Magyar Pax Romana

A Magyar Pax Romana nyilvános blogja

Friss topikok

Linkblog

HTML

6. Magyar Ökumenikus Találkozó -- zárónyilatkozat

2011.05.10. 18:40 | mikulasg | 1 komment

2011. ápr. 26. és máj. 1. között zajlott a 6. Magyar Ökumenikus Találkozó (a 53. Magyar Pax Romana Kongresszus, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Akadémiai Napok) a balatonszárszói, Soli Deo Gloria Konferenciaközpontban. A zárónyilatkozat itt olvasható.

Írja meg észrevételeit!


 Zárónyilatkozat

SZÁRSZÓ 2011


Minden jó szándékú ember figyelmét szeretnénk ma arra irányítani Magyarország határain belül és azon kívül, hogy az ország hasonlóan határhelyzetben van most is, a 21. század elején, mint volt 1942-ben és 1943-ban, amikor az akkori magyar értelmiség színe-java gondolkozott itt, a balatonszárszói református ifjúsági táborban a magyar társadalom jövőjéről. Bennünket,  az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és a Magyar Pax Romana tagjait, keresztény értelmiségieket, akik Húsvét hetében tartottuk 6. ökumenikus találkozónkat nem csak elkötelezettségünk, de itt eleink is arra késztetnek, hogy felemeljük szavunkat.

Mi is a magunk és gyermekeink jövőjére kívánunk tekinteni. A magyar társadalom jelenéről és közelmúltjáról szóló elemzések számunkra azt jelentik: ideje van a cselekvésnek. Nem a panaszkodásnak, nem a puszta tiltakozásnak, hanem a munkának van itt az ideje. A magyar társadalom szétesettsége, a társadalom legkülönfélébb csoportjainak egymás ellen feszülése, immáron a továbblépés, a felemelkedés legfőbb akadályává vált. És semmi reményünk, hogy ez spontán módon megoldódik. Az együttes cselekvésnek, a kollektív erőfeszítésnek pedig ugyanez a megosztottság az akadálya: az egész közép-kelet európai térségben tapasztalható értékvesztés. Ezen kell változtatnunk.

Ezért mindent meg kell tennünk egy olyan magatartás társadalmi méretű elterjesztéséért, amely a Másik meghallgatásával, törekvéseinek komolyan vételével, őszinte és egyetértésre törő megvitatásával kezdődik és ennek állhatatos, soha nem lankadó akarásával folytatódik (például az évszázadokon át elhallgatott, fel nem dolgozott problémák feltárásával). És ez a folyamat nem szakadhat meg. Erről a megtorpanásokkal szaggatott útról letérni: hűtlenség. Pontosabban: letérnem róla hűtlenség, mert magunkon kell kezdenünk, sőt: magamon kell kezdenem, nem pedig másoknak adott tanácsokkal. Mindannyiunknak személyesen és közösségeinkkel együtt kell részt vennünk ebben.

Támpontokat, természetesen, találhatunk ehhez a törekvéshez, nevezhetjük ezt szolidaritásnak is, de most az ökumené eszméjére és gyakorlatára hívjuk fel mindannyiunk figyelmét. Erre a keresztény törekvésre, amely azt célozza, hogy a különböző keresztény egyházak és felekezetek törekedjenek az egységre. Ami sokfélét jelenthet a közös cselekvéstől az együttműködésen át a szervezeti egyesülésig számtalan közbülső állomással. Az ökumené több mint száz éves tapasztalata, a benne megmutatkozó igyekezet és a vele kapcsolatban feltárható kudarcok mind-mind segítenek mindannyiunknak a magyar társadalom szétszakítottságainak leküzdésében. Egyszerűen azzal, hogy mintát mutat fel, segít elkerülni utóbb nyilvánvalónak mutatkozó zsákutcákat. Meggyőződésünk, hogy Magyarországon éppen erre van most szükségünk: a sokféleségben is megnyilvánuló egységre. Ezért újra össze kell hívni egy nemzeti kerekasztalt dolgaink megbeszélésére. Erre hívunk fel!

Ifj. Bibó István, Varga Pál az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és Horányi Özséb a Magyar Pax Romana nevében

A bejegyzés trackback címe:

http://magyarpaxromana.blog.hu/api/trackback/id/tr482893726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

mikulasg 2011.05.12. 21:32:44

Lukácsy László Csaba hozzánk érkezett széljegyzetét az ő egyetértésével hozzuk nyilvánosságra:

Széljegyzet az EPMSz Szárszó 2011 nyilatkozathoz.

Nem óhajtom az aláírok jóhiszeműségét és jóakaratát kétségbe vonni, de egy pár fenntartásomat a nyilatkozattal kapcsolatban tudomásukra szeretném hozni.

Mindjárt az első bekezdésben egy nagyon szerencsétlen összehasonlítás szerepel:
„az ország hasonló határhelyzetben van most is, a 21. század elején, mint volt 1942-ben és 1943-ban” Ez az összehasonlítás nem csak történelmileg, de politikailag is egy dilettantizmus.
1942-43-ban Magyarország hadban állt a Szovjetunióval, valamint a két angolszász nagyhatalommal is. Szomszédja és szövetségese volt egy olyan nemzeti szocialista Németországnak, amely már katonai és gazdasági erejénél fogva is hazánkra erős pressziót gyakorolt. Noha a belpolitikai állapotok az embereknek még 1942/43-ban is sokkal nagyobb mozgásteret biztosítottak, mint az a náci Németországban volt, (ezért lehetett a szárszói nyilatkozatot létrehozni), már három zsidótörvény a magyar zsidóság gazdasági és részben szellemi, kulturális alapjait megkísérelte megszüntetni. Ezt a szituációt a mai magyarországi állapotokhoz hasonlítani teljesen abszurd.

A nyilatkozat a továbbiakban a magyar társadalom szétesettségét, megosztottságát és az „egész közép-kelet európai térségben tapasztalható értékvesztés” tényét állapítja meg. Valamint „az évszázadokon át elhallgatott, fel nem dolgozott problémák” feltárására
szolit fel bennünket. Végül pedig egy nemzeti kerekasztal összehívására buzdít.

Ezek olyan általánosságok, amelyek konkrétumok megnevezése nélkül csak pusztába
kiáltó hangzatos jelszavak maradnak. Engedtessék meg nekem egy pár kérdés feltevése:
Miben mutatkozik a térségben tapasztalható értékvesztés? Melyek azok az évszázadokon
keresztül elhallgatott problémák? Hogyan képzelhető el egy nemzeti kerekaszatal? Egészen
konkréten: van-e lehetőség arra, hogy a magyar közélet minden pártja a baloldaltól a liberálisokon át a mai kormánypártokig és a jobbikig egy kerekaszatal résztvevői lehetnek?

Annak a megállapítása, hogy egy betegünk van, nem elég a sikeres terápiához. Pontos diagnózist kell előtte felállítani. Minden egyéb csak ráolvasásos kuruzslás.

Lukácsy L.Csaba

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu