közbeszerzési kényszer itt is versenyképtelenül magas ár/értéket garantál beszállítóinak.) Így aztán elég álságos tud lenni egy-egy pályázati főösszeg.
Summa summarum: bölcsészek! Ne olvasgassatok vagy írogassatok pályázati pénzeken, hanem vegyetek inkább pl. egy ciklotront, közösen. (Esetleg mosómedvét, ha nagyon unatkoztok…) Ekkor maradhat nálatok legálisan a legtöbb pénz!
Viccen túl: a kérdés nyilván, hogy lehetett-e? Szabad volt-e? És hogy, hogyan? Átlépett-e bizonyos határt? Amennyire én emlékezem pályázatokra, a pénzköltésnek elég macerás, folyamatos és ciklusos jogi/pénzügyi ellenőrzése van. Külső és fenntartói/befogadói egyaránt. Ez esetben utóbbi nyilván a kincstár/MTA. A szerződéseket/kifizetéseket pedig mindig jóvá kellett hagyatni. Ennyi, egyelőre elköszöntem.

cukorrépa 2011.01.15. 01:23:44

kicsi ország, nagyon kevés erőforrás olyan hasztalannak tűnő (de nem hasztalan) intellektuális kvázi-szórakozásra, mint a filozófia, s a filozófiát szakmaként művelni próbálok marakodnak a koncon. ez is egy olvasata a helyzetnek - amelyben esély sincsen dialógusra. az erősebb kiüti a gyengébbet a meleg kis fizetett állásából, elfoglalja a helyét, aztán változnak az erőviszonyok és jön a szerep- és székváltás.

a bejegyzésekből az is kitűnik, hogy konkrét, a felek (filozófusok) többsége által elfogadható, akár csak az objektivitás látszatát keltő és ténylegesen alkalmazható, netán tudományosnak látszó kritériumrendszer a filozófiai teljesítmény mérésére jelenleg nincs, még csak kilátásban sem.

kérdés, ha csak szubjektíve mérhető a filozófusi teljesítmény, akkor mi alapján lehet az MTA Filozófiai Intézetet létrehozni és fenntartani? Hogyan lehet még csak reménykedni is abban, hogy NEM személyes szimpátiák, baráti és szellemi körök-szövetségek működtetik a tagfelvételt?
Sehogy.

S ha ilyen zavarosak és "mutyizósak" az állásba kerülési és állásban maradási viszonyok, akkor mi indokolja az MTA Filozófiai Intézet fenntartását? Azon kívül, hogy a mindenkori hatalmi emberek haveri-baráti stb. köreinek jól jön az állás?

Az egész MTA-rendszer roppant büdös kívülről nézve, s az ilyen különösen mérhetetlen diszciplínák esetében, mint a filozófia, ez kitűnően látszik.

Megoldás lenne: az MTA-t feloszlatni, a rá költött éves pénzt független, bárki által pályázható kutatási alapba (OTKA) tenni. Abból lenne verseny és dinamika a magyar tudomány terén. Ez természetesen az MTA-nak, az akadémikusoknak és a mindenkori fenéknyalóiknak nem érdeke.
Emberi, túlságosan is emberi...

Sólyom Tomi 2011.01.15. 10:25:56

Nekem van egy ex-újságíró ismerősöm, akit azért rúgtak ki, mert folyton a szerkesztőségben lebzselt ahelyett, hogy dolgozott volna.

Bodnár István 2011.01.16. 08:54:57

@cukorrépa: a bejegyzésekből az is kitűnik, hogy konkrét, a felek (filozófusok) többsége által elfogadható, akár csak az objektivitás látszatát keltő és ténylegesen alkalmazható, netán tudományosnak látszó kritériumrendszer a filozófiai teljesítmény mérésére jelenleg nincs, még csak kilátásban sem

Nekem nem ez tűnik ki, hanem az, hogy Boros János ismételt kérésemre sem vázolta a Pécsi Tudományegyetemen általa tanszékvezetőként érvényesített kutatói követelményeket. Ehelyett – az eszmecserét elkerülve – egy érvénybe nem léphetett követelményrendszer linkjét vetette csak oda.

Semmi okunk nincs arra, hogy kételkedjünk abban, hogy normális körülmények között szakmánk, és ezen belül az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársai, alkalmazható kutatói követelményrendszert és ehhez kapcsolódó eljárásrendet tudnak kialakítani. I.

postcox 2011.01.16. 10:34:33

@Bodnár István: "az eszmecserét elkerülve..."

Boros úr elfelejtett választ adni arra a kérdésre is, hogy ki lehetett az a titokzatos „magánszemély”, akinek sikerült a hazaáruló filozófusok által szívósan védelmezett irattárhoz hozzáférni, s őt megelőzni a feljelentés és a politikushadak behívásának nemes tettében.
Nem kellene egy igazgatónak ilyen esetben hivatalos vizsgálatot indítania? Hogyan lehetséges az, hogy míg a karácsonyi összejövetelen elhangzottakat (és bármit, ami az intézettel kapcsolatos) „szolgálati titokká” minősített, arra, hogy valaki a tudta nélkül bejutott az intézeti irattárba, egy szava sincs?

hower 2011.01.16. 11:41:37

@Bodnár István: "Boros János ismételt kérésemre sem vázolta a Pécsi Tudományegyetemen általa tanszékvezetőként érvényesített kutatói követelményeket. "

Miből gondoljuk, hogy van ilyen? Itt többször is elhangzott, hogy egy egyetemen nem is kell kutatni. Akkor pedig mit linkeljen be Boros? A kötelező óraterhelés-minimumot?

"Semmi okunk nincs arra, hogy kételkedjünk abban, hogy normális körülmények között szakmánk, és ezen belül az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársai, alkalmazható kutatói követelményrendszert és ehhez kapcsolódó eljárásrendet tudnak kialakítani."

Szerintem meg igenis van ok a kételkedésre. Egyrészt, mert 20 évig valahogy senkinek nem kellett olyan nagyon ilyen követelményrendszer (TGM doktorija pl. nem hiányzott senkinek, még igazgató is lehetett így), másrészt mert itt is olvashatunk olyan megjegyzéseket, miszerint a filozófiai teljesítmény nem is mérhető úgy, ahogy a tudományokban megszoktuk - pl. a peer-review publikálás nem fontos. Fórumokon most Heller azon veretes gondolatát is láttam idézni miszerint "egy filozófiát nem lehet falszifikálni, csak verifikálni; illetve amennyiben falszifikálják, akkor sem ártanak érvényességének." Tévedés azt hinni, hogy ez a hozzállás nem vörös posztó még az értelmiség egy jelentős része számára is. Akiktől egyébként megkövetelik a peer-reviewolt publikációt és hasonlókat.

Bodnár István 2011.01.16. 12:08:50

@hower: "Boros János ismételt kérésemre sem vázolta a Pécsi Tudományegyetemen általa tanszékvezetőként érvényesített kutatói követelményeket. " Miből gondoljuk, hogy van ilyen? Itt többször is elhangzott, hogy egy egyetemen nem is kell kutatni.

Pl. a Felsőoktatási törvény (2005. évi CXXXIX. törvény) egyetemi tanárokra és egyetemi docensekre vonatkozó kikötéseiből, ezeket a tudományegyetemek foglalkoztatási követelményrendszerei további követelményelemekkel egészíthetik ki.

A szakmánkkal szembeni kételkedésről: Szabadság van, szabad akár oktalanul is kételkedni. De azért nekem némiképp jellemzőnek tűnik, ahogy hower itt azonnal TGM-ezni és hellerezni kezd, ahelyett, hogy az általa képviselt érdemi álláspontba engedne némi bepillantást. I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.16. 13:26:28

@Bodnár István:

Kedves István!

Nem teljesen értem Önt. Hower szerint van ok a kételkedésre a múlt tapasztalatai alapján és hozzáteszem, a jelenlegi állapotok sem arról tanúskodnak, hogy lehetne konszenzus az említett követelmények kapcsán. Itt két út van: vagy marad a régi urambátyám viszony (ami joggal háborít fel egy csomó embert, pl. azokat, akik az adójukból fenntartják ezeket az intézményeket, vagy más tudományág kutatóit, akik túl vannak már ezen kritériumok tisztázásán), vagy bevezetik a fent már sokszor emlegetett pontozós-citációs barbárságot, amivel nyilván egy csomó gond van, viszont jóval több mint a semmi és a haveri kutyázás. A hazai filozófia miért ne lehetne ugyanúgy mérhető, mint a sokkal több eredményt felmutató "nyugati"? Itt joggal vethetik fel sokan, hogy azért, mert sértené a résztvevők érdekeit (és éppen ez folyik az MTA-n). Szimbolikusnak tartom, ami az Ön háza táján, az ELTE-n zajlott le: a legutóbbi adjunktusi hely kiírása során óriási erőfeszítéseket tettek arra, hogy úgy tűnjön, objektív, nem-feudális szempontokat akarnak alkalmazni, majd felvették azt a személyt, akinél még egy hallgató is jobb előadást tart. Milyen követelményrendszer alapján vettek fel olyan valakit oktatónak, aki nem tud előadni? Vagy ha tudják, hogy tud, akkor minek volt az egész színjáték? Nagyon meg akarták mutatni, hogy kéne ennek mennie, és nagyon jól megmutatták, hogy képtelenek rá. Úgyhogy kérem hadd kételkedjünk abban, hogy Önök képesek világos és egyértelmű kritériumokban megegyezni, mert semmi sem utal ennek az ellenkezőjére.

Azt pedig egyáltalán nem értem, hogy jön ide a PTE követelményrendszere, örömmel venném, ha elmagyarázná az MTA-n lezajlottakkal való viszonyát. De mutasson példát azzal, hogy bemutatja saját intézete követelményrendszerét.

Bodnár István 2011.01.16. 14:29:13

@Menő Ernő:

Kedves „Menő Ernő”!

Nem helyes, hogy az anonimitás ködéből urambátyámozgatós nyilait lövöldözi, de ezt a magam részéről én csak letörölném.

Ön azt írja: „A hazai filozófia miért ne lehetne ugyanúgy mérhető, mint a sokkal több eredményt felmutató "nyugati"?”

Én – a briten kívül - nem ismerek részleteiben ilyen nyugati rendszert, a britről pedig nem gondolom, hogy jól alkalmazható lenne Magyarországon. Ha tudna megfelelő példát javasolni, onnan is elindíthatnánk beszélgetésünket.

Ön azt írja: „Szimbolikusnak tartom, ami az Ön háza táján, az ELTE-n zajlott le: a legutóbbi adjunktusi hely kiírása során óriási erőfeszítéseket tettek arra, hogy úgy tűnjön, objektív, nem-feudális szempontokat akarnak alkalmazni, majd felvették azt a személyt, akinél még egy hallgató is jobb előadást tart. Milyen követelményrendszer alapján vettek fel olyan valakit oktatónak, aki nem tud előadni? Vagy ha tudják, hogy tud, akkor minek volt az egész színjáték? Nagyon meg akarták mutatni, hogy kéne ennek mennie, és nagyon jól megmutatták, hogy képtelenek rá. Úgyhogy kérem hadd kételkedjünk abban, hogy Önök képesek világos és egyértelmű kritériumokban megegyezni, mert semmi sem utal ennek az ellenkezőjére.”

Különbözőképpen értékeljük a történteket. A kívülállók kedvéért: A jelentkezők közül egy bizottság választotta ki a rövid listára kerülőket. Ezek előadást tartottak, és interjún mutatták be oktatói és kutatói tevékenységüket és terveiket. Ezek alapján egy bizottság – nagyon szoros eredménnyel – előterjesztést tett, majd az Intézeti Tanács, a jelöltekről és a kritériumokról folytatott vita után – megint csak nagyon szoros eredménnyel Szalai Judit felvételét támogatta.

Ön azt írja: „Azt pedig egyáltalán nem értem, hogy jön ide a PTE követelményrendszere, örömmel venném, ha elmagyarázná az MTA-n lezajlottakkal való viszonyát.”

Boros János a PTE BTK Filozófia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója. Mivel a szabályzatok alkalmazása minden esetben alkalmazási alapelveket stb. feltételez, ezért joggal várható el, hogy Boros János a két intézményben azonos alapelvekből indul ki. Ha ez Ön szerint nem releváns, akkor maradok annál, hogy a kérdést, továbbra is, szigorúan önmagam nevében teszem fel.

Ön azt írja: „De mutasson példát azzal, hogy bemutatja saját intézete követelményrendszerét.”

Példát már mutattam, Bodnár István 2011.01.11. 19:44:06 bejegyzésemben.

Üdv: I.

hower 2011.01.16. 14:34:49

@Bodnár István: "A szakmánkkal szembeni kételkedésről: Szabadság van, szabad akár oktalanul is kételkedni. De azért nekem némiképp jellemzőnek tűnik, ahogy hower itt azonnal TGM-ezni és hellerezni kezd, ahelyett, hogy az általa képviselt érdemi álláspontba engedne némi bepillantást."

Miért jellemző? Azért mert nem mindennel értek egyet? Akkor gyorsan leszögezem, hogy a MN lejárató akciójával sem értek egyet és igenis sajnálom azokat a jóhiszemű embereket, akiket politikai okoknál fogva most meghurcolnak (az ÚSZT bejelentésekor nagyon is jól jött az NKTH visszamenőleges gyalázása). De én nem állok egyik oldalon sem, csupán látni akarom az igazságot.

Ami az egyetemeket illeti, felhívom a figyelmet arra, hogy itt Radnóti úr is amellett érvelt, hogy egyetemi előadónak nem igazán muszáj kutatnia. Ezzel nem ért mindenki egyet itt sem, pl. Ön sem. Most lehet azt mondani, hogy milyen rosszindulatú vagyok, de a tény akkor is tény: még a Boros-ellenesek is megosztottak az egyetemi oktatás követelményeivel kapcsolatban. Akkor viszont nem éppen fair épp ezt számonkérni rajta.

Egyébként meg nem "TGM"-eztem meg "Heller"-eztem, mert nem a személyük volt a fontos, hanem a jelenség. TGM-ről azt állítják, hogy nincs doktorija, és azt, hogy intézetigazgató volt egy kutatóintézetben. Ami azért furcsa egy kívülálló számára. De ha tévesek ezek az információk, javítsanak ki a nálam okosabbak. Heller szövege pedig egy megjelent tanulmányából származik, és továbbra is fenntartom, hogy akárki mondja ezt, az nem a teljesítménymérés barátja. De itt is elfogadom, ha valaki megmagyarázza, miért nincs igazam. Csak mérjünk egyforma mértékkel.

hower 2011.01.16. 14:39:27

@Menő Ernő: Még ha alapvetően egyet is ért velem, kérem, hogy ne inszinuáljon senkit, mert attól már postcox nevezetes "bölcsész barátja" esetében is az émelygés kerülgetett. Ez semmire sem jó stratégia.

Bodnár István 2011.01.16. 15:39:17

@hower:
Ami az egyetemeket illeti, felhívom a figyelmet arra, hogy itt Radnóti úr is amellett érvelt, hogy egyetemi előadónak nem igazán muszáj kutatnia.

Az ELTE-n az általam korábban megadott szabályzat – és nem Radnóti tanár úr szavai – vannak érvényben. Ezért itt nincs szó vitáról, legfeljebb tájékozatlanságról.

hower 2011.01.16. 14:34:49 Egyébként meg nem "TGM"-eztem meg "Heller"-eztem, mert nem a személyük volt a fontos, hanem a jelenség. TGM-ről azt állítják, hogy nincs doktorija, és azt, hogy intézetigazgató volt egy kutatóintézetben. Ami azért furcsa egy kívülálló számára.

Valóban nincs neki doktorija. Vö. Kis Jánossal. Van az úgy, hogy valaki tudományos kutatói ill. oktatói munkát végez, indoctus-ként, mivel amikor már a politikai körülmények lehetővé tennék doktorálását és egyéb papírok begyűjtését, már kissé megkésett lenne ez a pót-cselekvés.

hower 2011.01.16. 14:34:49 Heller szövege pedig egy megjelent tanulmányából származik, és továbbra is fenntartom, hogy akárki mondja ezt, az nem a teljesítménymérés barátja.

Ennek a sulykolását hívom, a jelen kontextusban, hellerezésnek. Az MTA Filozófiai Kutatóintézetének Heller Ágnes egy pillanatig nem volt igazgatója, ott a TGM-érát egy tíz év hosszú, az Intézetet máig is meghatározó Nyíri-éra követte.

Üdv: I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.16. 15:50:17

@Bodnár István:

Kedves István!

Kérem ne haragudjon rám, de élni kívánok a névtelenség luxusával. Ezek a fórumok - ahogy azt Ön is jól tudja - ezt lehetővé teszik.

Szeretném jobban érteni az álláspontját:
- Miért gondolja, hogy a "brit modell" nálunk nem alkalmazható? Nem gondolja, hogy még mindig jobb a rossz mérés, mint a semmi vagy az "urambátyám" látszata? Hiszen Önnek is jobb volna, ha nem lőhetném ki nyilaimat ezzel kapcsolatban.
- A felvételit valóban többféleképpen láthatjuk. Én nem vagyok érintett, csak megfigyelő, és ahonnan én néztem, olyannak tűnt, ahogy feltüntettem. Sokak vannak még így ezzel. Abban biztos lehet, hogy a korrektség látszatát nem sikerült kialakítani (persze ettől még lehettek korrektek).
- Nem hiszen, hogy a PTE és az MTA követelményei egy szintre helyezhetőek volnának. Nem csak azért, mert az MTA elvileg egy magasabb intézmény, hanem mivel - ahogy azt jól tudja - a PTE-n oktatói munkát is elvárnak. BJ nyugodtan alkalmazhat tehát más kritériumokat az MTA-n, és nem gondolom, hogy PTE-s tevékenységének bármi köze is lehetne ehhez az egészhez.
- Az Ön által idézet ELTE SzMSz a kinevezés feltételeit tartalmazza, de azt nem, hogy mi az a minimum, amit az adott oktatónak hoznia kell, hogy munkában maradhasson. Így lehetséges, hogy egyesek "ülnek a babérjaikon" és mindenfajta verseny nélkül lehetnek állásban, amíg nyugdíjba nem mennek. Emellett számos pont homályos pl. a "nemzetközi viszonylatban publikál" ilyen formában egyenlő a nullával. Nyilván ezeket az adott intézetnek vagy tanszéknek volna szükséges pontosítania, valami ilyesmit vártam volna Öntől. BJ éppen olyan minimumfeltételeket határozott meg, mely a munka megtartásához szükséges. Nem az a probléma, hogy valaki ilyet végre csinál, hanem hogy mások nem. És itt megint az a látszat, hogy Önök védik a babérjaikon ücsörgőket. Miért tartják problémásnak, hogy egy igazgató bizonyos teljesítményt vár el a beosztottaitól a bérezés fejében, főleg Magyarország legnívósabbnak számító tudományos intézetében?

@hower: ha megmondja kit és hogyan inszinuáltam, természetesen elnézést kérek.

Bodnár István 2011.01.16. 16:22:07

Kedves „Menő Ernő”!

Menő Ernő 2011.01.16. 15:50:17 -Kérem ne haragudjon rám, de élni kívánok a névtelenség luxusával. Ezek a fórumok - ahogy azt Ön is jól tudja - ezt lehetővé teszik.

Tudok róla. És nem is erre tettem megjegyzést. Hanem a névtelenségből lövöldözött urambátyámozásra. Azt hiszem, ezzel howernek címzett költői kérdésére („ha megmondja kit és hogyan inszinuáltam ...”) is válaszoltam.

Menő Ernő 2011.01.16. 15:50:17 - Miért gondolja, hogy a "brit modell" nálunk nem alkalmazható?

Én az ottani egyetemeken alkalmazott úzusról beszélek. Ahhoz országos, és amennyire cikkekben olvasom, kb. működésképtelen szervezetek tartoznak. Ezek adaptációjával én vigyáznék.

Menő Ernő 2011.01.16. 15:50:17 - Nem hiszen, hogy a PTE és az MTA követelményei egy szintre helyezhetőek volnának. Nem csak azért, mert az MTA elvileg egy magasabb intézmény, hanem mivel - ahogy azt jól tudja - a PTE-n oktatói munkát is elvárnak. BJ nyugodtan alkalmazhat tehát más kritériumokat az MTA-n, és nem gondolom, hogy PTE-s tevékenységének bármi köze is lehetne ehhez az egészhez.

Ezek a szintek engem meghaladnak. A kutatás azonban kutatás, a kutatással kapcsolatos minősítés pedig kutatással kapcsolatos minősítés. A megfelelő további kötelező tevékenységeket figyelembe véve, azonos alapelvekből kiindulva szükséges ezt a minősítést a különböző intézményekben elvégezni.

Menő Ernő 2011.01.16. 15:50:17 - - Az Ön által idézet ELTE SzMSz a kinevezés feltételeit tartalmazza,

Tévedés. Ld. pl. 52. § (3), ill. 56. § (4).

Menő Ernő 2011.01.16. 15:50:17 - BJ éppen olyan minimumfeltételeket határozott meg, mely a munka megtartásához szükséges. Nem az a probléma, hogy valaki ilyet végre csinál, hanem hogy mások nem. És itt megint az a látszat, hogy Önök védik a babérjaikon ücsörgőket. Miért tartják problémásnak, hogy egy igazgató bizonyos teljesítményt vár el a beosztottaitól a bérezés fejében, főleg Magyarország legnívósabbnak számító tudományos intézetében?

Újabb komoly tévedés. Boros Jánosnak semmiféle minimumkövetelmény-meghatározási jogosítványa nem volt. Ő önhatalmúlag, egy érvényben nem lévő követelményrendszerre hivatkozva, még az abban található eljárási követelményeket is mellőzve minősítette kollégáinkat és néhányat közülük el is bocsátott. Ez még abban az esetben is megengedhetetlen jogtiprás, ha az elbocsátottak, vagy éppen a kiválóan megfeleltek között akadnak olyanok is, akiknek a munkájával szemben esetleg ellenvetéseket lehetne tenni.

Üdv: I.

Bodnár István 2011.01.16. 16:30:33

@Menő Ernő: "Miért gondolja, hogy a "brit modell" nálunk nem alkalmazható?"Én az ottani egyetemeken alkalmazott úzusról beszélek.

Kiegészítés: Kérem, ha ismer olyan külföldi kutatóintézeti, vagy kutatóegyetemi értékelési rendszert, amelynek alkalmazását itthon helyesnek tartaná, akkor ezekhez adjon linkeket. Még az is lehet, hogy ezekkel kapcsolatban lényegesen több lesz közöttünk az egyetértés. I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.16. 17:43:44

@Bodnár István:

Kedves István!

A tárgyalt úzus elutasításának indoklását egyszerűen nem értem. Azt mondja "működésképtelen intézmények" tartoznak hozzá. Mostanság éppen ezt mondogatják az MTA FKI-ról azok, akik a bezárást szorgalmazzák...

Valamiért figyelmen kívül hagyta, hogy SzMSz kritériumairól azt írtam, hogy homályosak (éppen azok amelyekre hivatkozik). Ez maszatolás, Ön is jól tudja, hogy az ELTE-n ezek be nem tartásáért senkit sem küldenek el. Ez jól tanúsítja, hogy valójában ezek a kritériumok semmit sem érnek.

Én nem tudom, hogy BJ-nak mire van joga és mire nincs, de én nem is erről a JOGI problémáról beszéltem. Erről majd dönt az illetékes szerv. Én arról a SZAKMAI problémáról beszéltem, hogy szüksége van-e a magyar filozófiának az olyan szigorú követelményrendszerre (bár nem is olyan szigorú), amely alapján az értékelés történt. Én úgy látom, hogy Önt a fennálló állapotok konzerválása és kollégái védelme foglalkoztatja, nem pedig az az alapprobléma, amit ez az ügy felvetett. Ne tőlem kérjen megoldási javaslatot (megtettem a magamét, elutasította), én nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt megoldjam, hanem kérem vázoljon fel egy kiutat. Amíg ezt nem teszi meg valaki, ne csodálkozzon, hogy kívülről (és belülről is) úgy néz ki, hogy "urambátyámoznak". Ez NEM inszinuáció, világos kritériumok híján ugyanis nem marad más, ami működtetné e viszonyokat.

Bodnár István 2011.01.16. 18:22:23

Kedves „Menő Ernő”!

Menő Ernő 2011.01.16. 17:43:44: A tárgyalt úzus elutasításának indoklását egyszerűen nem értem. Azt mondja "működésképtelen intézmények" tartoznak hozzá. Mostanság éppen ezt mondogatják az MTA FKI-ról azok, akik a bezárást szorgalmazzák...

Másról van szó. Ld. pl. www.nybooks.com/articles/archives/2011/jan/13/grim-threat-british-universities/

Én azt hiszem, ez nem a jó irány, de meggyőzhető vagyok. És várok más, követendő példát.

Menő Ernő 2011.01.16. 17:43:44: Valamiért figyelmen kívül hagyta, hogy SzMSz kritériumairól azt írtam, hogy homályosak (éppen azok amelyekre hivatkozik). Ez maszatolás, Ön is jól tudja, hogy az ELTE-n ezek be nem tartásáért senkit sem küldenek el. Ez jól tanúsítja, hogy valójában ezek a kritériumok semmit sem érnek.

Bármennyire kéjes élmény lehet valaki elbocsátásában részt venni, nem ez a követelményrendszerek célja, hanem az, hogy kollégáinkkal együtt dolgozva kihozzuk egy intézményen belül mindnyájunkból a legtöbbet, amire képesek vagyunk.

Ha az ELTE-n követett eljárásrend érdekli, eddigi igazgatói működésemben

- nem kezdtem neki kampányszerű „értékelésnek”
- bekértem a legfrissebb tudományos életrajzokat, publikációs és idézettségi listákat
- mindezt áttekintve minden esetben részletesen konzultáltam az értékelttel és közvetlen munkatársaival
- alkalmanként jeleztem, hogy milyen hiányosságokat látok, és remélem, ezekkel kapcsolatban változás lesz tapasztalható

Ha gondolja, urambátyámozzon persze azért csak tovább.

Menő Ernő 2011.01.16. 17:43:44: Én nem tudom, hogy BJ-nak mire van joga és mire nincs, de én nem is erről a JOGI problémáról beszéltem. Erről majd dönt az illetékes szerv. Én arról a SZAKMAI problémáról beszéltem, hogy szüksége van-e a magyar filozófiának az olyan szigorú követelményrendszerre (bár nem is olyan szigorú), amely alapján az értékelés történt.

Ilyen borosiánus „követelményekre” nincs szükség, mivel az értékelések nem követelmények alapján, hanem személyválogató jogtiprás alapján történtek.

Menő Ernő 2011.01.16. 17:43:44: Én úgy látom, hogy Önt a fennálló állapotok konzerválása és kollégái védelme foglalkoztatja,

A kollégák védelme nem egyenlő a fennálló állapotok védelmével (a különbségtételhez elég ránézni utolsó bejegyzésem záró soraira). Látja, pl.amit itt írt, az is inszinuáció.

Menő Ernő 2011.01.16. 17:43:44: ... nem pedig az az alapprobléma, amit ez az ügy felvetett. Ne tőlem kérjen megoldási javaslatot (megtettem a magamét, elutasította),

Nem vettem észre, kérem, röviden ismételje meg.

Üdv: I.

Bodnár István 2011.01.16. 18:24:10

@Bodnár István: A kollégák védelme nem egyenlő a fennálló állapotok védelmével (a különbségtételhez elég ránézni utolsó bejegyzésem záró soraira).

Utolsó előtti (és azóta még hátrább került). I.

cukorrépa 2011.01.17. 03:11:28

@Bodnár István:
(Merő Ernő) "Én arról a SZAKMAI problémáról beszéltem, hogy szüksége van-e a magyar filozófiának az olyan szigorú követelményrendszerre (bár nem is olyan szigorú), amely alapján az értékelés történt. ...
kívülről (és belülről is) úgy néz ki, hogy "urambátyámoznak". Ez NEM inszinuáció, világos kritériumok híján ugyanis nem marad más, ami működtetné e viszonyokat."

Bodnár Istvánnak kár ezt a felvetést magára vennie. A kérdés az, van-e, s mi több: "lehet-e" a filozófiai stúdiumokon belül közelítőleg is objektív és konszenzusos követelményrendszert felállítani a kutatási teljesítményeket illetően.

e rendszert illetően - bizonyára satnya szövegértési képességeimnek köszönhetően - továbbra sem találom a megnyugtató, érvekkel alátámasztott igenlő választ a fenti kommentekben. de belátom, a magyar MTA és egyetemi rendszer előnyeit viszonylag magasabb szinteken élvező embereknek borzasztó lenne kimondani s bevallani, hogy a filozófiában - s vélhetően más bölcsészet-, illetve társadalomtudományokban - igencsak szubjektív megítélések alapján kerülnek emberek pl. MTA intézeti mézes bödönök közelébe.
(a mézes bödönbe érdemtelenül lógatott kéz és a lógató világképének összefüggéséről, a racionalizációról és a kognitív disszonancia leküzdéséről léteznek releváns s meggyőző pszichológiai elméletek.)

továbbra is igen nehéz belátnom, hogy a szubjektív alapon osztogatott privilégiumok (pl. MTA FKI állások kiosztása talpnyalóinknak, barátainknak) helyett miért nem a minden magyarországi oktató-kutató számára ugyanolyan esélyekkel pályázható kutatási alap(ok) működtetését kellene preferálnunk - az egészséges kutatói versenyszellem életben tartása végett (nem beszélve a mutyizás gyanújának elhessentéséről vagy csökkentéséről).

azt mondani, hogy "a jelen rendszer igenis jó, kutatói követelményrendszert igenis ki lehet dolgozni" édeskevés a gyanú eloszlatása ügyében, erőtlen belemutogatás a homályos jövőbe. meddig és kire kell majd várni, hogy megszülessen ez a bizonyos kritériumrendszer? s mi lenne a baj a minden oktató-kutató által pályázható általános kutatási alappal - egy zajosan rosszul működő MTA FKI helyett? csak nem az, hogy így nehezebb lenne korrupt módon kiosztani pénzeket a haveri köröknek? s ha nem ez a gond, akkor micsoda?
kíváncsi vagyok.

cukorrépa 2011.01.17. 03:33:50

egy tudottan szubjektív kutatói teljesítménymérő-rendszer természetesen vállalható lenne az MTA FKI fenntartás mellett is, nem szükséges az intézetet az egalitarianizmus jegyében menten megszüntetni (végül is, érvelhet valaki, a magyar filozófiának hasznos, ha egy ilyen kutatóhely létezik). de ez esetben illene a felveendő kollégák kiválasztását is közismerten szubjektív módszerekkel megoldani - például kockadobással. a tudományos közröhej és a homály nem lenne nagyobb, mint most.

horányi özséb 2011.01.17. 06:00:12

Török László (régész, az MTA tagja) kérésére töltöm fel sorait, amelyek december 21-én a Párbeszéd Házban elhangzott megszólalásán alapulnak:

Talán tegyük vissza az egész problémakört oda, ahonnan kiindult. Egy akadémiai intézet, amely valamely módon létezett, kapott egy új igazgatót, és ettől kezdve ez az intézet rákényszerült, hogy más módon éljen. Nem világméretű békülésre, konszenzusra kell jutnunk a magyar vagy a világtörténelem helyzetéről, a demokrácia állapotáról, hanem arról kell beszélni, hogy hogyan kellene egy akadémiai intézetet megfelelően vezetni.
Abban az intézetben, ahol 47 éve dolgozom, fennállása kezdete, 52 év óta kutatási terveket készitünk különböző távokra, a tudomány állásának megfelelően teszünk fel kérdéseket. 1-2-3-4 évre tervezünk, részletezzük, hogy mi módon és kik által hajtódik végre egy-egy feladat. Ez lehet egyemberes, de lehet az intézet egésze is. Az előrehaladást minden évben szigorúan felülvizsgáljuk. Amikor akadályok merülnek fel, vagy valami nem teljesül, akkor erre megvannak az intézeti eljárások, azért van működési szabályzata, tudományos tanácsa, osztályai, teamjei minden intézetnek. Amikor valaki vagy valakik nem képesek a feladatot végrehajtani, akkor arra is megvannak a megfelelő mechanizmusok.
Az Akadémia érdekében ezt a dolgot vissza kell forditani a botránytól azokhoz a napi technikákhoz, amelyek egy akadémiai kutatóintézetben lehetségesek. Az intézetek közötti különbségeket az Akadémiának ismernie kell, és ehhez képest kell eldöntenie, mi a legbölcsebb magatartás ma a FI-ben. Én egyelőre nem látom ezt a magatartást, de lehet hogy tévedek, elvégre én is csak egy akadémiai kutató vagyok.

Bodnár István 2011.01.17. 08:50:31

@cukorrépa: (Merő Ernő) "... kívülről (és belülről is) úgy néz ki, hogy "urambátyámoznak". Ez NEM inszinuáció, világos kritériumok híján ugyanis nem marad más, ami működtetné e viszonyokat." Bodnár Istvánnak kár ezt a felvetést magára vennie.

Köszönöm, nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell magamra vennem a blogon található inszinuáció ízű bejegyzésekből semmit sem az egyetemeken (vagy akár az ELTE-n) az állások és a pénzek körül folyó urambátyámozgatásról, mézes bödönözgetésről, mutyizásról, stb. Ezek ugyanis, nyílván képzelet szülte, fiktív entitásokra vonatkoznak. Ezen túl ennek értelmében fogok eljárni.

@cukorrépa: 2011.01.17. 03:11:28 azt mondani, hogy "a jelen rendszer igenis jó, kutatói követelményrendszert igenis ki lehet dolgozni" édeskevés a gyanú eloszlatása ügyében, erőtlen belemutogatás a homályos jövőbe. meddig és kire kell majd várni, hogy megszülessen ez a bizonyos kritériumrendszer?

Legjobb tudomásom szerint az FKI munkatársai – persze, nem valami rózsás hangulatban – de dolgoznak egy követelményrendszer kialakításán. A szakmánk értékeit maguknak valló blogolók ezt talán azzal segíthetnék leghathatósabban, ha bemutatnának olyan külföldön már működő értékelési/minősítési rendszereket, amelyeknek előnyeit és hátulütőit elfogulatlanul lehetne mérlegelni. I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.17. 13:13:52

Micsoda konstruktivitás! Ön egy igen kényelmes és valójában megközelíthetetlen álláspontot vesz fel: mindent elutasít, majd szétteszi a kezét, hogy álljon már elő valaki egy rendes javaslattal - ez végül is a fennálló védelme, szkeptikus póz (biztos ismeri: mindenben kételkedünk, úgyhogy jók lesznek a fennálló szokások), úgyhogy ezennel kiszálltam.

Amúgy röhejesnek tartom, hogy a FKI munkatársai azon a követelményrendszeren dolgoznak, mellyel őket fogják értékelni. Ilyen munkahely nincs, bár egy szeretetteljes és retorziókat nélkülöző munkavilággal ez biztos konzisztens. Tessék beleírni az szmszbe: ha valaki nem teljesít, motiváló buksisimogatás és ejnyebejnye jár, mint a világon mindenütt.

Melegh.Attila 2011.01.18. 16:55:51

MELEGH ATTILA

A december 21-i hozzászólás javított és egyes apróbb elemeiben átírt változata. Több hozzászólás rövid változata, így semmiképpen nem egységes szöveg. A vita szervezője kérésére ezt a szöveget közzéteszem, de sajnálattal előre kell jeleznem, hogy napi 12 óra munka mellett blogvitákat aktívan követni nem áll módomban. Előre is elnézést kérek ezért. Köszönettel.

A Radnóti Sándor féle nyilatkozatot aláírtam. . Egy dolog izgat erősen, mégpedig az, hogy ezt a szalámizást ez az ország megengedheti-e magának. Igen sokat dolgoztam már kutatóintézetben. Az biztos, hogy a teljesítményre mindig rá lehet kérdezni, de ki kell találni ehhez egy értelmes metódust az adott intézeten belül úgy, hogy előre felé érvényes és kísérlet történik a valós szellemi teljesítmények becsatornázására.. Az intézetek úgy működnek, mint a szövetkezetek, ha valaki nem tolja be a saját teljesítményét, akkor nem működik és ezt kell az intézménynek lehetővé tenni. Nem egy igazgatói vállalatról van szó, hanem kutatók közösségéről, akik viszik a vállukon az egészet.

Ami elképeszt – és nem csak a Filozófiai Intézetben, hanem másutt is, - hogy olyan emberekkel szemben hangzik el teljesítmény kívánalom, akikről ez az életben nem jutott volna az eszembe: TGM, Szalai Erzsébet. Én látok sok kollegát, aki nem dolgozik, de a papírjai megvannak. Őket sosem látom a mostani listákon. Tamás Gáspár Miklósról leginkább az jut az eszembe, hogy a Rajk László Szakkollégiumban hallottam először, utána a Széchenyi Szakkollégiumban, és ott ült a sok konzervatív filozófus-palánta és leste, mit mond, mert tőle lesték el az első fogásokat. Most hol vannak ezek az emberek? Ha valaki azt mondja, hogy pl. Gazsi nem teljesít szellemi értelemben, akkor én visszaadom mind a három diplomámat, mert eltévesztettem a házszámot.

Nem is foglalkoztam volna ezzel a dologgal olyan nagyon mélyen, - de én elolvasok mindent a Heti Választól a Magyar Nemzetig – és amit ott olvastam, azt a gyomrom nehezen viselte. Ostoba gyűlölködés olyanoktól, akiket ezen az érzésen túl minden valós szellemi probléma hidegen hagy.

A következő kérdés még sokkal súlyosabb: miért is ülünk itt? Ez az ország hagyja magát leszalámizni mindenféle helyi és geopolitikai hatalmi megfontolások miatt. Nagyon kicsi a teljesítményünk és nagyon kellene vigyáznunk értékeinkre. Olyan helyzetben vagyunk, hogy 1 millió 800 ezer munkahelyről lemondtunk. A magyar értelmiség színe-java vagy csak bólogatott, vagy éppen most csodálkozik, hogy az emberek egymást falják fel ebben a helyzetben. A szellemi munka tekintetében ahelyett, hogy végig védte volna, hogy legyen egy nyitott nemzeti intézményrendszer, ami működhet, ki ilyen intézményi projektbe kezdett, ki olyanba, és nem volt annyi esze, ereje, hogy az akadémiai intézményrendszert, a szellemi infrastruktúrát annak a stabilitását védje.

A hatalmi szalámizás már három intézetben elindult, Isten ments hogy még egy helyen elinduljon, mivel szellemi tevékenységet leszalámizni nem lehet, nem szabad. Ahelyett, hogy találnánk egy helyet, ahol ezek az emberek elférnek egymás mellett, azon gondolkozunk, hogy miképpen acsarkodhatunk még jobban.

A vita nem a valós kérdésekről zajlik. Ha a teljesítményt nézzük, akkor például , isten ments, hogy néhány kollegától, akik kiváló papírokkal rendelkeznek, egy oldalt el kelljen olvasni. A teljesítményt szakmailag kell nézni, bürokratikusan ez nem fog működni. Józan arányérzék kell annak megállapításához, mi az, amit az ember teljesítménynek tekint, és ebben nem lehet mechanikusan eljárni

*

*

Kedves Özséb, amit a tradicionális értelmiségi szerepről mondtál a vitán: az szerintem zsákutca, ugyanis itt van teljesítmény. A magyar szellemi életet ki lehetett volna rakni minden meggondolás nélkül, mert nem teljesítette azokat a dolgokat, amiket most számon kérnek. Csak egy példa, Bertalan László nem publikált, de ha nem tanít minket, akkor pl. én nem állok itt szociológusként. Teljesített.

Az intézet vezetése ott hibázott, hogy bizonyos emberek esetében vagdalkozott. E megtámadott emberekről már kiderült, hogy teljesítettek (tessék végigolvasni őket, van mit). A szellemi élet szerves részévé váltak, és ők produkálják mindazokat a problémákat, amelyek kapcsán érdemes leülni másnap egy kávé mellé: A jó értelemben vett autonómia hiányzik a mostani vezetőkből a mai politikai körülmények közepette. Nem engedhetnék leszalámizni azokat az embereket, akik a magyar szellemi élet fontos szereplői. Erre semmilyen felhatalmazásuk nincs és nem is lesz.

cukorrépa 2011.01.18. 22:03:15

@Menő Ernő:
mit vársz... ahol az érvek elfogynak, a sértettség retorikája az egyik "kiút" (szigorúan idézőjelben: mert nem old meg semmit, s nem ad választ semmire).

kifejezetten röhejes (s persze eredetileg furfangos is) az "én nem mondok semmi specifikusat, mondjátok meg az igazságot ti" érvelést választani.

a probléma, úgy tűnik, az, hogy a menekülő retorikát választó csak az igazmondó hite és büszkesége ellenében mondhatná azt, hogy "elismerem, jelenleg tényleg nincsen kritériumrendszer a filozófiai teljesítmény mérésére, s az satnya vigasz, hogy éppen azok dolgoznak ilyesmin, akik a körülöttünk forró vitában nagyon is érintettek".

hogy pozitívat is mondjak: továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s hogy a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai.

a probléma nem az ítélőképességgel van. a probléma a szűkös erőforrásokkal és azok lenyúlásgyanús élvezésével van - ha tízszer ennyi kutatási pénz jutna magyar nyelvű filozofálásra (s mily gyönyörűség volna az), akkor tizedannyi vitára számíthatnánk a szakmán belül.

feltéve, hogy valaki nem akarna - még a politikai publicisztikai állásfoglalásaival is összefüggésbe hozható módon - sokszorosát nyerni állami pályázaton annak az összegnek, amelyet más, nem kegyelt (nem kitartott) filozófusok kapnak és nyerhetnek.

vagyis az egyik lehetséges megoldás: az egalitáriusabb pályázati tudományos rendszer, nem pedig az MTA-ra jellemző önkiválasztási folyamat, a kivételezősdi, és az így óhatatlanul urambátyám-gyanús rendszer.

(mi sem esik messzebb a jelenlegi MTA-érdekektől, természetesen, mint a nyílt és nem önkiválasztó jellegű pályáztatás bevezetése.)

Bodnár István 2011.01.18. 22:42:32

@cukorrépa:
Nyilván az itt, a menekülőről mondottakból sem kell semmit magamra vennem, azok is egy képzeletszülte lényre vonatkoznak – vagy az épp távozó Menő Ernőre tán?

@cukorrépa: hogy pozitívat is mondjak: továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s hogy a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai.

Úgy látom, ebben valamelyest egyetértünk. Egy mellékes, és egy a jelenlegi vita keretében alapvető megjegyzés. Kezdem a mellékessel. Ha a filozófia mérhetetlen, akkor – Merő Ernővel szemben – Ön tartozik azt mondani, hogy annál van az onus probandi, aki egy szigorúan algoritmikusan működő minősítést akarna alkalmazni, annak kell ezt részletekbe menően bemutatnia, és megindokolni, hogy miért méri ez a rendszer a teljesítményt. (Mellékszál: nem is biztos, hogy ilyen módon kellene igazából eljárni. Lehet, hogy elég bizonyos belépőket megszabni. Ez a megfontolás áll pl. a tenure-rendszer mögött, amihez a magyar törvényi szabályozás furán viszonyul. Mellékszál mellékszála: én valóban alapvetően intellektuálisan érdeklődő vagyok, tehát tényleg várom azokat a külföldi algoritmus-közeli példákat, amelyeket érdemes lenne itthon alkalmazni. Nincs itt ebben semmiféle póz, hadd utasítsam ezt egyértelműen vissza.)

A másik, a jelenlegi vita keretében alapvető megjegyzés: Annak, hogy "a filozófia … intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s … a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai", lennének azért bizonyos következményei. Pl. ha egy minősítési eljárást a magyarországi szakmabeliek széles körei botrányosnak tekintenek, akkor vagy meg kellene magyarázni, hogy ebben a különleges esetben miért tévednek, vagy el kellene fogadni ítéletüket. I.

ropolyi lászló 2011.01.19. 15:46:12

@Menő Ernő: "Amúgy röhejesnek tartom, hogy a FKI munkatársai azon a követelményrendszeren dolgoznak, mellyel őket fogják értékelni. Ilyen munkahely nincs, bár egy szeretetteljes és retorziókat nélkülöző munkavilággal ez biztos konzisztens. Tessék beleírni az szmszbe: ha valaki nem teljesít, motiváló buksisimogatás és ejnyebejnye jár, mint a világon mindenütt."

Érdekes kifogás.

Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel?

Persze nem is kivétel. A különféle pályázatokat elbíráló kuratóriumok (elvben) éppen így működnek: a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e?

Egy ettől eltérő értékelési rendszer szükségképpen formális, külsődleges, felületes és hamis lesz. Például összeszámol tételeket egy listán, összead és kivon, esetleg még meg is szoroz, megszámolja az aláírásokat egy jelenléti íven, azonosít mások által létrehozott dokumentumokat s más efféléket csinál. Vajon nem ez az értékelési mechanizmus a röhejes inkább? Amikor a tudás szempontjából teljesen irreleváns szempontokat alkalmazva nyilatkozunk tudományos teljesítményekről?

Természetesen minden közösség tévedhet a saját viszonyait, értékrendjét, működését meghatározó elvek kialakításakor, adott esetben fényezheti is magát, de ezeket az anomáliákat a társas élet normális működési mechanizmusaival ki lehet és ki is szokás küszöbölni. Én ezek között nem tartom számon a közösség szempontjából külső erőszakot, noha alkalmas lehet a közösség összetartásának erősítésére, végső soron kontraproduktív, az intellektus embereihez méltatlan, barbár eljárás.

cukorrépa 2011.01.19. 19:12:27

@ropolyi lászló:
van egy komoly probléma a felvetésével.

Igenis visszatetsző, ha önmagamra vonatkozó szabályrendszert kell kidolgoznom. Igazi szentnek kellene lenni ahhoz, hogy ne kedvezzek saját magamnak. ez egy praktikus szempont, de józan ésszel nem megkérdőjelezhető a fontossága.

S az mindenképpen furcsa, hogy az egész MTA úgy tesz, mintha az EGÉSZ magyar tudományosság legfelsőbb szintjét képviselné, miközben az MTA tagokat az MTA berkén BELÜLIEK, az önmaguk által legjobbnak gondoltak választják meg, a magyar tudományosság (oktatók, kutatók, vegyük csak a doktorokat...) kizárásával. Mennyivel etikusabb és meggyőzőbb lenne, ha a tudományos minősítéssel rendelkező magyar oktatók-kutatók KÍVÜLRŐL választanák be az MTA tagokat. (S hogy utálnák ezt a jelenlegi MTA-tagok, akik ezzel eggyel kevesebb kegyet gyakorolhatnának a nem-MTA-tagok felé.)

Nem meglepő módon az MTA-tagválasztás visszásságát idézi a Filozófiai intézeti munkatársak kezdeményezése az önmagukra vonatkozó szabályrendszer kialakítását illetően. Szebb, etikusabb, meggyőzőbb lenne, ha az intézeti tagok NEM dolgoznának ki magukra vonatkozó kritériumrendszert.

Ehelyett vagy viseljék el, hogy a mindenkori főnök dolgoz ki egyet (nota bene: rendes balkáni és feudális módon!), vagy hogy az MTA filozófiai bizottsága dolgozza ki követelményrendszert, vagy szűnjék meg a privilegizálás és kerüljön nyílt pályázati alap kerül a filozófiai intézet helyére. Az MTA jelenlegi szelleméhez a második megoldás, a feudális hűbérúri rendszer követése illene a legjobban. Hajrá Balkán!

cukorrépa 2011.01.19. 19:16:22

@cukorrépa:
"Az MTA jelenlegi szelleméhez a második megoldás, a feudális hűbérúri rendszer követése illene a legjobban."

Természetesen az első felvetésre gondoltam, nem a másodikra. Ha az MTA filozófiai bizottsága dolgozna ki kritériumrendszert az FKI munkatárásak teljesítményét illetően, az nem egyetlen hűbérúr, hanem egy hűbérúri csoportosulás kezébe tenné a hatalmat, a valamivel nagyobb fokú demokratikusság látszatát keltve.

cukorrépa 2011.01.19. 19:20:58

@Bodnár István:
"Ez a megfontolás áll pl. a tenure-rendszer mögött, amihez a magyar törvényi szabályozás furán viszonyul. Mellékszál mellékszála: én valóban alapvetően intellektuálisan érdeklődő vagyok, tehát tényleg várom azokat a külföldi algoritmus-közeli példákat, amelyeket érdemes lenne itthon alkalmazni. Nincs itt ebben semmiféle póz, hadd utasítsam ezt egyértelműen vissza.)"

A mutyiszagot a nyílt pályáztatási rendszerrel lehetne eltüntetni. (Ismétlem: ez sem az MTA-tagoknak, sem az intézeti tagoknak nem érdeke.) Egy egészségesen működő tudományos közegben nincsen szükség belterjesen válogatott MTA-tagokra és feudális módon működtetett MTA intézetekre!

Bodnár István 2011.01.19. 19:31:05

@cukorrépa: S az mindenképpen furcsa, hogy az egész MTA úgy tesz, mintha az EGÉSZ magyar tudományosság legfelsőbb szintjét képviselné, miközben az MTA tagokat az MTA berkén BELÜLIEK, az önmaguk által legjobbnak gondoltak választják meg, a magyar tudományosság (oktatók, kutatók, vegyük csak a doktorokat...) kizárásával. Mennyivel etikusabb és meggyőzőbb lenne, ha a tudományos minősítéssel rendelkező magyar oktatók-kutatók KÍVÜLRŐL választanák be az MTA tagokat.

Egyetlen megjegyzés: az MTA Filozófiai Bizottságában a tagok nagy részét a PhD-val, vagy legalább azzal ekvivalens fokozattal rendelkező, az Akadémia köztestületébe belépett filozófusok választják, a köztestület tagjai közül, titkos, postai szavazással. Tagok még: a négy filozófus közgyűlési képviselő, őket is titkos választással választják a köztestület tagjai, és igen, tagok még az akadémikusok is. Azaz, ez a testület valóban reprezentatív, és nem pusztán önbeporzással jön létre.

Ennek megfelelően nem osztom ellenérzéseit azzal az eljárással kapcsolatban, aminek keretében az MTA Filozófiai Kutatóintézete által előterjesztett követelményrendszert a Filozófiai Bizottság meg fogja vitatni. I.

Ui., disclaimer: választott tagja vagyok a testületnek. I.

cukorrépa 2011.01.19. 19:38:52

@Bodnár István:
"Egyetlen megjegyzés: az MTA Filozófiai Bizottsága ... ez a testület valóban reprezentatív, és nem pusztán önbeporzással jön létre."

Halvány fénysugár az akadémiai belterj sötétjében!

ropolyi lászló 2011.01.19. 19:45:06

@cukorrépa: "Igenis visszatetsző, ha önmagamra vonatkozó szabályrendszert kell kidolgoznom. Igazi szentnek kellene lenni ahhoz, hogy ne kedvezzek saját magamnak. ez egy praktikus szempont, de józan ésszel nem megkérdőjelezhető a fontossága."

Én inkább demokratikusnak nevezném azt az eljárást, amelyikben a közösség által közösen kialakított és minden szereplő által elfogadott szabályok, eljárások, törvények a közösség minden tagjára egyaránt érvényesek. Nem szentségről van szó, hanem a munkavégzés feltételeinek, céljának, eredményének a mérlegeléséről, józan belátásról és demokratikus kontrollról. A peer review szereplői például nem "főnökök", hanem a tudományos közösség egyenrangú szereplői.

A "főnökök" nem tudják jobban megmondani és előírni, hogy mi legyen, mert nem értenek jobban a kérdéshez, legfeljebb mások a szempontjaik: Ezek a más szempontok persze részei a mindenkori megegyezésnek, de nincs értelme kizárólag ezeket erővel nyomatni mert:

- az előírásokat megfogalmazó notabilitások csak hülyét csinálnak magukból. Kiderül, hogy esetenként fogalmuk sincs arról, amit képviselnek, nem értenek az egészből (se a kutatási témákból, se a tudomány-, se az intézmények működésmódjából) semmit. Ez nagyon is világosan megmutatkozik ebben a történetben: az intézet, ill. az Akadémia vezetőinek állásfoglalásai szép példái az inkompetenciának. De büszkén vállalják a dolgot ....

- másrészt a tudományos közélet demokratikus működésével ellentétes bürokratikus működésmód (demokratikus és bürokratikus helyett beszélhetünk polgári vs. feudális, vagy szabad vs. hatalomnak alávetett ellentétekről is) haszontalan, értsd: nem hasznos, nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja.

Neumer Katalin 2011.01.19. 20:21:34

@cukorrépa:
Kedves cukorrépa! Szeretném kijavítani néhány tárgyi tévedését, s akkor talán kevesebb indulattal tud részt venni ebben a vitában.
1. „Nem meglepő módon az MTA-tagválasztás visszásságát idézi a Filozófiai intézeti munkatársak kezdeményezése az önmagukra vonatkozó szabályrendszer kialakítását illetően.”
Az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársai ilyet nem kezdeményeztek, a feladatot kapták Boros János igazgatótól.
2. „vagy hogy az MTA filozófiai bizottsága dolgozza ki”
Ez volt az MTA Filozófiai Bizottságának eredeti elképzelése, ám Pálinkás elnök úr a kérdést az intézetigazgató hatáskörébe utalta vissza azzal, hogy az elkészült követelményrendszert aztán a Filozófiai Bizottság véleményezze.
Üdvözlettel,
Neumer Katalin

cukorrépa 2011.01.19. 21:36:38

@Neumer Katalin:
köszönöm a kiigazítást; eszerint a normalitás mégiscsak beszüremlik a történetbe,

cukorrépa 2011.01.19. 21:53:14

@ropolyi lászló:
"nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja."

Természetesen a "feudális" ironikus metafora. Mégiscsak a XXI. században élünk, ugye. Hogy is lehetnének ilyen sötét viszonyok mifelénk, ahol az ország államformája az alkotmány szerint is demokratikus!
(Válasz: például úgy, hogy a közéletben résztvevők magasról fütyülnek a demokratikus értékekre. Ropolyi úr lát példát?)

A kérdés marad: milyen fogalmi keretben elemezzük-értelmezzük az MTA tagválasztási mechanizmusát, az MTA intézetek igazgatóinak (specifikusan: BJ) ténykedését?

Ha nem "feudális", akkor "balkáni". Ha nem "balkáni", akkor "visszatetsző". Vagy: "morálisan nehezen vállalható"?

Vagy pedig: mindez - ragaszkodjunk az alkotmányos címkéhez - "demokratikus"? Milyen értelemben? Milyen mélységben? Kinek a javára? Kinek a kizárásával? Kiknek miféle elképzelései ellenében? Megválaszolandó, meg- és kibeszélendő kérdések. HA tényleg demokratikusak a viszonyaink. Ha nem, akkor elegendő ilyen-olyan autoritásokra hivatkozva félresöpörni őket.

A címkék nem sokat változtatnak azokon a kérdéseken, hogy kinek és miért van hatalma az MTA-n belül, vagy az egy-egy MTA intézeti tagok felett, vagy leendő MTA tagok kérdésében.

Egyszerűbb lenne kimondani: problémás, s épp ezért kritikának és nyilvános vitának kiteendő az MTA és intézeteinek szerveződése. (Hátha Pálinkás olvassa.) Az FKI zűrje megmutatta ezt. S innen nézve a "feudális" valóban csak egy metafora, amelyet hasznosan vagy haszontalanul lehet(ne) forgatni egy ilyen vitában.

hower 2011.01.19. 22:11:28

@cukorrépa: Azért hadd tegyem itt ehhez hozzá, hogy az Akadémia sajátosságaiért cseppet sem fair az FKI-n elverni a port. Amekkora rálátásom van a összképre, a Filozófiai Intézetben zajló gyakorlat nem feltétlenül különbözik a társ. tud. intézetekben elfogadottól. Ha megújulás van, akkor legyen megújulás mindenütt, nem csak egy-egy kipécézett intézményben. Ha már valamire érdemes lenne törekedni, akkor az valamiféle egységes reform. Az akadémiai intézeteket formálisan már most is monitorozzák annak tekintetében, hogy milyen arányban hoznak nemzetközi publikációkat, mekkora a fokozatosak aránya, stb. Némely intézet jól szerepel ezen, mások kevésbé. Nincs kialakítva azonban annak a rendje, hogy mit lehet kezdeni azokkal, akik kevésbé hozzák ezeket az elvárásokat. Nem is egyszerű ez a kérdés. De ismétlem, nem filozófia-specifikus.

@ropolyi lászló: "a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e? "

Ez részben természetesen igaz. Csakhogy ebben az esetben "a méret számít": nem mindegy, hogy a szomszéd szobában dolgozó kolléga ítéli meg a cikkemet, vagy egy ötezer kilométerrel arréb élő valaki, akinek a nevét se tudom, ő se az enyémet, csak az garantált, hogy ugyanazon a területen dolgozunk. Ez utóbbit és az ebből eredő függetlenséget kizárólag a nemzetközi fórumok tudják biztosítani. A peer-reviewról is elmondható az, ami a demokráciáról, hogy ui. nem jó rendszer, de egyelőre nem találtak ki jobbat. A kisközösségi döntésekben kivétel nélkül mindig jelen van a kölcsönös viszonzások elvárása és szolgáltatása, ami szükségképpen az értékítéletek degenerálódásához vezet.

cukorrépa 2011.01.19. 22:28:48

@hower:
"Ha megújulás van, akkor legyen megújulás mindenütt, nem csak egy-egy kipécézett intézményben. Ha már valamire érdemes lenne törekedni, akkor az valamiféle egységes reform."

Kívánatos, ám felettébb valószínűtlen fejlemény volna ez. S természetesen egyetértek: az MTA FKI körüli botrány jelzi, hogy általában is van baj az MTA és az MTA intézetek körül.

De ha én lennék akadémikus, vagy akadémiai intézeti tag, ez engem sem különösebben izgatna :)

Radnóti Sándor 2011.01.20. 00:12:12

Mezei Balázs a mai (19-i) Magyar Nemzetben hozzászólt a hecckampányhoz, s írása e tárgyban a szóban forgó orgánumban az első komolyan vehető írás. Egy bekezdése még a megtámadott filozófusokat is védelmezi. Köszönet érte. Egyetértek a pályázati struktúra radikális újragondolásának szükségességével, amelyhez azonban nem egyes pályázati nyertesek önkényes kiemelésén, hazugságok, ráfogások, gyanúsítások terjesztésén keresztül vezet az út, amelynek kizárólag a politikai bosszú a célja. Nem tudom, milyen megfontolások alapján lehetett 2001 (!) és 2005 között viszonylag nagyobb, bár semmiképpen sem kiemelkedő vagy aránytalanul nagy összegeket az NKTH keretén belül bölcsészettudományi kutatásokra is elnyerni, de Mezei Balázs prezentációjából sem válik világossá, hogy ez nem kizárólag és még csak nem is nagyobb mértékben az általa elismert kutatások személyi támogatását jelentette, hanem intézmények (tanszékek) különböző módon, például könyvtári beszerzésekkel való gazdagítását.

postcox 2011.01.20. 07:45:27

Állásfoglalás

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége mély megdöbbenéssel figyelte az
elmúlt egy hétnek a filozófiára vonatkozó, a médiában zajló eseményeit.
Azt a vitát, amely az NKTH 2004-ben és 2005-ben odaítélt pályázatainak
részleteiről folyt. Ez a vita a végső eszkalálódása annak a szakmán
belüli konfliktusnak, amely már kb. egy-másfél év óta tart. Minden
érintettnek be kell látnia, hogy ezt a konfliktust, nemhogy megoldani, de
még kezelni sem sikerült. Most már csak egy vigaszunk lehet: innen nincs
tovább út. Ilyen körülmények között a Magyar Filozófiai Társaság
Elnöksége kötelességének látja, hogy még egyszer megszólítsa a releváns
célcsoportokat.

(1) Mindenekelőtt a szakmabeliekhez szeretnénk fordulni, tanárokhoz,
diákokhoz, kutatókhoz. Legelőször is nekik szeretnénk elmondani, hogy a
szóban forgó pályázatok (alapvetően) állásteremtő pályázatok voltak.
Mindannyian tudjuk, hogy fiatal emberként ma mennyire nehéz bekerülni az
egyetemi és akadémiai intézetekbe. Ezek a pályázatok ehhez szerettek
volna áthidaló megoldást nyújtani. A pályázatok eredményeként számos
fiatal tudományos karrierje el tudott indulni; sokan befejezték
disszertációjukat, ösztöndíjakat nyertek, néhányan álláshoz is jutottak
stb. Legalább ugyanilyen fontos, hogy három éven keresztül különböző
kutató-műhelyek jöhettek létre egyetemi tanszékekhez vagy akadémiai
intézetekhez kötődve. Ennek keretei között műhely-szemináriumokra,
konferenciákra került sor, tanulmánykötetek és folyóiratszámok születtek.
A pályázatok eloszlása is egyedülállóan igazságos volt: a kuratórium
három fővárosi és három vidéki műhely kialakulását támogatta. (Csak
megjegyezni szeretnénk, hogy az utolsó pályázat lejárta után a filozófia
többé nem részesült ilyen műhelyteremtő pályázatokban. Az OTKA-ban pl. a
filozófia évek óta nem kapott nagy összegű támogatást.)

(2) Másodszor a filozófián kívüli diszciplínák képviselőihez szeretnénk
fordulni: a természettudományok, a társadalomtudományok és más
szellemtudományok művelőihez. Nekik szeretnénk elmondani, hogy a
filozófusok egy jó része áldozatos és aszketikus munkával járult hozzá az
elmúlt évtizedek magyar könyvpiacának felvirágoztatásához, fordításokkal,
monográfiákkal, tanulmánykötetekkel. A honoráriumok, ha valaha voltak is,
az elmúlt években szép lassan elapadtak. A filozófusok nagy része szegény
ember. Munkáját megszállottságból végzi, és semmi mással nem rendelkezik,
csak a becsületével (hogy Heller Ágnes Magyar Narancsban megjelent
interjúját idézzük). Ugyanakkor a filozófia mindenkori feladatai közé
tartozik, hogy a társadalmi és politikai kérdésekben princípiumokra
támaszkodva állást foglaljon. Ebből kifolyólag érzékeny és polemikus
viszonyban áll a mindenkori hatalommal. De ettől eltekintve azt
mondhatjuk, ami most a filozófiával történik, az bármelyik diszciplínával
megeshet: a kémiával, a szociológiával vagy a nyelvészettel. Bármikor
kialakulhat egy olyan masszív értelmiség-ellenes hangulat, amelynek
minden szakma a kárvallottja lehet. Ezért nagyon reméljük, hogy bízhatunk
más szakmák képviselőinek szolidaritásában.

(3) A következő lépésben az újságírókhoz és a média szereplőihez
szeretnénk fordulni. Ők tudják a legjobban, s ezt az elméleti
szakirodalom is megerősíti hogy munkájukra egyetlen nagy veszély
leselkedik, a hatalommal való összefonódás. Ez ugyanis azt az érzést
kelti, hogy mindent lehet és szabad. Ezért fájlaltuk mindnyájan (vagyis
filozófusok és újságírók közösen) ezt a címet: Félmilliárdot ťkutattak
elŤ Hellerék. Tekintsünk el most a cím összes stiláris sutaságától, és
csak a benne lévő önkényeskedéseket gyűjtsük össze. (a) A pénzösszeget
mindig fel lehet srófolni egy látványos szintre, ehhez csak megfelelő
számú egymással egyébként nem összefüggő ügyet (pályázatot) kell
összegyűjteni. (b) A kutattak el kifejezés nem létezik magyarul, még
akkor sem, ha idézőjelbe tesszük; tulajdonképpen azt jelenti, hogy zsebre
vágtak. Ehhez persze el kell hallgatni a pályázat alapvető karakterét,
azt, hogy műhelyteremtő pályázat volt, hogy rengetegen dolgoztak benne
stb. Azt, hogy a pályázatokban szinte kizárólag a fiatalok bérköltségei
szerepeltek, azt, hogy egy tudományos segédmunkatársi állás három évre az
összes járulékkal, kezelési költséggel és a rá vetített rezsivel együtt
majdnem tíz millió Ft-ra rúg. (c) És végül ki kell keresni a legnagyobb
nevet, és az egész csoportot köré kell elrendezni, valamiféle
szervezettséget vagy összeesküvést sugallva. Szép, de az egész egyetlen
hatalmas hazugság.

(4) Végül a közvéleményhez szeretnénk fordulni, újságolvasókhoz,
televízió nézőkhöz, rádió hallgatókhoz. Mindannyian tudjuk, hogy élnünk
egy szegény országban adatott. És a rendszerváltozás sem hozta meg a
kívánt jólétet, az ország gazdasági értelemben benne maradt egy
félperifériás helyzetben. Ennek következtében nagyon sok frusztráció
gyűlt össze. Ilyen körülmények között mi sem könnyebb, mint azt gondolni,
hogy azért vagyunk ilyen szegények, mert a pénzek elfolynak, mert egyesek
vagy talán sokan lopnak. És azt is be kell látnunk, hogy számos
korrupciós eset joggal erősíti ezt a benyomást. De azt is tudnunk kell,
hogy néha hajlamosak vagyunk ezt a lépést túl gyorsan végrehajtani,
prejudikálni, anélkül, hogy tájékozódnánk.
A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége csak abban bízhat, hogy a
közvélemény is úgy gondolja, hogy ezek a meghurcoltatások gyanúsak, mivel
túl szorosan összefüggnek a politikával.

Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen, 2011. január 14.

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége

horányi özséb 2011.01.20. 11:00:56

Nagy Tibor Attila részt vett a decemberi 21-i megbeszélésen a Párbeszéd Házában. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm fel:

Melegh Attila egy nagyon fontos mondatot mondott, amikor azt mondta, hogy alacsony az ország teljesítménye. Ha ezt elfogadjuk, mennyire felelős ezért az értelmiség, önök, mi…? Ha leragadunk munkajogi kérdéseknél, az alapkérdések sikkadnak el. A nagyobb együttműködés akár önök között is esetleg az ország teljesítményének növeléséhez járulna hozzá. Fontos volna, mert az országnak kollektív sikerélménye nem volt, vagy alig. (20. század eseményei!)
Az ország szellemi állapotának betegtüneteit látom abban, amik itt elhangzottak.

Alapvetően híve vagyok a párbeszédnek és örülök, hogy Horányi úr kisérletet tesz erre. De egyelőre egy légtérben az egymással szemben álló felek beszélgetnek és ez nem nagyon jött ki se a blog bejegyzésekben, se ebben a vitában. Ahol valódi ellenérvek csapnak össze kultúráltan, az is segítheti az ország teljesítményének javulását.

horányi özséb 2011.01.20. 11:24:55

Mezei Balázs Radnóti Sándor által hivatkozott szövege a Magyar Nemzet január 19-i számában a következő helyen található meg:

mezeibalazs.blogspot.com/

horányi özséb 2011.01.20. 18:38:53

Solymosi Norbert részt vett a december 21-i vitán. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm föl:

Előre jelzem, hogy természettudományos területről érkezem a beszélgetésbe. Az MTA egy kutatócsoportjának vagyok tudományos munkatársa. A közbeszédben a filozófiai intézettel kapcsolatos jelenségek, megszólalások több, a magyar tudományosságot érintő, és bennem már egy ideje érlelődő gondolatokat segítettek pontosítani.

A vitában (a blogon és itt is) felvetődött a „kompetencia” és „minőség” kérdése. Számomra egészen megdöbbentő módon. Sok intrikát láttam már, de ilyen személyeskedő jellegűt még nem. Amikor egy magát okkal-ok nélkül tudósnak tekintő ember minden szakmai érveléstől eltekintve minősíti inkompetensnek, vitára alkalmatlannak a vele szemben elhelyezkedőt. Ez nagyon érdekes mozzanat... Azt képzelem, hogy akkor kompetens valaki valamiben, ha ért hozzá. A hozzáértés kérdését azonban nem mindig könnyű elbírálni. Nálunk az a bevett szokás, hogy az ember munkáinak, eredményeinek értékelését szakértőkre bízza. Így azok kritikájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kézirat javuljon. Az igazi ezen a területen az, ha olyan helyen sikerül elfogadtatni az állításainkat, megállapításainkat, ahol senki nem ismeri a szerzőt személyesen, vagyis a függetlenség egyértelmű. Magyarország aránylag kis ország, egy-egy szakterületnek jó, hogyha akad egy-két képviselője. Amennyiben a tanulmányok minőségének elbírálását a szűk hazai hozzáértői körre bízzuk, akkor a szubjektivitás nehezen zárható ki. (Egy nagyon vicces példám van erre, egyszer egy hazai, magyar nyelvű lapba küldtem egy kéziratot, amire azt mondták, hogy nincsen benne közlésre érdemes. Ezek után a téma egyik legtekintélyesebb nemzetközi folyóirata közölte, és hamar hivatkozták is.)
Ha lehet, akkor egy meglehetősen szubjektív átkötést hadd tegyek. Az MTA által finanszírozott kutatók egy része kutatóintézetekben, mások kutatócsoportokban tevékenykednek. A kutatócsoportok meghosszabbításáról meghatározott idő után dönt az Akadémia. A döntés előtt a kutatócsoportokban dolgozók számára valódi egzisztenciális kérdés, hogy megkapják-e a folytatás lehetőségét. Ha jól sejtem, MTA kutatóintézeteket nem szoktak megszüntetni. Ott felmerülhet egy-egy dolgozó egyedi teljesítmény gyengesége, de nem az intézményé. Hangsúlyozandó, hogy e két formában dolgozók ugyanazon juttatásokban részesülnek.
Ezt az előző témámhoz is kötve, számomra egyáltalán nem volt problémás az a hír, hogy a nem teljesítő munkatársaktól megvált az intézet.
Ehhez hozzáteszem azt a feltételezésemet, hogy valószínűleg számos fiatal áll sorba a megüresedő helyekre, akik szívesen vállalják a hírekből hallhatóan nem túl magas követelmények teljesítését.

Nyilván a legtöbbek TGM miatt figyeltek oda jobban az intézeti hírekre. Az ő esetében, ha jól értem, arról van szó, hogy a nyugdíj korhatárának elérése után további alkalmazásától eltekintene az új igazgató.
Nem vagyok abban biztos, hogy a helyzetet teljesen ismerem, de – TGM-től függetlenül - nekem ez egy általánosabb problémát jelez. Amit már más intézményekben láttam. Nevezetesen azt, hogy olyan professzorok, jeles oktatók, akik évtizedeken át befolyásolták tanítványaik ismereteit nyugdíjba vonulásuk után elveszíthetik intézményi hátterüket. Persze az egyedi esetek nagyban különböznek és vannak helyek, ahol kapnak szobát, valamilyen szinten továbbra is szereplői az intézmény életének, de vannak esetek, amikor a nyugdíjazásuk napjától nemkívánatos személyekké válnak. Nem tudom, hogy 1990 előtt hogy volt ez, de úgy látom, hogy az elmúlt 20 évben nem sikerült intézményesíteni a kiérdemesült vezető oktatók, értelmiségiek nyugdíjazás utáni helyzetét. Ezt szomorúnak tartom több szempont okán is. Ezek a mesterek szakmai tekintélyek voltak – ez egyszerűen a koruknál fogva megszűnik. Érzésem szerint (konkrét esetekben) ez korábbi munkásságuk eredményeit is kisebbíti. A fiatal kutatók, oktatók életpálya-modelljében sem túl kecsegtető ez a befejezés.

Bodnár István 2011.01.20. 23:33:35

@horányi özséb: Solymosi Norbert felszólalásához -- Furának tartom, hogy Horányi Özséb a december 21-i összejövetelen tett megjegyzéseimet mintha mellőzné. Megpróbálom tehát emlékezetből, de persze lehet, hogy néha olyasmit is hozzáteszek, ami utólag, a némiképp módosult hozzászólás szövegekhez jobban illik.

Norbertnek ott helyben arra hívtam fel figyelmét, hogy az akadémiai kutatóintézetek is évente kötelesek beszámolni tevékenységükről. Ezeket a beszámolókat az intézet külső tanácsadó testülete, majd a vonatkozó akadémiai testületek értékelik – feltéve, hogy a külső tanácsadó testület elnöke ezt nem szabotálja, mint ahogy ez a 2010-es év során az MTA Filozófia Kutatóintézete esetében történt, aminek eredményeképpen a 2009-es jelentés mind a mai napig (azaz 2011 januárjáig!!) nincs megvitatva és elbírálva.

Valószínűleg nem tettem hozzá, de most azért helyes újra hangsúlyozni azt, ami itt már sokszor elhangzott: a követelményrendszer nem volt érvényes, a bírálati eljárás önkényes volt, és nem testületi véleményeken alapult. I.

mikulasg 2011.01.21. 13:01:21

-- Friss hír, EU-s kutatásértékelés és finanszírozás, humán vonatkozásban is:
Az Európa Tanács kutatási programjainak finanszírozását igazgató Európai Kutatási Bizottság (ERC - European Research Council) a következő négy évben a több magyarországi egyetemen is elérhető SciVerse Scopus link adatbázist fogja használni. E forrás által nagyobb lehetőség lesz a világviszonylatban követni a kutatási politikát és finanszírozást. A választást azért esett a Scopus-ra, mert ez a világ legnagyobb, közel 18.000 lektorált folyóirat absztrakt- és indexelő adatai tartalmazó adatbázisa, és az egyetlen, amely a művészetek és humán irodalom vonatkozó adatait is tartalmazza... Forrás: kithirlevel.hu/index.php?kh=az_europai_kutatasi_bizottsag_latokorebe_akarsz_kerulni_--_legyel_jelen_a_scopus-ban

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.21. 15:44:48

@cukorrépa: Közzétett információkból látható, épp az MTA FB-a már az igazgatói pályázatkor/kinevezéskor ellene mondott felülről jövő, ha tetszik: feudális -bár a világszínvonal köntösében fellépő- eljárásoknak. A legkomolyabb hazai szakmai grémiumnak tekinthető bizottsághoz fordultak később is a kutatók. Nem azért, hogy ne történjék semmi, hogy ne legyen semmiféle követelményrendszer etc. Ellenkezőleg, hogy közösen, a legszélesebb szakmai alapon teremtsenek konszenzust világos és korszerű minősítési és előmeneteli rendszerhez, amihez az intézet gyakorlata is igazítandó. Azért, hogy ne helyesnek vélt végeredmények rögeszméje kreálja utólag a (jogszerűtlen, inkonzisztens) levezetések halmazait. (Egy mégoly helyes „megoldó kulcsból” puskázni sem koncepció, nem kompetencia.)
A konszenzus ez ügyben minden ottani épeszűnek hosszabb távú érdeke. Ha egyáltalán létezik még hosszabb táv. Egyfelől közvetlen védené őket szeleburdi alkirályok abszurd rögtönzéseitől, ha egyáltalán lehetségesek ilyenek. Másfelől kiszámíthatóságával fokozatosan el is jelenéktelenítené, a természetesen itt is ironikus metaforának szánt, direkt hűbéri hierarchia esetleges szakmai hatásait. Éppen úgy, mint a tehetségteleneket vagy a semmittevőket. Az ügy kapcsán a FB gittegyleti súlytalanságúnak tekintése elleni tiltakozásul mondott le az előző bizottsági elnök.

Az a halvány reménysugár nem is oly halovány, ha nem tolnak elé díszletet, rántanak elé függönyt.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.21. 15:51:27

@cukorrépa: „továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető.”

Persze, „szakmabeliek széles körei” által etc. Valaki/k szerint azonban szakmai nulla és/vagy korrupt, összeesküvő itthon majdnem mindenki. Így aztán szinte „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen”. (Nem tudom ráismernek-e pl. a parák tipikus küldetés-érvelésére?) Egy így kreálódó szerephez elkötelezett „éberségnél” aligha kell súlyosabb paraméter. Pl. arányosan kiemelkedő szakmai-vezetői kompetencia. (szörnyű vendégoldal, araszos vállán?) Utóbbi híján bármekkora az elszántság, annál esetlenebb és kártékonyabb. Hiába hozzá tudósi betűk dekázása meg a gazdálkodások vizsgálata. Átitatódva szimbolikus közgondolkodással, gyorsan röpít a béka ülepe alá.

Kapcsolódó észrevételemet úgy nevezném, PROTÉZIS: Kétes minőségű kutatás volt, szerencsére már csak ketten dolgoznak közülük az intézetben.
Forrásom: Boros János [ …] az MTI-vel közölte: […] feljelentés alapjául szolgáló tények és körülmények megfelelnek a valóságnak. […] úgy fogalmazott: "a filozófiai szakmát megrázó hírek több százmillió forint kétes minőségű kutatási felhasználásáról megdöbbentették a filozófia hazai képviselőit, és az MTA Filozófiai Kutatóintézetének munkatársait". […] Mint írta, a Borbély Gábor által vezetett projekt résztvevői közül jelenleg már csak ketten dolgoznak az intézetben […]
(, Magyar Nemzet 2011. január 11., kedd, www.fidesz.hu/index.php?Cikk=157456, hvg.hu/itthon/20110111_mta_kaosz_filozofia_intezet , és fentebb: MTI,)

Ez nagyon sommás. Honnét származik? Ki ítéli/ítélte ezt a kétes minőséget?
A hazai filozófiai szakma megrázó hírre megdöbbent képviselői és intézeti munkatársai(!) minden esetre kezdhetnek megnyugodni: már csak ketten élnek a veszélyesek közül. Ezek persze egyértelmű üzenetet kaptak.

Milyen módon szokta (eddig) jól-rosszul értékelni/kritizálni saját produktumait a hazai filozófiai szakma? (Túl az elemi beléptetőkön illetve a nagyon általános eszmefuttatásokon) Gondolom szakmailag érvelve, nyilvánosan, s nem csak lojalitáskényszeres laudációkban. Van ennek súlya, visszacsatolása? Léteznie kell, ha mégoly kicsi is, hazai szakmai piacnak. Szelíd és kevésbé szelíd recenzióktól, a kukoricára térdepeltetésen át egészen rendcsináló duhaj hevületig sok mindent el tudok képzelni. Utóbbi, bizton állítom, csak lerongyol minden észhasználó közösséget. Persze szigorúan a „szakma” nevében. Nem vagyok tájékozott, nem szántam költőinek a kérdést.

Aktuálissá lett számomra egy korábbi, úgy nevezném, TÉZIS: Igazgatóként vizsgálódtam, kerestem és találtam. Fel is jelentettem (volna), de „titokzatos” magánszemély megelőzött.

Forrás: „Pálinkás József leszögezte, hogy a 2010 tavaszán lezárt ellenőrzés jelentése foglalkozik azzal a kutatási projekttel is, amellyel kapcsolatban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentést tett. […] Boros János […] Leszögezte, hogy […a] pályázat körüli jogi anomáliákat a tavalyi év első felében ő maga kezdte el feltárni az MTA elnöke által elrendelt belső ellenőrzési vizsgálat egyes megállapításai alapján. […] azért nem ő tette meg a feljelentést, mert megtudta, hogy 2010 nyarán ezt egy magánszemély már megtette.
(MTI, ill. Magyar Nemzet 2011. január 11., kedd,)

Magánszemély lenyúlt volna valamit? Ha igen, mit? Minimum a leleplezés dicsőségét, mivel igazgatónál is gyorsabban/pontosabban jutott intézeti hivatalos dokumentumokhoz. Esetleg motiváltabb is volt?

Ehhez jött egy frissebb, nyilván ANTITÉZIS: Igazgatóként lényegében semmi közöm a feljelentéshez. Nem működtem ebben közre, semmiféle iratokat, adatokat sehová, senkinek, semmilyen hivatalhoz/hatósághoz nem juttattam etc.
Forrás: Minap reggel, még elindulás előtt, a HírTv Rájátszásában hallottam ilyesmit az Igazgató Úr saját szájából. Meg, hogy pályázni, miként hajózni, igen is kell és a filozófiában is nagyon szükséges. Minden szép és jó… a pályázati rendszert pedig meg kell reformálni stb.
Ha rosszul emlékszem, elnézést, nem tudtam visszakeresni.

Mi lenne a SZINTÉZIS ??? Segítsen valaki! Vagy pontosítson!

abrakadara 2011.01.21. 23:54:04

@ropolyi lászló:
"Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel? Persze nem is kivétel."

Itt többen a szívükhöz kapkodtak amikor két alkalommal megpendítette két különböző személy miszerint az egyetemi oktatóknak leginkább az oktatás lenne a fő feladata akár a kutatómunka rovására is. Erősen furcsállom hogy ugyanakkor a fenti, velejéig hamis gondolatfutam csupán egy személynek tűnt fel. Magam most másodikként csatlakozom. A leírás minden további nélkül alkalmazható pl. a lepkegyűjtők vagy vasútmodellezők baráti körére, de egyáltalán nem egy közpénzből fizetett, fenntartott intézményrendszer dolgozóira. Igen meghallgatnám mit szólna Ropolyi úr ha az önkormányzati iskola, ahová gyermekeit járatja fogná magát és a tanári "közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított elvek" alapján pl. a biológia és történelem tantárgyak oktatását megszüntetné. Ez pontosan ugyanaz az abszurd kategória, mint az hogy állapítsák meg saját maguk az állami pénzből fizetett intézeti kutatók azokat a kritériumokat amelyek alapján a tevékenységüket minősítik. Ezt követve bizonyára számos kiváló tanulmány jelenne meg az "Olaj, Szappan, Kozmetika", Műanyag és Gumi vagy a "Magyar Állatorvosok Lapja" című orgánumokban. Zárójelben jegyzem meg hogy ilyesfajta folyóiratokban megjelent cikkek nagyobb számban időnként felbukannak az MTA Doktora címre kandidálók (és elnyerők) publikációs listájában. Teljesen nyilvánvaló hogy ha az adófizetők pénzét kutatóintézetek fenntartására, kutatók fizetésére fordítják akkor alapkövetelmény hogy ezt a pénzt hatékonyan, a lehető legmagasabb színvonalú eredményeket elérve használják fel. Ehhez pedig nem a "közösségre" kell bízni hogy majd mondja meg magáról jól dolgozott-e vagy sem, hanem ezt nemzetközi összehasonlításban kell értékelni, megkövetelve a nemzetközi porondon való folyamatos publikálást, megmérettetést. Néhány, specifikusan a magyar nyelvhez kötődő tudományág kivételével az összes többi, ideértve a filozófiát is, nemzetközi fórumokkal rendelkezik, vagyis semmi akadálya az ott történő megjelenésnek.

Bodnár István 2011.01.23. 11:07:14

@csőBambi: Ropolyi László: "Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi?" @csoBambi: Erősen furcsállom hogy ugyanakkor a fenti, velejéig hamis gondolatfutam csupán egy személynek tűnt fel. […] Teljesen nyilvánvaló hogy ha az adófizetők pénzét kutatóintézetek fenntartására, kutatók fizetésére fordítják akkor alapkövetelmény hogy ezt a pénzt hatékonyan, a lehető legmagasabb színvonalú eredményeket elérve használják fel. Ehhez pedig nem a "közösségre" kell bízni hogy majd mondja meg magáról jól dolgozott-e vagy sem, hanem ezt nemzetközi összehasonlításban kell értékelni, megkövetelve a nemzetközi porondon való folyamatos publikálást, megmérettetést.

Előttem rejtély, hogy csőBambi mért gondolja, hogy a "közösség" – értsd: a magyarországi filozófiai szakma – által elfogadott értékelési és egyéb elvek ellentmondanának a nemzetközi porondon való folyamatos megjelenésnek.

Természetesen ezzel együtt van itt több további vitaelem. A jelen kontextusban a legfontosabb, amivel a "közösség" valószínűleg nem fog egyetérteni, az az, hogy adható lenne olyan algoritmus, amely az értékelést végző testületeket (!!) mentesítené az egyes kutatók műveinek érdemi megismerése alól. I.

Ui.: További lehetséges elemek: Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)? Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet? A követelmények a kutatói életszakaszokkal szigorúan monoton nőjenek, csökkenjenek, vagy szakaszonként alapvetően más és más teljesítménymintázatot várnánk el? Értelmes lehet-e egyáltalán a tenure-rendszer? Ha nem, akkor miért igen – mármint akkor Amerikában miért működik, kb. docensi szinttől felfelé?

Nyilván ezekkel kapcsolatban meg fogom kapni azt, hogy ezek egy konzervatív szkeptikus kérdései. Amire előzetesen is csak annyit mondhatok, hogy gondolkodni és a tények megértésére törekedni mindig fárasztóbb lesz, mint vitapartnereinkre címkéket akasztani. I.

hower 2011.01.23. 11:43:28

@Bodnár István: "Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)?"

Persze, nyilvánvalóan. Dolgoztam már néhány munkahelyen, nem csak tudományos területen, és a legjobb helyek eddig azok voltak, ahol a bérezésemet és az előreléptetésemet a teljesítményemhez igazították egy viszonylag egyértelmű kritériumrendszer alapján. Az alapelvárások teljesítése egyébként nem jogosíthat fel az automatikus előrelépésre, csak azért, mert a kollega már harminc éve mellettünk van, ismerjük és szeretjük őt. Sajnálom, ha ez egyeseknek embertelenül hangzik (de nem az).

"Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet?"

A válasz egyértelműen igen arra a kérdésre, hogy ezt az elemet súlyozottan kell-e figyelembe venni. Emellett rengeteg más tényezőt is figyelembe lehet venni még természetesen.

Bodnár István 2011.01.23. 12:31:40

@hower: @Bodnár István: "Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)?"

@hower: Persze, nyilvánvalóan. Dolgoztam már néhány munkahelyen, nem csak tudományos területen, és a legjobb helyek eddig azok voltak, ahol a bérezésemet és az előreléptetésemet a teljesítményemhez igazították

Ez két külön dolog. Az erősorrend más, mint a teljesítmény folyamatos nyomon követése és elismerése. Az utóbbi erősorrend jellegű méricskélés nélkül is lehetséges egy közös projektumokon dolgozó intézményben.

Magyarországon amúgy egyetemi és akadémiai berkekben a bérezés az előléptetésen túl, az egyes kategóriákon belül nehezen igazodhat a teljesítményhez, sőt - mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik.

@hower: @Bodnár István: "Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet?"

@hower: A válasz egyértelműen igen arra a kérdésre, hogy ezt az elemet súlyozottan kell-e figyelembe venni.

Ez megint két külön dolog. Kérdésem az - egyébként általam elvetendőnek tartott - erősorrend kialakítására vonatkozott, és hogy ki lehet-e emelni egyetlen elemet ennek kialakítására, azaz, hogy kizárólag ennek segítségével lehet-e kalibrálni filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, matematikusainkat s.í.t.). Még ha mindkét részkérdésre tagadó választ adok is, akkor is természetesen úgy gondolom, hogy bizonyos elemek többet nyomhatnak a latban, mint mások. I.

hower 2011.01.23. 13:33:18

@Bodnár István: "Ez két külön dolog. Az erősorrend más, mint a teljesítmény folyamatos nyomon követése és elismerése. Az utóbbi erősorrend jellegű méricskélés nélkül is lehetséges egy közös projektumokon dolgozó intézményben."

Hogyan képzelhető ez el? Ha teljesítményük követése alapján tudom, hogy X jobb szakember, mint Y, nem állítottam-e fel implicit erősorrendet köztük?

De mi a baj a sorrendezéssel? Az élet minden területén találkozunk vele, az iskolűtól a munkahelyekig, akkor miért kéne azt a speciális munkatípust, a tudományos kutatást, mentesíteni ez alól? Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán.

És végül van még egy szempont: a tiszta kritériumok versenyre késztetnek. Jobb akarok lenni, és pontosan, világosan tudom, hogy mit kell elérnem ahhoz, hogy jobbnak számítsak. Vannak mile stone-ok, nem csak a kisközösség jóindulata, ami bizony szólhat az akadémikus nagybátyámnak is. De ezt már leírták itt is páran.

cukorrépa 2011.01.23. 14:07:54

@Bodnár István:
"mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik"

Szerencsétlen megfogalmazás, csúsztatás: a probléma nem önmagában az, hogy X, Y, Z... nyert 500 millió forintot egy pályázaton filozófiai munkásságára, hanem hogy

1) ugyanilyen jó magyar filozófusok nem nyertek egy kanyi vasat sem, mert eszükbe sem jutott pályázni egy olyan pályázaton, ami nyilvánvalóan nem a filozófiáról szólt (de aki tudta, hogy kapni fog, pályázott);

2) s hogy a nyertes filozófus pályázók egy része egyébként előszeretettel irkál balliberális politikai publicisztikákat ÉS az adott pénzosztó intézményben fontos pozícióba került a korábbi SZDSZ-es miniszter, aki így kedvezhetett a politikai haverjainak.

Ez így együtt piszok erkölcstelennek néz ki! És még egyszer: nem az a baj, hogy a pályázaton a filozófiai kutatást támogatták, hanem ahogyan és akiket támogattak, sejthető politikai indokkal. Ennél sokkal kiegyensúlyozottabb, elfogulatlanabb tudományos pályázati rendszert illene működtetni.

Bodnár István 2011.01.23. 14:10:15

@hower: Hogyan képzelhető ez el? Ha teljesítményük követése alapján tudom, hogy X jobb szakember, mint Y, nem állítottam-e fel implicit erősorrendet köztük?

@hower: De mi a baj a sorrendezéssel? Az élet minden területén találkozunk vele, az iskolűtól a munkahelyekig, akkor miért kéne azt a speciális munkatípust, a tudományos kutatást, mentesíteni ez alól? Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán.

Ha tudom, mert jól összemérhető a teljesítményük, akkor a sorrendezéssel nincs is semmi baj. Vannak azonban olyan esetek, ahol ez nem fog menni, mert maga a skaláris elhelyezés nem értelmes. Ki van előrébb egy skálán: É. Kiss Katalin, Kertész András, Kiefer Ferenc vagy Kiss Jenő? Hazai György vagy Maróth Miklós? (Példáim nyelvészek és orientalisták, a háttérmegfontolás az, hogy a filozófia van olyan széles terep, mint a nyelvészet vagy az orientalisztika.) I.

cukorrépa 2011.01.23. 14:22:42

@hower:
"Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán."

Egyrészt sérti a szűkös forrásokhoz hozzáférő és privilégiumokkal rendelkező kutatók érdekeit (vö. MTA és intézetei), másrészt egy államilag rendesen finanszírozott, tiszta pályázati rendszer (a jelenlegi OTKA-nál tisztább alap, két-háromszor-ötször ennyi pénzzel) kiirtaná a magyar tudományos korrupció jelentős részét.

Míg a posztszocialista MTA és intézetei melegágyai a haveri-vazallusi körök kialakításának, pénzelésének. A védhetetlen tag- és kutatóválasztási procedúra miatt, a tudományos teljesítmény mérésére nem létező vagy homályos kritériumrendszerek miatt. Az MTA tagság és intézeti tagság elnyerése jelenleg kegygyakorlás útján eredménye. Ennyit a tiszta, összemérhető tudományos teljesítményekről. Aki élvezi a magyar rendszer hasznát, bolond lenne megreformálni. S így a Horányi által feltett kérdésre (lehet-e értelmes párbeszéd a Boros-Radnóti stb. ügyben) nemleges a válasz. Egy átláthatatlanul, kegygyakorlás alapján működő MTA intézet vezetése és az abból kinyerhető haszon (vö. kolonc) felett marakodnak az érintettek. Ez nem az ész terepe, hanem a mohóságé, a pénz- és hatalomhajhászaté.

cukorrépa 2011.01.23. 14:26:52

@Bodnár István:
"Ki van előrébb egy skálán: É. Kiss Katalin, Kertész András, Kiefer Ferenc vagy Kiss Jenő? Hazai György vagy Maróth Miklós?"

Igaz, nem lehet őket egy skálán elhelyezni. De az említett kutatók igen magas minimumfeltételeket teljesítettek (külföldi szereplések, tanulmányok, kötetek, nemzetközi elismertség). Ehhez képest az MTA FKI-ban mintha komoly hiányosságok mutatkoztak volna jó néhány embernél - doktorik, nyelvvizsgák hiányoztak.

Bodnár István 2011.01.23. 14:38:58

@cukorrépa: Én hower általános skálázásának képtelenségére mutatok itt rá, nem arra, hogy ne lennének alapvető követelmények. A konkrét helyzettel kapcsolatban persze még rengeteg további probléma van -- fentebb pl. már válaszoltam arra, hogy mit is gondolok arról, hogy TGM-nek nincs doktorija. I.

Bodnár István 2011.01.23. 14:42:04

@cukorrépa: [Bodnár István] "mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik"

@cukorrépa: Szerencsétlen megfogalmazás, csúsztatás:

Mindenki engedelmével a filozófus-hajszát a továbbiakban is filozófus-hajszának fogom hívni.

Természetesen nem kívántam azt állítani, hogy ne lenne ebben a sajtókampányban még néhány számottevő elem. De – már a nyári magánfeljelentés során is – középponti helyet kapott az, hogy egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő kifizetések törvényeinkbe ütköznének A gondolatot a Magyar Nemzet eredetileg Trinn Gáborhoz, a Magyar Nemzet szerint Boros János által felkért ügyvédhez kötötte, a későbbiek során persze ez is mind érdekesebb alakváltozatokat öltött. I.

orulunkvincent 2011.01.23. 15:23:02

@hower: Mi a filozófia elmúlt két évtizedének tíz legnagyobb eredménye ? Ha matematikáról lenne szó, akkor az emberek próbálkoznának, nyilván a Perelman Poincaré sejtés megoldása, a Terry Tao prímszámos tétele, a Ngo Bao Chau Fundamentális Lemmája köztük lenne, és aztán kinek ez tetszik nagyon, kinek meg az, felmerülne egy csomó cikk. Filozófiában ilyen nincs. Nem fog senki rámutatni egy folyóiratcikkre, hogy na ez tényleg egy eget-földet rengető eredmény, ami megváltoztatta a világot. Esetleg egy könyvre, de azt is kétlem. A filozófia inkább művészet mint sport. A fizika, a kémia ma a profi sporthoz hasonlít leginkább, a molekuláris biológiában lehet, hogy az olimpián is fognak indulni, a matematika kevésbé, de azért az is domináns sportjelleggel bír. Én szeretem a matematika enyhe sportjellegét. A filozófiában, a művészetekben nem szeretjük a sportjelleget. Attól még rangsorolhatók a zongoristák, operaénekesek, sőt akár az írók is, és a belső rangsoraik (nem a köz által elképzelt rangsorok) hasonlóan alakulnak mint a filozófusoké.

Bodnár István 2011.01.23. 15:38:22

@orulunkvincent: a matematika kevésbé, de azért az is domináns sportjelleggel bír. Én szeretem a matematika enyhe sportjellegét.

Van ilyen a filozófia bizonyos részterületein is. De még a matematikánál is kevésbé. Vannak aztán olyan területek, ahol nemzetközi szinten is teljesen bevett, hogy a tenure előtt pár nevesebb lapban meg kell jelenni (aztán persze a hatalmas beérkező cikk-volumentől ezek rendszerint lassan hanyatlanak), de a későbbiekben ez már nem kardinális. Írni persze kell - de vannak a vezető lapoktól különböző publikációs formák is, mindenféle különböző pecking orderrel. I.

hower 2011.01.23. 17:06:57

@Bodnár István: Csak magamat tudom ismételni (ami nem szép dolog): először ki kéne alakítani a társadalomtudományok (ide sorolom most a filozófiát is, holott nem az) területén egy tiszta követelményrendszert. Ha úgy tetszik, a rendszerváltáskor elmaradt reformok pótlásaként. Most fájdalmasabb lesz, mint 20 éve lett volna. És szégyenlősség nélkül kimondani, hogy ki hol áll. Lehet, hogy a felbontás durvaszemcsés lesz, de a lényeg, hogy lehessen rámutatni evidenciákra, amik miatt X-et a C kategóriába soroltuk. NB., ma nem igazán vannak ilyen evidenciák (az akadémikus-választás igen gyászos példája annak, hogy mennyire nincsenek, Kálmán C. itt is idézett esete pedig egyenesen felháborító). Szóval, először is több világosságot és kevesebb félrebeszélést a rendszerbe -- utána már könnyebb érvelni valaki érdemei mellett vagy ellen.

Amíg ez nincs meg, sajnos marad a cukorrépa által leírt helyzetértékelés, akár igaz az, akár csak a gyanú lengi körül az érintetteket. Tehát látni kell, hogy mindenkinek érdeke lenne egy világosan körülhatárolható kritériumrendszer. És nem mellesleg, lenne egy kiindulási alap, aminek a formálásával eljuthatnánk egy igazságosabb rendszerhez. A mostani ugyanis csak azoknak kedvez, akik ezen a rendszeren belül vannak és értek el valamit.

Bodnár István 2011.01.23. 17:24:38

@hower: Most fájdalmasabb lesz, mint 20 éve lett volna.

Mért lesz fájdalmasabb? Nem igazán értem. Még az is lehet, hogy húsz évvel ezelőtt nem is ment volna. Sokunk előtt a világ 90-ben nyílt meg, előbb körül kellett néznünk benne.

De ha ettől eltekintek: én is csak ismétlem magam. Az FKI készít elő egy követelményrendszert, a Filozófiai Bizottság jelezte, hogy amint elé kerül, megvitatja. A mostani ámokfutásnak lesz tehát pozitív hozadéka is. Az ész csele.

"Az X-et C kategóriába soroltuk" kitétel, persze, még egy részletesebb követelményrendszerrel a kézben is nagyon elvágólagosan hangzik, mások talán kevésbé sarkosan fognak fogalmazni. I.

Boros J. 2011.01.23. 19:45:30

Boros János

A 2010. december 21. napján történt megszólalás témái, szerkesztve

Köszönöm, hogy Horányi Özséb professzor úr megszervezte a beszélgetést, örülnék, ha folytatódna és demokratikus párbeszéddé változna. Hiszek a demokráciában.

A híresztelésekkel ellentétben igazgatói kinevezésemnek nem volt politikai háttere. Nem foglalkozom politikával, a szakmát művelem. Úgy vélem, és úgy tapasztalom, hogy az Akadémián kívül és belül csak a tudomány dominál. A politikai ugyanis nem szakmai szempont, arra az adok-kapok hatalmi játékai érvényesek: nekem nem adott senki semmi politikai jellegűt és nem is kért semmi ilyesmit tőlem. A pályázásra az Akadémia „keresőbizottsága” kért fől (tudtommal elnöke volt Almási Miklós akadémikus, tagjai voltak többek közt Heller Ágnes és Fehér M. István akadémikusok). A pályázat beadása előtt, közben és utána semmiféle háttértevékenységet nem folytattam, ezt a keresőbizottság tagjai és az egyéb bizottságok tagjai is megerősíthetik. Kinevezőm nem kért mást, mint hogy szakmai építőmunkát végezzek.

Arra kaptam megbízást és ezzel vállaltam el az Intézet igazgatását, hogy törekedjek egy magas mércével mérhető, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező filozófiai intézetet létrehozni. Ezt vállaltam. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átalakítás és fejlesztés során folyamatosan tanulmányozom a törvényeket, ügyvédekkel állandóan konzultálok. Ha döntéseimben hibát követek el, akkor az jogilag felülvizsgálható, például munkaügyi vitákban a demokratikus jogállamban a munkaügyi bíróság dönt, amelyet minden polgárnak el kell fogadnia.

Bíráltak, hogy négy főt felmentettem mint munkáltató. Ezek a felmentések a közalkalmazotti törvény és az MTA Filozófiai Kutatóintézete követelményrendszere alapján nem csak lehetőségek voltak, de törvény által előírt kényszerek. A közalkalmazotti törvény előírja a minősítést, az elvégzett munka vizsgálatát, a nem teljesítők fölmentését.

A Kutatóintézetnek érvényes Szervezeti és Működési Szabályzata van (a továbbiakban: SZMSZ), 2001. március 2-án kelt, azt az MTA Főtitkára is aláírta. Az SZMSZ 15.2 pontja értelmében valamennyi közalkalmazott köteles megismerni és megtartani a munkájával kapcsolatos belső szabályzatok és utasítások előírásait. A Kutatóintézet „tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottakkal szemben támasztott követelményekről” szóló szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat), 4.3. pontja szerint 2004. október 15-től kezdődően alkalmazandó. A Szabályzatot 2004. október 15-én bocsátott ki Nyíri Kristóf, a Kutatóintézet akkori igazgatója. Nincs olyan szabály, amely alapján ez a Szabályzat ne lenne hatályos, vagy annak érvényessége megkérdőjelezhető lenne, hozzátéve, hogy ezen Szabályzat érvényességét, hatályosságát korábban soha senki nem tette vitássá.

A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete kiemelt, országos intézmény, melynek jelentős szerepe van abban, ahogy itthon és külföldön megítélik a filozófiai szakma hazai állapotát. Továbbá komoly hatással kell lennie a hazai filozófiai, tudományos és demokratikus kultúrára. Az Intézet követelményrendszere szerint a különböző besorolású munkatársaknak meghatározott teljesítményt kell nyújtaniuk. Az intézet munkatársai közül sokan nem csak hogy nem teljesítették az előírt követelményeket, de korábbi teljesítményükből számítható, hogy van például olyan munkatárs, akinek évtizedekre volna szüksége nyugdíja után – ha ugyanebben a tempóban dolgozna –, hogy teljesítse azt, ami az előírás. Olyan munkatárs is volt az intézetben, aki tíz év alatt egyetlen szakmai tanulmányt jelentetett meg, az előírás szerint évente kellene egyet megjelentetni. A Filozófiai Kutatóintézetben nincs tanítási kötelezettség, a főmunkatársaknak egy évben egy tanulmányt kell publikálniuk. Egy további kolléga az elmúlt hat évben egyetlen szakmai publikációt írt. Ez nem csak szerintem elfogadhatatlan, hanem a hazai és nemzetközi szakmai normáknak sem felel meg.

Vitatott téma még, hogy ki nyilatkozhat a Kutatóintézet nevében, illetve, hogy magánemberként nyilatkozhat-e egy munkatárs az Intézetről a sajtónak.

Az SZMSZ 15.1. pontja szerint „A kutatóintézet valamennyi közalkalmazottja …Munkahelyen kívül is köteles a közalkalmazotti jogviszonyhoz és munkaköréhez méltó magatartást tanusítani.” Ez csak úgy értelmezhető, hogy a kutatóintézet közalkalmazottja a munkahelyen kívül sem viselkedhet ellentétesen azzal, ahogy közalkalmazottként viselkednie kell. Ennek megfelelően nem nyilatkozhat „magánemberként” az Intézeten belül zajló ügyekről, sem a sajtónak, sem másnak. A közalkalmazott nyilatkozhat magánemberként például a sajtónak saját magánügyeiről, vagy baráti köréről, esetleg a politikáról, a gazdaság állapotáról, de arról az intézményről az igazgató engedélye nélkül nem, melyben közalkalmazotti státusban van.

Az SZMSZ 15.2. pontja szerint „Minden közalkalmazott … a közalkalmazotti jogviszony alatt felel – a munkájával vagy egyéb módon – tudomására jutott államtitok és szolgálati, üzleti titok (know-how) megőrzéséért. Bármely szerv előtt ilyen ügyekben tanúskodni, nyilatkozatot tenni, szakértői véleményt adni … csak abban az esetben szabad, ha az igazgató a titoktartás kötelezettsége alól felmentést adott”. A szabályzat feltételezi, hogy a Kutatóintézetben szolgálati titok létezik, és azt meg kell őrizni. A szolgálati titok alapvetően mindaz, ami az Intézetben a szakmai szolgálat keretében történik. Ezek sajtó felé közlése a közalkalmazottak számára nem megengedett, kivéve, ha az igazgató felmentést ad a titoktartás kötelezettsége alól. Amikor az igazgató erre a szabályra hivatkozik, akkor nem egy új titokrendeletet hoz, hanem pusztán felszólítja a munkatársakat, hogy tartsák be az SZMSZ vonatkozó pontját.

Az SZMSZ 18.1. pontja szerint „az intézet általános képviseletét az igazgató látja el”. Teljesen fölösleges és az előbbiek alapján nem is megengedett tehát, hogy bármely közalkalmazott az intézetet a sajtó felé képviselje.

Az SZMSZ 2.1.1. pontja szerint „az igazgató jogköre kiterjed a kutatóintézet működésének egészére. Ennek gyakorlására igazgatói utasításokat adhat ki.” 2.1.2. szerint „Feladatai különösen … hírközlő és egyéb szervek számára a kutatóintézet tevékenységét érintő tudományos, gazdasági, műszaki információ közlésének… az államtitok, a szolgálati (üzleti) titok védelméről való gondoskodás”. Azelőírás szerint az Intézetben történtek nem tartoznak a sajtóra, és szolgálati titkok megőrzésére utasításokat adhat ki, a szolgálati titkot védenie kell.

Bodnár István 2011.01.23. 20:41:22

Köszönöm Boros Jánosnak, hogy a zárszavában mondottaknál sokkal részletesebben tér ki itt az MTA Filozófiai Kutatóintézete működésével kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságának kérdésére. Mint a Párbeszéd Házában jeleztem, ezzel kapcsolatban az Adatvédelmi Biztos egyértelmű állásfoglalást bocsátott ki, ld.

abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=aktualis/allasfoglalasok/2010&dok=ABI-3017-3_2010_K

Abban a lehető leghatározottabban leszögezte, hogy Boros Jánost a rendeleteiben magának vindikált jogok nem illetik meg, és az általa hivatkozott SZMSZ több ponton alkotmányellenes (!!).

Kiragadott példa. Boros János előbbi bejegyzéséből: „az SZMSZ [Különös rész] 2.1.1. pontja szerint „az igazgató jogköre kiterjed a kutatóintézet működésének egészére. Ennek gyakorlására igazgatói utasításokat adhat ki.” 2.1.2. szerint [és ezt, hogy világos legyen mennyire elavult szövegről van szó, hiánytalanul idézem] „Feladatai különösen … hírközlő és egyéb szervek számára a kutatóintézet tevékenységét érintő tudományos, gazdasági, műszaki információ közlésének valamint tudományos publikációk kiadásának és tudományos előadások megtartásának engedélyezése”… „az államtitok, a szolgálati (üzleti) titok védelméről való gondoskodás”.

Vö.: Adatvédelmi Biztos: „jelenleg már sem az államtitok, sem a szolgálati titok intézménye nem létezik. Az SZMSZ nem lehet ellentétes a hatályos törvényekkel. Amennyiben ez mégis előfordul, úgy értelemszerűen a törvények rendelkezései szerint kell eljárni.”

Ilyen körülmények között a vezető alkalmatlanság minősített esete az, hogy Boros János még mindig arról beszél, hogy intézetvezetési tevékenységében nem fordult elő jogsértés. Neki nem az alkotmányellenes, vagy általa korábban alkotmányellenesen alkalmazott SZMSZ-szakaszokat kellene újra felsorolnia, hanem vissza kellett volna régen térnie az Adatvédelmi Biztos által kijelölt keretek közé, és ahol az szükséges, az SZMSZ elavult szakaszainak módosítását kellett volna kezdeményeznie.

Ui.: Boros János tevékenysége kimeríthetetlen tárház, lehetne itt folytatni tovább. Helyette, zárszóként, egy megvilágító erejű idézetet hoznék inkább:

„Mint Konrád György megfogalmazta még a rendszerváltás előtt, míg a kommunizmusban az országokat zárják körül szögesdróttal, és nincs szabadság az országban, de nagy a szabadság a munkahelyeken, addig a nyugati demokráciákban az országok nincsenek körbezárva, ám a munkahelyek szögesdróttal vannak körülvéve, és ott bent, a termelés helyein az egyéni szabadság nem létezik.”

Boros János: A demokrácia antropológiája. Jelenkor, Pécs, 2009, 65. o. (Demokrácia és gazdaság fejezet, Látszólagos ellentmondás a demokrácia és a gazdaság között szakasz)

Bodnár István 2011.01.23. 22:03:02

@Bodnár István: Bónusz-elem a titokrendeletről:

www.youtube.com/watch?v=NCLrnO23bnQ

8' 30" – 9' 30" (1. fok), az ottaniakat a 2. fok is helybenhagyta: hiszen a bíróság elől (!!) titkosítani szándékozott tanúvallomásokat figyelembe vette, és a felperes által előterjesztett kifogásokat summátim elvetette.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.24. 00:50:32

@Bodnár István: Bónusz-elem.
Most látom, hogy nevezett intézetnek már nincs igazgatóhelyettese. Napokkal ezelőtt még épp Demeter Tamás neve állt ott. Pályáztatás lenne készülőben?
www.phil-inst.hu/hu/kapcsolat/kapcsolat.html
Ennek kapcsán kerestem honlapjukon pályázatokat is, hátha. De eltűntek még a 2010-esek is. Úgy emlékszem a legutóbbi ig.helyettesi, fiatal kutatói és hasonlók voltak ott. Kár. Ilyeneket az érdeklődők és új pályázók vissza szoktak keresni.
www.phil-inst.hu/hu/linkek/linkek.html > Intézeti tájékoztatók. (www.phil-inst.hu/hu/linkek/intezeti_tajekoztatok.htm)

postcox 2011.01.24. 09:40:58

@Bodnár István:

Megnéztem a Bodnár I. által belinkelt videót. Hát, sajátságos, hogy Demeter T abban az intézetben igazgatóhelyettes lehetett, s még most is főmunkatárs (az itt mérceként emlegetett nyugati világban ez nem történhetne meg). Ugyancsak sajátságos, hogy Boros úr igazgató lehet egy akadémiai intézetben azok után, hogy megpróbálta ezt az ügyet hatalmi eszközökkel eltussolni (s még mostani bejegyzésében is a demokráciáról ír), megpróbálta a bíróságot megakadályozni az igazság kiderítésében.

Ezek fontos tények a mai magyar társadalommal és a MTA-val kapcsolatban. Ugyancsak fontos tény, hogy Horányi úr eredeti kérdésére "Lehet-e „peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?" azóta érkezett egy meglehetősen egyértelmű válasz: Radnóti professzort (s másokat) kriminalizálták, feljelentették. "Peren kívüli" eljárásról aligha beszélhetünk egy olyan helyzetben, melyben a megegyezés egyik alanya épp feljelentés előtt áll (mert pillanatnyilag nem sok kétség lehet afelől, hogy a "tényfeltárási folyamat" következő állomása ez lesz).

abrakadara 2011.01.24. 12:31:22

@Bodnár István:
Boros úr baklövéseit lehet és kell is kritizálni, azonban az objektivitás megkívánja hogy pl. a Borbély Gábor-Gábor György stb. féle pályázati pénzek Bt.-be való hintáztatása is elősoroltassék. Gábor esetében ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést: hogyan lehetett igazgatóhelyettes az, aki ilyen üzelmekben vett részt? Tessék már az elfogultságot félretéve ezt a kérdést is feltenni és ne csak a Boros-Demeter páros ügyein rugózni. Ez így meglehetősen féloldalas hozzállás.

Bodnár István 2011.01.24. 13:13:48

@csőBambi: Boros úr baklövéseit lehet és kell is kritizálni, azonban az objektivitás megkívánja hogy ...

Talán mintha tévedne. Az alkotmányos alapjogok lábbal tiprása még mindig súlyosabb, mint a köztörvényesesdi.

Ha egyáltalán lenne szó olyasmiről. Szemben azonban az Ön, hecckampányhoz illeszkedő beállításával, én nem látok ilyesmit. Amit meg kellene fontolnia: ebben az országban kb. mindenkinek van Bt-je, és a Bt-ken keresztüli kifizetések önmagukban nem törvényellenesek, bármekkora hangzavart is lehet keverni körülöttük. (Bizonyos költségvetési intézmények ezt korlátozzák, mások – mint pl. az Akadémia – sokkal kevésbé.)

A projektumban megjelent kötetekkel kapcsolatban ajánlom az Akadémiai Kiadó Participatio sorozatát figyelmébe. (Vigyázat, annak első, általam is szerkesztett kötete, a Töredékes hagyomány : Steiger Kornélnak nem volt része egyik NKFP-s projektumnak sem.) I.

abrakadara 2011.01.24. 15:55:22

@Bodnár István:
Boros igazgatót szabadon lehet kritizálni, ám Gábor Gy. felelősségének említése rögtön hecckapmány. Hát persze, mi sem természetesebb. Bodnár úr egészen sajátos szempontrendszerrel dicsekedhet. Ráadásul a jogi kategorizálása is bámulatos. Ide alkotmányos címkét ragaszt, amoda köztörvényest, mindjárt látszik is, hová kell lőni.
Ajánlom figyelmébe, talán érvelni kellenne a hecckampány emlegetése helyett.
Mi annak az indoka hogy Gábor György egyszemélyes Bt.-je a pályázat 3 éve alatt a pályázati keret terhére havonta 96 ezer forintot vett fel? Az érintett által adott interjúból annyi hámozható ki hogy ez az összeg egyfajta fizetéskiegészítésre szolgált.
"És olyan kutatókról van szó, megint csak a filozófiai intézetről beszélek, hiszen ezt ismerem, akiknek emberemlékezet óta nem emelkedett a fizetésük, akik nem kapnak semmilyen juttatást, cafetériát stb. Tehát akik szakmailag is, egzisztenciálisan is mindenképpen rá vannak kényszerítve a pályázás lehetőségeire."
galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=47297%3Abolgar-gyoergy-interjui-a-galamusban-2011-januar-11&catid=69%3Abolgar-gyoergy-megbeszeljuek&Itemid=106&limitstart=3
Kötve hiszem hogy a pályázati kiírás ilyenre lehetőséget adott volna. Továbbá említi hogy a 96 ezer forintból részben a kutatáshoz szükséges külföldi könyveket, folyóiratokat vásárolt. Arról persze szó nem esik hogy ezeket miért nem lehetett megvenni közvetlenül a pályázati pénzből, miért kellett ehhez a pénzt átutaztatni eloször Gábor Bt.-jébe. Minden kutatási pályázatban lehet pénzt elkülöníteni szakirodalom vásárlására ami azután a kutatásnak otthont adó intézmény birtokába (a könyvtárba) kerül. A Gábor Bt. által vásárolt könyvek vajon kinek a tulajdonát képezik?
Amúgy is nagyon zavaros az egész nyilatkozat és a maximálisan baráti kérdező ellenére sokkal inkább rontja mint javítja Gábor pozícióját. Itt van pl. ez:
"Másfelol pedig a munkaköri kötelességemet olyannyira teljesítettem, egyébként életem elso pályázata volt, amiben részt vettem, egyszeru témafelelosként, szóval ezenközben én az elmúlt tíz év során körülbelül hat önálló könyvet publikáltam, nem tudom, hány könyvet szerkesztettem, nem tudom, hány tanulmánykötetben voltak ott a tanulmányaim stb. Tehát munkaköri kötelességemet teljesítettem."
Nem kellenne keverni a pályázat 3 évét az elmúlt tíz évvel. Még véletlenül az a téves benyomás keletkezik hogy a hat önálló könyv mind a pályázati munka eredeménye. Az pedig elég súlyos vallomás hogy egy 57 éves kutatónak aki 1978 óta dolgozik az FKI-ban ez volt élete első pályázata. Dacára annak hogy az előzőekben éppen ő hangsúlyozta hogy a kutatók mennyire rá vannak kényszerítve a pályázásra.
Az sincs rendben hogy az intézeti kutatóknak "emberemlékezet óta nem emelkedett a fizetésük". A közalkalmazotti bértábla a munkában töltött évekkel arányosan előír bizonyos mértékű fizetésemelést.
Itt pedig Gábor Gy. hallgat, nem javítja ki Bolgár lelkendező csúsztatását:
"Ugye a megjelentetést is mind a pályázati pénzekből finanszíroztuk.
- Ja, hogy azért nem pénzt kaptál, hanem még te fizettél.
- Egy fillért nem kaptam már a megjelentetésért, tehát semmilyen tiszteletdíjban, semmilyen honoráriumban nem részesültem."

orulunkvincent 2011.01.24. 17:48:30

"De sajnos én és még száz más kollégám nem élhettük meg azt az élményt, hogy néhány tanulmányunk megírásáért – ami amúgy is feladatunk – sokmillió forintot kaphattunk volna."

(Mezei Balazs, Konzervatorium)

Guszta.

Neumer Katalin 2011.01.24. 18:10:03

hircsarda.hu/7-techtud/16695-egyre-nagyobb-mereteket-olt-a-filozofus-bunozes/

Egyre nagyobb méreteket ölt a filozófus-bűnözés
2011. január 24., hétfő | Szerző: Patkó Bandi | Rovat: Tech/Tudomány, Tudomány

Kölcsönzőjegyeket loptak, Descartes-gondolatokat plagizáltak, több egzisztencialista idealistának adta ki magát, Tamás Gáspár Miklós nyelvvizsgákat hamisított, Heller Ágnes pedig L’Oréal kozmetikumokat próbált kilopni a hajában egy Tescóból.

A többit lásd a linken.

postcox 2011.01.24. 18:38:19

2:

"- Mi ez a nagy dobolás már több mint egy hete?

- Amikor elmondtam, hogy a bankot kirabolták, a dakoták úgy döntöttek, mielőtt megnézik igaz-e, prériszerte kidobolják, név szerint ki mennyit lopott.

- Bölcs eljárás, így örökre szavahihetetlenné teszik őket, s én maradok az egyetlen akinek lelkiismerete van, és egy dolgot szemlél a maga etikai dimenzióiban.
De mi lesz, ha úgy belejönnek, hogy végül kidobolják azt is, hogy 10 év előtt, mikor ők voltak minden indiánok urai, magam is felvettem gyenge 50 milliócskát?

- Bizony vigyázni kell Főnök: Cédulást is egyre gyakrabban kérdezgetik, márpedig ő, aki nem tudja, hogy fejében mi van, könnyen kibökhet valami ostobaságot.

- Az nem tűnne fel senkinek. Hanem azért csak jó lesz vigyázni: szólj Kis Táskahordozónak, adjon le füstjeleket, hogy korábban 3,5 milliónál többet soha senki nem is látott. Neki biztos mindenki hinni fog, nagy a tekintélye az indiánok között.

- Sosem láttam még senkit felnézni rá.

- Ugyan, maga jelentette, s a hangulat felmérésében igazán régre visszanyúló tapasztalata van.

- S ha valaki szóba hozná, hogy te is átvetted a Sz-díjat Nagy Hazugtól, a kommancsok főnökétől? Mit mondunk akkor?

- Semmit. A dakoták kommunikációs wigwamjában kifüggesztett elvhez tartjuk magunkat: "Wovon man nicht sprechen mag, darüber muss man schweigen".

HUF(f) én beszéltem!"

Bodnár István 2011.01.24. 22:39:36

@csőBambi: Bodnár úr […] jogi kategorizálása is bámulatos. Ide alkotmányos címkét ragaszt, amoda köztörvényest, mindjárt látszik is, hová kell lőni.

Nem úgy van az: az alkotmányellenességet az Adatvédelmi Biztos (és, más formában, a független magyar bíróság) állapította meg, a köztörvényesség címkéjét pedig a Magyar Nemzet ragasztja kollégáinkra – mint írtam, az általam belátott esetekben szerintem alaptalanul. I.

cukorrépa 2011.01.26. 22:45:17

Bodnár úr kommentárjaiból átjön az a SZENT (és mint ilyen: sérthetetlen) meggyőződés, hogy Boros János alávaló, míg az MTA FKI nem-borosista munkatársai az áldott ártatlanság éteri közegében lebegnek. Mint mondjak, propagandának tűnik. Főleg hathatós érvek nélkül (eddig - ahogy én olvastam - nem hozakodott velük elő).

Miért ne lehetne mindkét fél sáros, vagy egyik sem, vagy mindkettő részben? Kissé röhejes, amikor valaki ekkora vehemenciával védi az egyikek gyanús tevékenységeit, s sziszeg a másikak ellen.

Nem inkább az a baj, hogy korrupt és átláthatatlan a magyar tudományfinanszírozás? Ezt állítani persze nem lenne túl kifizetődő, főleg nem névvel. Névvel csak önmagunkat fényezni érdemes a barátaink előtt.

Bodnár István 2011.01.26. 23:19:07

@cukorrépa: Bodnár úr kommentárjaiból átjön az a SZENT (és mint ilyen: sérthetetlen) meggyőződés, hogy Boros János alávaló,

Nem is tudom, én ilyen szavakat nem használtam, és nem is használnék. Ezzel kapcsolatban is helyesebb inkább az Adatvédelmi Biztos és a bíróság törvényességi megfontolásaira koncentrálni.

A másik kulcsmegfontolást, amit mindenképpen szem előtt kell tartani, Derényi András mondta ki, idézem:

" Egy vállalatnál elképzelhető a tulajdonos vagy az általa kinevezett vezérigazgató döntése alapján egy külső mérőeszköz bevezetése viszonylag rövid idő alatt. A szakértői típusú szervezetek világában, mint amilyen a felsőoktatás vagy a kutatóintézet, ez az út nem járható. (Ha valaki megkísérli, akkor az történik, mint most a FKI-nál.)"

"[…] az a vezetői szándék, hogy a szervezetben megjelenjen a teljesítmények értékelésének szempontja […] egyedül, a többség együttműködése és támogatása nélkül, és sok évnyi türelmes, kitartó munkálkodás nélkül nem juthat célba." I.

cukorrépa 2011.01.27. 16:06:54

@Bodnár István:
"Nem is tudom, én ilyen szavakat nem használtam, és nem is használnék."

Nem a szavak számítanak, hanem a viselkedés, amelyet leírnak. Reméltem, hogy ez érthető.

A vita világosan polarizálódott, legalábbis az MTA FKI tagságot védők felől: világos, hogy nekik igazuk van, Boros s minden lépése rossz, elvetendő, gonosz. Akár igazuk is lehet(ne).
De bennük a gyanúnak, vagy a szkepszisnek még az árnyéka sem merül fel a saját tevékenységük vagy álláspontjuk kapcsán. Ez megdöbbentő.

Filozófusok, morális önreflexió nélkül! Érdekes (siralmas) paradoxon. Épp csak mintha a szakma lényege hiányozna a kollégákból.

A szellem emberei, akiknek belelóg a valóság zavaros vizébe a lábuk. Eddig is belelógott, de az MTI FKI lavórvize langymeleg volt. Most meg: kellemetlen, piszkos, hideg! Az őket meg nem értő külsős miatt.

Világos, ezt csak belülről lehet érteni, megítélni. Tagként! Hasonszőrüként! A "mi emberünkként"! Lavórlakóként. Mert jobb hinni a saját tévedhetetlenségükben és igazukban, mellőzni az önkritikát. Csak a másik lehet a hibás!

Mint egy szociálpszichológiai tünetgyűjtemény.
Vagy a privilegizáltak ragaszkodása eltűnőfélben lévő, féltett privilégiumaikhoz.

cukorrépa 2011.01.27. 16:08:12

"hasonszőrűként" hosszú "ű"

postcox 2011.01.28. 16:52:51

Sándor Zsuzsanna riportja
168 óra, január 27:

"Különösnek és sajnálatosnak tartjuk,
hogy a liberális tudósok lejáratásához
"szakértői" segítséget nyújtott itthon
néhány filozófus is. Köztük Boros János, az MTA Filozófiai Intézetének jelenlegi vezetője, vagy Pa1ló Gábor korábbi
igazgatóhelyettes. Mindketten
úgy vélekedtek: tényleg "irreálisan magas
összeget kaptak" a megvádolt filozófusok.

Nyíri Kristóf pedig - aki 1995 és
2005 között igazgatta a Filozófiai Intézetet,
és lobbizott Boros János kinevezéséért
- a Hír TV-nek hasonlóan nyilatkozott:
az a bizonyos, "jól körülhatárolt
csoport aránytalanul nagy összeghez jutott". Pedig - tette hozza Nyíri - ,,a filozófia olcsó tudomány".

Nyíri azt elfelejtette megemlíteni: éppen
az NKFP pályázatán 2001-ben ő is
nyert, és 43 millió forintot kapott a Recepció
is kreativitás cimű kutatómunkájára.
A "díjazott" filozófuscsoport
tagja volt - többek között - Palló Gábor.
Nyíri Kristóf lapunknak azt válaszolta: a pályázatot nem ő, hanem Pa1ló
koordinálta."

Mit mondjak? Amit már fentebb valaki: GUSZTA.

Nekem az utolsó mondat a kedvencem: ha előkerülnek a számlák, a Bt-k és Kft-k nevei, már jó előre közlöm, nem én vagyok a felelős, hanem Palló.
Guszta

mandras 2011.01.28. 20:52:38

@cukorrépa: Valóban sajnálatos, hogy azok, akikre a jelenlegi koncepciós eljárásokban a vádlott megtisztelő szerepét osztották, nem követik Rajk László elvtárs dicső példáját. És hogy még olyanok is vannak, akik mellettük képesek kiállni! Botrány. Pedig a Szabad Nép sajtólevelezőinek lelki utódai milyen lelkesek, és szellemi kielégülésüknek milyen csúf akadálya, hogy kórusukba disszonáns hangok kiabálnak bele.

cukorrépa 2011.01.28. 22:12:22

@mandras:

El ne sírjam magam! Mártírok, szentek! Szegények sérthetetlenek ÉS ártatlanok. Az érvek hol is?
Erre utaltam.
Az úgynevezett "megvádoltak" rögvest a "támadás" mártírjai, majdnem-Rajkjai. Védekeni azzal kell, hogy "Boros gonosz".

A mozgosított haveri kör mérete alapján pedig a Boros-ellenes "disszonáns hangokat" nevezném inkább kórusnak. Ügyes! Propagandából, ellenségképfestésből jeles.

De - már csak a filozófia kedvéért is - hol maradnak a _pozitív_ érvek? Az önnön teljesítmény mellett, az MTA FKI kutatók teljesítményére vonatkozó kritériumrendszer kapcsán.

Amivel azt akarom mondani: a vita érzelemmentesítése már önmagában is eredmény lenne. Csuklóból kiátkozni a másikat nem túl meggyőző, sőt: kétségeket ébreszt.

Bodnár István 2011.01.28. 22:53:05

@cukorrépa: hol maradnak a _pozitív_ érvek? Az önnön teljesítmény mellett, az MTA FKI kutatók teljesítményére vonatkozó kritériumrendszer kapcsán.

Hogy a lehető legrövidebben foglaljam össze azt, ami már többször is elhangzott. Érvényes követelményrendszer nincs (ld. fentebb, saját szemmel megtekinthető). Helyette vannak jogkövetkezményes, elbocsátó határozatok, melyek erre az érvénytelen követelményrendszerre alapoznak. Lehet őket megtámadni bíróságon – mert valaki nem hajlandó tudomásul venni a magától értetődőt. Remélem, nem vár ennél szenvtelenebbet ezzel kapcsolatban.

Amúgy, mint írtam, egy követelményrendszer annak rendje és módja szerint készülőfélben van. Mint írtam, az ész csele. És csatlakoztam Derényi Andráshoz, hogy céltudatos, a kutatók közösségére építő munkával az FKI kutatói együttesen és külön-külön is többet fognak kihozni magukból.

Ezen túl vannak olyan mellékes hangulati elemek, mint alkotmányellenesség, bíróság akadályozása, miegymás. Ne várja, hogy szakmánk örüljön ezeknek.I.

postcox 2011.01.29. 16:19:29

Magyar Nemzet 2011.01.10.

"Palló szerint aránytalanul magasnak tűnik a pályamű elkészítésére folyósított 70,5 millió forint. Példaként említette, hogy ő egy hároméves, több kutatót foglalkoztató munkára 3,5 millió forint támogatást kapott az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) bizottságától."

"Egyedül Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Kutató- intézetének korábbi igazgatója volt hajlandó nyíltan véleményt formálni. Megkeresésünkre azt írta: mélyen kétségbe van esve. A tények, amelyeket cikkünk közöl, számára azt jelentik, hogy a magyar filozófia mint tudományos diszciplína, a következő évekre-évtizedekre megszűnt, lenullázódott. Katasztrófának tartja, hogy ... kiváló szakmabeli társai ...ilyen kétes ügyekbe keveredtek; a bűn nyilván a koré, amely ezt lehetővé tette. ... Nyíri a legfájóbb pontnak két akadémikustársa ... szerepét tartja.... „Hogy e mögött a tudományromboló ideológia mögött százmilliók elkótyavetyélése állt, azt nem is sejthettem, és nem látom a kiutat” – zárta szavait Nyíri."

Népszava 2011. 01. 29.

"Olcsó tudománynak nevezte a filozófiát Nyíri Kristóf az elmúlt hetekben hűtlen kezeléssel összefüggésbe hozott filozófusok ügye kapcsán....
Mint mondta: "A filozófiai kutatásokért ezek az összegek aránytalanul, sőt végtelenül magasak. Végül is a filozófia olcsó tudomány, kell hozzá könyvtár. És hát, akik végezték ezeket a kutatásokat, végül is kutatók, vagy tanári állásban vannak, a munkakörükbe tartozik, hogy ezeket a munkákat elvégezzék".

Pedig több alkalommal maga az akadémikus is "aránytalanul, végtelenül magasnak" tűnő összeget nyert el:

2001-ben a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) keretein belül információink szerint összesen 43 millió forintot kapott "Recepció és kreativitás" című kutatómunkájára. ...

2003-ban pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól is kapott ...összesen 70 milliót "A XXI. század tudományrendszere és virtuális enciklopédia" című kutatására....A kutatási projekt vezetője Nyíri volt.... Úgy tudjuk, a kifizetések számlára történtek."

guszta

abrakadara 2011.01.31. 16:47:53

www.mno.hu/portal/760688#
Guszta ez is.

A baj egyáltalán nem az hogy rákattantak ezekre az ügyekre. Látszik hogy van mire. A baj az, hogy csak ezekkel foglalkoznak, és csak most. Akkor amikor nyertek és zajlottak ezek a pályázatok senki meg nem pisszent, pedig lehetőség (ha korlátozottabb is) akkor is volt már a kritikára, a tényfeltáró cikkekre. Ezért lóg ki a méretes lóláb.
Hasonló visszaélések ugyanúgy előfordulnak jobbcsókos kutatók pályázataiban is, és nemcsak a társadalom- hanem a természettudományok területén is. Pl. az NKTH milliárdos nagyságrendben nyomta a pályázati pénzeket gyógyszerfejlesztési projektekbe, amiket nagy konzorciumok nyertek el és nyeltek le (egyetemi és MTA intézetek, érdekes nevű, még honlappal sem rendelkező "fejlesztő" kft.-k pályáztak együtt). Egy jellemző példa 2004-ből:
www.nih.gov.hu/palyazatok-eredmenyek/nemzeti-kutatasi/1nkfp-2004-nyertesek
Be volt itt ígérve egypár új gyógyszer meg diagnosztikus/terápiás eljárás. A pályázatok lezárultak, a pénz elfogyott, aztán a termékekről meg semmit nem hallani.
Szóval a hitelesség azt kívánná hogy itt is legyen alapos felülvizsgálat. Persze csak kívánná, de az orvosok meg a biokémikusok ritkán exponálják magukat a jobboldal, avagy éppen Orbán bírálatával.
A valós helyzet maradéktalan feltárása senkit nem érdekel, csak akkor és azokat piszkálják meg amihez éppen valami politikai érdek fűződik. De ismétlem, ettől még azok akiket kipécéztek nem hótiszták, csupán marad még egy rakás hunyó akiknek meg nem cserdítenek a nyaka közé.

Diogenész Laertiosz 2011.01.31. 20:26:09

@csőBambi: "A baj az, hogy csak ezekkel foglalkoznak, és csak most."

Ez így nem teljesen helytálló, a népszabi és nemzet is foglalkozott az üggyel már 2006-ban, ezt vették most elő. Ha ezeket elolvassa, láthatja, hogy tárgyilagos cikkekről van szó és tényleg voltak gondok e pályázatok körül, függetlenül attól, hogy melyik lap tárgyalta.

www.mno.hu/portal/330669
www.mno.hu/portal/330110
nol.hu/archivum/archiv-398840
nol.hu/archivum/archiv-390724

abrakadara 2011.01.31. 22:40:19

@Diogenész Laertiosz:
A belinkelt cikkek mindegyikében főképpen az NKTH-t ekézik, de egyáltalán nem foglalkoznak a nyertes pályázatokkal, azok résztvevőivel, a pénz felhasználásával és az eredményekkel. Szőrmentén csak a Nietzsche–Lukács–Heidegger-projektet említik, de itt sem közölnek neveket. Szöges ellentétben a mostani helyzettel ahol masszívan a nyertes személyekre és a pénzköltésre repültek rá, és nem az NKTH-ra. Azért bűzölög az egész hogy miért csak 2010 végén lett hirtelen téma egyes 2009-ben lezárult pályázatok résztvevőinek (amúgy valóban problémás) tevékenysége és hogy miért csak ezeket a személyeket vették elő, miért nem vizsgálják ugyanakkor a szintén jelentős összegeket nyert Nyíri Kristóf, Fricz Tamás vagy a természettudományos pályázók tevékenységét.

Diogenész Laertiosz 2011.01.31. 22:45:39

@csőBambi:

azt hiszem, ugyanazt gondoljuk, ezért írtam, hogy ezek a cikkek tárgyilagosak (ellentétben a mostaniakkal)

postcox 2011.02.01. 08:19:44

@csőBambi:
"Miért nem vizsgálják ugyanakkor a szintén jelentős összegeket nyert Nyíri Kristóf .... tevékenységét."

Nyíri Kristóf tevékenységén nincs mit vizsgálni. Megmondta Palló G, hogy 3,5 milliónál többet soha senki nem kapott. Ezt megerősítette Boros J is (bár ő felment 10 milláig), s végül maga Nyíri is világossá tette: „Hogy e mögött a tudományromboló ideológia mögött százmilliók elkótyavetyélése állt, azt nem is sejthettem”

Meglehet, maga sem vette észre, hogy előbb 43 millát kapott az Orbán kormánytól, majd 70-et a szociktól. Mindeközben folyt a lé a távközlési cégektől a mobil-filozófiára. Ez utóbbi persze "kőkemény" tudomány, s puszta álcázás, hogy napilapok ismeretterjesztő szintű cikkeinek megfelelő írásoknál, s Nyíri úr reklám-szagú rádiós interjúinál több - a befektetett rengeteg pénz ellenére - soha nem lett belőle.

De az ügy legszomorúbb része nem ez, hanem az, ahogy
az MTA vezetői odahagyták martalékul a politika által megtámadottakat;
ahogy közreműködtek a Fil. Int. antiszemita botrányának eltussolásában;
ahogy a más tudományterületek ugyanolyan pályázati pénzekben részesült tudósai mindmáig lapítanak;
s ahogy egy maroknyi filozófuscsoport hirtelen meglátta a (részben általuk elindított) politikai támadásokban a filozófián belüli "hatalomátvétel" lehetőségét, s ennek érdekében semmitől nem riad vissza....

Mindig azt hittem, a filozófiának van valami köze a morálhoz.

abrakadara 2011.02.01. 22:50:24

Zavar az erőben.
mta.hu/mta_hirei/az-mta-elnokenek-sajtokozlemenye-126929/
"A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként felhívom az állami hatóságok, a sajtó munkatársainak és a tudomány művelőinek figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/G szakaszának (2) bekezdése szerint „Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. Ennek tiszteletben tartása azok számára is kötelező, akik a kutatás, a fejlesztés és az innováció pályázati rendszerében, a tudományos intézmények működésében jogsértést vélnek felfedezni."
...
"A megkezdett munka sikerét veszélyeztetheti a szakszerűtlenség, a megfontolatlanság, a mesterségesen gerjesztett politikai sárdobálás eredjen az akár a tudományos élet területéről, a közigazgatásból vagy a sajtó tevékenységéből."

Mintha elnök úr csöppet beijedt volna. Túl jól sült el az irányított tényfeltárás, még a végén a jónép azt hiszi hogy itt szabadon lehet bírálni a magyar tudomány összes ikonjának a tevékenységét, és nemcsak azokét akiket a központi propaganda megnevezett. Gyorsan-gyorsan hát egy fajsúlyos közleményt. Milyen kár, hogy mindez csak 2011. január 31-én jutott elnök úr eszébe. Számos korábbi, témábavágó televíziós szereplése során pedig egyszer sem. Nahát-nahát.

Az is felettéb különös hogy 2002 óta csak most esett le a tantusz, miszerint gonosz erők szétzilálták a Pálinkás úr által igazságosan és arányosan felépített társadalomtudományi pályázati rendszert:
"A Széchenyi terv keretében 2001-ben kezdeményezésemre meghirdetett társadalomtudományi kutatások rendszerét a
kormányváltást követően jelentősen átszabták, szakmaiságában megalapozatlanná, finanszírozásában logikátlanná, jogilag támadhatóvá tették. Az új pályázati rendszerben jelentős összegektől fosztották meg a felfedező (alap) kutatásokat, gyengítve az ország tudósmegtartó képességét, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak arra, hogy az innovációhoz vagy Magyarország EU csatlakozásához olykor csak verbális bravúrokkal köthető társadalomtudományi kutatási pályázatokat a megszokottnál jóval tekintélyesebb összegekkel támogathassák."
A tantusz azután koppant miután a sajtó egy hete megszellőztette Pálinkás szerepét az NKTH-s társadalomtudományi pályázatok elindításában. Ami elég kínos, utalva megint arra hogy ezt megelőzően elnök úrnak valahogy sosem akaródzott eszébe jutni akkori szerepének megemlítése amikor a "filozófusbotrányról" kérdezték.
Felettéb megnyugtató, hogy egy ilyen higgadt, kiegyensúlyozott, objektív, következetes, értékelvű ember kezében összpontosul az MTA irányítása.

postcox 2011.02.02. 09:21:19

Sajnos a helyzet rosszabb: Pálinkás úr korábban is megszólalt. Elmondta, hogy a Fil. Intben káosz volt, pl nem jártak be a kutatók (vö. fentebb: két db. lakótelepi félszoba, összesen 7-8 asztallal). Azt nem érezte dolgának sem korábban, sem későbben, hogy az intézet méltatlan körülményeivel foglalkozzon.

Önmaga vállát veregetve azt mondta a "szépészeti kutatásokra" nagy pénzek elherdálásáról érdeklődő "elfogulatlan" riporternek az MTV1-ben, hogy jól tette, hogy annak idején Boros Jánost nevezte ki, mert az nincs érintve a botrányban, míg a szakma által javasolt riválisa igen.

Amiről nem szólt, az pl. az volt az MTA jelenlegi főtitkár-helyettese, Csépe V. szintén hatalmas pénzt akasztott le a kiírással köszönőviszonyban sem lévő témájú kutatásaira...

Arról sem szólt, milyen szerepe volt abban, hogy a Fil. Int. antiszemita botránya után az MTA Tálentum díjjal tüntette ki a később a bíróság által elítélt főszereplőt.

abrakadara 2011.02.02. 10:49:50

"...később a bíróság által elítélt főszereplőt."
Demetert elítélték? Adna egy linket a hírről?

abrakadara 2011.02.02. 10:50:31

"Heller Ágneséket ki kell közösíteni!" - Orbán háttérembere őrjöng.
www.stop.hu/articles/article.php?id=816334

Csillag Ádám 2011.02.02. 12:38:57

Három beszélgetésem filozófusokkal összefűztem és a YuoTube-ra feltettem. A link legalul található.
Szeretnék dokumentumfilmet készíteni erről a szomorú történetről. Kérem, akinek van kedve, hogy akár résztvevőként-szemtanúként, akár véleményként mondanivalója lenne ehhez a filmhez, az keressen meg a filmcsillag@gmail.com e-mail címemen

www.youtube.com/watch?v=1hyksBT9uLo

postcox 2011.02.02. 15:44:18

@csőBambi: "Adna egy linket a hírről?"

Fentebb szerepelt már a másodfokú tárgyalás videója.

www.youtube.com/watch?v=NCLrnO23bnQ

Elég szégyenletes történet.

abrakadara 2011.02.02. 17:08:32

@postcox:
Sejtettem hogy erre gondolt, ezért ki kell javítanom. Demetert nem elítélte a bíróság, hanem elutasította a keresetét. Nagyon nem mindegy. Bármennyire is ellenszenves a személye, a tényekhez ragaszkodni kell.

postcox 2011.02.05. 11:23:17

@csőBambi: "Bármennyire is ellenszenves a személye, a tényekhez ragaszkodni kell. "

Igaza van, visszavonom: Demeter nem elitélt.

A legpontosabb kifejezés, mely az illető úrral kapcsolatban alkalmazhatónak látszik: "egy magánszemély".

Mérnyök&RóbertGida 2011.02.05. 13:05:02

"Akkor változik meg a rendszer, amikor mások kezdenek el hazudni, mint akiket megszoktunk."

"Elvtársak, nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!"

"Korrupció az, amiből kihagynak"

R.G.

Bodnár István 2011.02.13. 14:30:21

Nincs különösebb értelme beható filológiai vizsgálatokat folytatni egy nagyjából holtpontra jutott blog részleteivel kapcsolatban. Ezzel együtt két érdekes elemre hívnám fel mindenki figyelmét, aki most utólag akarná áttekinteni az itt történteket:

– Menő Ernőből Menő Ernő (törölt) lett

– Egyúttal a korábbi csőBambis kommentek abrakadara neve alá kerültek. Ezek az itteni kommentekből is egyértelmű, hogy korábban csőBambisok voltak, mert a válaszok még őrzik ennek nyomát.

Ezek után mindenki felteheti magának a kérdést, hogy ez véletlen egybeesés-e, vagy netán a törölt Menő Ernő (törölt), és abrakadara/csőBambi összebeszéltek. I.

hower 2011.02.13. 19:33:29

@Bodnár István: Én nem látom itt a problémát, a blogmotor így működik: a csőBambi nick lecserélte az addigi nevét abrakadabrára, amit szoftver mindenhol szépen át is írt. A Menő Ernő nickkel ugyan nem tudom mi történt (én is át tudnám írni a nickemet úgy, hogy mögé biggyesztem, hogy (törölt)), de én nem látok bele ezekbe a változásokba semmilyen mély felismerést.

Mellesleg a blog halott. A decemberi élő beszélgetés jegyzőkönyve pedig már nem valószínű, hogy valaha is felkerül ide, nekem legalábbis nagyon úgy tűnik. Kár.

II. Menő Ernő 2011.02.14. 09:37:07

@Bodnár István:

Hogy ennyi idő eltelte után is összeesküvés-elméleteket sejt nickek mögött, azt jelzi, hogy nyilaim mégis eltalálták. Ezt őszintén sajnálom, és ha úgy érezte, hogy sértegettem, elnézését kérem. Megnyugtatása végett: nem ismerem a másik személyt, bár mint fantom, ezt bizonyítani nem tudom, ahogy azt sem, hogy azonos vagyok az elődömmel. Szóval akár össze is beszélhettünk hárman is, bár nem értem pontosan mit.

Úgy látom Ön szenvedélyes fórumozó, és ha esetleg arról van szó, hogy nincs kivel folytatnia, visszaszállhatok a ringbe. Sajnálom, hogy a nagy Boros János utálat közepette nem tűnt fel Önnek, hogy a mérés problémájának megoldását éppen a szakma érdekében vetettem fel. Mint arra emlékszik, éppen azt nehezményeztem, hogy hozzáállása nem a megoldások felé mutat, holott éppen egy jól megformált mérce az, mely védeni tudná kollégáit a belterjesség vádjától. Sajnálom, hogy ezt nem értette meg.

Remélem azért fel tudja oldani valahogy azt az ellentmondást, hogy itt minden felvetést elutasított, míg az MTA FKI-re vonatkozó követelményrendszer közben készülőben van. Úgy látszik akkor mégsem vetettem fel akkora szamárságot, ha belátták, hogy ez szükséges.

Még egy érdekesség, korábban írta:

"Ezek előadást tartottak, és interjún mutatták be oktatói és kutatói tevékenységüket és terveiket. Ezek alapján egy bizottság – nagyon szoros eredménnyel – előterjesztést tett, majd az Intézeti Tanács, a jelöltekről és a kritériumokról folytatott vita után – megint csak nagyon szoros eredménnyel (...) felvételét támogatta."

Az előadás és az interjú UTÁN vitatkoztak a kritériumokról?? Nem vagyok abban biztos, hogy ez igazolja az eljárás megfontoltságát. Itt is azt tudom mondani, amit korábban (nem sértegetésből, hanem az érintettek érdekében!): egy jól kidolgozott mérce nem vethetett volna fel semmilyen gyanút.

Az igazi vita arról kezdődhetne meg, hogy miért kellett egy személy ámokfutása ahhoz, hogy csak most merüljön fel a korrekt követelményrendszer szükségessége. Ez nem az ész csele, ez szégyen. (Ugye nem tartja túlzásnak, ha azt feltételezem, hogy ez nem volt az érintettek érdeke? Mert ki más vethette volna fel? Csak nincs igaza egyik kollégájának abban, hogy semmit sem törődtek a hazai filozófia kereteivel?) A BUKSZ-ban elkövetett "recenzió" nem arról tanúskodik, hogy az illető szakmai alapon kiemelkedő volna. De most komolyan, Ön szerint benne van a hazai top 20 filozófusban és méltó az elnöki posztra Boros (vagy Gábor)? Nem kell válaszolnia, költői kérdés.
Látja, ha meglett volna ez a fránya mérce, most egyáltalán nem kéne itt a nyilainkat egymásra lődözni! Ennél jobb érvem nincs.

orulunkvincent 2011.02.14. 13:00:59

@II. Menő Ernő: Két teljesen különböző problémáról van szó. Az egyik az alkalmassághoz szükséges minimálkövetelményrendszer, a másik pedig a valódi nagymenőket a még mindig igen jóktól elkülönítő minősítés, mondjuk őket nemzetközi szintű profinak. Az MTA doktora címmel próbálják több-kevesebb sikerrel az elég jókat kiválasztani. Kb. ötven ember van az országban aki akadémikus vagy az MTA doktora. Ebbe Boros benne van. Az nem kétséges, hogy Boros nem nemzetközi szintű profi, azt viszont nem tudom, hogy van-e húsz nemzetközi szintű profi filozófus. Én azt gondolom, hogy kb. annyi lehet.

Bodnár István 2011.02.14. 14:54:15

@II. Menő Ernő: Csak nagyon röviden: nem tudok róla, hogy utálnám Boros Jánost. Alkalmatlannak, sőt mint írtam a vezetői alkalmatlanság minősített esetének találom igazgatói tevékenységét. Ennyi. És nyilak érdemi hatásáról sem tudok beszámolni.

Csatlakozom örülönkvincenthez – különböző dolgokról van szó. Amikor több jelölt közül kiválasztjuk, hogy kit veszünk fel, akkor nehezen összemérhető dolgok összevetése zajlik. Ennek során kritériumrendszerünkkel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. Az FKI-ban nem erről volt szó, hanem arról, hogy az ott dolgozó kollégák teljesítették-e személy szerint a tőlük elvárhatókat. Persze, mikor ezek a minősítések majd rendben zajlanak, akkor látnivaló lesz, hogy menet közben lesz bőven itt is mit megfontolni.

Azt tartja az alapkérdésnek: „miért kellett egy személy ámokfutása” – én azonban itt többek: egy jól körülhatárolt kis csapat ámokfutását látom. Az ész kiscsoportos csele. I.

postcox 2011.02.14. 15:25:43

@II. Menő Ernő:

A BUKSZ-ban megjelent recenzió számomra reveláció volt. A könyv, melyről íródott (A megismerés talánya) volt a kezemben, s elhűlve láttam, milyen nagy baj lehet a magyar filozófiával, ha egy ilyen intellektuális színvonalú ember ilyen magasra juthatott. Nem vagyok szakember, csak érdeklődő, ezért gondolhattam, hogy nem jól ítélem meg a dolgot (bár nem tudom, milyen rejtett értelmet remélhetnénk egy szövegtől, mely tele van általánosságokkal, közhelyekkel, úgy dobálózik fogalmakkal, hogy láthatólag a szerző maga sem érti azokat). A recenzió aztán alapos elemzésekkel, idézetekkel mutatta meg, hogy mit ér Boros úr műve

Hogy a 20 (vagy akár 50) legjobb magyar között lenne? Ugyan már!

II. Menő Ernő 2011.02.14. 16:02:37

@postcox:

Nem akartam az illetőt ilyen módon minősíteni, gondoltam majd valaki más úgyis megteszi ezt helyettem. De köszönöm a megjegyzést: milyen nagy baj lehet a magyar filozófiával, ha... ? Bodnár István megközelítése, mely egy kis csoportot hibáztat (teljesen jogosan), nem akar tudomást venni arról a felelősségről, amit felvetettem. Gondolataink nem kizárják egymást, hanem összefüggnek: engedni kellett a dolgokat idáig fajulni (nem törődni velük), hogy ez a kis csoport aztán akcióba foghasson. Ezt vagy belátják vagy nem, valójában most már édes mindegy.

A dolgok összekeverését illetőleg: annyiban nem tartom két különböző dolognak az említetteket, hogy teljesítmények mérésének és egy adekvát mérőműszer meghatározásának szükségessége merül fel mindkét esetben. Ön korábban annak adott hangot, hogy nem tudja lehet-e ilyen mérőműszert applikálni a hazai viszonyokra. Értette ezt bármelyik esetre is, úgy tűnik, hogy mindkét esetben igenis szükség van rá, az mellékes, hogy a bennmaradás vagy a bejutás a tét (sőt: a bejutás és a bennmaradás kritériumainak egy intézetet illetőleg összefüggőnek kell lenniük). Vagy ha félreértettem szkeptikus hozzáállását, kérem javítson ki.

postcox 2011.02.14. 16:15:16

@II. Menő Ernő:

A "kis csoport" valóban akcióba lendült. Ha látta Nyíri professzor interjúját a Hír TV-ben, hallotta, hogy szerinte van jó eljárás az értékelésre: kinevezünk egy feltétlen szakmai tekintélyt, s az eldönti, ki a jó és ki a rossz.

Nos, jelen esetben a Nyíri professzor által támogatott "feltétlen szakmai tekintély" Boros János volt. Ő pedig nem is habozott dönteni.

orulunkvincent 2011.02.15. 16:54:54

www.nature.com/nature/journal/v470/n7333/full/470139b.html

A Nature szerkesztőségi cikkben foglalkozik a magyar tudomány helyzetével a Collegium Budapest kapcsán. Mindazonáltal másról is írnak benne.

"Doing so would help to counter the widespread impression — furthered by a new and restrictive media law, and by a badly handled row over alleged misuse of research grants by a group of philosophers with the Academy of Sciences — that Hungary's leadership is drifting towards autocracy and that critical discourse is being stifled."

postcox 2011.02.16. 09:10:04

Ha valakit érdekel a Filozófiai intézetben történtek háttere, s benne Boros úr, valamint a Magánszemély szerepe, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket. Igen alaposnak, igen tájékozottnak látszik...

pusztaranger.wordpress.com/2011/02/14/chronik-eines-schauprozesses-teil-2/

postcox 2011.02.16. 09:30:15

És itt van, ahogy Boros úr szerepe Ausztráliából látszik.

Nem akármit mondott le az illető filozófus: az ő könyvéről rendeztek volna nemzetközi konferenciát. De hiába, úgy látszik, ő tényleg filozófus (vö. Ropolyi L. fentebb: "inkább egyenek meg a férgek, mint hogy a férget megegyem")

leiterreports.typepad.com/blog/2011/02/more-on-the-attack-on-philosophers-in-hungary.html

hower 2011.02.16. 18:35:24

@postcox: "While the facts of the case are difficult to determine – especially at a distance and without knowledge of Hungarian ..."

Dennett egy egészen hasonló indokkal vonta vissza az aláírását.

Hiába, ezek az emberek tényleg filozófusok. De legalábbis nem bábok egyik oldal kezében sem.

postcox 2011.02.17. 08:48:00

@hower:

Valóban nem lehet könnyű onnan felmérni a helyzetet, de azért - úgy látszik - csak sikerült egyértelmű döntésre jutni (s ennyiben nem analóg a helyzet Dennett visszavont aláírásával: ő uis függőben hagyta az ügyet).

"I was concerned that if the conference were to go ahead under Professor Boros's direction, there would be a real risk that it would be portrayed in the pro-government media within Hungary as lending support to the intellectual respectability of these politically-motivated attacks. In these circumstances... I have decided that the conference should not go ahead."

Ráadásul, Price esetében többről van szó, hisz mégiscsak az őkönyvéről szóló konferenciát mondta le, mivel nem kívánt közösködni Borossal és a "vamzersajtóval".

abrakadara 2011.02.17. 13:53:22

@Bodnár István:
Bele ne fájduljon már a feje a nagy kombinálásba, Bodnár úr. Vicces, hogy elemi szinten sem ismeri a blog felhasználói profiljának opcióit (lásd. hower 2011.02.13. 19:33:29).

abrakadara 2011.02.17. 16:09:07

@orulunkvincent:
A Collegium Budapest vonatkozásában ez a cikk pusztán annyit mutat, milyen messzire ér Szathmáry akadémikus kacsója. Vajon megjelent a Nature-ben hasonló aggódó írás amikor a rendszerváltás után sorra szüntették meg az ipari kutatóintézeteket? Pl. Nehézvegyipari Kutatóintézet, Műanyagipari Kutatóintézet, stb. Ezeknek a szétzüllesztése alighanem súlyosabban érintette a magyar tudományos/gazdasági életet mint a Collegium Budapest esetleges bezárása.

II. Menő Ernő 2011.02.18. 03:16:20

@postcox:

Ez nem értelmetlen?? Egy konferencia-részvételből hogyan következik már az, hogy egyetértene bármilyen politikai támadással vagy "vamzersajtóval"? Tényleg a Magyar Nemzet várható tálalása az, amihez egy értelmes embernek a cselekedeteit igazítania kell?

postcox 2011.02.18. 08:23:01

@II. Menő Ernő:

Nem tudom, milyen megfontolásai voltak az illető úrnak. Lehet, hogy nehéz nekünk innen megérteni olyanokat, akik más kultúrában szocializálódtak.
Lehetnek olyan kultúrák, melyekben a filozófusok:

1) kollégáik penetráns politikai megtámadásának kellős közepén nem mennek be a kormánypárt televíziójába az illető kollégákat rágalmazni.
2) nem hazudoznak a kormánysajtóban arról, hogy olyan pályázati összegeket, melyeket a megtámadottak kaptak, még soha senki más nem kapott.
3) különösen nem hazudoznak ilyesmit, ha maguk is kaptak vagy maguk is tagjai voltak olyan gémiumnak, mely ilyen összegeket a rágalmazóknak megítélt.
4) intézeti irattárakhoz nem engednek hozzáférni magánszemélyeket, ha meg ők maguk adtak ki onnan anyagokat, akkor ezt nem tagadják le.
5) filozófiai tanszékeken nem engednek meg maguknak alpári, rasszista kirohanásokat.
6) nem tesznek kollégáik ellen névtelen feljelentéseket.

Ha van ilyen kultúra is, lehet, hogy Price épp egy ilyenből jön, s egyszerűen nem kívánja a nevét adni ahhoz, ami itt már egy éve folyik.

orulunkvincent 2011.02.18. 10:50:59

@II. Menő Ernő: Tádzsikisztánban, Venezuelában, Szíriában és hasonló cuki helyeken vannak pro-government newspaper-ek. Boldogabb országokban konzervatív, liberális, baloldali beállítottságú lapok vannak, és ettől függetlenül konzervatív, liberális, baloldali politikai erők. Magyarország nem Tádzsikisztán, de azért nem is Ausztrália. Ahol a félhivatalos kormánylapok egzisztenciákat tehetnek tönkre, civilizált emberek vigyáznak. A Budai Gyulákkal és sameszeikkel az emberek óvatosak szoktak lenni. A Keller Lászlókkal is természetesen, de ők nem tudósokra vadásztak.

postcox 2011.02.20. 06:52:57

@orulunkvincent: "Ahol a félhivatalos kormánylapok egzisztenciákat tehetnek tönkre, civilizált emberek vigyáznak."

S különösen vigyáznak az olyan kollégákkal, akik részt vesznek a félhivatalos kormánylapok és párttévék egzisztenciák tönkretételére irányuló nagy igyekezetében.
A legjobban azonban az olyan kollégákkal vigyáznak, akik az általuk halálra sértettek ellen indított perüket elveszítve, Csontvázügyi Népbiztosokhoz fordulnak: kerül amibe kerül, pusztuljon bár el egy egész szakma, csak sikerüljön eltörölni ellenségeimet(?) a föld színéről.

postcox 2011.02.25. 08:14:41

"Bár Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos négy filozófusi pályázat ügyében is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen ... az érintett tudósok közül többen a mai napig olyan állami testületek tagjai, ahol többedmagukkal több száz millió forint közpénz sorsáról dönthetnek." Magyar Nemzet, 2011. 02. 24.

3:

"Akit feljelentettünk, az tolvaj.
Aki tolvaj, az nem lehet tagja közpénzekről döntő testületnek.
X-et és Y-t feljelentettük.
Ergo: X és Y nem lehetne tagja közpénzekről döntő testületnek.

Ilyen egyszerűen kattog a "vamzersajtó" gépezete.
Ez a mai állapot.
Holnapra, talán kicserélik a predikátumokat: 'tolvaj' helyett 'hazaáruló', 'nem lehet tagja' helyett 'főbelövendő'.

Minden más marad."

Bár, tenném hozzá, valójában "ismeretlen tettes" ellen szól a feljelentés. Egyáltalán nem világos, miért kellene ennek nyomán ismert nevű tudósoknak bármilyen testületből távozniuk.

mikulasg 2011.02.28. 19:49:51

TISZTELT LÁTOGATÓ!
A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI BEJEGYZÉST A LEHET-E 2. CÍM ALATT TEHET: magyarpaxromana.blog.hu/2011/02/27/lehet_e_6
süti beállítások módosítása