Magyar Pax Romana

A Magyar Pax Romana nyilvános blogja

Friss topikok

  • mikulasg: Lukácsy László Csaba hozzánk érkezett széljegyzetét az ő egyetértésével hozzuk nyilvánosságra: Sz... (2011.05.12. 21:32) 6. Magyar Ökumenikus Találkozó -- zárónyilatkozat
  • kalamáris (törölt): konzervatorium.blog.hu/2011/01/24/paradigmavaltas_elott_allunk_mezei_balazs_a_filozofusbotranyrol (2011.03.23. 22:42) Lehet-e?
  • mikulasg: TISZTELT LÁTOGATÓ! A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI BEJEGYZÉST A LEHET-E 2. CÍM ALATT TEHET: magyarpax... (2011.02.28. 19:49)
  • KamarásIstvánOJD: A konferencia témája - sem szándékunk szerint, sem ahogyan megvalósult - nem a hittan volt, hanem ... (2010.04.26. 10:51) Előbb a kérdés...
  • Medgyesi.Gy.: @mikulasg: A Hankiss cikk valóban rímel a Dzsingisz által megindított gondolat menetre. Félő, hogy... (2009.08.17. 20:05) A külpolitikának a kényes kérdésekkel is szembe kell néznie! -- Gábor Dzsingisz dolgozata

Linkblog

HTML

2010.12.11. 19:19 | horányi özséb | 338 komment

 Lehet-e?

  • egyezségre jutni látszólagos/valóságos érdekellentétek esetén?
  • sebeket gyógyítani (hozzájárulni sebek gyógyulásához) a magyarországi filozófia testén?
  • „peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?
  • hinni a kooperáció jóformán mindenhatóságában a kompetícióval szemben?

Néhány hete e-mailben kaptam felkérést arra, hogy tiltakozzam az ellen, ami az MTA Filozófiai Intézetében zajlik (az intézet profiljának átalakítása, egyes munkatársak indokolatlan elbocsátása és mások; a részletekről nagyon könnyű tájékozódni a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóból egyaránt). Nem tettem meg, de már akkor jeleztem, hogy az események korábbi és utóbbi nyomon követésén kívül megszólalok, ha látom ennek bármi értelmét.

Most megteszem. Megteszem annak ellenére, hogy jóformán minden honnét olyan impulzusok érnek, amelyek kérdésemre: lehet-e? a lehetetlent sejtetik. Én azonban ezt nem hiszem. Nem akarom elhinni!

Ezért most próbát teszek és dialógust kezdeményezek mindenkivel, aki érintett az ügyben vagy csak érdeklődik az ügy iránt, vagy egyszerűen csak magyar állampolgárként és józan, nem kevésbé érző emberként véli megengedhetetlennek, hogy csak szakadékok legyenek köztünk és még csak véletlenül sem pallók a szakadékok felett:

  • élő szóban december 21-én, kedden este 6-kor a Párbeszéd Házában (Budapest, VIII. Horánszky utca 20, nagyterem),
  • on line itt a felhívás elején: a Szólj hozzá!-ra kattintva.

Nincs előre elhatározott végeredmény, csak nyitottság a kooperációra törekvésben. Bárki, bármilyen álláspontot képviselhet, ha a dialógus tárgyához szól hozzá, és vállalja, hogy ha bárki is kérdezi, legjobb meggyőződése szerint válaszol rá.

Előre elhatározott végeredmény tehát nincs, de remény van, hogy található konszenzus: lehet, hogy rögös az út; lehet, hogy fájdalmasak lesznek a lépések; lehet, hogy igen sok lépés vár ránk és nagy türelem szükséges; de megteremthető a konszenzus, ha kölcsönösen akarják a dialógus résztvevői.

 

Akarjuk-e? valójában ez a kérdés.

 

horányi özséb

 

-----------------------------------------------
2010.12.24. A kommenteket olvasva jutott eszembe az illusztráció. Egy kutatóintézet bejárata Budapesten (2010). -- Mikulás Gábor

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarpaxromana.blog.hu/api/trackback/id/tr542509551

cukorrépa 2011.01.17. 03:33:50

egy tudottan szubjektív kutatói teljesítménymérő-rendszer természetesen vállalható lenne az MTA FKI fenntartás mellett is, nem szükséges az intézetet az egalitarianizmus jegyében menten megszüntetni (végül is, érvelhet valaki, a magyar filozófiának hasznos, ha egy ilyen kutatóhely létezik). de ez esetben illene a felveendő kollégák kiválasztását is közismerten szubjektív módszerekkel megoldani - például kockadobással. a tudományos közröhej és a homály nem lenne nagyobb, mint most.

horányi özséb 2011.01.17. 06:00:12

Török László (régész, az MTA tagja) kérésére töltöm fel sorait, amelyek december 21-én a Párbeszéd Házban elhangzott megszólalásán alapulnak:

Talán tegyük vissza az egész problémakört oda, ahonnan kiindult. Egy akadémiai intézet, amely valamely módon létezett, kapott egy új igazgatót, és ettől kezdve ez az intézet rákényszerült, hogy más módon éljen. Nem világméretű békülésre, konszenzusra kell jutnunk a magyar vagy a világtörténelem helyzetéről, a demokrácia állapotáról, hanem arról kell beszélni, hogy hogyan kellene egy akadémiai intézetet megfelelően vezetni.
Abban az intézetben, ahol 47 éve dolgozom, fennállása kezdete, 52 év óta kutatási terveket készitünk különböző távokra, a tudomány állásának megfelelően teszünk fel kérdéseket. 1-2-3-4 évre tervezünk, részletezzük, hogy mi módon és kik által hajtódik végre egy-egy feladat. Ez lehet egyemberes, de lehet az intézet egésze is. Az előrehaladást minden évben szigorúan felülvizsgáljuk. Amikor akadályok merülnek fel, vagy valami nem teljesül, akkor erre megvannak az intézeti eljárások, azért van működési szabályzata, tudományos tanácsa, osztályai, teamjei minden intézetnek. Amikor valaki vagy valakik nem képesek a feladatot végrehajtani, akkor arra is megvannak a megfelelő mechanizmusok.
Az Akadémia érdekében ezt a dolgot vissza kell forditani a botránytól azokhoz a napi technikákhoz, amelyek egy akadémiai kutatóintézetben lehetségesek. Az intézetek közötti különbségeket az Akadémiának ismernie kell, és ehhez képest kell eldöntenie, mi a legbölcsebb magatartás ma a FI-ben. Én egyelőre nem látom ezt a magatartást, de lehet hogy tévedek, elvégre én is csak egy akadémiai kutató vagyok.

Bodnár István 2011.01.17. 08:50:31

@cukorrépa: (Merő Ernő) "... kívülről (és belülről is) úgy néz ki, hogy "urambátyámoznak". Ez NEM inszinuáció, világos kritériumok híján ugyanis nem marad más, ami működtetné e viszonyokat." Bodnár Istvánnak kár ezt a felvetést magára vennie.

Köszönöm, nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell magamra vennem a blogon található inszinuáció ízű bejegyzésekből semmit sem az egyetemeken (vagy akár az ELTE-n) az állások és a pénzek körül folyó urambátyámozgatásról, mézes bödönözgetésről, mutyizásról, stb. Ezek ugyanis, nyílván képzelet szülte, fiktív entitásokra vonatkoznak. Ezen túl ennek értelmében fogok eljárni.

@cukorrépa: 2011.01.17. 03:11:28 azt mondani, hogy "a jelen rendszer igenis jó, kutatói követelményrendszert igenis ki lehet dolgozni" édeskevés a gyanú eloszlatása ügyében, erőtlen belemutogatás a homályos jövőbe. meddig és kire kell majd várni, hogy megszülessen ez a bizonyos kritériumrendszer?

Legjobb tudomásom szerint az FKI munkatársai – persze, nem valami rózsás hangulatban – de dolgoznak egy követelményrendszer kialakításán. A szakmánk értékeit maguknak valló blogolók ezt talán azzal segíthetnék leghathatósabban, ha bemutatnának olyan külföldön már működő értékelési/minősítési rendszereket, amelyeknek előnyeit és hátulütőit elfogulatlanul lehetne mérlegelni. I.

Menő Ernő (törölt) 2011.01.17. 13:13:52

Micsoda konstruktivitás! Ön egy igen kényelmes és valójában megközelíthetetlen álláspontot vesz fel: mindent elutasít, majd szétteszi a kezét, hogy álljon már elő valaki egy rendes javaslattal - ez végül is a fennálló védelme, szkeptikus póz (biztos ismeri: mindenben kételkedünk, úgyhogy jók lesznek a fennálló szokások), úgyhogy ezennel kiszálltam.

Amúgy röhejesnek tartom, hogy a FKI munkatársai azon a követelményrendszeren dolgoznak, mellyel őket fogják értékelni. Ilyen munkahely nincs, bár egy szeretetteljes és retorziókat nélkülöző munkavilággal ez biztos konzisztens. Tessék beleírni az szmszbe: ha valaki nem teljesít, motiváló buksisimogatás és ejnyebejnye jár, mint a világon mindenütt.

Melegh.Attila 2011.01.18. 16:55:51

MELEGH ATTILA

A december 21-i hozzászólás javított és egyes apróbb elemeiben átírt változata. Több hozzászólás rövid változata, így semmiképpen nem egységes szöveg. A vita szervezője kérésére ezt a szöveget közzéteszem, de sajnálattal előre kell jeleznem, hogy napi 12 óra munka mellett blogvitákat aktívan követni nem áll módomban. Előre is elnézést kérek ezért. Köszönettel.

A Radnóti Sándor féle nyilatkozatot aláírtam. . Egy dolog izgat erősen, mégpedig az, hogy ezt a szalámizást ez az ország megengedheti-e magának. Igen sokat dolgoztam már kutatóintézetben. Az biztos, hogy a teljesítményre mindig rá lehet kérdezni, de ki kell találni ehhez egy értelmes metódust az adott intézeten belül úgy, hogy előre felé érvényes és kísérlet történik a valós szellemi teljesítmények becsatornázására.. Az intézetek úgy működnek, mint a szövetkezetek, ha valaki nem tolja be a saját teljesítményét, akkor nem működik és ezt kell az intézménynek lehetővé tenni. Nem egy igazgatói vállalatról van szó, hanem kutatók közösségéről, akik viszik a vállukon az egészet.

Ami elképeszt – és nem csak a Filozófiai Intézetben, hanem másutt is, - hogy olyan emberekkel szemben hangzik el teljesítmény kívánalom, akikről ez az életben nem jutott volna az eszembe: TGM, Szalai Erzsébet. Én látok sok kollegát, aki nem dolgozik, de a papírjai megvannak. Őket sosem látom a mostani listákon. Tamás Gáspár Miklósról leginkább az jut az eszembe, hogy a Rajk László Szakkollégiumban hallottam először, utána a Széchenyi Szakkollégiumban, és ott ült a sok konzervatív filozófus-palánta és leste, mit mond, mert tőle lesték el az első fogásokat. Most hol vannak ezek az emberek? Ha valaki azt mondja, hogy pl. Gazsi nem teljesít szellemi értelemben, akkor én visszaadom mind a három diplomámat, mert eltévesztettem a házszámot.

Nem is foglalkoztam volna ezzel a dologgal olyan nagyon mélyen, - de én elolvasok mindent a Heti Választól a Magyar Nemzetig – és amit ott olvastam, azt a gyomrom nehezen viselte. Ostoba gyűlölködés olyanoktól, akiket ezen az érzésen túl minden valós szellemi probléma hidegen hagy.

A következő kérdés még sokkal súlyosabb: miért is ülünk itt? Ez az ország hagyja magát leszalámizni mindenféle helyi és geopolitikai hatalmi megfontolások miatt. Nagyon kicsi a teljesítményünk és nagyon kellene vigyáznunk értékeinkre. Olyan helyzetben vagyunk, hogy 1 millió 800 ezer munkahelyről lemondtunk. A magyar értelmiség színe-java vagy csak bólogatott, vagy éppen most csodálkozik, hogy az emberek egymást falják fel ebben a helyzetben. A szellemi munka tekintetében ahelyett, hogy végig védte volna, hogy legyen egy nyitott nemzeti intézményrendszer, ami működhet, ki ilyen intézményi projektbe kezdett, ki olyanba, és nem volt annyi esze, ereje, hogy az akadémiai intézményrendszert, a szellemi infrastruktúrát annak a stabilitását védje.

A hatalmi szalámizás már három intézetben elindult, Isten ments hogy még egy helyen elinduljon, mivel szellemi tevékenységet leszalámizni nem lehet, nem szabad. Ahelyett, hogy találnánk egy helyet, ahol ezek az emberek elférnek egymás mellett, azon gondolkozunk, hogy miképpen acsarkodhatunk még jobban.

A vita nem a valós kérdésekről zajlik. Ha a teljesítményt nézzük, akkor például , isten ments, hogy néhány kollegától, akik kiváló papírokkal rendelkeznek, egy oldalt el kelljen olvasni. A teljesítményt szakmailag kell nézni, bürokratikusan ez nem fog működni. Józan arányérzék kell annak megállapításához, mi az, amit az ember teljesítménynek tekint, és ebben nem lehet mechanikusan eljárni

*

*

Kedves Özséb, amit a tradicionális értelmiségi szerepről mondtál a vitán: az szerintem zsákutca, ugyanis itt van teljesítmény. A magyar szellemi életet ki lehetett volna rakni minden meggondolás nélkül, mert nem teljesítette azokat a dolgokat, amiket most számon kérnek. Csak egy példa, Bertalan László nem publikált, de ha nem tanít minket, akkor pl. én nem állok itt szociológusként. Teljesített.

Az intézet vezetése ott hibázott, hogy bizonyos emberek esetében vagdalkozott. E megtámadott emberekről már kiderült, hogy teljesítettek (tessék végigolvasni őket, van mit). A szellemi élet szerves részévé váltak, és ők produkálják mindazokat a problémákat, amelyek kapcsán érdemes leülni másnap egy kávé mellé: A jó értelemben vett autonómia hiányzik a mostani vezetőkből a mai politikai körülmények közepette. Nem engedhetnék leszalámizni azokat az embereket, akik a magyar szellemi élet fontos szereplői. Erre semmilyen felhatalmazásuk nincs és nem is lesz.

cukorrépa 2011.01.18. 22:03:15

@Menő Ernő:
mit vársz... ahol az érvek elfogynak, a sértettség retorikája az egyik "kiút" (szigorúan idézőjelben: mert nem old meg semmit, s nem ad választ semmire).

kifejezetten röhejes (s persze eredetileg furfangos is) az "én nem mondok semmi specifikusat, mondjátok meg az igazságot ti" érvelést választani.

a probléma, úgy tűnik, az, hogy a menekülő retorikát választó csak az igazmondó hite és büszkesége ellenében mondhatná azt, hogy "elismerem, jelenleg tényleg nincsen kritériumrendszer a filozófiai teljesítmény mérésére, s az satnya vigasz, hogy éppen azok dolgoznak ilyesmin, akik a körülöttünk forró vitában nagyon is érintettek".

hogy pozitívat is mondjak: továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s hogy a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai.

a probléma nem az ítélőképességgel van. a probléma a szűkös erőforrásokkal és azok lenyúlásgyanús élvezésével van - ha tízszer ennyi kutatási pénz jutna magyar nyelvű filozofálásra (s mily gyönyörűség volna az), akkor tizedannyi vitára számíthatnánk a szakmán belül.

feltéve, hogy valaki nem akarna - még a politikai publicisztikai állásfoglalásaival is összefüggésbe hozható módon - sokszorosát nyerni állami pályázaton annak az összegnek, amelyet más, nem kegyelt (nem kitartott) filozófusok kapnak és nyerhetnek.

vagyis az egyik lehetséges megoldás: az egalitáriusabb pályázati tudományos rendszer, nem pedig az MTA-ra jellemző önkiválasztási folyamat, a kivételezősdi, és az így óhatatlanul urambátyám-gyanús rendszer.

(mi sem esik messzebb a jelenlegi MTA-érdekektől, természetesen, mint a nyílt és nem önkiválasztó jellegű pályáztatás bevezetése.)

Bodnár István 2011.01.18. 22:42:32

@cukorrépa:
Nyilván az itt, a menekülőről mondottakból sem kell semmit magamra vennem, azok is egy képzeletszülte lényre vonatkoznak – vagy az épp távozó Menő Ernőre tán?

@cukorrépa: hogy pozitívat is mondjak: továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s hogy a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai.

Úgy látom, ebben valamelyest egyetértünk. Egy mellékes, és egy a jelenlegi vita keretében alapvető megjegyzés. Kezdem a mellékessel. Ha a filozófia mérhetetlen, akkor – Merő Ernővel szemben – Ön tartozik azt mondani, hogy annál van az onus probandi, aki egy szigorúan algoritmikusan működő minősítést akarna alkalmazni, annak kell ezt részletekbe menően bemutatnia, és megindokolni, hogy miért méri ez a rendszer a teljesítményt. (Mellékszál: nem is biztos, hogy ilyen módon kellene igazából eljárni. Lehet, hogy elég bizonyos belépőket megszabni. Ez a megfontolás áll pl. a tenure-rendszer mögött, amihez a magyar törvényi szabályozás furán viszonyul. Mellékszál mellékszála: én valóban alapvetően intellektuálisan érdeklődő vagyok, tehát tényleg várom azokat a külföldi algoritmus-közeli példákat, amelyeket érdemes lenne itthon alkalmazni. Nincs itt ebben semmiféle póz, hadd utasítsam ezt egyértelműen vissza.)

A másik, a jelenlegi vita keretében alapvető megjegyzés: Annak, hogy "a filozófia … intuitíve jól megítélhető szellemi teljesítmények gyűjteménye, s … a magyarországi szakmabeliek ezt éppúgy tudják és fel tudják mérni, mint bármely más nyelvközösség filozófusai", lennének azért bizonyos következményei. Pl. ha egy minősítési eljárást a magyarországi szakmabeliek széles körei botrányosnak tekintenek, akkor vagy meg kellene magyarázni, hogy ebben a különleges esetben miért tévednek, vagy el kellene fogadni ítéletüket. I.

ropolyi lászló 2011.01.19. 15:46:12

@Menő Ernő: "Amúgy röhejesnek tartom, hogy a FKI munkatársai azon a követelményrendszeren dolgoznak, mellyel őket fogják értékelni. Ilyen munkahely nincs, bár egy szeretetteljes és retorziókat nélkülöző munkavilággal ez biztos konzisztens. Tessék beleírni az szmszbe: ha valaki nem teljesít, motiváló buksisimogatás és ejnyebejnye jár, mint a világon mindenütt."

Érdekes kifogás.

Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel?

Persze nem is kivétel. A különféle pályázatokat elbíráló kuratóriumok (elvben) éppen így működnek: a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e?

Egy ettől eltérő értékelési rendszer szükségképpen formális, külsődleges, felületes és hamis lesz. Például összeszámol tételeket egy listán, összead és kivon, esetleg még meg is szoroz, megszámolja az aláírásokat egy jelenléti íven, azonosít mások által létrehozott dokumentumokat s más efféléket csinál. Vajon nem ez az értékelési mechanizmus a röhejes inkább? Amikor a tudás szempontjából teljesen irreleváns szempontokat alkalmazva nyilatkozunk tudományos teljesítményekről?

Természetesen minden közösség tévedhet a saját viszonyait, értékrendjét, működését meghatározó elvek kialakításakor, adott esetben fényezheti is magát, de ezeket az anomáliákat a társas élet normális működési mechanizmusaival ki lehet és ki is szokás küszöbölni. Én ezek között nem tartom számon a közösség szempontjából külső erőszakot, noha alkalmas lehet a közösség összetartásának erősítésére, végső soron kontraproduktív, az intellektus embereihez méltatlan, barbár eljárás.

cukorrépa 2011.01.19. 19:12:27

@ropolyi lászló:
van egy komoly probléma a felvetésével.

Igenis visszatetsző, ha önmagamra vonatkozó szabályrendszert kell kidolgoznom. Igazi szentnek kellene lenni ahhoz, hogy ne kedvezzek saját magamnak. ez egy praktikus szempont, de józan ésszel nem megkérdőjelezhető a fontossága.

S az mindenképpen furcsa, hogy az egész MTA úgy tesz, mintha az EGÉSZ magyar tudományosság legfelsőbb szintjét képviselné, miközben az MTA tagokat az MTA berkén BELÜLIEK, az önmaguk által legjobbnak gondoltak választják meg, a magyar tudományosság (oktatók, kutatók, vegyük csak a doktorokat...) kizárásával. Mennyivel etikusabb és meggyőzőbb lenne, ha a tudományos minősítéssel rendelkező magyar oktatók-kutatók KÍVÜLRŐL választanák be az MTA tagokat. (S hogy utálnák ezt a jelenlegi MTA-tagok, akik ezzel eggyel kevesebb kegyet gyakorolhatnának a nem-MTA-tagok felé.)

Nem meglepő módon az MTA-tagválasztás visszásságát idézi a Filozófiai intézeti munkatársak kezdeményezése az önmagukra vonatkozó szabályrendszer kialakítását illetően. Szebb, etikusabb, meggyőzőbb lenne, ha az intézeti tagok NEM dolgoznának ki magukra vonatkozó kritériumrendszert.

Ehelyett vagy viseljék el, hogy a mindenkori főnök dolgoz ki egyet (nota bene: rendes balkáni és feudális módon!), vagy hogy az MTA filozófiai bizottsága dolgozza ki követelményrendszert, vagy szűnjék meg a privilegizálás és kerüljön nyílt pályázati alap kerül a filozófiai intézet helyére. Az MTA jelenlegi szelleméhez a második megoldás, a feudális hűbérúri rendszer követése illene a legjobban. Hajrá Balkán!

cukorrépa 2011.01.19. 19:16:22

@cukorrépa:
"Az MTA jelenlegi szelleméhez a második megoldás, a feudális hűbérúri rendszer követése illene a legjobban."

Természetesen az első felvetésre gondoltam, nem a másodikra. Ha az MTA filozófiai bizottsága dolgozna ki kritériumrendszert az FKI munkatárásak teljesítményét illetően, az nem egyetlen hűbérúr, hanem egy hűbérúri csoportosulás kezébe tenné a hatalmat, a valamivel nagyobb fokú demokratikusság látszatát keltve.

cukorrépa 2011.01.19. 19:20:58

@Bodnár István:
"Ez a megfontolás áll pl. a tenure-rendszer mögött, amihez a magyar törvényi szabályozás furán viszonyul. Mellékszál mellékszála: én valóban alapvetően intellektuálisan érdeklődő vagyok, tehát tényleg várom azokat a külföldi algoritmus-közeli példákat, amelyeket érdemes lenne itthon alkalmazni. Nincs itt ebben semmiféle póz, hadd utasítsam ezt egyértelműen vissza.)"

A mutyiszagot a nyílt pályáztatási rendszerrel lehetne eltüntetni. (Ismétlem: ez sem az MTA-tagoknak, sem az intézeti tagoknak nem érdeke.) Egy egészségesen működő tudományos közegben nincsen szükség belterjesen válogatott MTA-tagokra és feudális módon működtetett MTA intézetekre!

Bodnár István 2011.01.19. 19:31:05

@cukorrépa: S az mindenképpen furcsa, hogy az egész MTA úgy tesz, mintha az EGÉSZ magyar tudományosság legfelsőbb szintjét képviselné, miközben az MTA tagokat az MTA berkén BELÜLIEK, az önmaguk által legjobbnak gondoltak választják meg, a magyar tudományosság (oktatók, kutatók, vegyük csak a doktorokat...) kizárásával. Mennyivel etikusabb és meggyőzőbb lenne, ha a tudományos minősítéssel rendelkező magyar oktatók-kutatók KÍVÜLRŐL választanák be az MTA tagokat.

Egyetlen megjegyzés: az MTA Filozófiai Bizottságában a tagok nagy részét a PhD-val, vagy legalább azzal ekvivalens fokozattal rendelkező, az Akadémia köztestületébe belépett filozófusok választják, a köztestület tagjai közül, titkos, postai szavazással. Tagok még: a négy filozófus közgyűlési képviselő, őket is titkos választással választják a köztestület tagjai, és igen, tagok még az akadémikusok is. Azaz, ez a testület valóban reprezentatív, és nem pusztán önbeporzással jön létre.

Ennek megfelelően nem osztom ellenérzéseit azzal az eljárással kapcsolatban, aminek keretében az MTA Filozófiai Kutatóintézete által előterjesztett követelményrendszert a Filozófiai Bizottság meg fogja vitatni. I.

Ui., disclaimer: választott tagja vagyok a testületnek. I.

cukorrépa 2011.01.19. 19:38:52

@Bodnár István:
"Egyetlen megjegyzés: az MTA Filozófiai Bizottsága ... ez a testület valóban reprezentatív, és nem pusztán önbeporzással jön létre."

Halvány fénysugár az akadémiai belterj sötétjében!

ropolyi lászló 2011.01.19. 19:45:06

@cukorrépa: "Igenis visszatetsző, ha önmagamra vonatkozó szabályrendszert kell kidolgoznom. Igazi szentnek kellene lenni ahhoz, hogy ne kedvezzek saját magamnak. ez egy praktikus szempont, de józan ésszel nem megkérdőjelezhető a fontossága."

Én inkább demokratikusnak nevezném azt az eljárást, amelyikben a közösség által közösen kialakított és minden szereplő által elfogadott szabályok, eljárások, törvények a közösség minden tagjára egyaránt érvényesek. Nem szentségről van szó, hanem a munkavégzés feltételeinek, céljának, eredményének a mérlegeléséről, józan belátásról és demokratikus kontrollról. A peer review szereplői például nem "főnökök", hanem a tudományos közösség egyenrangú szereplői.

A "főnökök" nem tudják jobban megmondani és előírni, hogy mi legyen, mert nem értenek jobban a kérdéshez, legfeljebb mások a szempontjaik: Ezek a más szempontok persze részei a mindenkori megegyezésnek, de nincs értelme kizárólag ezeket erővel nyomatni mert:

- az előírásokat megfogalmazó notabilitások csak hülyét csinálnak magukból. Kiderül, hogy esetenként fogalmuk sincs arról, amit képviselnek, nem értenek az egészből (se a kutatási témákból, se a tudomány-, se az intézmények működésmódjából) semmit. Ez nagyon is világosan megmutatkozik ebben a történetben: az intézet, ill. az Akadémia vezetőinek állásfoglalásai szép példái az inkompetenciának. De büszkén vállalják a dolgot ....

- másrészt a tudományos közélet demokratikus működésével ellentétes bürokratikus működésmód (demokratikus és bürokratikus helyett beszélhetünk polgári vs. feudális, vagy szabad vs. hatalomnak alávetett ellentétekről is) haszontalan, értsd: nem hasznos, nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja.

Neumer Katalin 2011.01.19. 20:21:34

@cukorrépa:
Kedves cukorrépa! Szeretném kijavítani néhány tárgyi tévedését, s akkor talán kevesebb indulattal tud részt venni ebben a vitában.
1. „Nem meglepő módon az MTA-tagválasztás visszásságát idézi a Filozófiai intézeti munkatársak kezdeményezése az önmagukra vonatkozó szabályrendszer kialakítását illetően.”
Az MTA Filozófiai Kutatóintézet munkatársai ilyet nem kezdeményeztek, a feladatot kapták Boros János igazgatótól.
2. „vagy hogy az MTA filozófiai bizottsága dolgozza ki”
Ez volt az MTA Filozófiai Bizottságának eredeti elképzelése, ám Pálinkás elnök úr a kérdést az intézetigazgató hatáskörébe utalta vissza azzal, hogy az elkészült követelményrendszert aztán a Filozófiai Bizottság véleményezze.
Üdvözlettel,
Neumer Katalin

cukorrépa 2011.01.19. 21:36:38

@Neumer Katalin:
köszönöm a kiigazítást; eszerint a normalitás mégiscsak beszüremlik a történetbe,

cukorrépa 2011.01.19. 21:53:14

@ropolyi lászló:
"nem eredményes, nem elfogadható a polgári forradalmak után néhány száz évvel. Bürokratikus, feudalisztikus viszonyoknak, hatalmi törekvéseknek alávetett gondolkodó lényegében nem létezik. Akkor sem, ha a látszat és az érdek nem ezt mutat(tat)ja."

Természetesen a "feudális" ironikus metafora. Mégiscsak a XXI. században élünk, ugye. Hogy is lehetnének ilyen sötét viszonyok mifelénk, ahol az ország államformája az alkotmány szerint is demokratikus!
(Válasz: például úgy, hogy a közéletben résztvevők magasról fütyülnek a demokratikus értékekre. Ropolyi úr lát példát?)

A kérdés marad: milyen fogalmi keretben elemezzük-értelmezzük az MTA tagválasztási mechanizmusát, az MTA intézetek igazgatóinak (specifikusan: BJ) ténykedését?

Ha nem "feudális", akkor "balkáni". Ha nem "balkáni", akkor "visszatetsző". Vagy: "morálisan nehezen vállalható"?

Vagy pedig: mindez - ragaszkodjunk az alkotmányos címkéhez - "demokratikus"? Milyen értelemben? Milyen mélységben? Kinek a javára? Kinek a kizárásával? Kiknek miféle elképzelései ellenében? Megválaszolandó, meg- és kibeszélendő kérdések. HA tényleg demokratikusak a viszonyaink. Ha nem, akkor elegendő ilyen-olyan autoritásokra hivatkozva félresöpörni őket.

A címkék nem sokat változtatnak azokon a kérdéseken, hogy kinek és miért van hatalma az MTA-n belül, vagy az egy-egy MTA intézeti tagok felett, vagy leendő MTA tagok kérdésében.

Egyszerűbb lenne kimondani: problémás, s épp ezért kritikának és nyilvános vitának kiteendő az MTA és intézeteinek szerveződése. (Hátha Pálinkás olvassa.) Az FKI zűrje megmutatta ezt. S innen nézve a "feudális" valóban csak egy metafora, amelyet hasznosan vagy haszontalanul lehet(ne) forgatni egy ilyen vitában.

hower 2011.01.19. 22:11:28

@cukorrépa: Azért hadd tegyem itt ehhez hozzá, hogy az Akadémia sajátosságaiért cseppet sem fair az FKI-n elverni a port. Amekkora rálátásom van a összképre, a Filozófiai Intézetben zajló gyakorlat nem feltétlenül különbözik a társ. tud. intézetekben elfogadottól. Ha megújulás van, akkor legyen megújulás mindenütt, nem csak egy-egy kipécézett intézményben. Ha már valamire érdemes lenne törekedni, akkor az valamiféle egységes reform. Az akadémiai intézeteket formálisan már most is monitorozzák annak tekintetében, hogy milyen arányban hoznak nemzetközi publikációkat, mekkora a fokozatosak aránya, stb. Némely intézet jól szerepel ezen, mások kevésbé. Nincs kialakítva azonban annak a rendje, hogy mit lehet kezdeni azokkal, akik kevésbé hozzák ezeket az elvárásokat. Nem is egyszerű ez a kérdés. De ismétlem, nem filozófia-specifikus.

@ropolyi lászló: "a tudós közösség képviselői maguk döntenek a hozzáférhető támogatások elosztásáról. Egy tudományos iskola, egy munkahelyi közösség ugyanígy tesz. Vagy. az ebben a blogban is sokat emlegetett peer review rendszer nem ugyanígy működik-e? "

Ez részben természetesen igaz. Csakhogy ebben az esetben "a méret számít": nem mindegy, hogy a szomszéd szobában dolgozó kolléga ítéli meg a cikkemet, vagy egy ötezer kilométerrel arréb élő valaki, akinek a nevét se tudom, ő se az enyémet, csak az garantált, hogy ugyanazon a területen dolgozunk. Ez utóbbit és az ebből eredő függetlenséget kizárólag a nemzetközi fórumok tudják biztosítani. A peer-reviewról is elmondható az, ami a demokráciáról, hogy ui. nem jó rendszer, de egyelőre nem találtak ki jobbat. A kisközösségi döntésekben kivétel nélkül mindig jelen van a kölcsönös viszonzások elvárása és szolgáltatása, ami szükségképpen az értékítéletek degenerálódásához vezet.

cukorrépa 2011.01.19. 22:28:48

@hower:
"Ha megújulás van, akkor legyen megújulás mindenütt, nem csak egy-egy kipécézett intézményben. Ha már valamire érdemes lenne törekedni, akkor az valamiféle egységes reform."

Kívánatos, ám felettébb valószínűtlen fejlemény volna ez. S természetesen egyetértek: az MTA FKI körüli botrány jelzi, hogy általában is van baj az MTA és az MTA intézetek körül.

De ha én lennék akadémikus, vagy akadémiai intézeti tag, ez engem sem különösebben izgatna :)

Radnóti Sándor 2011.01.20. 00:12:12

Mezei Balázs a mai (19-i) Magyar Nemzetben hozzászólt a hecckampányhoz, s írása e tárgyban a szóban forgó orgánumban az első komolyan vehető írás. Egy bekezdése még a megtámadott filozófusokat is védelmezi. Köszönet érte. Egyetértek a pályázati struktúra radikális újragondolásának szükségességével, amelyhez azonban nem egyes pályázati nyertesek önkényes kiemelésén, hazugságok, ráfogások, gyanúsítások terjesztésén keresztül vezet az út, amelynek kizárólag a politikai bosszú a célja. Nem tudom, milyen megfontolások alapján lehetett 2001 (!) és 2005 között viszonylag nagyobb, bár semmiképpen sem kiemelkedő vagy aránytalanul nagy összegeket az NKTH keretén belül bölcsészettudományi kutatásokra is elnyerni, de Mezei Balázs prezentációjából sem válik világossá, hogy ez nem kizárólag és még csak nem is nagyobb mértékben az általa elismert kutatások személyi támogatását jelentette, hanem intézmények (tanszékek) különböző módon, például könyvtári beszerzésekkel való gazdagítását.

postcox 2011.01.20. 07:45:27

Állásfoglalás

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége mély megdöbbenéssel figyelte az
elmúlt egy hétnek a filozófiára vonatkozó, a médiában zajló eseményeit.
Azt a vitát, amely az NKTH 2004-ben és 2005-ben odaítélt pályázatainak
részleteiről folyt. Ez a vita a végső eszkalálódása annak a szakmán
belüli konfliktusnak, amely már kb. egy-másfél év óta tart. Minden
érintettnek be kell látnia, hogy ezt a konfliktust, nemhogy megoldani, de
még kezelni sem sikerült. Most már csak egy vigaszunk lehet: innen nincs
tovább út. Ilyen körülmények között a Magyar Filozófiai Társaság
Elnöksége kötelességének látja, hogy még egyszer megszólítsa a releváns
célcsoportokat.

(1) Mindenekelőtt a szakmabeliekhez szeretnénk fordulni, tanárokhoz,
diákokhoz, kutatókhoz. Legelőször is nekik szeretnénk elmondani, hogy a
szóban forgó pályázatok (alapvetően) állásteremtő pályázatok voltak.
Mindannyian tudjuk, hogy fiatal emberként ma mennyire nehéz bekerülni az
egyetemi és akadémiai intézetekbe. Ezek a pályázatok ehhez szerettek
volna áthidaló megoldást nyújtani. A pályázatok eredményeként számos
fiatal tudományos karrierje el tudott indulni; sokan befejezték
disszertációjukat, ösztöndíjakat nyertek, néhányan álláshoz is jutottak
stb. Legalább ugyanilyen fontos, hogy három éven keresztül különböző
kutató-műhelyek jöhettek létre egyetemi tanszékekhez vagy akadémiai
intézetekhez kötődve. Ennek keretei között műhely-szemináriumokra,
konferenciákra került sor, tanulmánykötetek és folyóiratszámok születtek.
A pályázatok eloszlása is egyedülállóan igazságos volt: a kuratórium
három fővárosi és három vidéki műhely kialakulását támogatta. (Csak
megjegyezni szeretnénk, hogy az utolsó pályázat lejárta után a filozófia
többé nem részesült ilyen műhelyteremtő pályázatokban. Az OTKA-ban pl. a
filozófia évek óta nem kapott nagy összegű támogatást.)

(2) Másodszor a filozófián kívüli diszciplínák képviselőihez szeretnénk
fordulni: a természettudományok, a társadalomtudományok és más
szellemtudományok művelőihez. Nekik szeretnénk elmondani, hogy a
filozófusok egy jó része áldozatos és aszketikus munkával járult hozzá az
elmúlt évtizedek magyar könyvpiacának felvirágoztatásához, fordításokkal,
monográfiákkal, tanulmánykötetekkel. A honoráriumok, ha valaha voltak is,
az elmúlt években szép lassan elapadtak. A filozófusok nagy része szegény
ember. Munkáját megszállottságból végzi, és semmi mással nem rendelkezik,
csak a becsületével (hogy Heller Ágnes Magyar Narancsban megjelent
interjúját idézzük). Ugyanakkor a filozófia mindenkori feladatai közé
tartozik, hogy a társadalmi és politikai kérdésekben princípiumokra
támaszkodva állást foglaljon. Ebből kifolyólag érzékeny és polemikus
viszonyban áll a mindenkori hatalommal. De ettől eltekintve azt
mondhatjuk, ami most a filozófiával történik, az bármelyik diszciplínával
megeshet: a kémiával, a szociológiával vagy a nyelvészettel. Bármikor
kialakulhat egy olyan masszív értelmiség-ellenes hangulat, amelynek
minden szakma a kárvallottja lehet. Ezért nagyon reméljük, hogy bízhatunk
más szakmák képviselőinek szolidaritásában.

(3) A következő lépésben az újságírókhoz és a média szereplőihez
szeretnénk fordulni. Ők tudják a legjobban, s ezt az elméleti
szakirodalom is megerősíti hogy munkájukra egyetlen nagy veszély
leselkedik, a hatalommal való összefonódás. Ez ugyanis azt az érzést
kelti, hogy mindent lehet és szabad. Ezért fájlaltuk mindnyájan (vagyis
filozófusok és újságírók közösen) ezt a címet: Félmilliárdot ťkutattak
elŤ Hellerék. Tekintsünk el most a cím összes stiláris sutaságától, és
csak a benne lévő önkényeskedéseket gyűjtsük össze. (a) A pénzösszeget
mindig fel lehet srófolni egy látványos szintre, ehhez csak megfelelő
számú egymással egyébként nem összefüggő ügyet (pályázatot) kell
összegyűjteni. (b) A kutattak el kifejezés nem létezik magyarul, még
akkor sem, ha idézőjelbe tesszük; tulajdonképpen azt jelenti, hogy zsebre
vágtak. Ehhez persze el kell hallgatni a pályázat alapvető karakterét,
azt, hogy műhelyteremtő pályázat volt, hogy rengetegen dolgoztak benne
stb. Azt, hogy a pályázatokban szinte kizárólag a fiatalok bérköltségei
szerepeltek, azt, hogy egy tudományos segédmunkatársi állás három évre az
összes járulékkal, kezelési költséggel és a rá vetített rezsivel együtt
majdnem tíz millió Ft-ra rúg. (c) És végül ki kell keresni a legnagyobb
nevet, és az egész csoportot köré kell elrendezni, valamiféle
szervezettséget vagy összeesküvést sugallva. Szép, de az egész egyetlen
hatalmas hazugság.

(4) Végül a közvéleményhez szeretnénk fordulni, újságolvasókhoz,
televízió nézőkhöz, rádió hallgatókhoz. Mindannyian tudjuk, hogy élnünk
egy szegény országban adatott. És a rendszerváltozás sem hozta meg a
kívánt jólétet, az ország gazdasági értelemben benne maradt egy
félperifériás helyzetben. Ennek következtében nagyon sok frusztráció
gyűlt össze. Ilyen körülmények között mi sem könnyebb, mint azt gondolni,
hogy azért vagyunk ilyen szegények, mert a pénzek elfolynak, mert egyesek
vagy talán sokan lopnak. És azt is be kell látnunk, hogy számos
korrupciós eset joggal erősíti ezt a benyomást. De azt is tudnunk kell,
hogy néha hajlamosak vagyunk ezt a lépést túl gyorsan végrehajtani,
prejudikálni, anélkül, hogy tájékozódnánk.
A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége csak abban bízhat, hogy a
közvélemény is úgy gondolja, hogy ezek a meghurcoltatások gyanúsak, mivel
túl szorosan összefüggnek a politikával.

Budapest, Pécs, Szeged, Debrecen, 2011. január 14.

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége

horányi özséb 2011.01.20. 11:00:56

Nagy Tibor Attila részt vett a decemberi 21-i megbeszélésen a Párbeszéd Házában. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm fel:

Melegh Attila egy nagyon fontos mondatot mondott, amikor azt mondta, hogy alacsony az ország teljesítménye. Ha ezt elfogadjuk, mennyire felelős ezért az értelmiség, önök, mi…? Ha leragadunk munkajogi kérdéseknél, az alapkérdések sikkadnak el. A nagyobb együttműködés akár önök között is esetleg az ország teljesítményének növeléséhez járulna hozzá. Fontos volna, mert az országnak kollektív sikerélménye nem volt, vagy alig. (20. század eseményei!)
Az ország szellemi állapotának betegtüneteit látom abban, amik itt elhangzottak.

Alapvetően híve vagyok a párbeszédnek és örülök, hogy Horányi úr kisérletet tesz erre. De egyelőre egy légtérben az egymással szemben álló felek beszélgetnek és ez nem nagyon jött ki se a blog bejegyzésekben, se ebben a vitában. Ahol valódi ellenérvek csapnak össze kultúráltan, az is segítheti az ország teljesítményének javulását.

horányi özséb 2011.01.20. 11:24:55

Mezei Balázs Radnóti Sándor által hivatkozott szövege a Magyar Nemzet január 19-i számában a következő helyen található meg:

mezeibalazs.blogspot.com/

horányi özséb 2011.01.20. 18:38:53

Solymosi Norbert részt vett a december 21-i vitán. Az alábbi szöveget az ő kérésére töltöm föl:

Előre jelzem, hogy természettudományos területről érkezem a beszélgetésbe. Az MTA egy kutatócsoportjának vagyok tudományos munkatársa. A közbeszédben a filozófiai intézettel kapcsolatos jelenségek, megszólalások több, a magyar tudományosságot érintő, és bennem már egy ideje érlelődő gondolatokat segítettek pontosítani.

A vitában (a blogon és itt is) felvetődött a „kompetencia” és „minőség” kérdése. Számomra egészen megdöbbentő módon. Sok intrikát láttam már, de ilyen személyeskedő jellegűt még nem. Amikor egy magát okkal-ok nélkül tudósnak tekintő ember minden szakmai érveléstől eltekintve minősíti inkompetensnek, vitára alkalmatlannak a vele szemben elhelyezkedőt. Ez nagyon érdekes mozzanat... Azt képzelem, hogy akkor kompetens valaki valamiben, ha ért hozzá. A hozzáértés kérdését azonban nem mindig könnyű elbírálni. Nálunk az a bevett szokás, hogy az ember munkáinak, eredményeinek értékelését szakértőkre bízza. Így azok kritikájukkal hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kézirat javuljon. Az igazi ezen a területen az, ha olyan helyen sikerül elfogadtatni az állításainkat, megállapításainkat, ahol senki nem ismeri a szerzőt személyesen, vagyis a függetlenség egyértelmű. Magyarország aránylag kis ország, egy-egy szakterületnek jó, hogyha akad egy-két képviselője. Amennyiben a tanulmányok minőségének elbírálását a szűk hazai hozzáértői körre bízzuk, akkor a szubjektivitás nehezen zárható ki. (Egy nagyon vicces példám van erre, egyszer egy hazai, magyar nyelvű lapba küldtem egy kéziratot, amire azt mondták, hogy nincsen benne közlésre érdemes. Ezek után a téma egyik legtekintélyesebb nemzetközi folyóirata közölte, és hamar hivatkozták is.)
Ha lehet, akkor egy meglehetősen szubjektív átkötést hadd tegyek. Az MTA által finanszírozott kutatók egy része kutatóintézetekben, mások kutatócsoportokban tevékenykednek. A kutatócsoportok meghosszabbításáról meghatározott idő után dönt az Akadémia. A döntés előtt a kutatócsoportokban dolgozók számára valódi egzisztenciális kérdés, hogy megkapják-e a folytatás lehetőségét. Ha jól sejtem, MTA kutatóintézeteket nem szoktak megszüntetni. Ott felmerülhet egy-egy dolgozó egyedi teljesítmény gyengesége, de nem az intézményé. Hangsúlyozandó, hogy e két formában dolgozók ugyanazon juttatásokban részesülnek.
Ezt az előző témámhoz is kötve, számomra egyáltalán nem volt problémás az a hír, hogy a nem teljesítő munkatársaktól megvált az intézet.
Ehhez hozzáteszem azt a feltételezésemet, hogy valószínűleg számos fiatal áll sorba a megüresedő helyekre, akik szívesen vállalják a hírekből hallhatóan nem túl magas követelmények teljesítését.

Nyilván a legtöbbek TGM miatt figyeltek oda jobban az intézeti hírekre. Az ő esetében, ha jól értem, arról van szó, hogy a nyugdíj korhatárának elérése után további alkalmazásától eltekintene az új igazgató.
Nem vagyok abban biztos, hogy a helyzetet teljesen ismerem, de – TGM-től függetlenül - nekem ez egy általánosabb problémát jelez. Amit már más intézményekben láttam. Nevezetesen azt, hogy olyan professzorok, jeles oktatók, akik évtizedeken át befolyásolták tanítványaik ismereteit nyugdíjba vonulásuk után elveszíthetik intézményi hátterüket. Persze az egyedi esetek nagyban különböznek és vannak helyek, ahol kapnak szobát, valamilyen szinten továbbra is szereplői az intézmény életének, de vannak esetek, amikor a nyugdíjazásuk napjától nemkívánatos személyekké válnak. Nem tudom, hogy 1990 előtt hogy volt ez, de úgy látom, hogy az elmúlt 20 évben nem sikerült intézményesíteni a kiérdemesült vezető oktatók, értelmiségiek nyugdíjazás utáni helyzetét. Ezt szomorúnak tartom több szempont okán is. Ezek a mesterek szakmai tekintélyek voltak – ez egyszerűen a koruknál fogva megszűnik. Érzésem szerint (konkrét esetekben) ez korábbi munkásságuk eredményeit is kisebbíti. A fiatal kutatók, oktatók életpálya-modelljében sem túl kecsegtető ez a befejezés.

Bodnár István 2011.01.20. 23:33:35

@horányi özséb: Solymosi Norbert felszólalásához -- Furának tartom, hogy Horányi Özséb a december 21-i összejövetelen tett megjegyzéseimet mintha mellőzné. Megpróbálom tehát emlékezetből, de persze lehet, hogy néha olyasmit is hozzáteszek, ami utólag, a némiképp módosult hozzászólás szövegekhez jobban illik.

Norbertnek ott helyben arra hívtam fel figyelmét, hogy az akadémiai kutatóintézetek is évente kötelesek beszámolni tevékenységükről. Ezeket a beszámolókat az intézet külső tanácsadó testülete, majd a vonatkozó akadémiai testületek értékelik – feltéve, hogy a külső tanácsadó testület elnöke ezt nem szabotálja, mint ahogy ez a 2010-es év során az MTA Filozófia Kutatóintézete esetében történt, aminek eredményeképpen a 2009-es jelentés mind a mai napig (azaz 2011 januárjáig!!) nincs megvitatva és elbírálva.

Valószínűleg nem tettem hozzá, de most azért helyes újra hangsúlyozni azt, ami itt már sokszor elhangzott: a követelményrendszer nem volt érvényes, a bírálati eljárás önkényes volt, és nem testületi véleményeken alapult. I.

mikulasg 2011.01.21. 13:01:21

-- Friss hír, EU-s kutatásértékelés és finanszírozás, humán vonatkozásban is:
Az Európa Tanács kutatási programjainak finanszírozását igazgató Európai Kutatási Bizottság (ERC - European Research Council) a következő négy évben a több magyarországi egyetemen is elérhető SciVerse Scopus link adatbázist fogja használni. E forrás által nagyobb lehetőség lesz a világviszonylatban követni a kutatási politikát és finanszírozást. A választást azért esett a Scopus-ra, mert ez a világ legnagyobb, közel 18.000 lektorált folyóirat absztrakt- és indexelő adatai tartalmazó adatbázisa, és az egyetlen, amely a művészetek és humán irodalom vonatkozó adatait is tartalmazza... Forrás: kithirlevel.hu/index.php?kh=az_europai_kutatasi_bizottsag_latokorebe_akarsz_kerulni_--_legyel_jelen_a_scopus-ban

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.21. 15:44:48

@cukorrépa: Közzétett információkból látható, épp az MTA FB-a már az igazgatói pályázatkor/kinevezéskor ellene mondott felülről jövő, ha tetszik: feudális -bár a világszínvonal köntösében fellépő- eljárásoknak. A legkomolyabb hazai szakmai grémiumnak tekinthető bizottsághoz fordultak később is a kutatók. Nem azért, hogy ne történjék semmi, hogy ne legyen semmiféle követelményrendszer etc. Ellenkezőleg, hogy közösen, a legszélesebb szakmai alapon teremtsenek konszenzust világos és korszerű minősítési és előmeneteli rendszerhez, amihez az intézet gyakorlata is igazítandó. Azért, hogy ne helyesnek vélt végeredmények rögeszméje kreálja utólag a (jogszerűtlen, inkonzisztens) levezetések halmazait. (Egy mégoly helyes „megoldó kulcsból” puskázni sem koncepció, nem kompetencia.)
A konszenzus ez ügyben minden ottani épeszűnek hosszabb távú érdeke. Ha egyáltalán létezik még hosszabb táv. Egyfelől közvetlen védené őket szeleburdi alkirályok abszurd rögtönzéseitől, ha egyáltalán lehetségesek ilyenek. Másfelől kiszámíthatóságával fokozatosan el is jelenéktelenítené, a természetesen itt is ironikus metaforának szánt, direkt hűbéri hierarchia esetleges szakmai hatásait. Éppen úgy, mint a tehetségteleneket vagy a semmittevőket. Az ügy kapcsán a FB gittegyleti súlytalanságúnak tekintése elleni tiltakozásul mondott le az előző bizottsági elnök.

Az a halvány reménysugár nem is oly halovány, ha nem tolnak elé díszletet, rántanak elé függönyt.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.21. 15:51:27

@cukorrépa: „továbbra is azt gondolom, hogy a filozófia mérhetetlen, de intuitíve jól megítélhető.”

Persze, „szakmabeliek széles körei” által etc. Valaki/k szerint azonban szakmai nulla és/vagy korrupt, összeesküvő itthon majdnem mindenki. Így aztán szinte „Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen”. (Nem tudom ráismernek-e pl. a parák tipikus küldetés-érvelésére?) Egy így kreálódó szerephez elkötelezett „éberségnél” aligha kell súlyosabb paraméter. Pl. arányosan kiemelkedő szakmai-vezetői kompetencia. (szörnyű vendégoldal, araszos vállán?) Utóbbi híján bármekkora az elszántság, annál esetlenebb és kártékonyabb. Hiába hozzá tudósi betűk dekázása meg a gazdálkodások vizsgálata. Átitatódva szimbolikus közgondolkodással, gyorsan röpít a béka ülepe alá.

Kapcsolódó észrevételemet úgy nevezném, PROTÉZIS: Kétes minőségű kutatás volt, szerencsére már csak ketten dolgoznak közülük az intézetben.
Forrásom: Boros János [ …] az MTI-vel közölte: […] feljelentés alapjául szolgáló tények és körülmények megfelelnek a valóságnak. […] úgy fogalmazott: "a filozófiai szakmát megrázó hírek több százmillió forint kétes minőségű kutatási felhasználásáról megdöbbentették a filozófia hazai képviselőit, és az MTA Filozófiai Kutatóintézetének munkatársait". […] Mint írta, a Borbély Gábor által vezetett projekt résztvevői közül jelenleg már csak ketten dolgoznak az intézetben […]
(, Magyar Nemzet 2011. január 11., kedd, www.fidesz.hu/index.php?Cikk=157456, hvg.hu/itthon/20110111_mta_kaosz_filozofia_intezet , és fentebb: MTI,)

Ez nagyon sommás. Honnét származik? Ki ítéli/ítélte ezt a kétes minőséget?
A hazai filozófiai szakma megrázó hírre megdöbbent képviselői és intézeti munkatársai(!) minden esetre kezdhetnek megnyugodni: már csak ketten élnek a veszélyesek közül. Ezek persze egyértelmű üzenetet kaptak.

Milyen módon szokta (eddig) jól-rosszul értékelni/kritizálni saját produktumait a hazai filozófiai szakma? (Túl az elemi beléptetőkön illetve a nagyon általános eszmefuttatásokon) Gondolom szakmailag érvelve, nyilvánosan, s nem csak lojalitáskényszeres laudációkban. Van ennek súlya, visszacsatolása? Léteznie kell, ha mégoly kicsi is, hazai szakmai piacnak. Szelíd és kevésbé szelíd recenzióktól, a kukoricára térdepeltetésen át egészen rendcsináló duhaj hevületig sok mindent el tudok képzelni. Utóbbi, bizton állítom, csak lerongyol minden észhasználó közösséget. Persze szigorúan a „szakma” nevében. Nem vagyok tájékozott, nem szántam költőinek a kérdést.

Aktuálissá lett számomra egy korábbi, úgy nevezném, TÉZIS: Igazgatóként vizsgálódtam, kerestem és találtam. Fel is jelentettem (volna), de „titokzatos” magánszemély megelőzött.

Forrás: „Pálinkás József leszögezte, hogy a 2010 tavaszán lezárt ellenőrzés jelentése foglalkozik azzal a kutatási projekttel is, amellyel kapcsolatban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentést tett. […] Boros János […] Leszögezte, hogy […a] pályázat körüli jogi anomáliákat a tavalyi év első felében ő maga kezdte el feltárni az MTA elnöke által elrendelt belső ellenőrzési vizsgálat egyes megállapításai alapján. […] azért nem ő tette meg a feljelentést, mert megtudta, hogy 2010 nyarán ezt egy magánszemély már megtette.
(MTI, ill. Magyar Nemzet 2011. január 11., kedd,)

Magánszemély lenyúlt volna valamit? Ha igen, mit? Minimum a leleplezés dicsőségét, mivel igazgatónál is gyorsabban/pontosabban jutott intézeti hivatalos dokumentumokhoz. Esetleg motiváltabb is volt?

Ehhez jött egy frissebb, nyilván ANTITÉZIS: Igazgatóként lényegében semmi közöm a feljelentéshez. Nem működtem ebben közre, semmiféle iratokat, adatokat sehová, senkinek, semmilyen hivatalhoz/hatósághoz nem juttattam etc.
Forrás: Minap reggel, még elindulás előtt, a HírTv Rájátszásában hallottam ilyesmit az Igazgató Úr saját szájából. Meg, hogy pályázni, miként hajózni, igen is kell és a filozófiában is nagyon szükséges. Minden szép és jó… a pályázati rendszert pedig meg kell reformálni stb.
Ha rosszul emlékszem, elnézést, nem tudtam visszakeresni.

Mi lenne a SZINTÉZIS ??? Segítsen valaki! Vagy pontosítson!

abrakadara 2011.01.21. 23:54:04

@ropolyi lászló:
"Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi? Társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai intézmények sokasága működik így. Miért pont a tudományos tevékenység volna kivétel? Persze nem is kivétel."

Itt többen a szívükhöz kapkodtak amikor két alkalommal megpendítette két különböző személy miszerint az egyetemi oktatóknak leginkább az oktatás lenne a fő feladata akár a kutatómunka rovására is. Erősen furcsállom hogy ugyanakkor a fenti, velejéig hamis gondolatfutam csupán egy személynek tűnt fel. Magam most másodikként csatlakozom. A leírás minden további nélkül alkalmazható pl. a lepkegyűjtők vagy vasútmodellezők baráti körére, de egyáltalán nem egy közpénzből fizetett, fenntartott intézményrendszer dolgozóira. Igen meghallgatnám mit szólna Ropolyi úr ha az önkormányzati iskola, ahová gyermekeit járatja fogná magát és a tanári "közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított elvek" alapján pl. a biológia és történelem tantárgyak oktatását megszüntetné. Ez pontosan ugyanaz az abszurd kategória, mint az hogy állapítsák meg saját maguk az állami pénzből fizetett intézeti kutatók azokat a kritériumokat amelyek alapján a tevékenységüket minősítik. Ezt követve bizonyára számos kiváló tanulmány jelenne meg az "Olaj, Szappan, Kozmetika", Műanyag és Gumi vagy a "Magyar Állatorvosok Lapja" című orgánumokban. Zárójelben jegyzem meg hogy ilyesfajta folyóiratokban megjelent cikkek nagyobb számban időnként felbukannak az MTA Doktora címre kandidálók (és elnyerők) publikációs listájában. Teljesen nyilvánvaló hogy ha az adófizetők pénzét kutatóintézetek fenntartására, kutatók fizetésére fordítják akkor alapkövetelmény hogy ezt a pénzt hatékonyan, a lehető legmagasabb színvonalú eredményeket elérve használják fel. Ehhez pedig nem a "közösségre" kell bízni hogy majd mondja meg magáról jól dolgozott-e vagy sem, hanem ezt nemzetközi összehasonlításban kell értékelni, megkövetelve a nemzetközi porondon való folyamatos publikálást, megmérettetést. Néhány, specifikusan a magyar nyelvhez kötődő tudományág kivételével az összes többi, ideértve a filozófiát is, nemzetközi fórumokkal rendelkezik, vagyis semmi akadálya az ott történő megjelenésnek.

Bodnár István 2011.01.23. 11:07:14

@csőBambi: Ropolyi László: "Vajon nem maguk a közösségekhez tartozó emberek ismerik-e leginkább saját tevékenységük feltételeit, lehetőségeit, viszonyait, s a reálisan elvárható követelményeit? Mi abban a mulatságos, ha egy közösség a maga által elfogadott és kinyilvánított (értékelési s egyéb) elveket követi?" @csoBambi: Erősen furcsállom hogy ugyanakkor a fenti, velejéig hamis gondolatfutam csupán egy személynek tűnt fel. […] Teljesen nyilvánvaló hogy ha az adófizetők pénzét kutatóintézetek fenntartására, kutatók fizetésére fordítják akkor alapkövetelmény hogy ezt a pénzt hatékonyan, a lehető legmagasabb színvonalú eredményeket elérve használják fel. Ehhez pedig nem a "közösségre" kell bízni hogy majd mondja meg magáról jól dolgozott-e vagy sem, hanem ezt nemzetközi összehasonlításban kell értékelni, megkövetelve a nemzetközi porondon való folyamatos publikálást, megmérettetést.

Előttem rejtély, hogy csőBambi mért gondolja, hogy a "közösség" – értsd: a magyarországi filozófiai szakma – által elfogadott értékelési és egyéb elvek ellentmondanának a nemzetközi porondon való folyamatos megjelenésnek.

Természetesen ezzel együtt van itt több további vitaelem. A jelen kontextusban a legfontosabb, amivel a "közösség" valószínűleg nem fog egyetérteni, az az, hogy adható lenne olyan algoritmus, amely az értékelést végző testületeket (!!) mentesítené az egyes kutatók műveinek érdemi megismerése alól. I.

Ui.: További lehetséges elemek: Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)? Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet? A követelmények a kutatói életszakaszokkal szigorúan monoton nőjenek, csökkenjenek, vagy szakaszonként alapvetően más és más teljesítménymintázatot várnánk el? Értelmes lehet-e egyáltalán a tenure-rendszer? Ha nem, akkor miért igen – mármint akkor Amerikában miért működik, kb. docensi szinttől felfelé?

Nyilván ezekkel kapcsolatban meg fogom kapni azt, hogy ezek egy konzervatív szkeptikus kérdései. Amire előzetesen is csak annyit mondhatok, hogy gondolkodni és a tények megértésére törekedni mindig fárasztóbb lesz, mint vitapartnereinkre címkéket akasztani. I.

hower 2011.01.23. 11:43:28

@Bodnár István: "Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)?"

Persze, nyilvánvalóan. Dolgoztam már néhány munkahelyen, nem csak tudományos területen, és a legjobb helyek eddig azok voltak, ahol a bérezésemet és az előreléptetésemet a teljesítményemhez igazították egy viszonylag egyértelmű kritériumrendszer alapján. Az alapelvárások teljesítése egyébként nem jogosíthat fel az automatikus előrelépésre, csak azért, mert a kollega már harminc éve mellettünk van, ismerjük és szeretjük őt. Sajnálom, ha ez egyeseknek embertelenül hangzik (de nem az).

"Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet?"

A válasz egyértelműen igen arra a kérdésre, hogy ezt az elemet súlyozottan kell-e figyelembe venni. Emellett rengeteg más tényezőt is figyelembe lehet venni még természetesen.

Bodnár István 2011.01.23. 12:31:40

@hower: @Bodnár István: "Értelmes-e alapelvárásokon és átfogó kategóriákon túl olyan értékelésre törekedni, amely mintegy erősorrendbe állítaná filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, horgászainkat, történészeinket, irodalmárainkat, fizikusainkat, matematikusainkat)?"

@hower: Persze, nyilvánvalóan. Dolgoztam már néhány munkahelyen, nem csak tudományos területen, és a legjobb helyek eddig azok voltak, ahol a bérezésemet és az előreléptetésemet a teljesítményemhez igazították

Ez két külön dolog. Az erősorrend más, mint a teljesítmény folyamatos nyomon követése és elismerése. Az utóbbi erősorrend jellegű méricskélés nélkül is lehetséges egy közös projektumokon dolgozó intézményben.

Magyarországon amúgy egyetemi és akadémiai berkekben a bérezés az előléptetésen túl, az egyes kategóriákon belül nehezen igazodhat a teljesítményhez, sőt - mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik.

@hower: @Bodnár István: "Ki lehet-e emelni egyetlen elemet – pl. a külföldi lektorált lapokban történő publikálást – arra, hogy ennek segítségével alakítsuk ki ezt az erősorrendet?"

@hower: A válasz egyértelműen igen arra a kérdésre, hogy ezt az elemet súlyozottan kell-e figyelembe venni.

Ez megint két külön dolog. Kérdésem az - egyébként általam elvetendőnek tartott - erősorrend kialakítására vonatkozott, és hogy ki lehet-e emelni egyetlen elemet ennek kialakítására, azaz, hogy kizárólag ennek segítségével lehet-e kalibrálni filozófusainkat (bélyeggyűjtőinket, matematikusainkat s.í.t.). Még ha mindkét részkérdésre tagadó választ adok is, akkor is természetesen úgy gondolom, hogy bizonyos elemek többet nyomhatnak a latban, mint mások. I.

hower 2011.01.23. 13:33:18

@Bodnár István: "Ez két külön dolog. Az erősorrend más, mint a teljesítmény folyamatos nyomon követése és elismerése. Az utóbbi erősorrend jellegű méricskélés nélkül is lehetséges egy közös projektumokon dolgozó intézményben."

Hogyan képzelhető ez el? Ha teljesítményük követése alapján tudom, hogy X jobb szakember, mint Y, nem állítottam-e fel implicit erősorrendet köztük?

De mi a baj a sorrendezéssel? Az élet minden területén találkozunk vele, az iskolűtól a munkahelyekig, akkor miért kéne azt a speciális munkatípust, a tudományos kutatást, mentesíteni ez alól? Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán.

És végül van még egy szempont: a tiszta kritériumok versenyre késztetnek. Jobb akarok lenni, és pontosan, világosan tudom, hogy mit kell elérnem ahhoz, hogy jobbnak számítsak. Vannak mile stone-ok, nem csak a kisközösség jóindulata, ami bizony szólhat az akadémikus nagybátyámnak is. De ezt már leírták itt is páran.

cukorrépa 2011.01.23. 14:07:54

@Bodnár István:
"mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik"

Szerencsétlen megfogalmazás, csúsztatás: a probléma nem önmagában az, hogy X, Y, Z... nyert 500 millió forintot egy pályázaton filozófiai munkásságára, hanem hogy

1) ugyanilyen jó magyar filozófusok nem nyertek egy kanyi vasat sem, mert eszükbe sem jutott pályázni egy olyan pályázaton, ami nyilvánvalóan nem a filozófiáról szólt (de aki tudta, hogy kapni fog, pályázott);

2) s hogy a nyertes filozófus pályázók egy része egyébként előszeretettel irkál balliberális politikai publicisztikákat ÉS az adott pénzosztó intézményben fontos pozícióba került a korábbi SZDSZ-es miniszter, aki így kedvezhetett a politikai haverjainak.

Ez így együtt piszok erkölcstelennek néz ki! És még egyszer: nem az a baj, hogy a pályázaton a filozófiai kutatást támogatták, hanem ahogyan és akiket támogattak, sejthető politikai indokkal. Ennél sokkal kiegyensúlyozottabb, elfogulatlanabb tudományos pályázati rendszert illene működtetni.

Bodnár István 2011.01.23. 14:10:15

@hower: Hogyan képzelhető ez el? Ha teljesítményük követése alapján tudom, hogy X jobb szakember, mint Y, nem állítottam-e fel implicit erősorrendet köztük?

@hower: De mi a baj a sorrendezéssel? Az élet minden területén találkozunk vele, az iskolűtól a munkahelyekig, akkor miért kéne azt a speciális munkatípust, a tudományos kutatást, mentesíteni ez alól? Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán.

Ha tudom, mert jól összemérhető a teljesítményük, akkor a sorrendezéssel nincs is semmi baj. Vannak azonban olyan esetek, ahol ez nem fog menni, mert maga a skaláris elhelyezés nem értelmes. Ki van előrébb egy skálán: É. Kiss Katalin, Kertész András, Kiefer Ferenc vagy Kiss Jenő? Hazai György vagy Maróth Miklós? (Példáim nyelvészek és orientalisták, a háttérmegfontolás az, hogy a filozófia van olyan széles terep, mint a nyelvészet vagy az orientalisztika.) I.

cukorrépa 2011.01.23. 14:22:42

@hower:
"Miért baj, ha egyértelmű ítéletekre törekszünk (természetesen figyelembe véve a finomabb szempontokat is)? Az önmagában nem sértheti senki emberi méltóságát, hogy megalapozottan elhelyeztetik egy skálán."

Egyrészt sérti a szűkös forrásokhoz hozzáférő és privilégiumokkal rendelkező kutatók érdekeit (vö. MTA és intézetei), másrészt egy államilag rendesen finanszírozott, tiszta pályázati rendszer (a jelenlegi OTKA-nál tisztább alap, két-háromszor-ötször ennyi pénzzel) kiirtaná a magyar tudományos korrupció jelentős részét.

Míg a posztszocialista MTA és intézetei melegágyai a haveri-vazallusi körök kialakításának, pénzelésének. A védhetetlen tag- és kutatóválasztási procedúra miatt, a tudományos teljesítmény mérésére nem létező vagy homályos kritériumrendszerek miatt. Az MTA tagság és intézeti tagság elnyerése jelenleg kegygyakorlás útján eredménye. Ennyit a tiszta, összemérhető tudományos teljesítményekről. Aki élvezi a magyar rendszer hasznát, bolond lenne megreformálni. S így a Horányi által feltett kérdésre (lehet-e értelmes párbeszéd a Boros-Radnóti stb. ügyben) nemleges a válasz. Egy átláthatatlanul, kegygyakorlás alapján működő MTA intézet vezetése és az abból kinyerhető haszon (vö. kolonc) felett marakodnak az érintettek. Ez nem az ész terepe, hanem a mohóságé, a pénz- és hatalomhajhászaté.

cukorrépa 2011.01.23. 14:26:52

@Bodnár István:
"Ki van előrébb egy skálán: É. Kiss Katalin, Kertész András, Kiefer Ferenc vagy Kiss Jenő? Hazai György vagy Maróth Miklós?"

Igaz, nem lehet őket egy skálán elhelyezni. De az említett kutatók igen magas minimumfeltételeket teljesítettek (külföldi szereplések, tanulmányok, kötetek, nemzetközi elismertség). Ehhez képest az MTA FKI-ban mintha komoly hiányosságok mutatkoztak volna jó néhány embernél - doktorik, nyelvvizsgák hiányoztak.

Bodnár István 2011.01.23. 14:38:58

@cukorrépa: Én hower általános skálázásának képtelenségére mutatok itt rá, nem arra, hogy ne lennének alapvető követelmények. A konkrét helyzettel kapcsolatban persze még rengeteg további probléma van -- fentebb pl. már válaszoltam arra, hogy mit is gondolok arról, hogy TGM-nek nincs doktorija. I.

Bodnár István 2011.01.23. 14:42:04

@cukorrépa: [Bodnár István] "mint a filozófushajsza közepette megtudtuk - egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő többletjuttatás erkölcseinkbe és törvényeinkbe ütközik"

@cukorrépa: Szerencsétlen megfogalmazás, csúsztatás:

Mindenki engedelmével a filozófus-hajszát a továbbiakban is filozófus-hajszának fogom hívni.

Természetesen nem kívántam azt állítani, hogy ne lenne ebben a sajtókampányban még néhány számottevő elem. De – már a nyári magánfeljelentés során is – középponti helyet kapott az, hogy egyesek szerint a külső projektumforrásokból történő kifizetések törvényeinkbe ütköznének A gondolatot a Magyar Nemzet eredetileg Trinn Gáborhoz, a Magyar Nemzet szerint Boros János által felkért ügyvédhez kötötte, a későbbiek során persze ez is mind érdekesebb alakváltozatokat öltött. I.

orulunkvincent 2011.01.23. 15:23:02

@hower: Mi a filozófia elmúlt két évtizedének tíz legnagyobb eredménye ? Ha matematikáról lenne szó, akkor az emberek próbálkoznának, nyilván a Perelman Poincaré sejtés megoldása, a Terry Tao prímszámos tétele, a Ngo Bao Chau Fundamentális Lemmája köztük lenne, és aztán kinek ez tetszik nagyon, kinek meg az, felmerülne egy csomó cikk. Filozófiában ilyen nincs. Nem fog senki rámutatni egy folyóiratcikkre, hogy na ez tényleg egy eget-földet rengető eredmény, ami megváltoztatta a világot. Esetleg egy könyvre, de azt is kétlem. A filozófia inkább művészet mint sport. A fizika, a kémia ma a profi sporthoz hasonlít leginkább, a molekuláris biológiában lehet, hogy az olimpián is fognak indulni, a matematika kevésbé, de azért az is domináns sportjelleggel bír. Én szeretem a matematika enyhe sportjellegét. A filozófiában, a művészetekben nem szeretjük a sportjelleget. Attól még rangsorolhatók a zongoristák, operaénekesek, sőt akár az írók is, és a belső rangsoraik (nem a köz által elképzelt rangsorok) hasonlóan alakulnak mint a filozófusoké.

Bodnár István 2011.01.23. 15:38:22

@orulunkvincent: a matematika kevésbé, de azért az is domináns sportjelleggel bír. Én szeretem a matematika enyhe sportjellegét.

Van ilyen a filozófia bizonyos részterületein is. De még a matematikánál is kevésbé. Vannak aztán olyan területek, ahol nemzetközi szinten is teljesen bevett, hogy a tenure előtt pár nevesebb lapban meg kell jelenni (aztán persze a hatalmas beérkező cikk-volumentől ezek rendszerint lassan hanyatlanak), de a későbbiekben ez már nem kardinális. Írni persze kell - de vannak a vezető lapoktól különböző publikációs formák is, mindenféle különböző pecking orderrel. I.

hower 2011.01.23. 17:06:57

@Bodnár István: Csak magamat tudom ismételni (ami nem szép dolog): először ki kéne alakítani a társadalomtudományok (ide sorolom most a filozófiát is, holott nem az) területén egy tiszta követelményrendszert. Ha úgy tetszik, a rendszerváltáskor elmaradt reformok pótlásaként. Most fájdalmasabb lesz, mint 20 éve lett volna. És szégyenlősség nélkül kimondani, hogy ki hol áll. Lehet, hogy a felbontás durvaszemcsés lesz, de a lényeg, hogy lehessen rámutatni evidenciákra, amik miatt X-et a C kategóriába soroltuk. NB., ma nem igazán vannak ilyen evidenciák (az akadémikus-választás igen gyászos példája annak, hogy mennyire nincsenek, Kálmán C. itt is idézett esete pedig egyenesen felháborító). Szóval, először is több világosságot és kevesebb félrebeszélést a rendszerbe -- utána már könnyebb érvelni valaki érdemei mellett vagy ellen.

Amíg ez nincs meg, sajnos marad a cukorrépa által leírt helyzetértékelés, akár igaz az, akár csak a gyanú lengi körül az érintetteket. Tehát látni kell, hogy mindenkinek érdeke lenne egy világosan körülhatárolható kritériumrendszer. És nem mellesleg, lenne egy kiindulási alap, aminek a formálásával eljuthatnánk egy igazságosabb rendszerhez. A mostani ugyanis csak azoknak kedvez, akik ezen a rendszeren belül vannak és értek el valamit.

Bodnár István 2011.01.23. 17:24:38

@hower: Most fájdalmasabb lesz, mint 20 éve lett volna.

Mért lesz fájdalmasabb? Nem igazán értem. Még az is lehet, hogy húsz évvel ezelőtt nem is ment volna. Sokunk előtt a világ 90-ben nyílt meg, előbb körül kellett néznünk benne.

De ha ettől eltekintek: én is csak ismétlem magam. Az FKI készít elő egy követelményrendszert, a Filozófiai Bizottság jelezte, hogy amint elé kerül, megvitatja. A mostani ámokfutásnak lesz tehát pozitív hozadéka is. Az ész csele.

"Az X-et C kategóriába soroltuk" kitétel, persze, még egy részletesebb követelményrendszerrel a kézben is nagyon elvágólagosan hangzik, mások talán kevésbé sarkosan fognak fogalmazni. I.

Boros J. 2011.01.23. 19:45:30

Boros János

A 2010. december 21. napján történt megszólalás témái, szerkesztve

Köszönöm, hogy Horányi Özséb professzor úr megszervezte a beszélgetést, örülnék, ha folytatódna és demokratikus párbeszéddé változna. Hiszek a demokráciában.

A híresztelésekkel ellentétben igazgatói kinevezésemnek nem volt politikai háttere. Nem foglalkozom politikával, a szakmát művelem. Úgy vélem, és úgy tapasztalom, hogy az Akadémián kívül és belül csak a tudomány dominál. A politikai ugyanis nem szakmai szempont, arra az adok-kapok hatalmi játékai érvényesek: nekem nem adott senki semmi politikai jellegűt és nem is kért semmi ilyesmit tőlem. A pályázásra az Akadémia „keresőbizottsága” kért fől (tudtommal elnöke volt Almási Miklós akadémikus, tagjai voltak többek közt Heller Ágnes és Fehér M. István akadémikusok). A pályázat beadása előtt, közben és utána semmiféle háttértevékenységet nem folytattam, ezt a keresőbizottság tagjai és az egyéb bizottságok tagjai is megerősíthetik. Kinevezőm nem kért mást, mint hogy szakmai építőmunkát végezzek.

Arra kaptam megbízást és ezzel vállaltam el az Intézet igazgatását, hogy törekedjek egy magas mércével mérhető, nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező filozófiai intézetet létrehozni. Ezt vállaltam. Szeretném hangsúlyozni, hogy az átalakítás és fejlesztés során folyamatosan tanulmányozom a törvényeket, ügyvédekkel állandóan konzultálok. Ha döntéseimben hibát követek el, akkor az jogilag felülvizsgálható, például munkaügyi vitákban a demokratikus jogállamban a munkaügyi bíróság dönt, amelyet minden polgárnak el kell fogadnia.

Bíráltak, hogy négy főt felmentettem mint munkáltató. Ezek a felmentések a közalkalmazotti törvény és az MTA Filozófiai Kutatóintézete követelményrendszere alapján nem csak lehetőségek voltak, de törvény által előírt kényszerek. A közalkalmazotti törvény előírja a minősítést, az elvégzett munka vizsgálatát, a nem teljesítők fölmentését.

A Kutatóintézetnek érvényes Szervezeti és Működési Szabályzata van (a továbbiakban: SZMSZ), 2001. március 2-án kelt, azt az MTA Főtitkára is aláírta. Az SZMSZ 15.2 pontja értelmében valamennyi közalkalmazott köteles megismerni és megtartani a munkájával kapcsolatos belső szabályzatok és utasítások előírásait. A Kutatóintézet „tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottakkal szemben támasztott követelményekről” szóló szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat), 4.3. pontja szerint 2004. október 15-től kezdődően alkalmazandó. A Szabályzatot 2004. október 15-én bocsátott ki Nyíri Kristóf, a Kutatóintézet akkori igazgatója. Nincs olyan szabály, amely alapján ez a Szabályzat ne lenne hatályos, vagy annak érvényessége megkérdőjelezhető lenne, hozzátéve, hogy ezen Szabályzat érvényességét, hatályosságát korábban soha senki nem tette vitássá.

A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Kutatóintézete kiemelt, országos intézmény, melynek jelentős szerepe van abban, ahogy itthon és külföldön megítélik a filozófiai szakma hazai állapotát. Továbbá komoly hatással kell lennie a hazai filozófiai, tudományos és demokratikus kultúrára. Az Intézet követelményrendszere szerint a különböző besorolású munkatársaknak meghatározott teljesítményt kell nyújtaniuk. Az intézet munkatársai közül sokan nem csak hogy nem teljesítették az előírt követelményeket, de korábbi teljesítményükből számítható, hogy van például olyan munkatárs, akinek évtizedekre volna szüksége nyugdíja után – ha ugyanebben a tempóban dolgozna –, hogy teljesítse azt, ami az előírás. Olyan munkatárs is volt az intézetben, aki tíz év alatt egyetlen szakmai tanulmányt jelentetett meg, az előírás szerint évente kellene egyet megjelentetni. A Filozófiai Kutatóintézetben nincs tanítási kötelezettség, a főmunkatársaknak egy évben egy tanulmányt kell publikálniuk. Egy további kolléga az elmúlt hat évben egyetlen szakmai publikációt írt. Ez nem csak szerintem elfogadhatatlan, hanem a hazai és nemzetközi szakmai normáknak sem felel meg.

Vitatott téma még, hogy ki nyilatkozhat a Kutatóintézet nevében, illetve, hogy magánemberként nyilatkozhat-e egy munkatárs az Intézetről a sajtónak.

Az SZMSZ 15.1. pontja szerint „A kutatóintézet valamennyi közalkalmazottja …Munkahelyen kívül is köteles a közalkalmazotti jogviszonyhoz és munkaköréhez méltó magatartást tanusítani.” Ez csak úgy értelmezhető, hogy a kutatóintézet közalkalmazottja a munkahelyen kívül sem viselkedhet ellentétesen azzal, ahogy közalkalmazottként viselkednie kell. Ennek megfelelően nem nyilatkozhat „magánemberként” az Intézeten belül zajló ügyekről, sem a sajtónak, sem másnak. A közalkalmazott nyilatkozhat magánemberként például a sajtónak saját magánügyeiről, vagy baráti köréről, esetleg a politikáról, a gazdaság állapotáról, de arról az intézményről az igazgató engedélye nélkül nem, melyben közalkalmazotti státusban van.

Az SZMSZ 15.2. pontja szerint „Minden közalkalmazott … a közalkalmazotti jogviszony alatt felel – a munkájával vagy egyéb módon – tudomására jutott államtitok és szolgálati, üzleti titok (know-how) megőrzéséért. Bármely szerv előtt ilyen ügyekben tanúskodni, nyilatkozatot tenni, szakértői véleményt adni … csak abban az esetben szabad, ha az igazgató a titoktartás kötelezettsége alól felmentést adott”. A szabályzat feltételezi, hogy a Kutatóintézetben szolgálati titok létezik, és azt meg kell őrizni. A szolgálati titok alapvetően mindaz, ami az Intézetben a szakmai szolgálat keretében történik. Ezek sajtó felé közlése a közalkalmazottak számára nem megengedett, kivéve, ha az igazgató felmentést ad a titoktartás kötelezettsége alól. Amikor az igazgató erre a szabályra hivatkozik, akkor nem egy új titokrendeletet hoz, hanem pusztán felszólítja a munkatársakat, hogy tartsák be az SZMSZ vonatkozó pontját.

Az SZMSZ 18.1. pontja szerint „az intézet általános képviseletét az igazgató látja el”. Teljesen fölösleges és az előbbiek alapján nem is megengedett tehát, hogy bármely közalkalmazott az intézetet a sajtó felé képviselje.

Az SZMSZ 2.1.1. pontja szerint „az igazgató jogköre kiterjed a kutatóintézet működésének egészére. Ennek gyakorlására igazgatói utasításokat adhat ki.” 2.1.2. szerint „Feladatai különösen … hírközlő és egyéb szervek számára a kutatóintézet tevékenységét érintő tudományos, gazdasági, műszaki információ közlésének… az államtitok, a szolgálati (üzleti) titok védelméről való gondoskodás”. Azelőírás szerint az Intézetben történtek nem tartoznak a sajtóra, és szolgálati titkok megőrzésére utasításokat adhat ki, a szolgálati titkot védenie kell.

Bodnár István 2011.01.23. 20:41:22

Köszönöm Boros Jánosnak, hogy a zárszavában mondottaknál sokkal részletesebben tér ki itt az MTA Filozófiai Kutatóintézete működésével kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságának kérdésére. Mint a Párbeszéd Házában jeleztem, ezzel kapcsolatban az Adatvédelmi Biztos egyértelmű állásfoglalást bocsátott ki, ld.

abiweb.obh.hu/abi/index.php?menu=aktualis/allasfoglalasok/2010&dok=ABI-3017-3_2010_K

Abban a lehető leghatározottabban leszögezte, hogy Boros Jánost a rendeleteiben magának vindikált jogok nem illetik meg, és az általa hivatkozott SZMSZ több ponton alkotmányellenes (!!).

Kiragadott példa. Boros János előbbi bejegyzéséből: „az SZMSZ [Különös rész] 2.1.1. pontja szerint „az igazgató jogköre kiterjed a kutatóintézet működésének egészére. Ennek gyakorlására igazgatói utasításokat adhat ki.” 2.1.2. szerint [és ezt, hogy világos legyen mennyire elavult szövegről van szó, hiánytalanul idézem] „Feladatai különösen … hírközlő és egyéb szervek számára a kutatóintézet tevékenységét érintő tudományos, gazdasági, műszaki információ közlésének valamint tudományos publikációk kiadásának és tudományos előadások megtartásának engedélyezése”… „az államtitok, a szolgálati (üzleti) titok védelméről való gondoskodás”.

Vö.: Adatvédelmi Biztos: „jelenleg már sem az államtitok, sem a szolgálati titok intézménye nem létezik. Az SZMSZ nem lehet ellentétes a hatályos törvényekkel. Amennyiben ez mégis előfordul, úgy értelemszerűen a törvények rendelkezései szerint kell eljárni.”

Ilyen körülmények között a vezető alkalmatlanság minősített esete az, hogy Boros János még mindig arról beszél, hogy intézetvezetési tevékenységében nem fordult elő jogsértés. Neki nem az alkotmányellenes, vagy általa korábban alkotmányellenesen alkalmazott SZMSZ-szakaszokat kellene újra felsorolnia, hanem vissza kellett volna régen térnie az Adatvédelmi Biztos által kijelölt keretek közé, és ahol az szükséges, az SZMSZ elavult szakaszainak módosítását kellett volna kezdeményeznie.

Ui.: Boros János tevékenysége kimeríthetetlen tárház, lehetne itt folytatni tovább. Helyette, zárszóként, egy megvilágító erejű idézetet hoznék inkább:

„Mint Konrád György megfogalmazta még a rendszerváltás előtt, míg a kommunizmusban az országokat zárják körül szögesdróttal, és nincs szabadság az országban, de nagy a szabadság a munkahelyeken, addig a nyugati demokráciákban az országok nincsenek körbezárva, ám a munkahelyek szögesdróttal vannak körülvéve, és ott bent, a termelés helyein az egyéni szabadság nem létezik.”

Boros János: A demokrácia antropológiája. Jelenkor, Pécs, 2009, 65. o. (Demokrácia és gazdaság fejezet, Látszólagos ellentmondás a demokrácia és a gazdaság között szakasz)

Bodnár István 2011.01.23. 22:03:02

@Bodnár István: Bónusz-elem a titokrendeletről:

www.youtube.com/watch?v=NCLrnO23bnQ

8' 30" – 9' 30" (1. fok), az ottaniakat a 2. fok is helybenhagyta: hiszen a bíróság elől (!!) titkosítani szándékozott tanúvallomásokat figyelembe vette, és a felperes által előterjesztett kifogásokat summátim elvetette.

Mérnyök&RóbertGida 2011.01.24. 00:50:32

@Bodnár István: Bónusz-elem.
Most látom, hogy nevezett intézetnek már nincs igazgatóhelyettese. Napokkal ezelőtt még épp Demeter Tamás neve állt ott. Pályáztatás lenne készülőben?
www.phil-inst.hu/hu/kapcsolat/kapcsolat.html
Ennek kapcsán kerestem honlapjukon pályázatokat is, hátha. De eltűntek még a 2010-esek is. Úgy emlékszem a legutóbbi ig.helyettesi, fiatal kutatói és hasonlók voltak ott. Kár. Ilyeneket az érdeklődők és új pályázók vissza szoktak keresni.
www.phil-inst.hu/hu/linkek/linkek.html > Intézeti tájékoztatók. (www.phil-inst.hu/hu/linkek/intezeti_tajekoztatok.htm)

postcox 2011.01.24. 09:40:58

@Bodnár István:

Megnéztem a Bodnár I. által belinkelt videót. Hát, sajátságos, hogy Demeter T abban az intézetben igazgatóhelyettes lehetett, s még most is főmunkatárs (az itt mérceként emlegetett nyugati világban ez nem történhetne meg). Ugyancsak sajátságos, hogy Boros úr igazgató lehet egy akadémiai intézetben azok után, hogy megpróbálta ezt az ügyet hatalmi eszközökkel eltussolni (s még mostani bejegyzésében is a demokráciáról ír), megpróbálta a bíróságot megakadályozni az igazság kiderítésében.

Ezek fontos tények a mai magyar társadalommal és a MTA-val kapcsolatban. Ugyancsak fontos tény, hogy Horányi úr eredeti kérdésére "Lehet-e „peren kívül megegyezni” a Boros contra Radnóti (vagy inkább TGM?) et alii ügyben?" azóta érkezett egy meglehetősen egyértelmű válasz: Radnóti professzort (s másokat) kriminalizálták, feljelentették. "Peren kívüli" eljárásról aligha beszélhetünk egy olyan helyzetben, melyben a megegyezés egyik alanya épp feljelentés előtt áll (mert pillanatnyilag nem sok kétség lehet afelől, hogy a "tényfeltárási folyamat" következő állomása ez lesz).

abrakadara 2011.01.24. 12:31:22

@Bodnár István:
Boros úr baklövéseit lehet és kell is kritizálni, azonban az objektivitás megkívánja hogy pl. a Borbély Gábor-Gábor György stb. féle pályázati pénzek Bt.-be való hintáztatása is elősoroltassék. Gábor esetében ugyanúgy fel lehet tenni a kérdést: hogyan lehetett igazgatóhelyettes az, aki ilyen üzelmekben vett részt? Tessék már az elfogultságot félretéve ezt a kérdést is feltenni és ne csak a Boros-Demeter páros ügyein rugózni. Ez így meglehetősen féloldalas hozzállás.

Bodnár István 2011.01.24. 13:13:48

@csőBambi: Boros úr baklövéseit lehet és kell is kritizálni, azonban az objektivitás megkívánja hogy ...

Talán mintha tévedne. Az alkotmányos alapjogok lábbal tiprása még mindig súlyosabb, mint a köztörvényesesdi.

Ha egyáltalán lenne szó olyasmiről. Szemben azonban az Ön, hecckampányhoz illeszkedő beállításával, én nem látok ilyesmit. Amit meg kellene fontolnia: ebben az országban kb. mindenkinek van Bt-je, és a Bt-ken keresztüli kifizetések önmagukban nem törvényellenesek, bármekkora hangzavart is lehet keverni körülöttük. (Bizonyos költségvetési intézmények ezt korlátozzák, mások – mint pl. az Akadémia – sokkal kevésbé.)

A projektumban megjelent kötetekkel kapcsolatban ajánlom az Akadémiai Kiadó Participatio sorozatát figyelmébe. (Vigyázat, annak első, általam is szerkesztett kötete, a Töredékes hagyomány : Steiger Kornélnak nem volt része egyik NKFP-s projektumnak sem.) I.

abrakadara 2011.01.24. 15:55:22

@Bodnár István:
Boros igazgatót szabadon lehet kritizálni, ám Gábor Gy. felelősségének említése rögtön hecckapmány. Hát persze, mi sem természetesebb. Bodnár úr egészen sajátos szempontrendszerrel dicsekedhet. Ráadásul a jogi kategorizálása is bámulatos. Ide alkotmányos címkét ragaszt, amoda köztörvényest, mindjárt látszik is, hová kell lőni.
Ajánlom figyelmébe, talán érvelni kellenne a hecckampány emlegetése helyett.
Mi annak az indoka hogy Gábor György egyszemélyes Bt.-je a pályázat 3 éve alatt a pályázati keret terhére havonta 96 ezer forintot vett fel? Az érintett által adott interjúból annyi hámozható ki hogy ez az összeg egyfajta fizetéskiegészítésre szolgált.
"És olyan kutatókról van szó, megint csak a filozófiai intézetről beszélek, hiszen ezt ismerem, akiknek emberemlékezet óta nem emelkedett a fizetésük, akik nem kapnak semmilyen juttatást, cafetériát stb. Tehát akik szakmailag is, egzisztenciálisan is mindenképpen rá vannak kényszerítve a pályázás lehetőségeire."
galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=47297%3Abolgar-gyoergy-interjui-a-galamusban-2011-januar-11&catid=69%3Abolgar-gyoergy-megbeszeljuek&Itemid=106&limitstart=3
Kötve hiszem hogy a pályázati kiírás ilyenre lehetőséget adott volna. Továbbá említi hogy a 96 ezer forintból részben a kutatáshoz szükséges külföldi könyveket, folyóiratokat vásárolt. Arról persze szó nem esik hogy ezeket miért nem lehetett megvenni közvetlenül a pályázati pénzből, miért kellett ehhez a pénzt átutaztatni eloször Gábor Bt.-jébe. Minden kutatási pályázatban lehet pénzt elkülöníteni szakirodalom vásárlására ami azután a kutatásnak otthont adó intézmény birtokába (a könyvtárba) kerül. A Gábor Bt. által vásárolt könyvek vajon kinek a tulajdonát képezik?
Amúgy is nagyon zavaros az egész nyilatkozat és a maximálisan baráti kérdező ellenére sokkal inkább rontja mint javítja Gábor pozícióját. Itt van pl. ez:
"Másfelol pedig a munkaköri kötelességemet olyannyira teljesítettem, egyébként életem elso pályázata volt, amiben részt vettem, egyszeru témafelelosként, szóval ezenközben én az elmúlt tíz év során körülbelül hat önálló könyvet publikáltam, nem tudom, hány könyvet szerkesztettem, nem tudom, hány tanulmánykötetben voltak ott a tanulmányaim stb. Tehát munkaköri kötelességemet teljesítettem."
Nem kellenne keverni a pályázat 3 évét az elmúlt tíz évvel. Még véletlenül az a téves benyomás keletkezik hogy a hat önálló könyv mind a pályázati munka eredeménye. Az pedig elég súlyos vallomás hogy egy 57 éves kutatónak aki 1978 óta dolgozik az FKI-ban ez volt élete első pályázata. Dacára annak hogy az előzőekben éppen ő hangsúlyozta hogy a kutatók mennyire rá vannak kényszerítve a pályázásra.
Az sincs rendben hogy az intézeti kutatóknak "emberemlékezet óta nem emelkedett a fizetésük". A közalkalmazotti bértábla a munkában töltött évekkel arányosan előír bizonyos mértékű fizetésemelést.
Itt pedig Gábor Gy. hallgat, nem javítja ki Bolgár lelkendező csúsztatását:
"Ugye a megjelentetést is mind a pályázati pénzekből finanszíroztuk.
- Ja, hogy azért nem pénzt kaptál, hanem még te fizettél.
- Egy fillért nem kaptam már a megjelentetésért, tehát semmilyen tiszteletdíjban, semmilyen honoráriumban nem részesültem."

orulunkvincent 2011.01.24. 17:48:30

"De sajnos én és még száz más kollégám nem élhettük meg azt az élményt, hogy néhány tanulmányunk megírásáért – ami amúgy is feladatunk – sokmillió forintot kaphattunk volna."

(Mezei Balazs, Konzervatorium)

Guszta.

Neumer Katalin 2011.01.24. 18:10:03

hircsarda.hu/7-techtud/16695-egyre-nagyobb-mereteket-olt-a-filozofus-bunozes/

Egyre nagyobb méreteket ölt a filozófus-bűnözés
2011. január 24., hétfő | Szerző: Patkó Bandi | Rovat: Tech/Tudomány, Tudomány

Kölcsönzőjegyeket loptak, Descartes-gondolatokat plagizáltak, több egzisztencialista idealistának adta ki magát, Tamás Gáspár Miklós nyelvvizsgákat hamisított, Heller Ágnes pedig L’Oréal kozmetikumokat próbált kilopni a hajában egy Tescóból.

A többit lásd a linken.

postcox 2011.01.24. 18:38:19

2:

"- Mi ez a nagy dobolás már több mint egy hete?

- Amikor elmondtam, hogy a bankot kirabolták, a dakoták úgy döntöttek, mielőtt megnézik igaz-e, prériszerte kidobolják, név szerint ki mennyit lopott.

- Bölcs eljárás, így örökre szavahihetetlenné teszik őket, s én maradok az egyetlen akinek lelkiismerete van, és egy dolgot szemlél a maga etikai dimenzióiban.
De mi lesz, ha úgy belejönnek, hogy végül kidobolják azt is, hogy 10 év előtt, mikor ők voltak minden indiánok urai, magam is felvettem gyenge 50 milliócskát?

- Bizony vigyázni kell Főnök: Cédulást is egyre gyakrabban kérdezgetik, márpedig ő, aki nem tudja, hogy fejében mi van, könnyen kibökhet valami ostobaságot.

- Az nem tűnne fel senkinek. Hanem azért csak jó lesz vigyázni: szólj Kis Táskahordozónak, adjon le füstjeleket, hogy korábban 3,5 milliónál többet soha senki nem is látott. Neki biztos mindenki hinni fog, nagy a tekintélye az indiánok között.

- Sosem láttam még senkit felnézni rá.

- Ugyan, maga jelentette, s a hangulat felmérésében igazán régre visszanyúló tapasztalata van.

- S ha valaki szóba hozná, hogy te is átvetted a Sz-díjat Nagy Hazugtól, a kommancsok főnökétől? Mit mondunk akkor?

- Semmit. A dakoták kommunikációs wigwamjában kifüggesztett elvhez tartjuk magunkat: "Wovon man nicht sprechen mag, darüber muss man schweigen".

HUF(f) én beszéltem!"

Bodnár István 2011.01.24. 22:39:36

@csőBambi: Bodnár úr […] jogi kategorizálása is bámulatos. Ide alkotmányos címkét ragaszt, amoda köztörvényest, mindjárt látszik is, hová kell lőni.

Nem úgy van az: az alkotmányellenességet az Adatvédelmi Biztos (és, más formában, a független magyar bíróság) állapította meg, a köztörvényesség címkéjét pedig a Magyar Nemzet ragasztja kollégáinkra – mint írtam, az általam belátott esetekben szerintem alaptalanul. I.

cukorrépa 2011.01.26. 22:45:17

Bodnár úr kommentárjaiból átjön az a SZENT (és mint ilyen: sérthetetlen) meggyőződés, hogy Boros János alávaló, míg az MTA FKI nem-borosista munkatársai az áldott ártatlanság éteri közegében lebegnek. Mint mondjak, propagandának tűnik. Főleg hathatós érvek nélkül (eddig - ahogy én olvastam - nem hozakodott velük elő).

Miért ne lehetne mindkét fél sáros, vagy egyik sem, vagy mindkettő részben? Kissé röhejes, amikor valaki ekkora vehemenciával védi az egyikek gyanús tevékenységeit, s sziszeg a másikak ellen.

Nem inkább az a baj, hogy korrupt és átláthatatlan a magyar tudományfinanszírozás? Ezt állítani persze nem lenne túl kifizetődő, főleg nem névvel. Névvel csak önmagunkat fényezni érdemes a barátaink előtt.

Bodnár István 2011.01.26. 23:19:07

@cukorrépa: Bodnár úr kommentárjaiból átjön az a SZENT (és mint ilyen: sérthetetlen) meggyőződés, hogy Boros János alávaló,

Nem is tudom, én ilyen szavakat nem használtam, és nem is használnék. Ezzel kapcsolatban is helyesebb inkább az Adatvédelmi Biztos és a bíróság törvényességi megfontolásaira koncentrálni.

A másik kulcsmegfontolást, amit mindenképpen szem előtt kell tartani, Derényi András mondta ki, idézem:

" Egy vállalatnál elképzelhető a tulajdonos vagy az általa kinevezett vezérigazgató döntése alapján egy külső mérőeszköz bevezetése viszonylag rövid idő alatt. A szakértői típusú szervezetek világában, mint amilyen a felsőoktatás vagy a kutatóintézet, ez az út nem járható. (Ha valaki megkísérli, akkor az történik, mint most a FKI-nál.)"

"[…] az a vezetői szándék, hogy a szervezetben megjelenjen a teljesítmények értékelésének szempontja […] egyedül, a többség együttműködése és támogatása nélkül, és sok évnyi türelmes, kitartó munkálkodás nélkül nem juthat célba." I.

cukorrépa 2011.01.27. 16:06:54

@Bodnár István:
"Nem is tudom, én ilyen szavakat nem használtam, és nem is használnék."

Nem a szavak számítanak, hanem a viselkedés, amelyet leírnak. Reméltem, hogy ez érthető.

A vita világosan polarizálódott, legalábbis az MTA FKI tagságot védők felől: világos, hogy nekik igazuk van, Boros s minden lépése rossz, elvetendő, gonosz. Akár igazuk is lehet(ne).
De bennük a gyanúnak, vagy a szkepszisnek még az árnyéka sem merül fel a saját tevékenységük vagy álláspontjuk kapcsán. Ez megdöbbentő.

Filozófusok, morális önreflexió nélkül! Érdekes (siralmas) paradoxon. Épp csak mintha a szakma lényege hiányozna a kollégákból.

A szellem emberei, akiknek belelóg a valóság zavaros vizébe a lábuk. Eddig is belelógott, de az MTI FKI lavórvize langymeleg volt. Most meg: kellemetlen, piszkos, hideg! Az őket meg nem értő külsős miatt.

Világos, ezt csak belülről lehet érteni, megítélni. Tagként! Hasonszőrüként! A "mi emberünkként"! Lavórlakóként. Mert jobb hinni a saját tévedhetetlenségükben és igazukban, mellőzni az önkritikát. Csak a másik lehet a hibás!

Mint egy szociálpszichológiai tünetgyűjtemény.
Vagy a privilegizáltak ragaszkodása eltűnőfélben lévő, féltett privilégiumaikhoz.

cukorrépa 2011.01.27. 16:08:12

"hasonszőrűként" hosszú "ű"

postcox 2011.01.28. 16:52:51

Sándor Zsuzsanna riportja
168 óra, január 27:

"Különösnek és sajnálatosnak tartjuk,
hogy a liberális tudósok lejáratásához
"szakértői" segítséget nyújtott itthon
néhány filozófus is. Köztük Boros János, az MTA Filozófiai Intézetének jelenlegi vezetője, vagy Pa1ló Gábor korábbi
igazgatóhelyettes. Mindketten
úgy vélekedtek: tényleg "irreálisan magas
összeget kaptak" a megvádolt filozófusok.

Nyíri Kristóf pedig - aki 1995 és
2005 között igazgatta a Filozófiai Intézetet,
és lobbizott Boros János kinevezéséért
- a Hír TV-nek hasonlóan nyilatkozott:
az a bizonyos, "jól körülhatárolt
csoport aránytalanul nagy összeghez jutott". Pedig - tette hozza Nyíri - ,,a filozófia olcsó tudomány".

Nyíri azt elfelejtette megemlíteni: éppen
az NKFP pályázatán 2001-ben ő is
nyert, és 43 millió forintot kapott a Recepció
is kreativitás cimű kutatómunkájára.
A "díjazott" filozófuscsoport
tagja volt - többek között - Palló Gábor.
Nyíri Kristóf lapunknak azt válaszolta: a pályázatot nem ő, hanem Pa1ló
koordinálta."

Mit mondjak? Amit már fentebb valaki: GUSZTA.

Nekem az utolsó mondat a kedvencem: ha előkerülnek a számlák, a Bt-k és Kft-k nevei, már jó előre közlöm, nem én vagyok a felelős, hanem Palló.
Guszta

mandras 2011.01.28. 20:52:38

@cukorrépa: Valóban sajnálatos, hogy azok, akikre a jelenlegi koncepciós eljárásokban a vádlott megtisztelő szerepét osztották, nem követik Rajk László elvtárs dicső példáját. És hogy még olyanok is vannak, akik mellettük képesek kiállni! Botrány. Pedig a Szabad Nép sajtólevelezőinek lelki utódai milyen lelkesek, és szellemi kielégülésüknek milyen csúf akadálya, hogy kórusukba disszonáns hangok kiabálnak bele.

cukorrépa 2011.01.28. 22:12:22

@mandras:

El ne sírjam magam! Mártírok, szentek! Szegények sérthetetlenek ÉS ártatlanok. Az érvek hol is?
Erre utaltam.
Az úgynevezett "megvádoltak" rögvest a "támadás" mártírjai, majdnem-Rajkjai. Védekeni azzal kell, hogy "Boros gonosz".

A mozgosított haveri kör mérete alapján pedig a Boros-ellenes "disszonáns hangokat" nevezném inkább kórusnak. Ügyes! Propagandából, ellenségképfestésből jeles.

De - már csak a filozófia kedvéért is - hol maradnak a _pozitív_ érvek? Az önnön teljesítmény mellett, az MTA FKI kutatók teljesítményére vonatkozó kritériumrendszer kapcsán.

Amivel azt akarom mondani: a vita érzelemmentesítése már önmagában is eredmény lenne. Csuklóból kiátkozni a másikat nem túl meggyőző, sőt: kétségeket ébreszt.

Bodnár István 2011.01.28. 22:53:05

@cukorrépa: hol maradnak a _pozitív_ érvek? Az önnön teljesítmény mellett, az MTA FKI kutatók teljesítményére vonatkozó kritériumrendszer kapcsán.

Hogy a lehető legrövidebben foglaljam össze azt, ami már többször is elhangzott. Érvényes követelményrendszer nincs (ld. fentebb, saját szemmel megtekinthető). Helyette vannak jogkövetkezményes, elbocsátó határozatok, melyek erre az érvénytelen követelményrendszerre alapoznak. Lehet őket megtámadni bíróságon – mert valaki nem hajlandó tudomásul venni a magától értetődőt. Remélem, nem vár ennél szenvtelenebbet ezzel kapcsolatban.

Amúgy, mint írtam, egy követelményrendszer annak rendje és módja szerint készülőfélben van. Mint írtam, az ész csele. És csatlakoztam Derényi Andráshoz, hogy céltudatos, a kutatók közösségére építő munkával az FKI kutatói együttesen és külön-külön is többet fognak kihozni magukból.

Ezen túl vannak olyan mellékes hangulati elemek, mint alkotmányellenesség, bíróság akadályozása, miegymás. Ne várja, hogy szakmánk örüljön ezeknek.I.

postcox 2011.01.29. 16:19:29

Magyar Nemzet 2011.01.10.

"Palló szerint aránytalanul magasnak tűnik a pályamű elkészítésére folyósított 70,5 millió forint. Példaként említette, hogy ő egy hároméves, több kutatót foglalkoztató munkára 3,5 millió forint támogatást kapott az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) bizottságától."

"Egyedül Nyíri Kristóf, az MTA Filozófiai Kutató- intézetének korábbi igazgatója volt hajlandó nyíltan véleményt formálni. Megkeresésünkre azt írta: mélyen kétségbe van esve. A tények, amelyeket cikkünk közöl, számára azt jelentik, hogy a magyar filozófia mint tudományos diszciplína, a következő évekre-évtizedekre megszűnt, lenullázódott. Katasztrófának tartja, hogy ... kiváló szakmabeli társai ...ilyen kétes ügyekbe keveredtek; a bűn nyilván a koré, amely ezt lehetővé tette. ... Nyíri a legfájóbb pontnak két akadémikustársa ... szerepét tartja.... „Hogy e mögött a tudományromboló ideológia mögött százmilliók elkótyavetyélése állt, azt nem is sejthettem, és nem látom a kiutat” – zárta szavait Nyíri."

Népszava 2011. 01. 29.

"Olcsó tudománynak nevezte a filozófiát Nyíri Kristóf az elmúlt hetekben hűtlen kezeléssel összefüggésbe hozott filozófusok ügye kapcsán....
Mint mondta: "A filozófiai kutatásokért ezek az összegek aránytalanul, sőt végtelenül magasak. Végül is a filozófia olcsó tudomány, kell hozzá könyvtár. És hát, akik végezték ezeket a kutatásokat, végül is kutatók, vagy tanári állásban vannak, a munkakörükbe tartozik, hogy ezeket a munkákat elvégezzék".

Pedig több alkalommal maga az akadémikus is "aránytalanul, végtelenül magasnak" tűnő összeget nyert el:

2001-ben a Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program (NKFP) keretein belül információink szerint összesen 43 millió forintot kapott "Recepció és kreativitás" című kutatómunkájára. ...

2003-ban pedig az Informatikai és Hírközlési Minisztériumtól is kapott ...összesen 70 milliót "A XXI. század tudományrendszere és virtuális enciklopédia" című kutatására....A kutatási projekt vezetője Nyíri volt.... Úgy tudjuk, a kifizetések számlára történtek."

guszta

abrakadara 2011.01.31. 16:47:53

www.mno.hu/portal/760688#
Guszta ez is.

A baj egyáltalán nem az hogy rákattantak ezekre az ügyekre. Látszik hogy van mire. A baj az, hogy csak ezekkel foglalkoznak, és csak most. Akkor amikor nyertek és zajlottak ezek a pályázatok senki meg nem pisszent, pedig lehetőség (ha korlátozottabb is) akkor is volt már a kritikára, a tényfeltáró cikkekre. Ezért lóg ki a méretes lóláb.
Hasonló visszaélések ugyanúgy előfordulnak jobbcsókos kutatók pályázataiban is, és nemcsak a társadalom- hanem a természettudományok területén is. Pl. az NKTH milliárdos nagyságrendben nyomta a pályázati pénzeket gyógyszerfejlesztési projektekbe, amiket nagy konzorciumok nyertek el és nyeltek le (egyetemi és MTA intézetek, érdekes nevű, még honlappal sem rendelkező "fejlesztő" kft.-k pályáztak együtt). Egy jellemző példa 2004-ből:
www.nih.gov.hu/palyazatok-eredmenyek/nemzeti-kutatasi/1nkfp-2004-nyertesek
Be volt itt ígérve egypár új gyógyszer meg diagnosztikus/terápiás eljárás. A pályázatok lezárultak, a pénz elfogyott, aztán a termékekről meg semmit nem hallani.
Szóval a hitelesség azt kívánná hogy itt is legyen alapos felülvizsgálat. Persze csak kívánná, de az orvosok meg a biokémikusok ritkán exponálják magukat a jobboldal, avagy éppen Orbán bírálatával.
A valós helyzet maradéktalan feltárása senkit nem érdekel, csak akkor és azokat piszkálják meg amihez éppen valami politikai érdek fűződik. De ismétlem, ettől még azok akiket kipécéztek nem hótiszták, csupán marad még egy rakás hunyó akiknek meg nem cserdítenek a nyaka közé.

Diogenész Laertiosz 2011.01.31. 20:26:09

@csőBambi: "A baj az, hogy csak ezekkel foglalkoznak, és csak most."

Ez így nem teljesen helytálló, a népszabi és nemzet is foglalkozott az üggyel már 2006-ban, ezt vették most elő. Ha ezeket elolvassa, láthatja, hogy tárgyilagos cikkekről van szó és tényleg voltak gondok e pályázatok körül, függetlenül attól, hogy melyik lap tárgyalta.

www.mno.hu/portal/330669
www.mno.hu/portal/330110
nol.hu/archivum/archiv-398840
nol.hu/archivum/archiv-390724

abrakadara 2011.01.31. 22:40:19

@Diogenész Laertiosz:
A belinkelt cikkek mindegyikében főképpen az NKTH-t ekézik, de egyáltalán nem foglalkoznak a nyertes pályázatokkal, azok résztvevőivel, a pénz felhasználásával és az eredményekkel. Szőrmentén csak a Nietzsche–Lukács–Heidegger-projektet említik, de itt sem közölnek neveket. Szöges ellentétben a mostani helyzettel ahol masszívan a nyertes személyekre és a pénzköltésre repültek rá, és nem az NKTH-ra. Azért bűzölög az egész hogy miért csak 2010 végén lett hirtelen téma egyes 2009-ben lezárult pályázatok résztvevőinek (amúgy valóban problémás) tevékenysége és hogy miért csak ezeket a személyeket vették elő, miért nem vizsgálják ugyanakkor a szintén jelentős összegeket nyert Nyíri Kristóf, Fricz Tamás vagy a természettudományos pályázók tevékenységét.

Diogenész Laertiosz 2011.01.31. 22:45:39

@csőBambi:

azt hiszem, ugyanazt gondoljuk, ezért írtam, hogy ezek a cikkek tárgyilagosak (ellentétben a mostaniakkal)

postcox 2011.02.01. 08:19:44

@csőBambi:
"Miért nem vizsgálják ugyanakkor a szintén jelentős összegeket nyert Nyíri Kristóf .... tevékenységét."

Nyíri Kristóf tevékenységén nincs mit vizsgálni. Megmondta Palló G, hogy 3,5 milliónál többet soha senki nem kapott. Ezt megerősítette Boros J is (bár ő felment 10 milláig), s végül maga Nyíri is világossá tette: „Hogy e mögött a tudományromboló ideológia mögött százmilliók elkótyavetyélése állt, azt nem is sejthettem”

Meglehet, maga sem vette észre, hogy előbb 43 millát kapott az Orbán kormánytól, majd 70-et a szociktól. Mindeközben folyt a lé a távközlési cégektől a mobil-filozófiára. Ez utóbbi persze "kőkemény" tudomány, s puszta álcázás, hogy napilapok ismeretterjesztő szintű cikkeinek megfelelő írásoknál, s Nyíri úr reklám-szagú rádiós interjúinál több - a befektetett rengeteg pénz ellenére - soha nem lett belőle.

De az ügy legszomorúbb része nem ez, hanem az, ahogy
az MTA vezetői odahagyták martalékul a politika által megtámadottakat;
ahogy közreműködtek a Fil. Int. antiszemita botrányának eltussolásában;
ahogy a más tudományterületek ugyanolyan pályázati pénzekben részesült tudósai mindmáig lapítanak;
s ahogy egy maroknyi filozófuscsoport hirtelen meglátta a (részben általuk elindított) politikai támadásokban a filozófián belüli "hatalomátvétel" lehetőségét, s ennek érdekében semmitől nem riad vissza....

Mindig azt hittem, a filozófiának van valami köze a morálhoz.

abrakadara 2011.02.01. 22:50:24

Zavar az erőben.
mta.hu/mta_hirei/az-mta-elnokenek-sajtokozlemenye-126929/
"A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként felhívom az állami hatóságok, a sajtó munkatársainak és a tudomány művelőinek figyelmét, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/G szakaszának (2) bekezdése szerint „Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak”. Ennek tiszteletben tartása azok számára is kötelező, akik a kutatás, a fejlesztés és az innováció pályázati rendszerében, a tudományos intézmények működésében jogsértést vélnek felfedezni."
...
"A megkezdett munka sikerét veszélyeztetheti a szakszerűtlenség, a megfontolatlanság, a mesterségesen gerjesztett politikai sárdobálás eredjen az akár a tudományos élet területéről, a közigazgatásból vagy a sajtó tevékenységéből."

Mintha elnök úr csöppet beijedt volna. Túl jól sült el az irányított tényfeltárás, még a végén a jónép azt hiszi hogy itt szabadon lehet bírálni a magyar tudomány összes ikonjának a tevékenységét, és nemcsak azokét akiket a központi propaganda megnevezett. Gyorsan-gyorsan hát egy fajsúlyos közleményt. Milyen kár, hogy mindez csak 2011. január 31-én jutott elnök úr eszébe. Számos korábbi, témábavágó televíziós szereplése során pedig egyszer sem. Nahát-nahát.

Az is felettéb különös hogy 2002 óta csak most esett le a tantusz, miszerint gonosz erők szétzilálták a Pálinkás úr által igazságosan és arányosan felépített társadalomtudományi pályázati rendszert:
"A Széchenyi terv keretében 2001-ben kezdeményezésemre meghirdetett társadalomtudományi kutatások rendszerét a
kormányváltást követően jelentősen átszabták, szakmaiságában megalapozatlanná, finanszírozásában logikátlanná, jogilag támadhatóvá tették. Az új pályázati rendszerben jelentős összegektől fosztották meg a felfedező (alap) kutatásokat, gyengítve az ország tudósmegtartó képességét, ugyanakkor lehetőséget nyújtottak arra, hogy az innovációhoz vagy Magyarország EU csatlakozásához olykor csak verbális bravúrokkal köthető társadalomtudományi kutatási pályázatokat a megszokottnál jóval tekintélyesebb összegekkel támogathassák."
A tantusz azután koppant miután a sajtó egy hete megszellőztette Pálinkás szerepét az NKTH-s társadalomtudományi pályázatok elindításában. Ami elég kínos, utalva megint arra hogy ezt megelőzően elnök úrnak valahogy sosem akaródzott eszébe jutni akkori szerepének megemlítése amikor a "filozófusbotrányról" kérdezték.
Felettéb megnyugtató, hogy egy ilyen higgadt, kiegyensúlyozott, objektív, következetes, értékelvű ember kezében összpontosul az MTA irányítása.

postcox 2011.02.02. 09:21:19

Sajnos a helyzet rosszabb: Pálinkás úr korábban is megszólalt. Elmondta, hogy a Fil. Intben káosz volt, pl nem jártak be a kutatók (vö. fentebb: két db. lakótelepi félszoba, összesen 7-8 asztallal). Azt nem érezte dolgának sem korábban, sem későbben, hogy az intézet méltatlan körülményeivel foglalkozzon.

Önmaga vállát veregetve azt mondta a "szépészeti kutatásokra" nagy pénzek elherdálásáról érdeklődő "elfogulatlan" riporternek az MTV1-ben, hogy jól tette, hogy annak idején Boros Jánost nevezte ki, mert az nincs érintve a botrányban, míg a szakma által javasolt riválisa igen.

Amiről nem szólt, az pl. az volt az MTA jelenlegi főtitkár-helyettese, Csépe V. szintén hatalmas pénzt akasztott le a kiírással köszönőviszonyban sem lévő témájú kutatásaira...

Arról sem szólt, milyen szerepe volt abban, hogy a Fil. Int. antiszemita botránya után az MTA Tálentum díjjal tüntette ki a később a bíróság által elítélt főszereplőt.

abrakadara 2011.02.02. 10:49:50

"...később a bíróság által elítélt főszereplőt."
Demetert elítélték? Adna egy linket a hírről?

abrakadara 2011.02.02. 10:50:31

"Heller Ágneséket ki kell közösíteni!" - Orbán háttérembere őrjöng.
www.stop.hu/articles/article.php?id=816334

Csillag Ádám 2011.02.02. 12:38:57

Három beszélgetésem filozófusokkal összefűztem és a YuoTube-ra feltettem. A link legalul található.
Szeretnék dokumentumfilmet készíteni erről a szomorú történetről. Kérem, akinek van kedve, hogy akár résztvevőként-szemtanúként, akár véleményként mondanivalója lenne ehhez a filmhez, az keressen meg a filmcsillag@gmail.com e-mail címemen

www.youtube.com/watch?v=1hyksBT9uLo

postcox 2011.02.02. 15:44:18

@csőBambi: "Adna egy linket a hírről?"

Fentebb szerepelt már a másodfokú tárgyalás videója.

www.youtube.com/watch?v=NCLrnO23bnQ

Elég szégyenletes történet.

abrakadara 2011.02.02. 17:08:32

@postcox:
Sejtettem hogy erre gondolt, ezért ki kell javítanom. Demetert nem elítélte a bíróság, hanem elutasította a keresetét. Nagyon nem mindegy. Bármennyire is ellenszenves a személye, a tényekhez ragaszkodni kell.

postcox 2011.02.05. 11:23:17

@csőBambi: "Bármennyire is ellenszenves a személye, a tényekhez ragaszkodni kell. "

Igaza van, visszavonom: Demeter nem elitélt.

A legpontosabb kifejezés, mely az illető úrral kapcsolatban alkalmazhatónak látszik: "egy magánszemély".

Mérnyök&RóbertGida 2011.02.05. 13:05:02

"Akkor változik meg a rendszer, amikor mások kezdenek el hazudni, mint akiket megszoktunk."

"Elvtársak, nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy oda jussunk, ahol most vagyunk!"

"Korrupció az, amiből kihagynak"

R.G.

Bodnár István 2011.02.13. 14:30:21

Nincs különösebb értelme beható filológiai vizsgálatokat folytatni egy nagyjából holtpontra jutott blog részleteivel kapcsolatban. Ezzel együtt két érdekes elemre hívnám fel mindenki figyelmét, aki most utólag akarná áttekinteni az itt történteket:

– Menő Ernőből Menő Ernő (törölt) lett

– Egyúttal a korábbi csőBambis kommentek abrakadara neve alá kerültek. Ezek az itteni kommentekből is egyértelmű, hogy korábban csőBambisok voltak, mert a válaszok még őrzik ennek nyomát.

Ezek után mindenki felteheti magának a kérdést, hogy ez véletlen egybeesés-e, vagy netán a törölt Menő Ernő (törölt), és abrakadara/csőBambi összebeszéltek. I.

hower 2011.02.13. 19:33:29

@Bodnár István: Én nem látom itt a problémát, a blogmotor így működik: a csőBambi nick lecserélte az addigi nevét abrakadabrára, amit szoftver mindenhol szépen át is írt. A Menő Ernő nickkel ugyan nem tudom mi történt (én is át tudnám írni a nickemet úgy, hogy mögé biggyesztem, hogy (törölt)), de én nem látok bele ezekbe a változásokba semmilyen mély felismerést.

Mellesleg a blog halott. A decemberi élő beszélgetés jegyzőkönyve pedig már nem valószínű, hogy valaha is felkerül ide, nekem legalábbis nagyon úgy tűnik. Kár.

II. Menő Ernő 2011.02.14. 09:37:07

@Bodnár István:

Hogy ennyi idő eltelte után is összeesküvés-elméleteket sejt nickek mögött, azt jelzi, hogy nyilaim mégis eltalálták. Ezt őszintén sajnálom, és ha úgy érezte, hogy sértegettem, elnézését kérem. Megnyugtatása végett: nem ismerem a másik személyt, bár mint fantom, ezt bizonyítani nem tudom, ahogy azt sem, hogy azonos vagyok az elődömmel. Szóval akár össze is beszélhettünk hárman is, bár nem értem pontosan mit.

Úgy látom Ön szenvedélyes fórumozó, és ha esetleg arról van szó, hogy nincs kivel folytatnia, visszaszállhatok a ringbe. Sajnálom, hogy a nagy Boros János utálat közepette nem tűnt fel Önnek, hogy a mérés problémájának megoldását éppen a szakma érdekében vetettem fel. Mint arra emlékszik, éppen azt nehezményeztem, hogy hozzáállása nem a megoldások felé mutat, holott éppen egy jól megformált mérce az, mely védeni tudná kollégáit a belterjesség vádjától. Sajnálom, hogy ezt nem értette meg.

Remélem azért fel tudja oldani valahogy azt az ellentmondást, hogy itt minden felvetést elutasított, míg az MTA FKI-re vonatkozó követelményrendszer közben készülőben van. Úgy látszik akkor mégsem vetettem fel akkora szamárságot, ha belátták, hogy ez szükséges.

Még egy érdekesség, korábban írta:

"Ezek előadást tartottak, és interjún mutatták be oktatói és kutatói tevékenységüket és terveiket. Ezek alapján egy bizottság – nagyon szoros eredménnyel – előterjesztést tett, majd az Intézeti Tanács, a jelöltekről és a kritériumokról folytatott vita után – megint csak nagyon szoros eredménnyel (...) felvételét támogatta."

Az előadás és az interjú UTÁN vitatkoztak a kritériumokról?? Nem vagyok abban biztos, hogy ez igazolja az eljárás megfontoltságát. Itt is azt tudom mondani, amit korábban (nem sértegetésből, hanem az érintettek érdekében!): egy jól kidolgozott mérce nem vethetett volna fel semmilyen gyanút.

Az igazi vita arról kezdődhetne meg, hogy miért kellett egy személy ámokfutása ahhoz, hogy csak most merüljön fel a korrekt követelményrendszer szükségessége. Ez nem az ész csele, ez szégyen. (Ugye nem tartja túlzásnak, ha azt feltételezem, hogy ez nem volt az érintettek érdeke? Mert ki más vethette volna fel? Csak nincs igaza egyik kollégájának abban, hogy semmit sem törődtek a hazai filozófia kereteivel?) A BUKSZ-ban elkövetett "recenzió" nem arról tanúskodik, hogy az illető szakmai alapon kiemelkedő volna. De most komolyan, Ön szerint benne van a hazai top 20 filozófusban és méltó az elnöki posztra Boros (vagy Gábor)? Nem kell válaszolnia, költői kérdés.
Látja, ha meglett volna ez a fránya mérce, most egyáltalán nem kéne itt a nyilainkat egymásra lődözni! Ennél jobb érvem nincs.

orulunkvincent 2011.02.14. 13:00:59

@II. Menő Ernő: Két teljesen különböző problémáról van szó. Az egyik az alkalmassághoz szükséges minimálkövetelményrendszer, a másik pedig a valódi nagymenőket a még mindig igen jóktól elkülönítő minősítés, mondjuk őket nemzetközi szintű profinak. Az MTA doktora címmel próbálják több-kevesebb sikerrel az elég jókat kiválasztani. Kb. ötven ember van az országban aki akadémikus vagy az MTA doktora. Ebbe Boros benne van. Az nem kétséges, hogy Boros nem nemzetközi szintű profi, azt viszont nem tudom, hogy van-e húsz nemzetközi szintű profi filozófus. Én azt gondolom, hogy kb. annyi lehet.

Bodnár István 2011.02.14. 14:54:15

@II. Menő Ernő: Csak nagyon röviden: nem tudok róla, hogy utálnám Boros Jánost. Alkalmatlannak, sőt mint írtam a vezetői alkalmatlanság minősített esetének találom igazgatói tevékenységét. Ennyi. És nyilak érdemi hatásáról sem tudok beszámolni.

Csatlakozom örülönkvincenthez – különböző dolgokról van szó. Amikor több jelölt közül kiválasztjuk, hogy kit veszünk fel, akkor nehezen összemérhető dolgok összevetése zajlik. Ennek során kritériumrendszerünkkel kapcsolatban is felmerülnek kérdések. Az FKI-ban nem erről volt szó, hanem arról, hogy az ott dolgozó kollégák teljesítették-e személy szerint a tőlük elvárhatókat. Persze, mikor ezek a minősítések majd rendben zajlanak, akkor látnivaló lesz, hogy menet közben lesz bőven itt is mit megfontolni.

Azt tartja az alapkérdésnek: „miért kellett egy személy ámokfutása” – én azonban itt többek: egy jól körülhatárolt kis csapat ámokfutását látom. Az ész kiscsoportos csele. I.

postcox 2011.02.14. 15:25:43

@II. Menő Ernő:

A BUKSZ-ban megjelent recenzió számomra reveláció volt. A könyv, melyről íródott (A megismerés talánya) volt a kezemben, s elhűlve láttam, milyen nagy baj lehet a magyar filozófiával, ha egy ilyen intellektuális színvonalú ember ilyen magasra juthatott. Nem vagyok szakember, csak érdeklődő, ezért gondolhattam, hogy nem jól ítélem meg a dolgot (bár nem tudom, milyen rejtett értelmet remélhetnénk egy szövegtől, mely tele van általánosságokkal, közhelyekkel, úgy dobálózik fogalmakkal, hogy láthatólag a szerző maga sem érti azokat). A recenzió aztán alapos elemzésekkel, idézetekkel mutatta meg, hogy mit ér Boros úr műve

Hogy a 20 (vagy akár 50) legjobb magyar között lenne? Ugyan már!

II. Menő Ernő 2011.02.14. 16:02:37

@postcox:

Nem akartam az illetőt ilyen módon minősíteni, gondoltam majd valaki más úgyis megteszi ezt helyettem. De köszönöm a megjegyzést: milyen nagy baj lehet a magyar filozófiával, ha... ? Bodnár István megközelítése, mely egy kis csoportot hibáztat (teljesen jogosan), nem akar tudomást venni arról a felelősségről, amit felvetettem. Gondolataink nem kizárják egymást, hanem összefüggnek: engedni kellett a dolgokat idáig fajulni (nem törődni velük), hogy ez a kis csoport aztán akcióba foghasson. Ezt vagy belátják vagy nem, valójában most már édes mindegy.

A dolgok összekeverését illetőleg: annyiban nem tartom két különböző dolognak az említetteket, hogy teljesítmények mérésének és egy adekvát mérőműszer meghatározásának szükségessége merül fel mindkét esetben. Ön korábban annak adott hangot, hogy nem tudja lehet-e ilyen mérőműszert applikálni a hazai viszonyokra. Értette ezt bármelyik esetre is, úgy tűnik, hogy mindkét esetben igenis szükség van rá, az mellékes, hogy a bennmaradás vagy a bejutás a tét (sőt: a bejutás és a bennmaradás kritériumainak egy intézetet illetőleg összefüggőnek kell lenniük). Vagy ha félreértettem szkeptikus hozzáállását, kérem javítson ki.

postcox 2011.02.14. 16:15:16

@II. Menő Ernő:

A "kis csoport" valóban akcióba lendült. Ha látta Nyíri professzor interjúját a Hír TV-ben, hallotta, hogy szerinte van jó eljárás az értékelésre: kinevezünk egy feltétlen szakmai tekintélyt, s az eldönti, ki a jó és ki a rossz.

Nos, jelen esetben a Nyíri professzor által támogatott "feltétlen szakmai tekintély" Boros János volt. Ő pedig nem is habozott dönteni.

orulunkvincent 2011.02.15. 16:54:54

www.nature.com/nature/journal/v470/n7333/full/470139b.html

A Nature szerkesztőségi cikkben foglalkozik a magyar tudomány helyzetével a Collegium Budapest kapcsán. Mindazonáltal másról is írnak benne.

"Doing so would help to counter the widespread impression — furthered by a new and restrictive media law, and by a badly handled row over alleged misuse of research grants by a group of philosophers with the Academy of Sciences — that Hungary's leadership is drifting towards autocracy and that critical discourse is being stifled."

postcox 2011.02.16. 09:10:04

Ha valakit érdekel a Filozófiai intézetben történtek háttere, s benne Boros úr, valamint a Magánszemély szerepe, annak ajánlom figyelmébe az alábbi linket. Igen alaposnak, igen tájékozottnak látszik...

pusztaranger.wordpress.com/2011/02/14/chronik-eines-schauprozesses-teil-2/

postcox 2011.02.16. 09:30:15

És itt van, ahogy Boros úr szerepe Ausztráliából látszik.

Nem akármit mondott le az illető filozófus: az ő könyvéről rendeztek volna nemzetközi konferenciát. De hiába, úgy látszik, ő tényleg filozófus (vö. Ropolyi L. fentebb: "inkább egyenek meg a férgek, mint hogy a férget megegyem")

leiterreports.typepad.com/blog/2011/02/more-on-the-attack-on-philosophers-in-hungary.html

hower 2011.02.16. 18:35:24

@postcox: "While the facts of the case are difficult to determine – especially at a distance and without knowledge of Hungarian ..."

Dennett egy egészen hasonló indokkal vonta vissza az aláírását.

Hiába, ezek az emberek tényleg filozófusok. De legalábbis nem bábok egyik oldal kezében sem.

postcox 2011.02.17. 08:48:00

@hower:

Valóban nem lehet könnyű onnan felmérni a helyzetet, de azért - úgy látszik - csak sikerült egyértelmű döntésre jutni (s ennyiben nem analóg a helyzet Dennett visszavont aláírásával: ő uis függőben hagyta az ügyet).

"I was concerned that if the conference were to go ahead under Professor Boros's direction, there would be a real risk that it would be portrayed in the pro-government media within Hungary as lending support to the intellectual respectability of these politically-motivated attacks. In these circumstances... I have decided that the conference should not go ahead."

Ráadásul, Price esetében többről van szó, hisz mégiscsak az őkönyvéről szóló konferenciát mondta le, mivel nem kívánt közösködni Borossal és a "vamzersajtóval".

abrakadara 2011.02.17. 13:53:22

@Bodnár István:
Bele ne fájduljon már a feje a nagy kombinálásba, Bodnár úr. Vicces, hogy elemi szinten sem ismeri a blog felhasználói profiljának opcióit (lásd. hower 2011.02.13. 19:33:29).

abrakadara 2011.02.17. 16:09:07

@orulunkvincent:
A Collegium Budapest vonatkozásában ez a cikk pusztán annyit mutat, milyen messzire ér Szathmáry akadémikus kacsója. Vajon megjelent a Nature-ben hasonló aggódó írás amikor a rendszerváltás után sorra szüntették meg az ipari kutatóintézeteket? Pl. Nehézvegyipari Kutatóintézet, Műanyagipari Kutatóintézet, stb. Ezeknek a szétzüllesztése alighanem súlyosabban érintette a magyar tudományos/gazdasági életet mint a Collegium Budapest esetleges bezárása.

II. Menő Ernő 2011.02.18. 03:16:20

@postcox:

Ez nem értelmetlen?? Egy konferencia-részvételből hogyan következik már az, hogy egyetértene bármilyen politikai támadással vagy "vamzersajtóval"? Tényleg a Magyar Nemzet várható tálalása az, amihez egy értelmes embernek a cselekedeteit igazítania kell?

postcox 2011.02.18. 08:23:01

@II. Menő Ernő:

Nem tudom, milyen megfontolásai voltak az illető úrnak. Lehet, hogy nehéz nekünk innen megérteni olyanokat, akik más kultúrában szocializálódtak.
Lehetnek olyan kultúrák, melyekben a filozófusok:

1) kollégáik penetráns politikai megtámadásának kellős közepén nem mennek be a kormánypárt televíziójába az illető kollégákat rágalmazni.
2) nem hazudoznak a kormánysajtóban arról, hogy olyan pályázati összegeket, melyeket a megtámadottak kaptak, még soha senki más nem kapott.
3) különösen nem hazudoznak ilyesmit, ha maguk is kaptak vagy maguk is tagjai voltak olyan gémiumnak, mely ilyen összegeket a rágalmazóknak megítélt.
4) intézeti irattárakhoz nem engednek hozzáférni magánszemélyeket, ha meg ők maguk adtak ki onnan anyagokat, akkor ezt nem tagadják le.
5) filozófiai tanszékeken nem engednek meg maguknak alpári, rasszista kirohanásokat.
6) nem tesznek kollégáik ellen névtelen feljelentéseket.

Ha van ilyen kultúra is, lehet, hogy Price épp egy ilyenből jön, s egyszerűen nem kívánja a nevét adni ahhoz, ami itt már egy éve folyik.

orulunkvincent 2011.02.18. 10:50:59

@II. Menő Ernő: Tádzsikisztánban, Venezuelában, Szíriában és hasonló cuki helyeken vannak pro-government newspaper-ek. Boldogabb országokban konzervatív, liberális, baloldali beállítottságú lapok vannak, és ettől függetlenül konzervatív, liberális, baloldali politikai erők. Magyarország nem Tádzsikisztán, de azért nem is Ausztrália. Ahol a félhivatalos kormánylapok egzisztenciákat tehetnek tönkre, civilizált emberek vigyáznak. A Budai Gyulákkal és sameszeikkel az emberek óvatosak szoktak lenni. A Keller Lászlókkal is természetesen, de ők nem tudósokra vadásztak.

postcox 2011.02.20. 06:52:57

@orulunkvincent: "Ahol a félhivatalos kormánylapok egzisztenciákat tehetnek tönkre, civilizált emberek vigyáznak."

S különösen vigyáznak az olyan kollégákkal, akik részt vesznek a félhivatalos kormánylapok és párttévék egzisztenciák tönkretételére irányuló nagy igyekezetében.
A legjobban azonban az olyan kollégákkal vigyáznak, akik az általuk halálra sértettek ellen indított perüket elveszítve, Csontvázügyi Népbiztosokhoz fordulnak: kerül amibe kerül, pusztuljon bár el egy egész szakma, csak sikerüljön eltörölni ellenségeimet(?) a föld színéről.

postcox 2011.02.25. 08:14:41

"Bár Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos négy filozófusi pályázat ügyében is feljelentést tett ismeretlen tettes ellen ... az érintett tudósok közül többen a mai napig olyan állami testületek tagjai, ahol többedmagukkal több száz millió forint közpénz sorsáról dönthetnek." Magyar Nemzet, 2011. 02. 24.

3:

"Akit feljelentettünk, az tolvaj.
Aki tolvaj, az nem lehet tagja közpénzekről döntő testületnek.
X-et és Y-t feljelentettük.
Ergo: X és Y nem lehetne tagja közpénzekről döntő testületnek.

Ilyen egyszerűen kattog a "vamzersajtó" gépezete.
Ez a mai állapot.
Holnapra, talán kicserélik a predikátumokat: 'tolvaj' helyett 'hazaáruló', 'nem lehet tagja' helyett 'főbelövendő'.

Minden más marad."

Bár, tenném hozzá, valójában "ismeretlen tettes" ellen szól a feljelentés. Egyáltalán nem világos, miért kellene ennek nyomán ismert nevű tudósoknak bármilyen testületből távozniuk.

mikulasg 2011.02.28. 19:49:51

TISZTELT LÁTOGATÓ!
A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI BEJEGYZÉST A LEHET-E 2. CÍM ALATT TEHET: magyarpaxromana.blog.hu/2011/02/27/lehet_e_6