Magyar Pax Romana

A Magyar Pax Romana nyilvános blogja

Friss topikok

  • mikulasg: Lukácsy László Csaba hozzánk érkezett széljegyzetét az ő egyetértésével hozzuk nyilvánosságra: Sz... (2011.05.12. 21:32) 6. Magyar Ökumenikus Találkozó -- zárónyilatkozat
  • kalamáris (törölt): konzervatorium.blog.hu/2011/01/24/paradigmavaltas_elott_allunk_mezei_balazs_a_filozofusbotranyrol (2011.03.23. 22:42) Lehet-e?
  • mikulasg: TISZTELT LÁTOGATÓ! A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ TOVÁBBI BEJEGYZÉST A LEHET-E 2. CÍM ALATT TEHET: magyarpax... (2011.02.28. 19:49)
  • KamarásIstvánOJD: A konferencia témája - sem szándékunk szerint, sem ahogyan megvalósult - nem a hittan volt, hanem ... (2010.04.26. 10:51) Előbb a kérdés...
  • Medgyesi.Gy.: @mikulasg: A Hankiss cikk valóban rímel a Dzsingisz által megindított gondolat menetre. Félő, hogy... (2009.08.17. 20:05) A külpolitikának a kényes kérdésekkel is szembe kell néznie! -- Gábor Dzsingisz dolgozata

Linkblog

HTML

A külpolitikának a kényes kérdésekkel is szembe kell néznie! -- Gábor Dzsingisz dolgozata

2009.07.14. 21:42 | mikulasg | 4 komment

Az Európai Unióhoz csatlakozott Magyarország külpolitikájában, saját jövőnk biztonsága, társadalmi és gazdasági gyarapodásunk érdekében, a nemzeti érzéseket hangsúlyozó, valós vagy vélt érdemeket felidéző, a múlt gyarlóságait sorscsapásként vagy mások bűneire adott jogos válaszként elszámoló érvekről át lehet és kell helyezni a hangsúlyt egy olyan jövőkép kifejtésére, amelyben célkitűzéseinket az általános emberi jogokra alapozzuk, lépéseinkkel pedig az európai közös érdekek érvényesítését segítjük elő. Elfoglalhatjuk a bennünket megillető helyet Európában, de ehhez kulturált belpolitikára, múltunk máig feldolgozatlan kérdéseivel való higgadt szembenézésre is szükség van. Hazai és Kárpát-medencei gondjainkat és felelősségünket akkor tudjuk megosztani minket támogatni kész partnerekkel, ha tudomásul vesszük mások érdekeit, belátjuk, hogy a sérelmi politikának nincs jövője, és a kölcsönösségre nyitottan vagyunk képesek megérteni és elfogadni mások törekvéseit. Teljes terjedelemben

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarpaxromana.blog.hu/api/trackback/id/tr781246566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem vén 2009.08.09. 07:50:32

Szerény megjegyzések Gábor Dzsingisz „ A külpolitikának a kényes kérdésekkel is szembe kell néznie” c. tanulmányához.

Előljáróban

Ezeket a megjegyzéseket úgy írom, hogy nem vagyok semmilyen szinten szakember az érintett témában. Természettudományos végzettségem van, a téma mint állampolgárt érint. Ezenfelül szeretném, ha unokáim kulturált országban, békében és sikeres élet reményében nőnének föl.

1. A tanulmány hazánk és a környező államok kapcsolatára összpontosít. Ez szükségszerű, mert ezekben az országban elszakított magyarok élnek, a határon túli magyarok helyzetével való törődés a mindenkori magyar kormány elkerülhetetlen feladata. De azért is ésszerű, mert hazánk megítélése tágabb nemzetközi összefüggésben attól függ, hogy saját régiónkban a stabilitást, a fejlődést és az együttműködést segítjük-e elő. Rendkívül fontos, hogy kiindulási pontnak az Emberi Jogok Nyilatkozatát választottad. Az, hogy ez a megközelítés nekem újszerűnek tetszett, arra mutat, hogy politikusainktól erről nem hallottam. Ez elég sajnálatos.
2. Nagyon fontos, amire rámutatsz, hogy a sikeres külpolitikának belső feltételei vannak. Az egyik az ország gazdasági stabilitása és fejlődőképessége. A másik, ami esetünkben talán még kritikusabb, a helyes, józan, a valós adottságokkal számot vető nemzeti önismeret. Igen, „egy fundamentumaiban megosztott ország komolytalan partner a külpolitikában”…
3. Az elmúlt 100 év eseményeinek feldolgozatlansága súlyos teher. Nemrégen hallottam történészeket beszélni arról, hogy a XX. Században 72 év alatt Magyarországon nyolc hatalomváltás történt. A társadalom ezeket megszenvedte és szenvedi a továbbélő sebeket, a kiengeszteletlen szembenállások szövevényét.
A kiegyezést az európai modernizációs folyamatokhoz való felzárkózás kiindulásának tekinted. Érdemes azonban megfontolni Bíbó István felfogását is, szerinte a kiegyezés sok későbbi baj forrása is, mert kettős hazugsággal járt együtt: az osztrákoknak azt az illúziót nyújtotta, hogy megmentették a Birodalmat, a magyaroknak, hogy helyreállították az ezeréves Magyar Királyságot.
Érdemes lenne megvizsgálni, hogy a dualizmus felépítése, amely a külügyet „közös üggyé” tette, mennyiben járult hozzá, hogy Magyarország ennyire rosszul járt a trianoni tárgyalásokon. Önálló magyar külképviselet hiányában vajon a nyugati mértékadó körök önálló országnak tekintették-e Magyarországot?
Meg kell fontolnunk, hogy Trianon-hoz a magyar uralkodó réteg politikája és magatartása (attitűdje) is hozzájárult. A XIX század utolsó harmadában és a XX sz. első évtizedeiben sok minden történt, ami hátrányunkra vált, pl. a csehek törekvéseinek elutasítása (a dualizmus trializmussá alakítására), a nemzetiségi politika általános irányultsága stb. Kérdés, hogy a monarchia nélkül a soknemzetiségű Magyarország fennmaradhatott volna-e. A nemzetiségek törekvései nem feszítették volna-e szét szükségképpen? Érdemes lenne történészek nézeteit alaposabban megismerni, és nem csak magyarokét.
Roppant értéke tanulmányodnak, hogy hangsúlyozza a trianoni csapás súlyosságát és igazságtalanságát, de rögtön utána leszögezi, hogy a „sérelmi politikának nincs jövője”.
Hogy a sérelmi politika hová vezet, azt jól mutatja a jugoszláviai háború. Itt az 1990-es években történtek olyan, a népirtásig menő atrocitások, amelyekről a II. világháború után azt gondoltuk, hogy – Európában legalábbis – már nem fognak megtörténni. Ezért újra és újra figyelmeztetni, kell, hogy erre az útra nem szabad tévednünk.
II. János Pál idős korában egy boldoggá avatás alkalmából beszédet mondott Banja Lukában, már a jugoszláviai háborúk után. Itt elmondott szavai hátterében látnunk kell az iszonyú emlékeket, amit az ott élők hordoznak. A pápa azt mondta „tudom, hogy az újrakezdés nehéz, de mindazonáltal lehetséges”. Ezért kell a sérelmektől elszakadni és újra kezdeni az életet, úgy, ahogy lehetséges.
4. Rövid minisztersége idején Andrásfalvy Bertalan célul tűzte ki, hogy a fiatalok ne csak az ú.n. világnyelveket tanulják, hanem a szomszéd népekét is. Egyáltalán, vagy szinte egyáltalán nem ismerjük a szomszédos népek kultúráját, történelmét. Első nyugat-európai utam alkalmából Bruges-ben jártam, és ott nagyon megfogott az Európa Kollégium. Elmondták, hogy ott a különböző nemzetiségű diákok együtt vannak, megismerik egymást, gyakorolják az együtt élést. Nem tudok Kárpát-medencei vonatkozásban hasonló kezdeményezésről. Nagy szükség lenne ilyenekre.
A magyar társadalom, értelmiségieket is beleértve kétségbe ejtően tájékozatlan az EU és a többi európai és nemzetközi szervezet tekintetében. A csatlakozás előtti időszakban én magam csak egy kis publicitású folyóiratban találtam ebben a témában értelmes cikket.
5. A nemzeti önismeret kikerülhetetlen témája a magyar társadalom felelőssége a Shoah-ért. A vidéki zsidók deportálását ilyen rövid idő alatt a magyar közigazgatás hatékony közreműködése nélkül nem lehetett volna végrehajtani. A listák a korábbi zsidótörvények nyomán készen álltak. A felelősség persze a hatalom és a tájékozottság (tanultság) arányában oszlik meg. El kell ismerni, hogy a magyarországi zsidóság pusztulása nem (csak) „zsidó ügy”, hanem magyar ügy: magyar állampolgárok százezreit szolgáltatták ki megsemmisítés céljára, vagy magyar állampolgárok gyilkoltak meg magyar állampolgárokat. Ezt be kell látni, nem önostorozás, hanem a tanulságok levonása végett.
6. A nemzeti önismeret évszázadok óta visszatérő kérdése, hogy mi az elsődleges, a hangsúlyos: a fejlett Nyugathoz való felzárkózás, vagy nemzeti sajátságaink őrzése és érvényesítése. Ez az évszázados dilemma és polémia minden Kelet-és Közép európai országban megjelent. Egyik végpontján az önelégült provincialitásba zárkózás áll, másikon a haladás, nemzeti önazonosságunk feladása árán. A helyes nemzeti önismeret viszont a mérték felismerése: természetesen van bőven feladat a felzárkózás terén, és természetesen ehhez nem kell nemzeti azonosságunkat hagyományainkat feladni. (Jelszavaink valának: haza és haladás).

mikulasg 2009.08.10. 22:16:26

Kedves nem vén,
Ad. 5. pontodra rokon Hankiss-cikk: www.fn.hu/uzlet/20051220/magyarorszag_kozephatalom/
A múlttal kapcsolatban pedig azt olvastam egy stratégiaimenedzsment-tanácsadótól: "... múltnak árnya felé visszamerengni mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort....". ;-)

Medgyesi.Gy. 2009.08.17. 19:52:30

Ezúton közlöm, hogy "nem vén" én vagyok. Nem volt szándékom az anonimitás, csak azt hittem a "nick" valamilyen fantázianevet kell jelentsen. Már megváltoztattam.

Medgyesi.Gy. 2009.08.17. 20:05:54

@mikulasg: A Hankiss cikk valóban rímel a Dzsingisz által megindított gondolat menetre. Félő, hogy nem a nyitottság korszaka következik. Jó lenne, ha tehetnénk érte valamit.
süti beállítások módosítása